„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten". (2 Kor 9:7 NLT)

A Karácsony nem elsősorban a könyörületesség ünnepe, sokkal inkább a nagylelkűségé. Isten nagylelkűségét ünnepeljük, amely abban nyilvánult meg, hogy feláldozta értünk egyetlen Fiát, hogy örök életünk lehessen.

Éppen ezért az ünnepek alatt nem is tehetnénk jobbat annál, mint hogy a nagylelkűséget gyakoroljuk. A nagylelkűség pedig nem arról szól, hogy mennyit adunk. A mennyiség teljesen lényegtelen. A Biblia így ír erről: „Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs.” (2Kor 8:12., NLT)

A nagylelkűség tehát nem vagyon, hanem hajlandóság kérdése – hogy segítesz-e másoknak, hogy szeretsz-e másokat, hogy tiszteled-e az Urat.

A Korintusbeliekhez írt második levélben (2Kor 9:7) Isten három fő vonását tárja elénk az igazán nagylelkű viselkedésnek: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten.”

A biblikus alapokon nyugvó nagylelkűséget tehát a következők határozzák meg:

• Mindig átgondolt. “„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében …” Át kell gondolnod hogy mennyit fogsz adni. Soha ne adj hirtelen felindulásból. Gondold át, tervezd el előre.
• Mindig önkéntes. „Ne kedvetlenül vagy kényszerűségből…” Soha ne adj, ha vonakodva teszed, vagy ha valaki kényszerít erre. És soha ne adj azért, mert bűntudatot érzel. Ha így adsz, attól nem növekszel hitben és a szíved állapota sem lesz jobb.
• Mindig örömmel történik. „A jókedvű adakozót szereti Isten…” A Bibliában a görög "jókedvű" szónak még "nevetés", "vidámság" jelentése is van. Ha tehát nem tudsz örömmel adni, inkább ne adj. Légy inkább komor és fösvény. Ha nem adsz jókedvűen, inkább ne adj.

Légy tehát nagylelkű, amikor adsz. Ismétlem, ez nem arról szól, hogy milyen összeget adsz – egyáltalán nem is fontos pénzt adnod. Lehetsz nagylelkű az időddel vagy a képességeiddel. De bármit is adsz, add átgondoltan, önként és örömmel.

Beszéljetek róla

• Miért fontos, hogy milyen a hozzáállásunk, amikor adunk?
• A nagylelkűséggel kapcsolatos fenti három dolog (átgondoltság, önkéntesség, öröm) közül  melyiket a legnehezebb megvalósítanod? Miért?
• Ha valaki ad neked valamit, észreveszed, ha hiányzik valamelyik ebből a három dologból? Mit teszel ilyenkor?

Isten úgy szerette a világot, hogy az egyetlen fiát adta, hogy aki hisz őbenne ne vesszen el, de örök élete legyen."(János 3:16 NIV fordítás)

A karácsonyi időszak alatt egy szót sokkal többet hallasz, mint a többit. Ez nem a 'boldog','fa','télapó' és sajnálatos módon nem is 'Jézus'.

Ez az 'ajándék'. November végén, de sokszor már előtte is, megkezdjük az őrjítő hajszánkat, hogy megtaláljuk a megfelelő ajándékot mindenkinek a listánkon. Az 'ajándék' szó egy egész hónapot felemészt ilyenkor.

Sok ember azt gondolja, hogy az ajándékadás hagyományát a bölcsek kezdték el, mikor ajándékot vittek a kis Jézuskának. Pedig Isten volt, aki elkezdte az egészet azzal, hogy a világ legelső karácsonyi ajándékát odaadta.

A Biblia azt mondja, "Isten úgy szerette a világot, hogy az egyetlen fiát adta, hogy aki hisz őbenne ne vesszen el, de örök élete legyen."(János 3:16 NIV fordítás)". A legelső karácsony alkalmával Isten a világ legnagyszerűbb ajándékát, a fiát adta. A fiát odaadta, hogy meghalljon a kereszten, így a múltadat megbocsátotta, az életednek célt adott és a mennyben otthont készített számodra. Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.

Azért tudunk adni, mert először Isten adott nekünk.

A karácsony szelleme a nagylelkűségben rejlik. Az Apcsel.15:11-ben azt találjuk, hogy "Megmentettek vagyunk, mert a Mester Jézus bámulatosan, pusztán a nagylelkűségéből fakadóan úgy döntött, hogy megment minket." (The Message fordítás). 

Ha Isten nem lett volna ilyen nagylelkű, nekünk ma nem lenne semmink. A belélegzett levegő Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, ami áramlik az ereinkben Isten nagylelkűségének ajándéka. A tény, hogy a szívünk dobog Isten nagylelkűségének ajándéka. Minden jó dolog az életedben, beleértve az életedet is, ajándék, ami Isten nagylelkűségéből fakad.

