A mindennapi kenyeretek
„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Úr szájából érkező minden igével.” (5 Mózes 8:3b, NLT fordítás)
Amikor Jézus azt mondja, hogy így imádkozzunk: „Add meg ma is a mindennapi kenyerünket...”, Ő sokkal többről beszél, mint a kenyérről. Sőt, a Biblia azt tanítja nekünk, hogy a kenyér négy dolgot jelképezhet:
- A kenyér az élet szükségleteit jelképezi. Ez Isten gazdasága. Isten azt mondja: „Én biztosítom, ti begyűjtitek.” Amikor így imádkozol: „Add meg ma is a mindennapi kenyerünket...”, ez nem azt jelenti, hogy ott ülsz a kanapén és vársz Istenre, hogy küldjön neked pénzt. Dolgoznod kell! Még az izraelitáknak is ki kellett menni és felszedni a mannát. A munka Isten életedre szóló céljának a része. Jellemet épít. A Példabeszédek 14:23-ben úgy olvassuk, hogy „A kemény munka mindig kifizetődik, a puszta beszéd nem tesz kenyeret az asztalra.” (MSG fordítás)
- A kenyér Isten igéjét jelképezi. A Biblia szellemi étel. A kenyér egy szimbólum az igére. A Bibliában úgy olvassuk, hogy „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Úr szájából érkező minden igével.” (5 Mózes 8:3b, NLT fordítás) Amikor Izrael gyermekei az Ígéret földje felé mentek, Isten mannát küldött a mennyből az embereknek, hogy felszedjék, mert nem volt mit enniük. Isten azért adta nekik ezt a kenyeret, hogy megtanítsa nekik, hogy az embereknek többre van szükségük, mint a kenyérre az életükben. Az igazi élet akkor jelenik meg, ha az Úr igéjével táplálkozunk. Nem csak fizikai táplálékra van szükségetek, hanem szellemire is.
- A kenyér Isten családját és a közösséget jelképezi. A Bibliában 1 Korinthus 10:16-ban azt olvassuk, hogy „Hát a kenyér, amit megtörünk, nem a Krisztus testének megosztását jelenti-e? [De igen!]" (AMP fordítás). A kenyér egy metafora Isten családjára. Szükséged van Isten embereire az életedben. Akár van fizikai családod, akár nincs, Isten azt szeretné, hogy tagja legyél az ő családjának, ami örökké fog tartani – az egyháznak. Ennek a közösség helyének kell lenni.
- A kenyér jelképezi a megváltást. Jézus a kenyeret választotta arra, hogy az áldozatát jelképezze. Minden alkalommal, amikor kenyeret eszünk és bort, vagy mustot iszunk, az emlékeztet minket Isten szeretetére és arra az áldozatra, amit véghezvitt azért, hogy a mennybe kerülhessünk. Akármire is van szükséged – fizikailag, érzelmileg, kapcsolati szinten vagy szellemileg – arról Isten gondoskodni fog, ha rá támaszkodsz. Imádkozz ma így: „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket” és bízz Istenben, hogy mindennel ellát.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Miután megértetted ezt a négy jelképet, hogyan tudsz még célirányosabban imádkozni, amikor azt kéred, hogy „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket”?
- Hogyan tudod a családod részére bemutatni, hogy bízol Istenben, hogy betölti minden szükségedet?
- Mire van szükséged ahhoz, hogy kapcsolatba lépj Isten családjával?
Az igazságtalanság rámutat, hogy szükségünk van Jézusra
„Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás)
Sokféle helyről hallod mostanság: az emberek alapjában véve jók és önzetlenek. A környezetük az, ami az emberek szívét a gonoszság felé fordítja.
Sajnos ez az elmélet egyszerűen nem fedi az emberi természetben tapasztalható tényeket. Ha jártál már valaha kis gyermekek közt, magad is láthattad. Önző természettel jönnek a világra. Az olyan megnyilatkozásaik, mint „Etess meg!, Játssz velem!, Én vagyok a figyelem középpontja” inkább számítanak jellemzőnek, mintsem kivételnek.
