1990. szeptember 28.
Jézus?
Én vagyok. 
Támaszkodj rám! Támaszkodj vállamra, mert eljöttem hozzád, kiemeltelek a gödörbõl, és házamba vittelek, ahol meggyógyítottalak.
Továbbra is segítelek, hogy a helyes ösvényen járjon lábad.
Kapaszkodj belém! Tudom, hogy félénk a szíved 1 , de erõssé teszlek, hogy ellenállj a gonosznak.
Ó teremtés! Az irgalmasság száll le most, az ítélet elõtt. Fogadjátok szívesen irgalmamat most, és Lelkem megpihen rajtatok. Közeledjetek hozzám, akik vágyakoztok utánam, és teljetek el az élet kimeríthetetlen forrásából, mert:
“Aki megízlel, még jobban kíván,
s aki iszik belõlem, még jobban szomjazik” 2
és én, mint a manna, betöltöm lelketeket, és mint a fazekas, istenségemhez hasonlóvá, olyanná formállak benneteket, amilyenek voltatok. Azután megmutatom nektek országomat, és elküldöm a Bölcsességet, hogy szent dolgaim ismeretére tanítson benneteket, és enyémmé teszlek benneteket mindörökre. Fiaim és leányaim lesztek, szentjeimmel együtt fogtok engem dicsõíteni a mennyben.
Majd, mint párát küldelek ki benneteket, hogy terjesszétek tanításomat, amit magától a Bölcsességtõl kaptatok és másokat is tanítsatok, hogy megerõsödjenek jószándékban és tudásban, és nemzedékrõl nemzedékre szentnek tartsák Szent Nevemet. Leszármazottaitok gazdag örökséget kapnak tõletek, és végtelen irgalmamnak köszönhetõen gyermekeiteknek gyermekei is.
A jövõben tudni fogják a nemzetek, hogy mit jelent az Úr félelme. Kegyelmeim nem fogytak ki. Kegyelmeim kimeríthetetlenek, minden völgyet betöltenek, és gyengédségem minden nap megújul irántatok. Szívembõl folyamatosan árasztom szeretetemet mint bõvízû folyót, hogy megöntözzem sivatagotokat, és életre keltselek benneteket. Nem én kényszerítettelek benneteket arra, hogy sötétségben éljetek. Nem az a kívánságom, hogy azt lássam a magasból, miként falazzátok be magatokat, és miként zárjátok be lelketeket a legsötétebb börtönbe.
Az én kívánságom az, hogy békében hazahozzalak benneteket. Az én kívánságom az, hogy zöld legelõvé tegyem sivatagotokat és kiszáradt földeteket, és eltöltselek benneteket.
Vassula, minden üzenetem imádság! Olvasd el, és írd le a Római levél 8,26-27. versét:
“Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.”
Elmélkedj ezen… Szeretlek. Mondd utánam:
“Jézus,
sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelemségek,
sem jelenvalók, sem jövendõk,
sem magasság, sem mélység,
sem hatalmasságok,
sem egyéb teremtmény
el nem szakíthat minket Tõled.
Megfogadom, hogy hûséges maradok Hozzád!
Ez az én ünnepélyes fogadalmam.
Segíts ezt mindörökkön örökké megtartanom.
Amen.”
(Elismételtem, amit Jézus adott nekem.)
ÉN VAGYOK A TE JÉZUSOD
1990. szeptember 28.
Lélek, imádkozz! Ez annyit tesz, hogy beszélj velem! Ne feledd, hogy mindenütt jelen vagyok! A kísértõ folytonosan csábít téged! Hallgass rám, állj ellen, állj ellen neki! Jöjj most! Újból kinyilvánítom magamat általad, ha alázatosan engedelmeskedsz nekem, és megengeded Lelkemnek, hogy rajtad nyugodjon szenvedésem óráiban.
Én vagyok a te Jézusod.
