Közelebb Istenhez
„Ne gondolja tehát az olyan, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:7-8)
A Merkúr bolygó forró, a Plútó viszont hideg. Azért van ez így, mert a Merkúr közel a Naphoz, a Plútó pedig nagyon távol. A bolygók hőmérsékletét és éghajlatát meghatározza Naptól való távolságuk. Ebben felfedezhetünk egy fontos lelki alapelvet. Isten megváltott gyermekeiként a mi lelki hőmérsékletünk is meghatározza, mennyire vagyunk közel Jézushoz. Azt mondod: „Bárcsak közelebb lennék az Úrhoz!” Az igazság az, hogy annyira vagy közel, amennyire vágysz közel kerülni, amekkora az elhatározás benned ahhoz, hogy közel kerülj, és amekkora a fegyelem benned ahhoz, hogy a közelében maradj. Az istenkeresésedből kiderül, hogy fűt-e Isten iránti szenvedély – vagy hiányzik belőled az. Ahhoz, hogy valakivel igazán bensőséges kapcsolatba kerüljünk, áldozatokat kell hoznunk, és teljesen odaadnunk magunkat a másik személynek. A zsoltáros azt írta: „Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” (Zsoltárok 27:8). Figyeld meg, a zsoltárok nem azt mondta, hogy Isten ajándékait keresi, hanem azt, hogy a vele való találkozást! Nem az ajándékot, hanem az Ajándékozót! Amikor ezt tesszük, csodálatos dolog történik: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd Z Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsoltárok 37:4-5).
Lépj be a vízbe!
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3:17
Amikor Jézus bemerítkezett, „íme, megnyílt a menny, és … hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«” (Máté 3:16–17). Azon a napon, amikor Jézus belépett a Jordán folyóba, belépett Istennek az életére vonatkozó tervébe. Abban a vízben ott hemzsegett az emberiség sok-sok bűne. János tömegével merítette be ott a bűnbánó megtérőket; bűneik így jelképes értelemben belemosódtak Isten megbocsátásának tengerébe, ahogy a Jordán vize belefolyik a Holt-tengerbe. Talán visszataszító számodra a gondolat, hogy Jézus belegázol a bűnbe, de azért tette ezt, hogy betöltse Isten célját: megváltson téged. Jézus pontosan ott volt, ahol Isten látni akarta, pontosan azt tette, amit Isten várt tőle. Ezért jelentette ki Atyja: „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Íme, a tanulság számodra: Isten akaratát tenni néha azt jelenti, hogy zűrzavaros helyzetekbe és zavaros vizekbe lépünk be. De ha engedelmeskedsz Istennek, és azt teszed, amit mond, nem kell magadért felszólalnod, vagy magadért harcolnod. Isten parancsolni fog a helyzetet befolyásoló erőknek, hogy behódoljanak neked, tiszteljenek, hallgassanak rád, sőt, áldásodra legyenek. Nem kell kapálózva keresned a helyes választ, nem kell azon tűnődnöd, hogy valami jó-e számodra. Isten meg fogja adni a képességeket és rendelkezésedre bocsátja a forrásokat, melyekre szükséged van, mert ott vagy, ahol ő látni akar, azt teszed, amit elvár tőled. Ezért a mai ige számodra: „Lépj be a vízbe!”
„Melyik a legnagyobb parancsolat?” (Máté 22:36 NIV)
Amikor Jézustól megkérdezték, hogy „Melyik a legnagyobb parancsolat?”, így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37-39). Legnagyobb elkötelezettségeinknek tehát ezen a két parancsolaton kellene alapulniuk. Az a baj, hogy mindenféle dolgokba belekeveredünk, melyek akadályozzák, hogy ezt tegyük. A Biblia azt mondja: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem bonyolódik civil ügyekbe, parancsnoka tetszését keresi” (2Timóteus 2:4 NIV). Más szavakkal: vigyázz, hogy mire kötelezed el magad! Háromféle elkötelezettség létezik:
1) Drámai elkötelezettségek. Például házasságkötés vagy házvásárlás. Sajnos nem vesszük számításba a rejtett költségeket. Amikor házat veszünk, csupán a plusz négyzetméterekre gondolunk, nem arra a többletidőre, amelyet minden nap elvesz a családunktól a munkahelyre való ingázás.
2) Rutin elkötelezettségek. Ezek evilági dolgoknak tűnnek, de ne becsüld alá erejüket! Bármelyik szülő, akinek a gyermeke valamilyen csapatban játszik, és edzésekre jár, tudja, hogy mennyi időt emésztenek el a rutin cselekedetek.
3) Ki nem mondott elkötelezettségek. Ezek olyan elkötelezések, melyeket magunknak teszünk, de legtöbbször nem tartjuk be. Az életben a drámai elkötelezettségek kapják a legnagyobb figyelmet, de végül a rutin elkötelezettségek azok, melyek irányítanak. Mivel sok van belőlük, és mindennapos dolgokról van szó, amelyek magukban olyan kicsinek tűnnek, hogy nem érezzük, ahogy nő a szakadék aközött, amiről azt mondjuk, hogy leginkább számít nekünk, és aközött, amit valójában kezdünk az életünkkel. Ezért Jézus így egyszerűsítette le: „Szeresd az Urat… és… szeresd felebarátodat…” (Máté 22:37-39). Ha ezzel a mércével méred az életedet, nagyobb esélyed van rá, hogy a megfelelő elkötelezettségek szerint élj.
