Isten megsokszorozza mindazt, amit odaadsz neki
„Hozzátok be a raktárba a bevételetek tizedét… Tegyetek próbára engem - mondja a Mindenható Úr. Én megnyitom a menny ablakait nektek, és rátok árasztok minden áldást, amire szükségetek van.”
(Malakiás 3:10, NIV fordítás)
Ha Istennek adod az idődet, Ő megsokszorozza azt. Ha a pénzedet vagy az energiádat adod neki, Ő azt is meg fogja sokszorozni. Ahogy azt már többször is említettük, olyan ez, mint amikor magot vet el az ember. A gazdák tudják, hogy a magot föláldozzák azzal, hogy a földbe elvetik; ki kell engedniük a kezükből, hogy aztán abból valami jó jöjjön létre.
Ha zsákban tartasz egy magot, abból semmi sem fog kinőni, de ha elülteted meg fog sokszorozódni. Például, amikor elültetsz egy görögdinnyemagot, abból sok görögdinnye fejlődik ki és azokban is nagyon sok magot találsz majd. Ugyanígy fog megsokszorozódni minden, amit Istennek átadsz.
Mi a legfontosabb dolog a vetéssel kapcsolatban? A hit.
Azonban különbség van hit és alkudás között. Az alkudozás az, amikor azt mondod, "Istenem segíts, hogy nyélbe tudjam ütni ezt az üzletet, és akkor adok belőle neked egy részt.” Isten nem így működik. Isten hitet kér. Azt akarja, hogy előre hozzunk meg bizonyos áldozatokat anélkül, hogy aggódnánk, hogy kapunk-e cserébe valamit. Azt szeretné, hogy bízzuk rá, hogy ő azt hogyan akarja megfizetni nekünk.
Az egyik nagyszerű lecke, amit feleségemmel Kay-jel megtanultunk, hogy Istennél nem tudunk többet adni. Bármit odaadsz neki, ő mindig megsokszorozza azt. A házasságunk során háromszor történt, hogy Isten azt kérte tőlünk, hogy adjuk oda az akkori összes megtakarításunkat. Mi minden alkalommal engedelmeskedtünk, és Isten minden egyes alkalommal megsokszorozva adta vissza a pénzünket és minden korábbinál jobban megáldotta az anyagi életünket.
Jézus a következőt ígérte a Lukács 18:29-30-ban: "azt mondom nektek... aki elhagyja az otthonát vagy feleségét vagy bátyját vagy nővérét vagy szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a többszörösét fogja visszakapni még a jelen korban, az eljövendő korban pedig örök életet.” (NIV fordítás)
Egy másik helyen a Bibliában ezt olvasunk: "Mindig szánjátok oda magatokat teljesen az Úr munkájának, mert tudjátok, hogy a ti munkátok az Úrban nem hiábavaló." (1 Korinthus 15:58, NIV ford.)
Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
• Miért olyan fontos a hit akkor, amikor adunk?
• Milyen esetekben tapasztaltad meg azt, hogy Isten sokkal többet adott vissza neked, mint amennyit te adtál neki?
• Ha Isten nem anyagi jellegű áldásaira gondolsz az életedben (pl. az idődre, a tehetségedre, a családodra, az energiádra vagy akár az otthonodra), akkor az "Isten megsokszorozza, amit adsz neki" elv hogyan működik ezeken a területeken?
Jézus megéri az utazást
"Amikor Jézus megszületett, néhány bölcs ember érkezett keletről Jeruzsálembe."
(Máté 2:1b NCV fordítás)
Az igazság keresése nem részmunkaidős feladat. Mindent elkér tőled amid van. A Bölcsek erről tanítanak minket a Karácsonyi történetben.
A Bölcsek bármilyen távolságot megtettek volna azért, hogy az igazságot megtalálják. A Máté 2:1 azt mondja:"Amikor Jézus megszületett, néhány bölcs ember érkezett keletről Jeruzsálembe." (Máté 2:1b NCV fordítás). A Bölcsek valószínűleg rengeteg kilométert utaztak igen nagy költséggel Távol-Keletről Közel-Keletig azért, hogy megtalálják Jézust.
