„Jöjjetek hozzá mint élő kövek, mint szellemi ház, amely szent papsággá épül fel.” (1Péter 2,5a, GW fordítás)

Isten azt mondja, hogy pap vagy. A hátteredtől függően ez vagy ijesztő, vagy kicsit zavaros lehet számodra. Péter azt mondja, hogy a papsággal járó felelősség és kiváltság most bármelyik hívő számára elérhetővé vált.

Az Ószövetségben a papok két dolgot tettek:

1. Nekik volt joguk, kiváltságuk és felelősségük közvetlenül Istenhez fordulni. Imádkozhattak Istenhez, beszélhettek vele, imádhatták őt és közösségben lehettek vele. Mindenki másnak a papon keresztül lehetett Istenhez fordulnia.

1. A papnak volt az a kiváltsága és kötelessége, hogy Istent képviseli az emberek felé, és más emberek szükségeit betöltve szolgál.

Ez a két dolog rád nézve is igazzá vált, amikor hívővé lettél.

Most már közvetlenül fordulhatsz Istenhez. Nem kell senki máson keresztül imádkoznod. Nem kell senki máson keresztül megvallani a bűneidet. Nem kell senki más ahhoz, hogy Istennel kapcsolatban és közösségben legyél. Olvashatod a Bibliát, beszélhetsz az Úrral, és közvetlen kapcsolatban lehetsz vele.

A Biblia azt mondja, hogy a templomban volt egy kárpit, amely a Szentek Szentjét, vagyis Isten Szent Szellemének lakhelyét elválasztotta attól a helytől, ahol az emberek voltak. A kárpit mögé csak a papok mehettek be évente egyszer. Amikor Jézus meghalt a kereszten, Isten ezt a  – több mint 20 m magas – kárpitot a tetejétől az aljáig kettéhasította, azt szimbolizálva, hogy most már nincs többé elválasztva ez a kettő.

Isten olyan ajándékkal is felruházott minket, hívőket, hogy szolgálhatunk más emberek felé. Minden keresztény egyben szolgáló is – nem pásztor, de szolgáló. Minden alkalommal, amikor arra használod az ajándékaidat és a képességeidet, hogy másoknak segíts, szolgálsz.

„Ő az, aki megmentett minket és kiválasztott minket a szent munkájára – nem azért, mert megérdemeltük volna, hanem mert ez volt a terve már jóval azelőtt, hogy a világ elkezdődött” (2Timótheus 1,9a, TLB fordítás). Miért mentett meg téged Isten? Azért, hogy szolgálhasd őt. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés ellentmondás.

Hogyan tudod meg, hogy mi a szolgálatod? Nézd meg a képességeidet, az ajándékaidat, a tehetségedet. Amikor ezeket használva segítesz másoknak, azt szolgálatnak hívják – és ezzel nem kell dicsekedni, és nem is kell tőle megijedni. Egyszerűen csak segítesz másoknak, nem több, nem kevesebb. Tudsz pap lenni egy üzletben? Persze, hogy tudsz. Tudsz pap lenni könyvelőként? Persze. És kamionvezetés közben is? Igen, tudsz. Bármikor, amikor más embereknek segítséget nyújtasz Isten nevében, szolgálsz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mik a szellemi ajándékaid és képességeid? Hogyan használod ezeket, hogy Istennek és másoknak szolgálj?
• Mit gondolsz, milyen hozzáállással szeretné Isten, hogy szolgálj? Miért?
• Hogyan tudod a legtöbbet kihozni abból, hogy pap vagy? Kihasználod teljes mértékben azt a lehetőséget, hogy közvetlenül mehetsz Istenhez?

„Gyökerezzetek meg mélyen őbenne, engedjétek, hogy életetek épüljön Rá. Akkor hitetek megerősödik abban az igazságban, amire tanítottak benneteket, és hálaadásotok túlcsordul majd.” (Pál levele a Kolosséiakhoz 2:7, NLT, második kiadás)

Isten azt akarja, hogy minél nagyon figyelj a növekedésre, vetésre és a hitben járásra.

Először is, Isten azt akarja, hogy növekedj a hitedben. Nem akarja, hogy egy szellemi kisbaba légy! A Biblia azt írja a Kolossé 2:7-ben:

„Gyökerezzetek meg mélyen őbenne, engedjétek, hogy életetek épüljön Rá. Akkor hitetek megerősödik abban az igazságban, amire tanítottak benneteket, és hálaadásotok túlcsordul majd.”

Isten azt is akarja, hogy hitben vessél. Azt akarja, hogy tanulj meg nagylelkű lenni, mert nem lehetsz olyan, mint Krisztus, amíg nem válsz nagylelkűvé. A Biblia így szól, „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor. 9:6)

Ez a vetés és aratás törvénye, és ez az élet minden területére igaz. Ha kritizálást vetsz, kritizálást aratsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet aratsz. Ha kedvességet vetsz, kedvességet aratsz. Mindig többet aratsz majd, mint amennyit korábban vetettél. Amikor egy kukoricamagot elvetsz a földbe, nem egy szem kukoricát kapsz majd vissza, hanem egy egész kukoricaszárat. Mindig többet kapsz vissza abból, – legyen az pozitív, vagy negatív - amit az életeddel közvetítesz.

Aztán Isten azt is szeretné, hogy hitben járj.

A Zsidókhoz írt levél 11:8 ezt mondja: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet Isten megígért neki. Elhagyta hazáját, nem tudva, hova kell mennie.” (NCV fordítás)

Te megtennéd ezt? Ábrahám már idős volt. Nyugdíjas korú volt, készült, hogy végre befejezze a munkát, és megpihenjen, amikor Isten így szólt hozzá: ,,Nem. Porold le magad, és készülj fel életed legnagyobb utazására.” Amikor hitben élsz, gyakran megesik, hogy valahová el kell menned, gyakran olyan helyekre, ahová sosem terveztél menni.

Miért olyan fontos, hogy fejlődj a hitedben?

Mert minden, amit Isten cselekszik az életedben, azt az ő kegyelme által, a te hiteden keresztül teszi:

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt..." (Zsidókhoz írt levél, 11:6a)

„Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29b)

„Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn.” (Róma 14:23b)

    Beszéljetek róla:

• Hogyan növekedtél a hitedben az elmúlt hat hónapban?
• Mit mondanának a hozzád közel állók, mit vetsz most az életedben?
• Történt már veled, hogy Isten megkért, hogy hitben menj el valahová, te azonban nem engedelmeskedtél neki? Milyen hatásai voltak számodra az engedetlenségednek?