„… egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá.” (2Korinthus 3:18 TLB)
Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted személyiségedet, és lélektelen, értelem nélküli klónná válsz. Isten teremtette azokat a személyiségjegyeket, melyek egyedivé tesznek, így hát biztosan nem akarja lerombolni azokat. A Krisztushoz hasonlóvá válás a jellemedet formálja, nem a személyiségjegyedet. Pál azt írja: „…öltsétek fel az új embert – egy egészen új életmódot, amit Isten tervezett, egy belülről megújult életet, Isten tetszése szerinti magatartásformát, amely híven tükrözi az Ő jellemét bennetek” (Efézus 4: 22-24 TM). Valahányszor elfeledkezel arról, hogy a jellem és nem a kényelem az, ami Istennek elsőrendű fontosságú az életedben, csalódott és keserű leszel, és azon kezdesz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért nem tesz Isten valamit?” A bővölködő élet nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy növekedni tudunk a nehézségek közepette is. Ahogy az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egy re inkább Hozzá hasonlóvá válunk. Jól van – mondod – de hogyan történik ez meg a való életben? Döntéseink által – úgy, hogy a helyes dolgot választjuk, és bízunk abban, hogy Isten Lelke megadja nekünk az erőt, szeretet, hitet és bölcsességet ahhoz, hogy meg is tudjuk tenni. Mivel Lelke bennünk él, ezek a dolgok mind elérhetőek annak, aki kéri. De ha kéred Isten vezetését, és Ő megmondja, hogy mit tegyél, akkor engedelmeskedned kell neki. Amikor Józsué a Jordán folyónál állt, a folyó vize csak akkor húzódott vissza, mikor az első ember belépett. Az engedelmesség felszabadítja Isten erejét! Isten arra vár, hogy az Ő útmutatásai szerint cselekedj. Nem várhatsz addig, amíg képesnek érzed magad, vagy magabiztosnak, lépned kell, amikor még gyenge vagy, meg kell tenned a helyes dolgot félelmeid ellenére is. Így tudsz együttműködni a Szentlélekkel abban, hogy Krisztus jelleme kifejlődjék benned.
A lelki növekedés hasonló lehet egy maghoz, egy épülethez vagy egy gyermekhez. Mindnek szüksége van a közreműködésünkre. Ha egy magot elültetünk, öntöznünk kell, trágyáznunk kell, és védenünk kell. Egy házat nemcsak felépíteni kell, de karban is kell tartani. Ha egy gyermek megszületett, törődni kell vele, tanítani és fegyelmezni kell. Érted már a lényeget? Nos, az üdvösséget nem a mi erőfeszítésünk szerzi meg, de a növekedéshez igenis szükség van rá. Nem teheted meg, hogy csak üldögélsz, és reménykedsz, hogy valahogy majd kialakul benned a lelki érettség. Pál elmagyarázza, hogy három dologban a mi felelősségünk az, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk: 1) Döntés „… mindennek, ami ahhoz a régi életmódhoz tartozik, mennie kell! Az már teljesen romlott és rohadt. Szabadulj meg tőle!...” (Efezus 4:22 TM). Minden nap újabb döntést jelent elengedni a régi dolgokat. 2) Megújulás. „… és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2). A megváltozás görög szava a metamorfózis, ugyanezt használjuk ugyanannak a bámulatos változásnak a leírására, amikor egy hernyóból pillangó lesz. Ez csodálatos képe annak, ami akkor történik, ha imádságban töltünk időt, táplálkozunk Isten Igéjéből, és engedjük, hogy Ő irányítsa gondolatainkat. Ahogy felöltjük magunkra Krisztus jellemének szépségét, növekedni kezdünk, és új magasságok felé szárnyalunk. 3) Öltözködés: Minden nap fel kell öltöznünk Krisztus jellemét. Hogyan tehetjük ezt? Új szokások kialakításával. A jellemünk a mindennapi szokásaink összességéből adódik. Amit teszel, azzá válsz! Tehát: „… öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Efezus 4:24). Ahhoz, hogy egyre hasonlóbbá válj Krisztushoz, el kell kötelezned magad erre a három dologra.
