A hit rugalmasságot eredményez
„Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)
A hit elérhetővé teszi számunkra Isten ígéreteit, megmutatja nekünk az Ő erejét, az álmokat valóra váltja, és kitartást ad megpróbáltatásainkban.
Ugyanakkor a hit nem mindig mentesít a problémától. Gyakran inkább segít átmenni a problémán. Nem mindig veszi el a fájdalmaidat, hanem erőt ad az átvészelésükhöz. Nem szabadít ki a viharból, de mikor benne vagy, lecsendesíti a lelkedet.
Olvastam az ifjú holland keresztény, Corrie ten Boom történetét, aki rengeteg zsidónak segített megmenekülni a Holokauszttól, mielőtt ő maga is koncentrációs táborba került volna. Ő azt mondta, hogy azok élték túl ezeket a táborokat, akiknek a legmélyebb hitük volt. Miért? Mert a hit erőt ad, hogy kitarts a nehéz időkben is. A hit állhatatosságot szül.
Megannyi tanulmány mutatta ki, hogy a rugalmasság talán a legfontosabb tulajdonság, amit gyermekednek megtaníthatsz. (És természtesen saját életedben is nagy szükséged van rá!) Az a képesség, hogy „visszapattanj”. A készség, hogy véghezvidd, amit elkezdtél. Senki sem mondhatja el magáról, hogy élete egy szakadatlan sikersorozat. Mindenki hibázik. Mindannyian összezavarodunk olykor. Mindegyikünket érnek fájdalmas események. Mindnyájan szembesülünk problémákkal, ránk nehezedő nyomással. A sikeres emberek viszont rugalmasak.
Tudod, hányszor fordult már meg a fejemben, hogy lemondok saddlebacki pásztori titulusomról? Körülbelül minden hétfő reggel. Azt mondom: „Uram, túl nagy ez a gyülekezet. Túl sok ember, túl nagy felelősség. Nem vagyok elég bölcs. Ugyan, mit mondhatnék én ennyi embernek? Válassz valaki mást, aki alkalmasabb erre a munkára!”
De Isten így felel: „Folytasd!”
Mi adja a rugalmasságot a kitartáshoz? A hit! Az, hogy hiszed, hogy Isten bármelyik percben megváltoztathatja az életedet, és nem akarod ezt elszalasztani, ezért mozgásban maradsz. Az, hogy hiszed, hogy Isten pontosan azt adja, amire szükséged van, akkor, amikor szükséged van rá. Mindezt megteszi, ha megtanulod rábízni magad, és így beteljesítheti az életeddel kapcsolatos célját.
A hit nagy emberének, Pálnak a tanúságtétele így hangzik: „Mindenfelől bajok vesznek körül, és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.” (2Kor 4:8-9, EFO)
Beszéljetek róla:
- Mi Isten célja az életünkben felmerülő nehézségekkel?
- Hogyan taníthatnál egy gyermeket rugalmasságra?
- Hogyan segített hited átvészelni életed valamely nehéz időszakát?
A kereszt bizonyítja, hogy értékes vagy
"Jöjjetek az Úrhoz, az élő Kőhöz, akit az emberek mint értéktelent elutasítottak, de akit Isten mint értékeset kiválasztott." (1Pét 2:4, GNT-fordítás)
Isten azt mondja, Ő nemcsak elfogad téged, de értékesnek is tart!
Mit gondolsz, mennyit érsz? Nem arról beszélek, hogy milyen érték van a birtokodban, hanem arról, hogy szerinted te magad mennyire vagy értékes. Soha ne keverd össze azt, amid van, azzal, hogy te mint személy, mennyit érsz. Lehetsz gazdag vagy szegény, de ennek semmi köze ahhoz, hogy te magad mennyit érsz.
Az életben általában két dologtól függ valaminek az értéke.
1. Attól, hogy valaki mennyit hajlandó fizetni azért, illetve
2. attól, hogy kié volt az a dolog korábban.
Ezt figyelembe véve, te mennyit érsz? Kérdezd meg magadtól, "Kié vagyok?" és "Mit fizettek értem?" A Biblia azt mondja, "Krisztus vásárolt meg, és fizetett értetek, tehát az Övéi vagytok." (1Kor 7:23, TLB-fordítás)
Te Istené vagy, és Jézus az életével fizetett érted. Isten elfogad, és értékesnek tart.