Jézus Betlehemben született, ami csupán 10 km-re található Jeruzsálemtől. Jézus születésének idejében Jeruzsálem volt a világ szellemi központja. Mindenféle szellemi tevékenység zajlott Jeruzsálemben. Az összes fontos vallási vezető Jeruzsálemben tartózkodott, de egyikük sem kereste Jézust. Csak a kívülről érkező emberek - a Bölcsek egy teljesen más kultúrából - keresték Jézust.
Heródes király nem találta Jézust, a csecsemőt. A betlehemi üzleti vezetők sem találták. Lehet, hogy hozzád is közel van Jézus és mégsem találod őt, ha nem keresed.
De a Bölcsek keresték Jézust. Vállalták a négy-öt hónapos utazást átvágva a tűzforró sivatagon azért, hogy megtalálják Jézust. Komolyan vették az Isten-keresést. Bármit megtettek azért, hogy megtalálják őt.
Ez az igazi bölcsesség. Ez az amit nekünk is tennünk kell. Nem engedhetjük, hogy bármi is az Isten-keresésünk útjába álljon. Ez a legfontosabb cél a világon.
Jézus azt mondta, hogy a Mennyek Királysága olyan mint egy annyira értékes gyöngy, hogy érdemes érte mindenünket eladni, hogy azt megszerezzük. Úgy tűnik, hogy a Keleti Bölcsek jóval azelőtt hogy Jézus elmondta volna, megértették ezt a példázatot.
A Bölcsek tudatosan feladtak mindenüket, hogy Jézust imádják. Tudatosan feladták az otthonuk kényelmét egy hosszú és kemény utazásért, mert helyes indítéknak bizonyult Jézus keresése. Imádni szerették volna.
Te mit adnál fel annak érdekében, hogy imádd Jézust?
Beszéljetek róla
- Mit a legnehezebb feladnod az életedben azért, hogy teljes szívvel keresd Jézust?
- Mi tart vissza attól, hogy Jézus teljes önfeladással keresd?
- Mi teszi a Jézussal való kapcsolatot olyan értékessé, hogy érdemes érte mindent feladni?
Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.
A tanítványság arra hív, hogy kövesd Jézust, még a vízen is. Bizonyos értelemben Jézus hívogat: "Gyere közelebb hozzám! Légy a tanítványom és ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát! Én vagyok az egyetlen út, így azt kérem, engedelmességedben csakis rám figyelj."
Ezután az őszinte engedelmesség fontosságának kiemelésére a Biblia azt mondja, hogy Péter figyelme elterelődött. Amint meglátja a szelet, ahogy az keresztülszeli a hullámokat, Péter nem Jézusra összpontosít, és elkezd süllyedni a vízben. Az engedelmessége ekkor már bizonytalan, kétfelé figyel, és alapos szemléltető példával szolgál, melyből láthatjuk, mi történik, ha egyszerre két úrnak próbálunk szolgálni.
Íme a kicsinyhitűség módja: Szeretnénk vízen járni, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy képesek legyünk arra figyelni, amire csak szeretnénk: néha Jézusra, néha a szélre vagy a hullámokra, néha Jézusra, néha a karrierünkre, néha Jézusra, néha a "a bennünket megkörnyékező bűnre". (Zsid. 12:1)
Amikor úgy döntünk, hogy a gondjainkra és aggodalmainkra koncentrálunk, akkor szorongásunkat Jézus ígéreteivel egy szintre emeljük. De melyik fontosabb, melyikre szánjunk nagyobb figyelmet? Jézusra és az ő képességére, hogy gondoskodik rólunk, vagy a körülmények okozta aggodalmainkra?
És így ahelyett, hogy engedelmeskednénk Jézus parancsolatainak, inkább elvárjuk, hogy tolerálja a figyelmünk elterelődését és bizonytalanságunkat. Abban a hiedelemben élünk, hogy valahogyan követhetjük Jézust, de mi választjuk ki, mely parancsolatainak engedelmeskedünk, és mikor.
De ha vízen szeretnénk járni, hallanunk kell, ahogy irányít minket: "Ne a hullámokra nézz, hanem rám!"
