„…Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt…” (Filippi 3:1)
Van valami fogalmad arról, hogy azok az emberek, akiket csodálsz, hányszor tévedtek, hányszor volt csak félig igazuk, hányszor jártak nagyon közel, mielőtt tényleg elérték volna, amire törekedtek? A hibák elkövetése nem épp örömteli, de elkerülhetetlen része a fejlődésnek. Ezért mondja Pál: „Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít” (Filippi 3:1). Megértette, hogy ahhoz, hogy valamit jól tudjunk csinálni, újra meg újra hallanunk kell, és újra meg újra tennünk kell.
Ne hasonlítgasd magad másokhoz! A Biblia azt mondja: „…azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekszenek” (2Korinthus 10:12 Károli). Van, akinek öt talentum adatott, akinek kettő, és van, akinek egy. A talentumaid, nem pedig a vágyálmaid határozzák meg, hogy mire leszel képes. Az egytalentumos emberek, akik a legtöbbet hozták ki abból, amit kaptak, ugyanazt a „Jól van…”-t fogják hallani, mint az öttalentumosok. Csak az fog bajba kerülni, aki nem merte vállalni a kockázatot; legnagyobb hibája, hogy nem mert hibázni! Dr. John Maxwell mondja: „A teljesítményed attól függ, mennyire kötelezted el magad a gyakorlásra. A következet jó gyakorlás vezet el a folyamatos sikerekhez. Ez mélyíti el a tudásod. A bölcs emberek megértik ezt, és kifejlesztik magukban az erre irányuló fegyelmet.” Ha össze akarod gyűjteni, hogy mi emeli ki a legsikeresebb embereket a tömegből, három szóval foglalhatod össze: egy kicsivel többet. A sikeres emberek megteszik, amit elvárnak tőlük – és még egy kicsivel többet. Mai ige számodra ez – törekedj a fejlődésre, ne a tökéletességre!
„Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” (1Korinthus 10:24)
Isten országának polgáraiként mi más értékrend szerint élünk. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” De legyünk őszinték: ezt nagyon nehéz tenni, és könnyű elfelejteni, mert az önzés ellen naponta fel kell vennünk a harcot.
Amikor Jézus szörnyű fájdalmak között függött a kereszten, volt ideje egy elítélt bűnöző számára, aki mellette fügött (Lukács 23:39-43). Amikor Istvánt halálra kövezték, imádkozott azokért, akik megölték, azt kérve Istentől, hogy ne rója fel nekik ezt a bűnt (ApCsel 7:59-60). Bár Pált és Szilászt megverték és igazságtalanul bebörtönözték, ők megragadták az alkalmat, hogy szolgáljanak a börtönőrük felé. Még azután is, hogy Isten egy hatalmas földrengést támasztott, amely elszakította láncaikat és kinyitotta a börtönajtókat, ők ott maradtak pusztán azért, hogy szolgáljanak fogvatartójuk felé. Milyen nagy lehetett a kísértés, hogy elszökjenek, amíg lehetőség van rá. Milyen könnyű lett volna magukkal törődni, és nem aggódni mások miatt. De szeretetteljes cselekedetük arra indította a börtönőrt, hogy megkérdezze, hogyan üdvözülhet. Végül őt és egész családját megnyerték Krisztusnak (ApCsel 16:25-34).
Amikor elkezdünk csatát nyerni az önzés ellen és szeretetben járni, arra felfigyelnek mások. Sohasem nyerhetjük meg a világot, ha olyanok vagyunk, mint ők. Íme tehát egy kérdés, amelyre válaszolnod kell: A szeretteid közül hányan ismerhetnék meg Jézust, ha te őszinte szeretetet mutatnál feléjük közömbösség, ítélkezés vagy elutasítás helyett? Itt az ideje, hogy kiderítsd!
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)
Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis több mindent tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki huszonnégy órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. Az igazság az, hogy nem az idődet osztod be, hanem az életedet. Az időt nem tarthatjuk irányításunk alatt, az idő halad, bármit is teszel. Senki sem tud – bármilyen agyafúrt is – félretenni másodperceket egyik nap, hogy másnap használja fel őket. Egyetlen tudós sem képes új perceket létrehozni. Lehet valaki a világ leggazdagabb üzletembere, mégsem tud teljes vagyonán sem további órákat venni a napjához. Az emberek azt szokták mondani, hogy megpróbálnak „időt találni” erre vagy arra, de fel kellene hagyniuk a kereséssel – nincsenek extra órák elfekvőben itt-ott. Huszonnégy óra a legtöbb, amit bármelyikünk is kaphat. A bölcs emberek megértik, hogy az idő a legértékesebb árucikk, ezért tudják, hogy mire megy el. Folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket, és megkérdezik maguktól: „A lehető legjobban használtam fel az időmet?”. Charles Spezzano írja What To Do Between Birth and Death: The Art of Growing Up [Mit tegyünk a születés és a halál között: a felnőtté válás művészete] című könyvében: „A dolgokért valójában nem pénzzel fizetünk, hanem az időnkkel. Azt mondjuk: »Öt év alatt elég pénzt tudok félretenni arra, hogy megvegyem azt a nyaralót, amit szeretnénk. Aztán majd lelassítok.«. Ez azt jelenti, hogy az a ház öt évedbe fog kerülni, felnőtt életed egy tizenkettedébe. Váltsd át a ház, az autó vagy bármi más pénzbeli értékét időre, és látni fogod, vajon tényleg megérte-e.”