A világon mindenütt és saját közösségeinkben is tetten érhető emberi igazságtalanság úgyszintén megdönti minden téves nézetünket, mely azt vallja, hogy mi emberek valamennyien alapvetően jók vagyunk. Saját eszközeinkre hagyatkozunk, letapossuk embertársainkat, felhalmozzuk az ennivalónkat, és általában sokkal többet képzelünk magunkról, mint bárki másról. Mintha csak Isten az általa teremtett emberiséget szemlélve így szólna: „Rendben, azt gondolod, alapjában véve jó vagy. Azt vallod, hogy az emberi természet alapvetően önzetlen? Akkor hátralépek, és engedem, hogy az emberi természet munkáljon a világban. Meglátjuk, mi történik, ha Isten nincs a képben.” Akarod tudni, hogy az milyen? Csak nyiss ki egy újságot!
Ami igaz a gyermekekre és a társadalomra általában, az valószerű a mai életünkben is. Örökösen igazságtalanul bánnak veled és velem. De van egy titok, ami talán még nem jutott eszedbe: időről időre te is igazságtalan vagy az emberekhez.
A bennünk rejlő hajlam, hogy rosszul viszonyulunk egymáshoz, nem meglepetés Isten számára. Tulajdonképpen Ő arra használja az igazságtalanságot, hogy valami mást szemléltessen vele.
A Biblia ezt írja: „Isten engedi, hogy a világ bűnös útján haladjon, hogy így tegye próbára az emberiséget, és az emberek saját szemükkel lássák, hogy nem jobbak az állatoknál.” (Prédikátor 3,18 TLB fordítás).
A valóság az, hogy Isten jelenléte nélkül az emberek igen kegyetlenek egymáshoz. Ez a kiindulópontja minden igazságtalanságnak és méltánytalanságnak a Földön – a zsarnokoskodó diktátoroktól kezdve, a mély szegénységen át, a saját bőrünkön tapasztalt apróbb igazságtalanságokig.
Egy napon Isten a Földön valaha élt minden ember fölött ítélkezni fog az általuk másokkal szemben elkövetett igazságtalanságokért. Mivel Isten igaz, egészen biztosan lesznek következményei annak, miként bánunk másokkal.
Mindez azt jelenti, hogy könyörületre van szükségünk. Nap nap után mindenki közülünk igaztalan a másikhoz. Nem csupán áldozatai vagyunk az igazságtalanságnak, de elkövetői is egyben.
Ez az igazságtalanság rámutat, hogy szükségünk van Jézusra. Istennek nem lett volna szükséges Fiát kereszthalálra küldenie, ha az emberek alapjában véve jók lennének. A világunkban állandósuló mérhetetlen igazságtalanságok világossá teszik, hogy földi halandók saját erejükből képtelenek morális életet élni.
Ha legközelebb igazságtalanul bánnak veled, emlékezz rá: ezen a Földön minden embernek szüksége van Jézusra, téged is beleértve.
Beszéljünk róla:
- Általában hogyan kezeled, amikor igazságtalanul bánnak veled?
- Mi a véleményed erről az állításról: Legközelebb, amikor igazságtalan leszel valakivel szemben, azt tükrözi, hogy mennyire szükséged van Jézusra.”?
- Miként segít ez az áhítat megválaszolnod a kérdést: „Miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek a jó emberekkel?”
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem. Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld létezik, egyetlen betű vagy pont sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik". (Mt. 5:17-18)
Mikor Jézus a törvényre tekint, látóterében már benne vannak az utolsó idők is. Az a küldetése, hogy visszaállítsa az Atyával való közösségünket, és hogy a keskeny kapun át bevezessen bennünket a mennyek országába. Az örökkévalóságra való rálátása révén a törvény egységét helyezi a középpontba. Tudja, hogy a törvénynek be kell teljesednie, egészen a legutolsó betűig.
