„Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” (2Mózes 14:15)
Képzeld el, hogy elvállalsz egy fontos megbízást. A dolgok jól mennek, és Isten megáldja erőfeszítéseidet. Aztán a körülmények megváltoznak, nehézségekkel kell szembenézned, csüggedés vesz erőt rajtad, akikre számítottál, hibáztatni kezdenek, és most azt kívánod, bárcsak sohasem kezdtél volna bele ebbe a munkába. Üdvözöllek Mózes világában (ld. 2Mózes 14:10-20)! Isten azt mondta neki, hogy vezesse ki Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból arra a földre, amit négyszáz ével korábban már nekik ígért. A hit helyét azonban átvette a félelem, amikor a Vörös-tenger és az őket üldöző egyiptomi hadsereg közé szorultak. Ekkor elkezdték Mózest hibáztatni, és vissza akartak térni Egyiptomba. Hogyan reagált Mózes? Bármit is érzett, még mindig hitte, amit Isten megígért. Ezért lecsendesítette a népet, és ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” (13. vers). Ez jó tanács – de Istennek még más mondanivalója is volt. „Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” Ahelyett, hogy engedte volna őket pihenni, Isten átirányította energiájukat, és cselekvésre hívta őket. Aki Istentől kapott megbízatást akar teljesíteni, mind találkozni fog hasonló kihívásokkal. Mit kell tehát tenned? Istentől kérj útmutatást, ne az aggodalmaktól hajszolt emberektől! Lehet, hogy te is csak álltál, és vártad, hogy a körülmények megváltozzanak, amikor Isten azt akarta, hogy indulj? Indulj hát! Amíg te mész, Isten cselekedni fog! Ártalmatlanná teszi a külső ellenséget, sőt az „ötödik hadoszlopot”, a belső ellenséget is. Ne engedj a depressziónak, ne térj el, ne fuss mellékvágányra! A Vörös-tenger ketté fog válni, az ellenség vereséget szenved, te pedig új éneket fogsz énekelni egy új földön.
„... a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte." (János 13:16)
Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt. Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában" (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek. Sok figyelemreméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „... asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál..." (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (János 3:30). John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne... ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz. Emiatt nem lehet rád számítani, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél... szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért... taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki... versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon. Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie mindenkinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek... hanem te keresed, hogyan tudnál másoknak szolgálni." Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért." Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen... és engem talált." A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos!
Lelkiismeret – a bűn-detektor
„Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.” ApCsel 24:16
Amikor a repülőtéren fémkereső kapun mégy át, mindent ki kell venned a zsebedből. Ha nem teszed, a gép becsipog. Ha megpróbálsz elrejteni egy lőfegyvert vagy kést, nagy valószínűséggel a börtönben végzed. A lelkiismeret ugyanígy működik. Ha tudatosan valami rosszat teszünk, a bennünk élő Szentlélek bekapcsolja a lelkiismeretet, és megszólal a vészcsengő benned. Ha bölcs vagy, megbánod a bűnödet, és helyrehozod a dolgokat. Miért? Mert a többi alternatíva nem fest túl jól! „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19).
Gondolj a „hajótörés” szóra, majd képzeld magad elé a Titanicot! Kezded már érteni? Amikor Isten nemet mond, nem azért teszi, mert nehéz vele kijönni; meg akar védeni attól a jéghegytől, amely felé hajózol. Sokunknak védi az otthonát riasztóberendezés. Ha kinyitjuk az ajtót, harminc másodpercünk van, mielőtt a riasztó bekapcsol és leadja a jelzést a rendőrségre. Isten neked is adott egy riasztóberendezést, ami ugyanígy működik: ezt hívják lelkiismeretnek.
Három dolgot lehet vele tenni:
1) Kikapcsolni.
2) Elnémítani.
3) Engedni, hogy vezessen, és így Isten áldásaiban járni.
A Zsidókhoz írt levél szerzője így fogalmaz: „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni.” (Zsidók 13:18). A te imádságod is legyen ez minden nap!