De Isten nagylelkűsége, akkor is a legeslegelső karácsonyban mutatkozott meg igazán, mikor odaadta a fiát Jézust.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan reagálsz, arra, hogy most már tudod, Isten adta a legelső karácsonyi ajándékot?
• Milyen ajándékok azok, amikért hálás vagy Istennek, de a mai áhítatban nem említettük?
• Mit tudsz tenni ezen a karácsonyon, hogy jobban megemlékezz Isten neked adott ajándékairól?

„Megszülte az elsőszülött fiát. Rongyokba tekerte, és jászolba fektette, mert nem volt számukra hely." (Lukács 2:7, NIV fordítás)

Nincs még egy olyan agyonreklámozott időszak a naptárban, mint a karácsony. Ebben a hónapban nem lehet bekapcsolni úgy a televíziót, megnyitni egy weboldalt vagy ellenőrizni az e-mailedet, hogy ne hallanád azt a szót, karácsony. Amerre jársz, mindenfelé gyönyörűen díszített fákat látsz. Sok pocakos fickót látsz fehér szakállal, piros-fehér ruhában.

Egyszerűen nem lehet a karácsony kulturális jelenségét figyelmen kívül hagyni.

Figyelmen kívül lehet viszont hagyni Jézus születését.

Figyelmen kívül lehet hagyni a karácsony legfontosabb üzenetét.

Ez a dilemma nemcsak a mai kor terméke. Még azok az emberek is, akik a legelső karácsonykor éltek – alig egy sarokra Jézustól magától –, elszalasztották a karácsony lényegét. Ugyanazon okból szalasztották el, mint mi most.

Vegyük a fogadóst például.

Ismerjük mindannyian a történetet. A terhessége utolsó hetében Máriának és Józsefnek haza kellett mennie a szülőhazájába, Betlehembe. Egy Názáret nevű városban éltek, és népszámláláson kellett megjelenniük a római rendelet szerint.

Ahogy Betlehembe értek, Mária szülése megindult. Elfolyt a magzatvize. Készen állt a szülésre. József megpróbált a helyi szállodában szállást foglalni. A fogadós viszont kijött, és ezt mondta: „Sajnálom, nincs kiadó szobánk. Nincs hely a fogadóban.”

A Lukács evangéliuma 2. fejezetének 7. versében így olvassuk: „[Mária] megszülte az elsőszülött fiát. Rongyokba tekerte, és jászolba fektette, mert nem volt számukra hely.” (NIV fordítás)

Gondoljuk végig a fogadós szemszögéből a történetet. Ha neki nincs helye a fogadóban, akkor az rendben van. Ez azt jelenti, hogy jól megy az üzlet. Ha egy hotel tulajdonosa vagy, akkor a legfőbb célod az, hogy kiadott legyen minden szobád. Sok városon kívüli vendég jött vissza a népszámlálásra. Mindannyian szállást kerestek. Így a szálloda teljes mértékben le volt foglalva. 

A fogadós úgy gondolta, hogy nincs haszna ebből a csecsemőből, sem egy állapotos nőből. Nem tudta, kit utasít el.

Isten Fia megszülethetett volna ebben a fogadóban. Képzeld el a reklámértékét ennek! Kitehette volna cégérként, „Itt született Isten Fia!” A fogadód szobái ki lettek volna adva az életed végéig.

Isten emberformát öltve érkezett a Földre. A fogadós ennek része lehetett volna. De a lehető legnagyobb lehetőséget szalasztotta el, mert elfoglalt volt. Elszalasztotta, mert az üzlet éppen virágzott.

Túlságosan el vagy foglalva a munkáddal, hogy Jézusnak helyet adj ezen a karácsonyon? A napirended, a terved vagy a költségvetésed túl szűkös, hogy beengedd Jézust karácsonykor?

Ahogyan ez a fogadós is, elszalaszthatod az életed legnagyobb lehetőségét karácsonykor. Isten most is itt van. Az életed része szeretne lenni. A karácsony lényege, hogy Isten az olyan átlagos emberek életébe is betér, mint a tiéd, illetve az enyém.

Istent megismerni az élet legnagyobb lehetősége. Ezt nem akarod elszalasztani. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A történetben szereplő kocsmároshoz hasonló sikeres emberek miért tévesztik szem elől Istent az életükben?
• Mi tart vissza attól, miszerint időt tudj felszabadítani, hogy jobban összpontosíthass arra, Istennek mi a terve az életeddel?
• Mik azok a dolgok, amelyeket ki lehetne venni a napirendedből ezen a karácsonyon, hogy jobban megtapasztalhasd azt, amit Isten szeretne elvégezni az életedben