„Íme, a szűz… fiút szül…” (Máté 1:23)
A menny ezekkel a szavakkal hirdette meg Jézus születését: „»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Nem ironikus, hogy az első emberek, akik megkérdőjelezték a szűztől születés csodáját, vallási vezetők voltak? A farizeusok ezt mondták Jézusnak: „… „Mi nem paráznaságból születtünk…” (János 8:41). Célzásunk egyértelmű és kegyetlen volt. Végtére is Jézus nem tudott rámutatni Józsefre, és ezt mondani: „ő az apám”. Értsd meg ezt: Jézusnak embernek kellett lennie, hogy meghallhasson, és Istennek kellett lennie, hogy üdvözíthessen. Te egy földi apa gyermeke vagy, ezért bűnben születtél. Jézus azonban a mennyei Atya gyermeke, ezért megtörte a bűn átöröklését, mielőtt még megszületett. Az Ószövetségben az áldozati báránynak hibátlannak kellett lennie, minden fogyatkozás (születési rendellenesség” és folt (út közben szerzett sérülés) nélkül. Mivel Jézus nem örökölt és nem is követett el bűnt, ezért lehetett „istennek ama bárány, aki elveszi a világ bűneit” (János 1:29 Károli). A szűztől születés igaz, mert: a) az Úr angyala jelentette ki (Máté 1:20); b) Mária vőlegénye elfogadta (Máté 1:24); c) Erzsébet, Mária rokona, isteni kijelentés által felfogta (Lukács 1:41-42); d) a történetet egy nagy tiszteletben álló orvos írta meg, aki ismert minden érintett szereplőt: „miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked… hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot” (Lukács 1:3-4).
„Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” (Lukács 1:18)
Amikor egy angyal azt mondta Máriának, hogy a méhében foganni fog, noha ez nem olyasmi volt, amiért imádkozott, mégis ezt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Amikor viszont Zakariásnak jelent meg egy angyal, ő „megrettent, és félelem szállta meg”. Amikor az angyal azt mondta neki: „meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked”, Zakariás ezt kérdezte: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Mit teszel akkor, ha Isten válaszol az imáidra, de te nem tudod, hogy még mindig képes lennél-e kezelni az új helyzetet? Ha egy fiút küld neked, akinek már ki van választva a neve, aki nem feltétlenül hasonlít rád, és akinek a sorsa már elrendeltetett? Vagy ha megadja neked azt az állást, amit mindig is szerettél volna, a kapcsolatot, amiről álmodni sem mertél, vagy a szolgálati lehetőséget, amiről nem gondoltad, hogy újra eljöhet? Mondhatod ezt: „Nekem ez nem fog menni” vagy pedig ezt: „Hozd csak, Uram, én készen állok!”
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Galata 4:4) Jegyezd meg: Isten nem tanácskozik velünk, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az Ő tervei összhangban állnak-e a mi menetrendünkkel, vagy elnyerik-e a mi beleegyezésünket. Ő egyszerűen irányítja a lépteinket (Zsoltárok 37:23). Ő parancsol, még ha ez azt jelenti is, hogy nekünk futnunk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk vele!
Néha azonban Isten megrendíti az alapokat, azért, hogy fejlessze a „főbb izmaidat”. Ha szoktál edzeni, akkor tudod, hogy a súlyemelés sokkal könnyebb, ha szilárd talajon állsz. Ha például labdán végzed a gyakorlatot, akkor sokkal nehezebb a súlyt megtartani, hogy ne zuhanjon rád, és ne törjön össze. Amikor a csoda késik, Isten ezzel a hitedet erősíti, és arra tanít, hogy nyomás alatt is kiegyensúlyozott maradj.
Idén karácsonykor keresd Jézust!
„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” Máté 2:11
A bölcsek el sem tudtak volna képzelni szerényebb körülményeket, mint Jézus születésének körülményei voltak.