Péter egy épületet vesz példaként, és úgy mutatja meg nekünk, hogy milyen értékesek vagyunk. Isten építi ezt az épületet, az egyházat, Isten családját, és te is egy építőkő vagy. "Jöjjetek az Úrhoz, az élő Kőhöz, akit az emberek mint értéktelent elutasítottak..." (1Pét 2:4, GNT-fordítás) Jézus az élő Kő. Tökéletes volt, de mégis voltak, akik elutasították. Néhányan talán ezt gondoljátok. "Ha én tökéletes lennék, akkor elfogadnának." Nem! Jézus tökéletes volt, mégsem fogadta el mindenki. Viszont Őt "Isten mint értékeset kiválasztotta".
Isten építi az Ő egyházát, de ez nem templomokat, imaházakat vagy gyülekezeti épületeket jelent. Isten az emberekben él, és te az Ő lelki háza vagy. Péter azt mondja, hogy élő kő vagy. Amikor átadod az életedet Krisztusnak, akkor Isten nagy tervében egy építőkő leszel.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Ha megérted, hogy keresztényként milyen értékes vagy Isten szemében, ez hogyan befolyásolja azt, ahogy önmagadat és a többi hivőt kezeled?
- A te életedben miben nyilvánul meg az, hogy megértetted és megragadtad azt a szabadságot, ami abból ered, miszerint Krisztus kifizette a váltságdíjat érted?
- Ha végre többé nem akarod elnyerni Isten vagy bárki más tetszését, hogyan tudnád az energiádat ehelyett arra fordítani, hogy megosztod másokkal is azt, miszerint Isten elfogadja őket?
A várakozás elengedhetetlen része a hitnek
„Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.” (Zsidóknak írt levél 6:15 SZIT)
Ne feledd, amikor Istenre vársz, jó társaságban vagy.
Téged megelőzően, szentek milliárdjai ültek Isten várótermében. Nem vagy egyedül. Valójában, ha éppen most is a váróteremben vagy – talán egy munkára, egy válaszra, vagy egy imára vársz – körbenézve, sok más embert láthatsz, akik hozzád hasonló helyzetben vannak.
A Zsidóknak írt levél 11:2-ben ez áll: „Őseink neve fennmaradt, mert hittek.” (ICB fordítás) – és ezeknek az embereknek is várniuk kellett.
Gondoljunk Annára, akinek éveket kellett várnia a gyermekáldásra, és emiatt sok éven keresztül imádkozott, hogy Isten megadja neki.
Gondoljunk Józsefre, aki nagyon fiatalon megtudta Istentől látomásban, hogy uralkodó lesz, előtte viszont éveket töltött börtönben egy olyan bűncselekményért, amit nem követett el.
Gondoljunk Mózesre, aki 40 évet vándorolt a pusztában, miközben arra várt, hogy megkapja a következő feladatot és megismerje élete célját.
Gondoljunk Noéra, aki 120 évet várt az özönvízre.
Isten több ezer évet várt, mielőtt elküldte nekünk a Megváltót. Mi sietünk, Isten viszont nem így tesz. A várakozás a hit elengedhetetlen része.
A Zsidóknak írt levél 6:15 szerint: „Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.” (SZIT).
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez
- Hogyan segít kitartani az élet várakozással teli időszakaiban a más emberekkel való közösség?
- Mialatt várakozol, Isten mely ígéreteire tarthatsz igényt?
- Miért létfontosságú eleme a várakozás a hitnek?
"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból."
Róma 13:11
Gazdálkodunk az időnkkel; pazaroljuk az időnket. Eltöltjük az időnket; időt spórolunk. Azt kívánjuk, bárcsak itt lenne az ideje; azt szeretnénk, bárcsak telne már az idő. Látjuk az időt elrepülni; úgy érezzük, hogy csak vánszorog az idő.
Órákat figyelünk és naptárakat vezetünk, megteremtve a látszatát annak, hogy valahogyan ellenőrzésünk alatt tartjuk az időt, mégis minden apró pillanat úgy folyik tovább, mint egy hatalmas folyó, mely megállíthatatlan, megzabolázhatatlan és eltéríthetetlen.
De Isten irányítja az időt. Ő alkotta az időt, és minket, teremtményeit az Ő ideje zár körbe, és az Ő szent és szerető keze irányít és vezet. A 2014-es év ajándékba kapott idő Istentől.
Hogyan használod fel?
Mit gondolsz, Isten szerint mit kell tenned a következő év 365 napjával?