Az apostolokat idézve: „Hogyan tehetné ez meg bárki is? Ez emberileg lehetetlen!”
Ez itt a lényeg! Nem lehet véghezvinni, és ezért nevezte Pál apostol a törvényt „Krisztus iskolájának”, ahol megtanuljuk, hogy a megigazultság elérése és megtartása lehetetlen, így hát összetört mivoltunkban megyünk Krisztus elé, elismerve hogy tőle függünk (Galata 3:21-19).
Mindez azonban nem jelenti, hogy a törvény kikerülhet a figyelmünkből, vagy hogy érvényét vesztette. Jézus betölti a törvényt, és ha belépünk az ő kegyelmébe, akkor eleget teszünk a törvénynek, mert Jézus megigazultságát öltöttük fel.
Pál apostol írja azt, hogy „az élet Lelkének törvénye megszabadított minket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten”. Elküldte Jézust, hogy betöltse a törvényt, így „a törvény követelése teljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róma 8:2-4).
Ha a Lélek szerint akarunk élni, figyelmünk középpontjában mindig Jézusnak, Isten Igéjének kell állnia. Ebben a bensőséges kapcsolatban megtanulunk bízni abban, hogy Jézus ügyel a részletekre, még a törvény legapróbb részleteire is.
Nagy kalandra teremtettünk mi emberek - ezért is szeretjük a filmeket. A filmeknek van története, egy kalandos cselekmény, ami követhető. Ezért szeretjük a sorozatokat is, mint például a 'Star Trek'. El akarunk "jutni oda, hol ember még nem járt."
És ez nem véletlen. Isten teremtett minket olyanná, hogy vágyjunk a kalandokra - az Ő kalandjára. Isten hív minden hívőt, hogy tartson vele mentő akciójában, "hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet", (Lk 19,10) és beteljesítse a nagy Küldetést. Egy mentő akció ez, mely a karácsonyi történet mintájára készült. Isten megjelent a földön 2000 évvel ezelőtt. Így kezdődött a küldetés. Jézus eljött a Földre, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet".
Isten nemcsak megteremtett minket erre a küldetésre, azt is kívánja, hogy együtt induljunk el a kalandra. Isten megbízottja a küldetés beteljesítésére az egyház, a gyülekezet. Egyik gyülekezet elindít egy másik gyülekezetet. A Biblia szerint: ismertté kell legyen az egyház által "Isten sokféle bölcsessége" (Ef 3,10) Isten az egyházat választotta - nem kormányokat vagy üzleti vállalkozásokat - hogy megbízottja legyen a küldetés végrehajtásában.
Nagyszerű idők ezek, hogy most élhetünk. Annak a generációnak vagyunk tagjai, akiknek életében beteljesedhet a Nagy Küldetés. Mikor Jézus bízta meg a tanítványait a nagy Küldetéssel, fizikailag lehetetlen volt számukra, hogy teljesítsék azt. Azokban az időkben, mikor Jézus elindította őket, hogy járják be a földet, csak két módon lehetett közlekedni: gyalog vagy szamáron.
Ma több tucat közlekedési eszköz áll rendelkezésünkre. Létezik az Internet. Beszélhetsz valakivel egy távoli nemzetből úgy, hogy mégis otthon ülsz pizsamában. Soha eddig még ilyen közel nem volt az emberiség a nagy Küldetés beteljesítéséhez.
Sok-sok ember közül a világon, te most ezt a napi áhitatot olvasod. Miért? Isten fel akar használni. Azt hiszed túl átlagos vagy? Te vagy az, akit isten fel akar használni.
A világon minden gyülekezetet átlagos, mindennapi emberek alapították, mint te vagy én. A mi generációnk képes lehet beteljesíteni, amit Isten elkezdett az első karácsonyon. Ennek részese lenni, ez lehet életünk legnagyobb megtiszteltetése.
Ha Isten téged erre a küldetésre teremtett, miért gondolnád, hogy túl átlagos vagy, hogy beteljesítsd?
