Békesség...
A mai nap imádsága:
Istenem! Te látod véges elménk izgatott kérdéseit a végtelenről, s jól tudod, hogy válaszaidat oly sokszor meg sem értjük. Kérünk Téged légy kegyelmes hozzánk, s add nekünk minden értelmet felülmúló békességedet, hogy szeretni tudjunk! Ámen
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
Jak 1,21
Megértést segítő szövegkörnyezet: 19-20. és 22. versek
Jakab apostol józan tanácsaival, az élet normalitását segítő ajánlásaival valahogyan kívül marad a teológia általános érdeklődésén. Ebben a "szalmalevélben" - ahogyan Luther nevezte ezt az apostoli iratot - nincsenek 'vérmisztikás' megigazulástani tételek, s azok logikailag érthetetlen, csak a kiváltságosak (kiválasztottak?) számára "egyértelmű" magyarázatai. Aki kicsit is belegondolt az Ószövetség vérrel kapcsolatos teológiai megállapításaiba, az hamar rájön, hogy ott valami alapvető értelmezésbeli probléma van az EgyIstennel kapcsolatban... A pusztai népek korabeli 'véres' rítusai ugyanis egészen mást célt szolgáltak: démonűző szerepük volt. A vándorlás állandó bizonytalanságában biztos pontként szolgáltak ezek a visszatérő, véráldozattal egybekötött istentiszteletek...
De kicsoda az Isten? Minden ember életében legalább egyszer felvetődő egzisztenciális kérdés ez. Az Isten örök, változatlan, Mindenható EGY, Teremtője az egész látható és nemlátható világmindenségnek, Ő alkotta a világösszetartó erőket, melyekben benne foglaltatnak a kvantumfizikai törvények éppenúgy, mint az ÉLET mind a mai napig megmagyarázhatatlan csodái. Nos, ez a - emberi kategória szerinti - Legfelsőbb Intelligencia, a Mindenható Teremtő Isten - nem igényli a "véresáldozatokat"... nem kell "kibékíteni", s természetesen 'üzletelni' sem lehet Vele, hogy valamit készséggel megteszünk Neki, ha Ő is megtesz nekünk valamit... Amíg azonban az ember azt képzeli, (Ne csinálj magadnak faragott képet! - azaz ne próbáld meg elképzelni!) hogy Isten befolyásolható rítusokkal, liturgikus cselekményekkel, eladdig semmit nem értett meg az Isten ISTEN-ségéből. Isten ugyanis nem ember, ahogyan az ember sem Isten.
Kicsoda hát az Isten? Ő a Teremtő Erő, a Lélek, Aki miatt létezik minden, s Aki nélkül nem lenne semmi sem, amire azt mondjuk: van. Isten, Isten, Akit az ember nem tud kibékíteni, de nem is kell, mert a Szeretet Istene nem haragtartó, gyűlölködő, az Isten ugyanis maga a SZERETET... Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert ha ezt az igazságot nem zárjuk szelíden a szívünkbe, akkor lelkünk örökké nyugtalan marad. Márpedig mindenki, lelkének legmélyén a megelégítő békesség ugyán vágyakozik! (A gonosz ember sem önmagától gonosz, hanem azért mert kínozta és kínozza a szeretet hiánya!) A krisztuskövető ember életminősége éppen abból fakad, hogy tudja, napi hitharcain keresztül el kell vetnie magától minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is - vagyis meg kell üresítenie szívét -, és szelíden be kell fogadnia az evangélium igéit, mely egyedül képes megtartani lelket, azaz képes el nem múló békességet adni, melyen keresztül földi létünkben beleszövődhetünk Isten álmaiba...
A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan helyzetben kinyilvánítottad gondviselő szeretetedet, hálás is vagyok érte. Azért adj nekem türelmet mások és önmagam elviseléséhez és adj nekem készséget a jóra, s erőt mások és a magam terheinek elhordozására! Ajándékozz meg engem, s minden szerettemet a Te mindent felülmúló békességeddel, hogy ne tiltakozzam, hanem belesimuljak életemmel teremtői akaratodba! Ámen
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten,
aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Jn 1,18
Jézus Krisztus megítélése - Isten volt vagy sem - mindenkinek a személyes hitének kérdése, az viszont történelmi tény, hogy az elmúlt két évezred meghatározó Embere volt... Hatása államra, művészetekre, vallásos gondolkodásra megkérdőjelezhetetlen. Aki ezt a tényt kisebbíteni próbálja, az szélsőséges, primitív vagy egyszerűen csak tudatlan. Az, hogy mi lesz a következő két évezredben, az egyedül a Teremtő Isten dolga, aki mégis jóslásokba bocsátkozik, az egyszerűen csak népszerűséget keres.
