1994. június 26.
Ottawa

Uram?

ÉN VAGYOK… miért fogyatkozol, mint az árnyék?

Mintha nevetség tárgyává lettem volna… Megérzem, amikor valaki kerülni kezd. Még mennyi rosszat fognak rólam mondani? Barátságom viszonzásaképpen még el is ítélnek, bár a Te akaratod volt mindaz, amit tettem: Imádkozom értük, áldozatot hozok értük. Nem fogod megvédeni ártatlanságomat?

Ne félj, mert a közeledben vagyok. Hagyd, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, mert ennek az áldozatnak árán lelkeket nyerek meg, akik a kárhozat útján vannak. Ó Vassula… Egy napon majd megmutatom neked a lelkeknek azt a hatalmas sokaságát, akiket becsmérlõid által okozott sebeid és jóvátételed által megmentettem… Minden értelmet meghalad a lelkek iránti szeretetem, és mondom neked, nagyon szomjazom a nyomorúságos lelkekre! Miképpen maradhatnék közömbös, Vassulám? Hogyan maradhatnék közömbös, amikor a nemzetek egész sora lesz hitehagyottá és lázadóvá? A mai lázadás még nagyobb, mint a múltban ismert nagy lázadás . ¹

Vajon elhagyja-e pásztor a nyáját? Én vagyok a ti Pásztorotok, és szeretem kis nyájamat. én és te továbbra is együtt fogunk dolgozni. Munkád nem hiábavaló, és Szívem gyönyörûségét leli abban, valahányszor ajkad kiejti Nevemet. Szívem minden rostja szeret téged… Jöjj, támaszkodj rám, csillapítsd szomjamat: hozz nekem lelkeket! Továbbra is el foglak küldeni minden nemzethez, hogy hirdesd szeretetóhimnuszomat. Rajtad nyugvó árnyékom fogja bizonyítani jelenlétem valóságát, mert jeleim el fognak kísérni téged, én mirhám. Jöjj most!