Ahhoz, hogy minket Krisztushoz hasonlóvá tegyen, Isten fel fogja használni Igéjét, igénybe fog venni embereket és nehéz körülményeket. Isten Igéje adja nekünk azt az igazságot, amit ismernünk kell, Isten emberei adják a növekedésünkhöz szükséges támogatást, a nehéz körülmények pedig azt a környezetet, ahol meg kell mutatnunk, hogy Krisztushoz hasonlítunk. Ha alkalmazod Isten igéjét, rendszeres kapcsolatot ápolsz más hívőkkel, és megtanulsz Istenben bízni minden helyzetben, akkor egyre inkább kezdesz majd Jézusra hasonlítani. Biztosra veheted, meg fog történni! Azt mondod: 1) „Néha azon tűnődöm, elérek-e valaha is oda.” A lelki érettség sem nem automatikus, sem nem garantált. Ez fokozatos fejlődés, folyamatos előrehaladás, amely elkötelezettséget és fegyelmet kíván. Ez addig fog folytatódni, „míg eljutunk mindnyájan… a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Efezus 4:13). Még ha elakadsz vagy elbuksz is, Isten hűséges marad hozzád. Ő elkötelezte magát lelki fejlődésed folytatására, amíg te is elkötelezett vagy! 2) „Néha azon tűnődöm, hogy nem a megfelelő pályát választottam.” Mindannyiunk életében előfordul, hogy eljön a kétségek és a zavarodottság ideje. Ne aggódj emiatt! Istent jobban érdekli a jellemed, mint a karriered, mert a jellemed magaddal viszed az örökkévalóságba. A Biblia azt mondja: „…ne alkalmazkodjatok olyan jól a kultúrákhoz, hogy tökéletesen beilleszkedtek, anélkül, hogy végiggondolnátok! Összpontosítsatok inkább Istenre! Így teljesen meg fogtok változni… A körülöttünk lévő világ mindig le akar majd rántani az ő éretlen szintjére, ezzel szemben viszont Isten mindig a legjobbat hozza ki belőlünk, kifejlesztve bennünk az érettséget” (Róma 12:2 TM). Minden nap döntést kell hoznod, a világnak ellentmondó döntést, hogy arra tudj összpontosítani, hogy Jézushoz hasonlóvá válj. Ha így teszel, Isten benned élő Lelke képessé tesz arra, hogy véghezvidd.
„… a Lélek gyümölcse…” (Galata 5:22)
Figyelj meg három dolgot a gyümölccsel kapcsolatban: Először: a gyümölcs látható. Emlékszel, amikor az iskolában képeket kellett felmutatni, és kimondani a hozzá tartozó szót? Jakab azt írja: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet” (Jakab 2:18). Nem elég csak beszélni róla, mások előtt meg is kell élned mindennap. Másodszor: a gyümölcsök annak a fának a jellegét tükrözik, amelyen teremnek. Ha ez egy almafa, akkor almák fognak teremni rajta. Minél jobban alárendeled az életed Krisztusnak, annál jobban fogsz hasonlítani rá. Harmadszor: a gyümölcsök mindig valaki más javát szolgálják. Sosem fogsz látni olyan gyümölcsöt, amely épp önmagát majszolja, vagy azt mondja: „nem akarom, hogy leszedjenek”. A jó gyümölcs felkelti az emberek étvágyát, és érte fognak nyúlni. A Szentlélek gyümölcsöt akar teremni benned, hogy így mások belőled táplálkozhassanak. Ezzel szemben minden testi cselekedet önző. A test mindig magáról beszél: „Mindjárt megbolondulok. Boldogtalan vagyok. Neki megvan, amit én szeretnék. Ez engem idegesít.” De a Lélek gyümölcse Krisztus-központú és más emberekre irányuló. Figyeld meg, hogy az igében a gyümölcs szó egyes számban van, pedig Pál kilenc különböző fajtáját sorolja fel a lélek gyümölcsének: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás; de mind ugyanazon a fán nőnek. Ez a fa meg tud teremni mindent, amire csak szükséged van az életed bármely területén. Nem kell a Szentlélekhez menned békességért, közben valahova máshová szeretetért. Vagy a Szentlélekhez fordulni türelemért, és valaki máshoz önuralomért. Ez mind a Lélek fáján terem. Nos, akkor hát gyümölcstermő vagy?
Jézus vérének védelmében
„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jelenések 12:11)
Irene Park elkötelezett keresztyén lett. A története rendkívüli. Valaha Florida állam főboszorkánya volt, és fiatal fiúkat és lányokat csábított okkult tevékenységekre. Elmondta, hogy azokat a gyermekeket sosem tudta elérni, akikért a szüleik Jézus nevében és Krisztus megváltó vérére hivatkozva imádkoztak védelmet kérve rájuk. Manapság az okkultizmus bejutott még az iskolákba is a pluralizmus és a szólásszabadság álcája alatt. Ha szülő vagy, akkor ennek téged is aggasztania kell! Bölcs dolog a gyermekednek mobiltelefont adni, hogy el tudjátok érni egymást, de a legjobb védelem az, ha imádkozol érte Jézus nevében és Krisztus megváltó vérére hivatkozva. Jézus legyőzte a Sátánt a kereszten. Ma pedig azt mondja neked: „Az én győzelmem a te győzelmed, az én hatalmam a te hatalmad – használd hát!” El kell ismerned az ördög hatalmát, de nem szabad félned tőle, „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Ha tagadjuk a Sátán létezését, vagy alábecsüljük erejét, azzal előnyhöz juttatjuk. Isten azonban kezünkbe adta a fegyvert, amivel megtörhetjük a Sátán hatalmát az életünkben. „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével.” Kezdd el megvallani, hogy mit tett érted Jézus vére. Ha ezt teszed, győztes életed lesz.
Ne nézz vissza!