János megismétli azt, ami újra és újra előjön a Szentírásban, hogy ti. Istent soha senki nem látta. Utólag egy-két kiváltságos igen: pl. Illés próféta; kendőn keresztül Mózes; dicsőséges füstoszlopban és tűzoszlopban a vándorló nép a pusztában. Színről színre azonban soha senki... Milyen isten az ilyen? Az ilyen isten: AZ Isten, a Vagyok, Aki Vagyok! Meglátni a láthatatlant, azaz a hatásokból, tapasztalásokból, a látványból, az okozatból következtetni az Okra - a bölcsesség maga. Meglátni a betlehemi történésben az új korszak hajnalát a káldeus tudós papok kiváltsága... A tudás, az Istent kereső-kutató élet királyi méltóságra emel minden embert. Aki keresi a "lényeget", a Végső Isteni Akaratot, az élet értelmét az Istenben - az királyi gyermek... ennél nagyobb státus nincs, ennél magasabb méltóság nem létezik itt a Földön.
Istennek úgy volt tetszésére, hogy teremtettségének lényegét a "kicsiknek" jelentse ki először. Azoknak, akik az életet a maga istenes egyszerűségében élték: a pásztoroknak. Nem királyoknak, császároknak, üzletembereknek vagy politikusoknak, hanem azoknak, akik születés és halál, növekedés és elmúlás természetközeliségében éltek. Isten Fia ugyanis az Életben, az Életért jelent meg ebben a világban. Testtélételének célját a napkeleti bölcsek nyilvánítják ki, amikor aranyat, tömjént és mirhát hoznak ajándékba, s imádják (adoratio) a megszületett gyermeket. Az arany utal Jézus királyi tisztére, a tömjén a főpapira, a mirha pedig a prófétaira, a beteljesülésre, azaz: "Benne lett minden ígéret igenné és ámenné..."
Hitünk szépsége, hogy úgy beszélünk Istenhez, hogy Ő szavakban soha nem válaszol. Ő azonabn Mindenható Isten, aki szavak nélkül is jól meg tudja értetni magát velünk, s az imádságos csöndben, a "belső szobánkban" kinyilvánítja nekünk akaratát. Ahogyan az anyja ölében fekvő gyermeknek sem kell elmagyarázni, hogy mi a szeretet, az Isten "kebelén" megpihenő léleknek sem kell parancsba adni, mit az ő Teremtőjének akarata. A világba jött Fény jelenlétével kinyilvánítja, hogy le akarja rombolni a sötétséget, mely a tudatlanságból, a félelemből, s a gonoszságból táplálkozik. A világba jött Fény pecsétet tett az Isten igazságára, hogy az Élet a legnagyobb kincs, mert benne, csakis itt a "földiben" van lehetőségünk felfedezni a legnagyobbat: Isten magát, létünk értelmét és célját.
Jövőnk - életünk...
A mai nap imádsága:
URam! Adj nekem tiszta szívet, s igéd világosságát, hogy úgy éljek, s azt tegyem, ami mindannyiunk javát és üdvösségét szolgálja! Ámen
Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?... Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! .
Ézs 55,2a és 3a
Régi zsigeri reakciója az Istentől elfordult embernek, hogy ha "krízis-szagot" fog, akkor vulgárisan szólva: "spájzol"! Azaz menekít. Ma ezt úgy mondják szép gazdasági szakfogalommal, hogy: befektet. Ki ebbe, ki meg abba... A "Fektessen aranyba!"-reklám-szlogen persze nem a "bérből és fizetésből élő" átlagembernek szól (vagyis nekünk), ahogyan azoknak a mondatoknak sem mi vagyunk a célcsoportja, melyekkel többmilliós "árelőnnyel" kecsegtetve autóvásárlásra buzdítanak.