„…Bóáz szántóföldjén találta magát…” (Ruth 2:3 NIV)
Ruth élete dugóhúzóba került. A férje meghalt. Elhagyta régi otthonát, Móáb földjét, és nem fogadták el új otthonában, Betlehemben. Egyszerűen túl akarta élni az egészet, megpróbálva a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből úgy, hogy éppen csak annyit szedegetett, amennyi a túléléshez elegendő volt. Aztán Isten a feje tetejére állította a dolgokat. Az aratók elkezdték szándékosan marékszámra elhullajtani az árpát számára. Ruth elkezdett meg nem érdemelt áldásokat felszedegetni. Miért? Mert Bóáz látta, hogy Ruth gyűjtöget, és azt mondta a munkásainak: „…hagyjátok ott, hadd szedje föl…” (Ruth 2:16). Bár Bóáz soha nem beszélt közvetlenül Ruthtal, ő mégis megkapta az áldást. Van ebben egy fontos tanulság: nem tudod, mit mondott Isten az életed felől, de hirtelen minden megváltozik! Ajtók nyílnak meg, lehetőségek adódnak, olyan emberek, akikről azt gondoltad, hogy észre sem vesznek, és még csak nem is kedvelnek, elkezdenek szívességeket tenni neked. Mi történik? Az Úr irányítja a lépteidet (Zsoltárok 37:23). Amikor az izráeliek az Ígéret Földjére érkeztek, Isten azt mondta nekik: „…az Úr … ad neked… szőlőket… amelyeket nem te ültettél…” (5Mózes 6:11). Isten megteheti, hogy olyan helyzetet teremt, ahol mások végzik a munkát, és tiéd lesz a haszon. És még csak aggódnod sem kell, vagy féltékenynek lenned amiatt, hogy valaki más szerzi meg azt, ami a tiéd, mert senki más nem szedegetheti fel, csak te.
Ruth elindult egy cél felé, és máshol „találta magát”. Amikor Bóáz néven szólította őt, előjött a háttérből az előtérbe, az áldások helyére. Többé nem dolgozott a szántóföld egyik sarkában, hanem ő lett a szántóföld tulajdonosa. Amikor Isten mozdul, ez ilyen gyorsan bekövetkezhet. Tehát állj készen!
Ne csak olvasd, tedd is meg!
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatok.”(Jakab 1:22)
Egy lelketlenségéről, önteltségéről és vallásáról ismer üzletember azt mondta Mark Twainnek, hogy mielőtt meghal, szeretne ellátogatni a Szentföldre, szeretne felmenni a Sínai-hegyre, és ott hangosan felolvasni a Tízparancsolatot. „Jobb ötletem van – mondta neki Twain. – Csak maradjon itt Bostonban, és tartsa meg a parancsolatokat!” Szívesebben töprengünk azon, amit nem tudunk ahelyett, hogy megtennénk azt, amiről tudjuk, hogy meg kell tennünk. Például egy vállalat tudja, hogy javítani kellene a minőségen, ezért az igazgatósági tagok megvitatják a problémát, előterjesztéseket hallgatnak meg, mindenféle könyveket elolvasnak, megvizsgálják a legkorszerűbb rendszereket – de soha nem jutnak el odáig, hogy valóban tegyenek is valamit. Nem az a baj, hogy tudatlanok lennének, hanem az, hogy túl sokat tudnak, de túl keveset cselekszenek. Egy másik mindennapos példa: az emberek szívesebben vitatkoznak arról, hogy proteint vagy szénhidrátot kell-e fogyasztani, hogy a francia konyha jobb-e vagy a vegetáriánus, hogy a súlyemelés vagy a kardio-edzés ér-e többet, ahelyett hogy megváltoztatnák étrendjüket. A lényeg egyszerű: több kalóriát kell ledolgozni, mint amennyit elfogyasztunk. Ehhez hasonlóan vannak olyan keresztények is, akik a tanításokon vitatkoznak ahelyett, hogy azt tennék, amit Jézus mondott. Ahogy a régi Nike szlogen is mondata: ”Just do it!” [Csak tedd meg!] Gyakorold a szeretetet egy nehéz természetű ember felé; próbálj megbocsátani valakinek; mondj áldást egy ellenségedre; ha hibáztál, kérj bocsánatot! Nézz szembe vele, már most is többet tudsz, mint amennyire szükséged van. Az emberek pedig semmit sem utálnak jobban, mint azokat, akik tele vannak okosságokkal, de jellemtelenek és hiányzik belőlük a kegyelem. Ma is ugyanúgy igaz, mint amikor Jakab leírta: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói!”