„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62)
Jézus olyan embereket keresett, akik készek nem csupán hinni benne, de többre is: olyanokat akart, akik készek követni őt. Szolgálatának elejét olyan emberek jellemzik, mint András, Péter, Fülöp és Nátánaél (ld. János 1:35–52): olyan emberek, akik készek voltak otthagyni otthonukat és mindenüket azért, hogy kövessék őt. Jézus teljes elkötelezettségre hívta az embereket. Amikor magához hívta a sokaságot, ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Márk 8:34). Nem félmegoldásokat kért, hanem azt, hogy vállalják követését teljes idejükben. A Jézusba vetett bizalom juttat a mennybe, de csak mindennapi követése tesz hasznossá országának építésében itt a földön. Három különböző ember mondta Jézusnak: „követlek, Uram” (ld. Lukács 9:57–61), de nem voltak hajlandók feladni régi életüket, és azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartottak (ld. 62. vers). Jézus ezzel a nagy hatású metaforával válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Jézus követése azt jelenti, hogy bármi is van mögöttünk, az mögöttünk is marad – régi gátlások, régi vonzalmak, régi életmódunk. Hátrafelé nézegetve nem lehet egyenes barázdát szántani. Ne hagyd, hogy a múltbeli kudarcok, bűntudat, félelmek, szégyen, árulás, veszteség, bántalmazás, elutasítás, neheztelés és meg nem bocsátás visszahúzzon és tönkretegye a jövődet! Vágd el a köldökzsinórt; csatlakozz azokhoz, akik készek követni a Bárányt, akárhová megy (ld. Jelenések 14:4).
„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)
Amikor Bill Gates-t, a Microsoft alapítóját, hihetetlen sikeréről kérdezték, a következő tíz dolgot ajánlotta minden kezdő figyelmébe. Érdemes megfontolni őket!
1) Az élet nem fair – szokj hozzá! 2) A világot nem érdekli az önbecsülésed; azt várja, hogy előbb érj el valamit, utána legyél elégedett magaddal. 3) Nem fogsz milliókat keresni rögtön az iskola befejezése után, és nem leszel rögtön alelnök mobiltelefonnal. Meg kell dolgoznod érte. 4) Azt hiszed, a tanárod túl kemény? Várd csak ki, milyen lesz a főnököd! Ő nincs véglegesítve. 5) A hamburgersütés nem alantas munka; a nagyszüleid lehetőségnek nevezték. 6) A szüleid nem voltak mindig unalmasak; attól lettek ilyenek, hogy etettek téged, kimosták a ruháidat, és kifizették a számláidat. Tehát mielőtt elrohannál, hogy megmentsd a még érintetlen területeket a szüleid generációjának „élősködőitől”, előbb próbáld meg tetvetleníteni a saját szekrényedet! 7) Lehet, hogy néhány iskola eltörölte a győztesek és vesztesek kategóriáit, de az élet nem. Van, ahol még a rossz jegyeket is eltörölték, és a jó válaszra addig várnak, ameddig csak akarod. Ennek semmi köze a valósághoz. 8) Az élet nincs szemeszterekre felosztva, és nincs nyári szünet sem. A munkáltatók nem érdekeltek abban, hogy „megtaláld önmagad”. Azzal te foglalkozz a szabadidődben! 9) A valódi emberek nem tölthetik minden idejüket a büfében, hanem dolgozniuk kell, nem úgy, mint a tévében! 10) Légy kedves a stréberekhez! Nagy az esélye annak, hogy egy nap valamelyiküknek fogsz dolgozni!
A Biblia azt mondja: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!
„Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe…” (Apostolok cselekedetei 28:5)
Egyszer egy paraszt öszvére beleesett egy kútba. Mivel az ember sehogy sem tudta kihúzni, elhatározta, hogy betemeti. Elkezdett földet hányni az öszvér hátára, de az öszvér, ahelyett, hogy lefeküdt volna a rádobált föld alatt, elkezdett rúgni és prüszkölni, lerázta magáról a földet, majd ráállt, és megtapodta. Ezt így folytatta egész nap, akármennyi földet hordott is rá a paraszt, az öszvér mind lerázta magáról, majd megtaposta. Végezetül, mikor a földhányás elérte a kút peremét, az öszvér csupán egyet prüszkölt, és kilépett, koszosabb, de bölcsebb öszvérként. Ami maga alá akarta temetni, csak felsegítette. Rómába vezető útja során Pál hajótörést szenvedett egy szigetnél. Amikor tüzelőnek való fát gyűjtögetett, egy kígyó a karjára tekeredett. Mit tett ő? A Biblia azt írja: „… lerázta a kígyót a tűzbe…” Van ebben a két történetében egy fontos tanulság: vagy elidőzöl a múlton, vagy lerázod, és továbblépsz az Isten által elkészített jövőd felé. Pál, akinek múltja volt, így ír: „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14). Nos, Pál nem felejtette el a múltját, csupán lerázta, és továbblépett. „De olyan csúnyán elhibáztam” – mondod. Isten azonban azt mondja a Bibliában: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). A megbocsátás néha hosszabb gyógyulási folyamat, de amíg nem döntesz úgy, hogy megbocsátasz magadnak és másoknak, és „le nem rázod a kígyót”, addig a folyamat el sem tud kezdődni.
