Hogy betelt az idő,
kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ
az örökkévalóságból.
Múló évezreken
úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő
cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett
egykor, karácsony este,
gyermek képében egy
parányi, gyönge testbe’,
s volt, ki sejtette már:
e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi
végül a Mindenséget.