„A Pártfogó pedig, a Szentlélek… megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14:26)
Jézus a hegyi beszédét egy olyan példázattal fejezte be, ami rámutat a szakadékra a tudás és a cselekvés között: „aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24). Az a baj, hogy azt hisszük, könnyebb okosnak lenni, mint jónak. Pedig addig nem kell többet tudnod a Bibliából, amíg nem ültetted gyakorlatba, amit már tudsz. John Ortberg mondta, hogy amikor teniszoktatóként dolgozott, akkor a gyakorlatlan újoncok azon gyötrődtek, hogy milyen ütőt vegyenek: nylon húrost vagy bélhúrost, és azt milyen feszesre húzassák. A probléma az volt, hogy el sem találták a labdát. A részletek megvitatása helyett egyszerűen gyakorolniuk kellett volna. De figyelmeztetlek: a saját erődből és akaraterődből nem tudod megcselekedni az Igét. A bennünk lakó Szentlelket a Szentírás paraklétosznak nevezi. Ez a szó azt jelenti: „aki azért van melletted, hogy segítsen”. Amikor elhatározod, hogy a helyes dolgot teszed, a benned lakó Szentlélek ad erőt hozzá. Adott helyzetekben ő késztet arra, hogy azt tedd, amit tenned kell. Jézus megígérte: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” „De mi van akkor, ha nem értem, vagy félreértem?” – kérdezed. Ő munkálkodik benned, és újra meg újra lehetőségeket ad, amíg megtanulod jól érteni.
Ne feltételezz!
„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)
Ne gondold, hogy utasításaidat mindenki világosan megérti, és pontosan végrehajtja. A Biblia azt mondja: „a szorgalmas munka meggazdagít”, és a szorgalmas szó azt is jelenti, hogy gondosan odafigyel valaki a részletekre. Amikor utasítást adsz valakinek, ellenőrizd, hogy készített-e feljegyzést róla. Ha nem, az aggodalomra adhat okot. A tapasztalatlanok és a nem kellő elkötelezettséggel hozzáállók hajlamosak az emlékezetükre bízni mindent, pedig a legrövidebb ceruza is jobb, mint a leghosszabb memória. Amikor valaki nem tekinti elég fontosnak, amit mondtál ahhoz, hogy leírja, azzal jelez valamit – és ez a jel vörösen villogó vészjelzés. Még ha jó szándékú is az illető, elfoglaltsága vagy túlzott magabiztossága miatt könnyen elfelejtheti utasításaidat. Azok, akik megbízhatóan végzik a rájuk bízott feladatot, mindig kérdéseket tesznek fel a kapott utasítással kapcsolatban. Például, ha arra kéred őket, hogy hívjanak fel valakit egy bizonyos ügyben, akkor automatikusan vissza kellene kérdezniük:
a) Van ennek valamilyen határideje?
b) Mikorra kérsz visszajelzést a hívás eredményéről?
c) Van még valami, amit tudnom kell ezzel kapcsolatban? Ha ilyen jellegű kérdések nem vetődnek fel, akkor a megbízott személy nagy valószínűséggel nem veszi eléggé komolyan feladatát. Ha valaki azt mondja: „megpróbálom elintézni”, ez megint csak vészjelzés, mert az esetek többségében nem fogja megtenni. A próbálom szó gyakran az ímmel-ámmal végzett munkát jelzi. Utasításaidat egy bizonyos embernek add ki – ne kettőnek! Jegyezd fel a dátumot, amikor az utasítást kiadtad, és azt az időpontot is, amikorra a visszajelzést kéred. Másként fogalmazva: csak olyannak adj ki utasítást, aki képes fogadni és végrehajtani azt.
„…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26)
Az imádság nem természetes számunkra, mert természetes hajlamunk az, hogy önmagunkra számítsunk. Vannak, akik nem tanulták meg, hogyan imádkozzanak. Mások nem imádkoznak eleget ahhoz, hogy jó legyen számukra. Aztán vannak olyanok is, akik nem értik igazán Isten Igéjét, nem tudják, hogyan kell biblikus módon imádkozni és imameghallgatást nyerni. Bármilyen helyzetben vagyunk is, nincs mentségünk arra, ha nem imádkozunk. A bennünk élő Szentlélek meg tudja tisztítani, ki tudja javítani és meg tudja változtatni imáinkat, hogy mire eljutnak Istenhez, megfelelőek legyenek. A Biblia azt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:26-28). Kinek az érdekében, kinek a javára működik közre minden? Bárkinek, aki hisz? Nem, csak azoknak, akik szeretik Istent. Ami pedig ennél is fontosabb, azoknak, akik megtanulták, hogyan engedjék, hogy a Szentlélek imádkozzék bennük, mert amit Ő kér, az mindig összhangban lesz Isten akaratával.
Az imádkozást megtanulni olyan, mint egy idegen nyelvet. A legjobb módja a tanulásnak, ha olyan környezetben vagyunk, ahol ezt a nyelvet beszélik. Tehát, ha meg akarsz tanulni imádkozni, akkor a következőket kell tenned: a) időt kell fordítanod rá; b) időt kell töltened olyanok között, akik tudnak imádkozni; c) engedned kell, hogy a Szentlélek vezessen és irányítson.
