"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)
Mindannyiunknak van egy küldetése. Amikor belépünk Isten családjába, Ő maga adja nekünk a küldetést, hogy segítsünk ebben másokat is. Isten mindenkit szeret, ezért nincs a földkerekségen senki, akit ne akarna a családjában látni.
Jézus ezt mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:19-20)
Amikor Jézus azt mondja az Egyháznak, hogy menjen el "minden néphez", akkor nem országokról beszél, hanem népcsoportokról. Azt mondja, menjünk el minden törzshöz, népcsoporthoz, és tegyük őket tanítvánnyá.
Ma a világon 13.000 népcsoport él; ezek közül 6.350-ben vannak gyülekezetek, de a népességnek csak mindössze 2 százaléka keresztény. A kereszténység mára eljutott minden nagy népcsoporthoz a világon.
Mégis még ma, 2000 évvel Jézus kereszthalála után is van 3.800 olyan népcsoport, akiknek nincs gyülekezetük a saját nyelvükön. Miért? A válasz egyszerű: mert minket ez nem zavar. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy törődjünk azokkal, akik haldokolnak lelkileg. Ahelyett, hogy ennek a 3.800 népcsoportnak beszélnénk Jézus szeretetéről, alapvetően azt mondjuk nekik: "jussatok csak pokolra."
A feladat valóban nagy. Isten missziója az egész világra kiterjed. De ez a misszió nem teljesíthetetlen, sőt, mit több: valójában elkerülhetetlen. A Nagy Küldetés be fog teljesülni. Ez egy bizonyosság, hiszen a Biblia is tényként beszél a beteljesüléséről a Jelenések 7:9-ben: "Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve."
Eljön a nap, amikor emberek fognak megállni Jézus trónja előtt minden létező népcsoportból. Számunkra csak egy dolog lehet kérdés: a mi generációnk lesz az, amelyik ezt eléri? Vagy kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbadjuk azt másnak? Egy másik generációé lesz a kiváltság, hogy betöltheti a Nagy Küldetést, amiért Isten megteremtette ezt az egész világot?
Téged mi tart vissza attól, hogy teljesítsd a küldetésed? Vajon idén karácsonykor milyen módon kéri a segítségedet Isten a Nagy Küldetés betöltésében?
A változáshoz beismerésre van szükség
„Megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákob.” (1Móz 32:27, NLT fordítás)
Isten azért engedi, hogy legyenek válságok az életünkben, hogy megragadja a figyelmünket. Aztán a kríziseinket arra használja fel, hogy fejlessze jellemünket. Problémáink beismerése az egyik jele annak, hogy elkezdünk változni, jobbá válni. Felhagyunk azzal, hogy másokat vádoljunk és belátjuk, hogy mi okozzuk a problémát a saját életünkben. Ameddig ezt nem értjük meg, nem mehet végbe lényegesebb változás az életünkben. Isten tudja, hogy erre az áttörésre van szükségünk.
A Teremtés könyvének 32. fejezetében Isten azt kérdezi Jákobtól, hogy „Mi a neved?”. Ez egy igazán furcsa kérdés, mivel Isten nyilvánvalóan tudta Jákob nevét. Az ősi kultúrákban az embereket mindig a jellemük alapján nevezték el – arról, amilyenek valójában voltak. Lehetett a nevük Nagy, Kis, Bátor vagy Lusta. A nevük jelzés értékű volt. Nem csupán egy olyan név, aminek jó volt a hangzása. Kifejezte a személyiségüket is.
Jákob esetében az volt a probléma, hogy a „Jákob” jelentése „csaló, manipulátor, hazug”. És Jákob a nevének megfelelően is élt! Amikor Jákob így felelt, „Az én nevem Jákob”, valójában vallomást tett. Beismerte, „Én csaló vagyok.”
Valahányszor elolvasom ezt az igerészt, azon tűnődöm, vajon milyen lenne az, ha a legnagyobb jellemhibáinkról lennénk elnevezve: „Szia! Én Kapzsi vagyok.” „Szia! Én Pletykafészek vagyok.” Neked mi lenne a neved? Megkeseredett? Mérges? Lobbanékony természet? Élvhajhász? Félős?
A következőket nagyon fontos lenne megértenünk: sosem leszünk képesek változni mindaddig, amíg nyíltan, őszintén és hitelesen nem ismerjük be bűneinket, gyengeségeinket, botlásainkat, jellemhibáinkat, és amíg nem valljuk meg azokat önmagunknak, Istennek és másoknak.