Max Lucado így festi le a képet: „A kemény talajon egy kevés széna. A mennyezetről pókhálók lógnak… Mária ránéz Fiára. Urára. Uralkodójára. Ezen a ponton az egyetlen emberi lény, aki igazán megérti, kicsoda Isten, és mit tesz, ez a fiatal lány… Ő emlékszik az angyal szavaira: „uralkodásának nem lesz vége.” Egy uralkodó földi körülmények között. Méltóság a trágya és izzadtság mocskában. Az istenség egy istálló padlóján lép a világba. Ennek a kisgyermeknek egykor a világmindenségre volt rálátása. Örökkévaló köntösét cserélte el ezekre a rongyokra, melyek most melegen tartják. Elhagyta arany trónját egy piszkos juhakol kedvéért. Őt dicsőítő angyalok helyett most pásztorok veszik körül. Közben a város zsibong, észre sem véve, hogy Isten meglátogatta bolygójukat. A fogadós el sem hinné, hogy az előbb Istent küldte el a hidegbe. Az emberek kigúnyolnák, aki azt mondaná nekik, hogy a Messiás fekszik egy tinilány karjában falujuk szélén. Túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegyék ezt az eshetőséget. De azok, akik akkor éjszaka nem vették észre a Felség érkezését, nem gonoszságból vagy rosszindulatból tették. Nem, csak azért nem vették észre, mert nem keresték őt!”
Idén karácsonykor a játékok, díszek és lótás-futás között állj meg, és keresd Jézust! Ha úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, szánj időt arra, hogy imádd, dicsőítsd őt. Ha még nem ismered így, akkor fogadd el Uradnak és Megváltódnak! Ha így teszel, ez lesz a valaha volt legjobb karácsonyod.
„Férje, József igaz ember volt…” (Máté 1:19)
József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!
„jótetteiteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket…” (Máté 6:1 NKJV)
Isten két dologgal méri adományaidat: a) lehetőségeiddel – hogy mennyid van; b) motivációddal – hogy mi indít az adományozásra. „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Máté 6:1-4). Íme két történet, ami rámutat arra, amiről Jézus beszélt.
Első történet: 1977-ben egy házaspár megegyezett abban, hogy három millió dollárt adományoznak arra, hogy egy új állatkert épülhessen gyermekek számára a New York-i Central Parkban. Problémák adódtak azonban abból, hogy a dísztábla, mely adományuk elismerésére készült, nem volt elég nagy, csupán 5 centiméternyi, ráadásul volt egy másik tábla, amely arról a házaspárról emlékezett meg, akik fél millió dollárt adományoztak harminc évvel korábban, az eredeti állatkert építésekor, és az ő táblájuk nagyobb volt. Valaki indítványozta, hogy cseréljék le a régi adományozók nevét az új adományozókéval. Amikor ezt a park vezetősége elutasította, a házaspár visszavonta az adományát. Második történet: Az a hír járta, hogy Charles Spurgeon és felesége mindig eladták a tojásokat, amiket a tyúkjaik tojtak, de soha nem adtak ingyen egyet sem. Még a közeli rokonoknak is ezt mondták: „Kaphatsz belőle, ha megfizeted az árát”. Emiatt Spurgeonékat tévesen pénzéhesnek tartották. Csak Mrs. Spurgeon halála után derült ki a teljes igazság. A tojáspénzt mind idős özvegyek támogatására fordították. Nyilvánvaló, hogy Spurgeonékat jobban érdekelte, hogy Isten mit gondol adományikról, mint az, hogy az emberek mit gondolnak róluk.