Az anyagvilággal megbolondított ember eleddig úgy hitte, hogy ha pénzét bankba teszi, akkor majd a pénze ott "dolgozni" fog -, ez azonban ugyanolyan hazugság, mintha azt mondanánk: "Sose halunk meg!" A pénz ugyanis nem dolgozik, mivel a kamat nem más, mint emberi, hazug kitaláció. A bálványozott pénz az soha nem törli le a könnyet a szenvedő arcáról, s nem teszi a súlyos beteg alá az ágytálat... A pénznek ugyanis nincs "lelke", a pénz nem él, az csak egy színes papiros, amihez az emberek legkülönfélébb álmokat ragasztanak! A pénznek nincs se szaga, se íze... a pénzt nem lehet megenni -, de még az aranyat sem! Akkor mitől olyan értékes? Nem az! Csak azt hiszi az ember, hogy az...
Isten úgy teremtette meg ezt a csodálatos világot, hogy abban - ez volt az Ő eredeti isteni szándéka - minden "ingyen van": az energiától kezdődően a csemege-paprikán át a lazacig, de az ember "boltot csinált"(!) az egész világból, s pénzt csinál mindenből és ezért azt is kiárulja, amit nem lenne szabad: tudást, szabadságot (értsd: fegyveres megoldást kínál a béke, a biztonság, az emberi méltóság megszerzésére - jóllehet ez "alapból" járna mindenkinek) szerelmet, jogot és emberi szerveket... hogy csak néhányat említsünk. Ez azonban végzetes elárulása Isten tervének, mert Ő nem ezt akarta/akarja - s szívünk mélyén mi se -, de ez a bűnbe-ragadt világ önmagától már nem tud változtatni rajta... marad a keserves sóvárgása a megváltás után.
Milyen nyomorúság az, amikor az ember a legdrágábból (az idejéből) - hiszen a pénze az feláldozott szabadidejéből lesz (normális esetben!) -, a leghaszontalanabbnak (amit könyörtelenül megesz a moly és rozsda) áldoz! Így történt meg, hogy a nyugati jóléti világ a fogyasztásba fektette bele minden energiáját, az élvezeteket, az élményt kereste mindenhol, s most idegesen kapkod: mert rájött, hogy a konzumálás hosszú távon nem lehet cél, s hogy most "nincs embere", aki letörölné a könnyet a szenvedő arcáról, s a súlyos beteg alá tenné az ágytálat... Elöregedett társadalomban 67 évre felemelt nyugdíjkorhatárral sem lehet már megmenteni a jövőt! A végén mégis a JóIstennek "lesz igaza", s nem a múlandóval spekuláló embernek, hogy a legjobb(!) jövőbeli befektetés mégiscsak a gyermek... A régi igazság újra érvényesül: a Föld azé, aki teliszüli, s a jövő kultúrája azé, aki imádkozik érte!
Egy nehéz esztendő küszöbén állunk... Fenyeget minket a fizetésképtelenség, a konfliktusok erőszakos/diktatórikus megoldásának rémképe, a növekvő munkanélküliség, emelkedő energia-, és élelmiszerárak, s mindenekelőtt a megkeményedő, túlélésre-verő emberszívek megsokasodása. Ha mindezekhez hozzáteszünk egy kis időjárási szélsőséget (miért ne?), politikai tanácstalanságot (nem kell hozzá prófétai tehetség), akkor hamar körvonalazódik, hogy ez bizony egy IGAZI KRÍZIS-HELYZET. A hívő ember azonban tudja, hogy Isten a krízisben is Isten marad, s hogy ha az ember meg akar szabadulni szorult helyzetéből, akkor bizony vissza kell térnie az isteni princípiumokhoz...
Ha ez így lesz, akkor 2012 még a nagy megtérések éve is lehet! Mindenesetre a keresztény ember derűsen realista (nem naiv optimista!), mert nem emberekben reménykedik, hanem bizalmát mindenkor az Istenbe veti...
Nyugalomért
A mai nap imádsága:
Uram! Életem megoldatlan kérdéseit eléd viszem... Szabadíts meg gyötrelmeimtől, hogy derűsen élhessem mindennapjaimat!
Ámen
Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Máté 6,34
Jézus szavai mindig helytállóak. Nemcsak azért mert igazak, s lelkünk mélyéből néha-néha felfakadó ősigazságokkal egybecsengenek, hanem azért, mert mindig a lényegit közvetíti. Az ember aggódása egyenes arányban van istentelenségével... minél nagyobb materiális vágyai vannak, annál nagyobb az aggódása: vajon megszerezheti-e magának, s ha igen, akkor meddig birtokolhatja? Ugyanakkor vannak nem anyagi természetű aggódásaink is, melyek ettől függetlenül, sőt talán jobban is, alapjaiban meggyengíthetik életkedvünket: Rám köszönt-e a boldogság? Megtalálom-e életem testi-lelki párját? Részesülök-e az élet egyik legnagyobbik ajándékában a gyermekáldásban?