Isten szerinti gazdaság
„Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni.” (Példabeszédek 10:22)
Amikor a híres kiadó, William Randolph Hearst egy bizonyos festményről olvasott, az nagyon érdekelni kezdte, és meg akarta szerezni gyűjteményébe. Ügynököket küldött szerte a világba, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Egy évvel később váratlanul előállt az egyik alkalmazottja azzal, hogy megvan a kép. A felfedezéstől fellelkesülve Hearst azt kérdezte, hol volt a kép eddig? Az alkalmazottja így válaszolt: „Ott volt a pincéjében. Már régen a magáé volt.” Hearst ugyanis nem sokat bajlódott azzal, hogy átolvassa vagyontárgyainak listáját. A Biblia tele van Isten áldásaival, és ő szeretné, ha megtapasztalnád azokat. Az üdvösség a legnagyobb áldás ezek közül, de nem az egyetlen. „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22 Károli). John D. Rockefller egyszer azt mondta, hogy minden vagyonát odaadná a lehetőségért, hogy visszamehessen és egyszerű ügyintézőként dolgozzon régi clevelandi irodájában. Miért? Mert a stresszes életmód miatt álmatlansággal, gyomorfekéllyel és depresszióval küszködött. Az Úr áldása stresszmentes sikert hoz! Isten erről beszél Igéjében. Azt akarja, hogy „gazdag” legyél a kapcsolataidban, az egészségedben, a lelki nyugalomban, a hivatásod teljesítésében, az életed minden területén. Fedezd hát fel, mit ígért neked Isten, kezdj el imádkozni érte és hinni benne!
Ő mindig egy lépéssel előtted jár
„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)
Amikor Wilda Lahmann férje felébredt a kora hajnali órákban levegőért kapkodva és a mellkasát markolászva, nem volt idő a mentőre várni. A felesége betámogatta az autóba, ő pedig nekidőlt az ajtónak. Az asszony így ír beszámolójában: „A kórház 25 km-re van… nem fogunk időben odaérni. Kérlek, küldj segítséget, Uram! Úgy két kilométert haladtam, amikor megláttam valamit az úton. Talán csalnak a szemeim? Egy mentő állt az út mellett. Talán ránk várt? Ki hívhatta ki? A fékre tapostam, és segítségért kiáltva feléjük rohantam. Ők azonnal elkezdték a kezelést, és Randyvel a kórházba siettek. A következő három nap kritikus volt. Egy percre sem távoztam az ágya mellől, imádkoztam, hogy térjen magához. Amikor felébredt, megkérdezte, hogy mi történt. »Súlyos szívrohamod volt. Egy-két perccel később ki tudja, mi történt volna.« »Te hívtad ki a mentőket?« – kérdezte Randy. »Nem – feleltem. – Egy balesethez jöttek abba a kereszteződésbe. Be is szóltak a központba, hogy megkérdezzék, biztosan jó címre érkeztek-e. Abban a másodpercben értünk mi oda.« Huszonöt kilométer egy elhagyott úton az éjszaka közepén; Randy szívrohama halálos lehetett volna, ha nincs ott az a mentő. Szerintem a legjobb helyen voltak.” Gyakran előfordul, hogy válságos helyzetben nincs idő felhívni a lelkipásztort vagy az imatársadat. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!
„Pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91:4)
Mavis Gustafson Pigford egy vásáron ajándékba kapott egy Bibliát. Betette a táskájába, és el is feledkezett róla. Később, ahogy az utcán ment, egy autó melléhúzódott, a sofőr fegyvert fogott rá, és kényszerítette, hogy szálljon be. Az asszony így emlékszik vissza: „Tettem, amit mondott. Értem nyúlt, és le akart nyomni az ülésre. Dulakodtunk… végül rám parancsolt, hogy szálljak ki az autóból. Mielőtt a lábam letehettem volna, lövést hallottam, és éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Összeestem. A férfi odajött, elvette a pénztárcámat, a táskámat a fejemhez vágta, majd belelőtt. Éreztem a félelmetes becsapódást. Még mindig eszméletemnél voltam, amikor hallottam, hogy az autó elhajt, én pedig bebotorkáltam egy közeli házba. A háziasszony segítséget hívott… engem a kórházba szállítottak, a rendőrség pedig elfogta a támadómat, akinek kábítószerre kellett az elrabolt pénz. Mielőtt elkezdődött a műtét, melynek során eltávolították az oldalamból a lövedéket, a nővérem odajött hozzám: »Tudod, mi mentette meg az életedet?« – kérdezte. Átnyújtotta a Bibliát, ami a táskámban volt. A golyó megakadt benne, a hegye éppen a Zsoltárok 37:14–15-nél állt meg: »Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.«” Újabb példa arra, hogy Isten mindig egy lépéssel előrébb jár: „Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége… megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon… Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.” (Zsoltárok 91:3–4,11,14).
„Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (Zsoltárok 91:10)
A kilencéves Keith Pulles számára a családi úszómedence téliesítése jelentette a nyár végét. Visszaemlékezésében így ír: „Komor hangulatban néztem az ablakból, ahogy apa kinyitott egy edényt, és vegyszert kezdett szórni a medencébe. Aztán egy másik dobozt nyitott ki, és annak tartalmát is beleöntötte. »Jó sok cucc ez egyetlen medencéhez« – gondoltam. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon, én pedig odaszaladtam, hogy megnézzem, ki hív. »Ismeretlen hívószám.« Anya és apa figyelmeztettek, hogy ne beszéljek idegenekkel, de aznap egy belső hang azt mondta: »Vedd fel!« A késztetés annyira erős volt, hogy felvettem a telefont, és beleszóltam. »Steve Pullest keresem« – mondta az ismeretlen hang. Bizonyára valamilyen ügynök lehet, gondoltam, de valamiért mégis azt mondtam: »Várjon, mindjárt hívom.« Kezemmel a telefonnal kimentem, és kiáltottam apának, hogy telefonja van. Apám előrejött a hátsó kertből, és átvette a telefont. »Halló, tessék! Ki az?« – kérdezte. Néhány másodperc múlva elvette a telefont a fülétől és kikapcsolta. »Nem volt benne senki« – mondta. Hirtelen hatalmas durranást hallottunk a hátsó kert felől. »A medence!« – kiáltott apám. Kiderült, hogy két olyan vegyszert kevert össze, amit nem lett volna szabad. A vegyület felrobbant, és mérgező gázok szabadultak fel… ha abban a pillanatban apa ott lett volna, belehalt volna. Ismeretlen hívó? Nem hinném. A hívó fél a mi számunkat hívta, és apámat kérte a telefonhoz.” A zsoltáros azt mondta: „nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Isten ma is vigyáz rád és szeretteidre.
Szólalj meg!
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.”Prédikátor 3:1,7
A Bibliának sok mondanivalója van arról, hogy ne ítélkezzünk és ne bírálgassunk másokat. De van olyan is, amikor hallgatni nem „arany”, hanem halálos.
Például:
1) A hallgatás halálos, ha arra használod, hogy haragodat vagy nemtetszésedet ezzel fejezd ki passzív módon. Ez érzelmi manipuláció. Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Jézus nagyon is határozott viselkedést tanácsol, amikor arra utasít, hogy ragadd meg a kezdeményezést, és nevezd nevén a vétket. A vétek egy határ jogtalan átlépése, és bizony sokszor érezzük úgy, hogy valaki átlépett egy határt, belegázolt az életünkbe, ártott nekünk. Mégis, ahelyett, hogy egyenesen szóvá tennénk a dolgot a sértő félnek, inkább csak magunkban duzzogunk. Jézus azt mondja: „Ne tedd ezt!” A kommunikáció hiánya miatt a vétkes talán nincs is tudatában bűnének, és így valószínűbb, hogy újra elköveti.
2) A hallgatás halálos, ha megvédhetnél valakit alaptalan bírálattól vagy rosszindulatú híreszteléstől, de te néma maradsz. Nehogy az elutasítástól vagy elidegenedéstől való félelem miatt szó nélkül hagyd a rágalmazást vagy becsületsértést, főleg, ha tisztában vagy az igazsággal!
3) A hallgatás halálos, ha rossz döntésbe visz. Tudod, a hallgatás beleegyezés. Sok országban kitiltották az állami iskolákból az imádkozást, mert a többség hallgatott, ahelyett, hogy szót emelt volna. A Szentírás azt mondja, hogy „megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” Ezért állj ki bátran meggyőződésed mellett, és szólalj meg!