Miről szól a Karácsony
„Semmi… nem választhat el minket Isten szeretetétől.” (Róma 8:39 CEV)
Azon az első karácsonyon Isten valami rendkívüli dolgot tett. Max Lucado így fogalmazza ezt meg: „Leszállt a trónról, levette dicsőségének köntösét és bőrbe csomagolta magát: pigmentált emberi bőrbe. A világ világossága belépett egy sötét, nedves méhbe. Akit angyalok dicsőítettek, beágyazódott egy szolgálólány méhébe, egy hideg éjszakán született meg, és a tehenek szalmáján aludt. Mária nem tudta, hogy tejet adjon neki vagy hódolatot, hát mindkettővel szolgált – végtére is a gyermek, amennyire ő fel tudta ismerni, éhes és szent volt. József nem tudta, hogy fiának vagy atyjának szólítsa. De végül Jézusnak nevezte, hiszen ezt mondta az angyal, és mivel halvány fogalma sem volt arról, hogyan nevezzen egy olyan Istent, akit a karjában tud ringatni.” Lucado így folytatja: „Nem gondolod, hogy forgott a fejük, és azon tűnődtek: »Mit művelsz, Isten?« Vagy másként fogalmazva: »Mit keresel te itt a földön, Isten?« »Rávehet-e valami, hogy ne szeresselek?« – kérdezi Isten. »Azon tűnődsz, meddig ér el, meddig tart a szeretetem? A választ megtalálod a sziklás hegyen álló szálkás kereszten. Engem látsz ott Teremtődet, Istenedet… ennyire szeretlek téged.«” Pál azt kérdezi: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35). Majd választ is ad: semmi sem választhat el Isten szeretetétől, „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39). Erről szól a karácsony.
Mosolyogj – és láncreakciót indítasz el!
„Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.” (Jób 29:24 RÚF)
Ha azt hiszed, nincs semmi derülnivaló, vedd fontolóra annak az embernek a szavait, aki épp most veszítette el gyermekeit, az egész vagyonát, és akit tetőtől talpig fekélyek borítottak. „Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak. Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.” (Jób 29:24–25 RÚF). Íme, a mosoly ereje! Egy nagyáruház a karácsonyi időszakban a következő táblát tette ki: „A mosoly értéke: Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni. Ha a karácsonyi bevásárlási lázban valamelyik eladónk netán már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor, kérünk, mosolyogj rá te! Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!” Idén karácsonykor indíts el láncreakciót! Járj derűs, mosolygó arccal, és figyeld, mi történik!
„Hol van a zsidók királya, aki most született?” (Máté 2:2)
Máté feljegyzi: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.« … Amikor … meglátták a gyermeket … leborulva imádták őt.” (Máté 2:1-2,10-11). A nemzetközi dátumválasztó vonal miatt megtörténhet, hogy december 24.-én felszállsz egy repülőre Amerikában, és Ausztráliába december 26.-án érkezel, úgy, hogy teljesen kimarad az életedből karácsony napja. De otthon maradva is megtörténhet veled, hogy elszalasztod a karácsonyt; kimerülten és összetörten örülsz annak, hogy végre elmúlt, és nem éled át az örömet, amit hozott. Ne engedd, hogy ez megessen veled! Próbáld másként! Mielőtt még belemerülnél az ajándékvásárlásba, bulizásba, vagy televízió műsorokba, gyűjtsd magad köré szeretteidet, és olvasd fel nekik a karácsonyi történetet! Gyermekeid sosem fogják elfelejteni. Akár hagyománnyá válhat, amit majd saját gyermekeinek is továbbadnak. 1) Mondd el nekik, hogy akár olyan gazdagok, mint a napkeleti bölcsek, akár olyan szegények, mint a pásztorok, Jézus szereti őket. A társadalmi helyzet nála nem számít, ő úgy értékel, ahogy vagy. 2) Mondd el nekik, hogy miután Jézus eljött, többé sosem hagyott el. Igéje ezt mondja: „»Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.« Ezért bizakodva mondjuk: »Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?«” (Zsidók 13:5-6). 3) Mondd el nekik, hogy minden Krisztus első eljövetelére vonatkozó prófécia beteljesedett, és hogy a második jöveteléről szóló bibliai próféciák most vannak teljesedőben. Így hát, ha bölcsek, keresni fogják őt, átadják magukat neki, szolgálják őt, és készen állnak érkezésére.