Van tehát miért aggódni... Mások törtetése horzsolja lelki világunkat, s naponta a magunk életének beteljesületlen vágyai kísértenek minket. Testünk fenntartása, gyermekeink etetése, taníttatása, egyszóval az élet, bőven ad lehetőséget az aggodalmaskodásra... ha nem akarunk e terhek alatt végérvényesen meggörbülni, akkor megoldást kell találnunk. Az evangéliumi mondatokra mindig érdemes odafigyelni! Nemcsak azért, mert a mintegy 70 Jézus-biográfiából (evangéliumból) a kanonizáció során csak a négy legjobb került be az Újszövetségbe, hanem azért is mert ezek olyan tudást közvetítenek a maguk szimbólikus nyelvezetében, amelyet ha csak közelítőleg megértünk, akkor is hétköznapjaink küzdelmeihez nem mindennapi erőforrásra találunk.
A holnap felől való aggódás a mát mérgezi. A most pillanatát, mely azonnal múlttá merevedik... s ha múlt nyomasztó teher, akkor az élet lendületét veszíti. Az élet márpedig lendület, mozgás, célirányos futás... ahogyan a folyó folyamatosan változik, kanyarog, zuhatagok törik meg útját, s sok patak vize duzzasztja - no meg szennyvízcsatornák hordaléka -, de a folyó (az Én) ugyanaz maradok... A nagy kérdés: Életem folyama mennyire ad életet más "halaknak", s mennyire táplálkozhatnak belőlem a folyóparti fák?
Az aggódás a céltalanságból fakad: ti. nem tudom, hogy hová tart/folyik az életem. Aki nem lát túl az atomi rezgések világán, annak az "életvég" a könyörtelen belecsapódást jelenti a matériába... Aki azonban meri álmodni az Istent, az nemcsak megéli az "Isten tenyerén hordoztatás" csodáját, de távlatot nyer itt és hite szerint odaát is... Tehát: "Ne aggódjatok!" ...egyelőre még itt vagyunk, s szabadon dönthetünk...
Tisztaság...
A mai nap imádsága:
Tiszta gondolatokat adj nekem Uram! Áldásodat add nekem, hogy élhessek törvényeid szerint! Ámen
Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben.
1 Thessz 4,3-6
Bármennyire is szeretjük a szabadságot, a szabadság nem egyenlő a korlátok-nélküliséggel. Rend, törvény nélkül az elemi erők, amik mozgatják emberlétünket, bizony csak ártanak. Isten mindenhová letette a "névjegykártyáját"... Legyenek az élővilág csak mikroszkóppal látható részei vagy a természet szabad szemmel is látható csodái: Isten nagysága mindenben visszatükröződik. Aki bölcsül - azaz visszahajlik az Istenhez -, az jól tudja, hogy aki Isten teremtői akaratába belesimul, az maga is "rend-párti".
Ez a rend azonban nem a hatályos jogszabályokkal egyező rend! Egy adott ország törvényes rendje számtalan helyen ellenkezhet nemcsak az Isten törvényével, de az 1948. december 10-én, éppen 60 éve elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával is. Így vannak diktatúrák sajnos a 21. században is... Isten rendje azonban egészen más! Ez a rend - vagy annak töredezett emlékképe - minden ember szívében ott lakozik. Ezért van többek között lelkiismeretfurdalásunk is: nagyon jól tudjuk, hogy mi a rossz (törvénytelen), s mi a jó (a törvényes).
Az Isten törvényének életünk végéig történő küzdelmes elfogadása a szentelődés. Megszentelődni azt jelenti: elfogadni az Isten igazságát - munkában, emberi kapcsolatokban egyaránt. Aki kiállhatatlan munkatárs, az férjnek feleségnek is kiállhatatlan; aki ember a hétköznapokban, az ember életének intim részleteiben is. Aki a szenvedélyek rabja (birtoklás, alkohol, játék, szex, stb.) az nem tud tisztán gondolkodni az élet egyéb területein, hiszen ami számára a legfontosabb (aminek a rabja) az irányítja őt.
Megcsalni másokat csúnya dolog, de istentelen magatartással mások megsebzésén túl végül is önmagunkat véreztetjük el... Erőtlenné válunk abban, ami Életünk koronája, legnagyobb ajándéka: Isten megismerésének páratlan lehetősége.