Az egyik legalázatosabb dolog a világon vállalni azt, hogy „Íme, ez vagyok én. Én __________ vagyok.” Töltsd ki az üres részt magadról, pl. „Én aggódó ember vagyok… Én parancsolgató ember vagyok… Én olyan ember vagyok, aki elmenekül a konfliktusoktól… Én valamilyen szenvedély rabja vagyok…”. Valld be és ismerd el. Hagyj fel a kifogásokkal. Ne találj ki ésszerű magyarázatokat. Ne próbáld igazolni magad. Hagyd abba mások hibáztatását. Töredelmesen be kell vallanod azt, amit mindenki más lát, csak te nem ismersz be.
Amikor Isten elé járulsz és azt mondod, „Istenem, szeretném beismerni gyengeségeimet és azt, ami rossz az életemben... ez az, aki igazából én vagyok.”, akkor Isten nem lesz meglepve! Ő ezt már tudja, de szükség van arra, hogy beismerd azért, hogy elkezdődhessen a változás. Isten bűnbocsánata és kegyelme hatalmasabb minden rossznál, amit valaha is tettél vagy tenni fogsz.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Ha ószövetségi nevet kapnál, mi lenne az? Melyik szó jellemezne legjobban?
- Miért fontos azt, hogy más embereknek is ismerjük be bűneinket? Milyen barátaidnak kellene megvallanod bűneidet?
- Igazán vágysz arra, hogy Isten megváltoztasson téged és fejlessze jellemed? A vallomás mely lépeseit lennél hajlandó megtenni ma?
Az öröm titka az engedelmesség
“Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!” (Jeremiás Siralmai 3:40)
Az öröm egy olyan érzés, amit nagyon könnyű elveszteni, viszont elég könnyű visszanyerni is. Miután beismered, hogy elvesztetted az örömöd, meg kell keresned a kiváltó okot. Csendesedj el és kérdezd meg magadtól a következőket: "Hogyan vesztettem el az örömöm? Mi az, ami megfoszt az örömtől?”
A Biblia gyakran kér minket arra, hogy vizsgáljuk meg önmagunkat. Ezt kéri tőlünk a Jeremiás Siralmai 3:40-ben is: “Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!”
Az életben rengeteg elszomorító dolog van, de a két leggyakoribb, melyet az emberek életében látok a kiegyensúlyozatlan időbeosztás és az alig használt tehetség. Meg kell találnod az egyensúlyt a munka és a pihenés között, a erőfeszítés és a eredmény között. Használnod kell az egyedi, Istentől kapott tehetségedet is, különben nyugtalanná, frusztrálttá válhatsz. A tehetséged azt a részét, amelyet nem használsz fel a munkahelyeden fordítsd missziós szolgálatra. Ha olyan munkát végzel, ami kevesebb, mint 25%-át használja fel a tehetségednek, akkor azt hagyd ott.
Ha az örömöd elvesztésének okát megtaláltad, akkor munkához kell látnod.
Tudod, hogy mi az, ami a leggyorsabban megfoszthat az örömödtől? Az, amikor tudod, hogy mit kellene tenned, de mégsem teszed azt.
A Bibliában, Jakab 4:17-ben azt olvassuk, hogy “Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak."
Engedd meg, hogy kérdezzek tőled valamit: Mi az, amiről tudod, hogy tenned kellene, de te mégsem teszed azt? Mit kért tőled Isten, amit nem tettél még meg?
A folyamatos, bőséges és túláradó öröm titka az engedelmesség. Minden alkalommal, amikor Istennek szót fogadsz, az életed örömmel telik meg.
Akkor is öröm fog eltölteni, ha az életedben lévő jó dolgokról gondolkodsz. Dávid a Zsoltárok 126:3-ban azt mondja, hogy “Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk." Minél inkább arra összpontosítasz, amit Isten végzett az életedben, annál inkább meg fog telni az életed örömmel. Miért? Mert ez hálára ösztönöz. A hálás életvitel pedig a legegészségesebb emberi állapot.
Ha vissza szeretnéd nyerni az örömöd, először valld be, hogy elvesztetted, aztán pedig keresd meg az elvesztés okát is. Ezután javítsd ki a hibákat és vegyél fel egyfajta hálás életmódot.
Holnap arról a három lépésről lesz szó, melyek megtételével visszanyerheted az örömöd.
Beszéljetek róla
- Mit kell tenned annak érdekében, hogy az időbeosztásod egyensúlyba kerüljön és, hogy ez ne fosszon meg az örömödtől?
- Mi az, amit Isten kért tőled, de te még nem tetted meg?
Amikor régen cikket írtam a középiskolai újságba, tanárunk azt mondta: "A különbség e között az osztály között és a többi osztály között az, hogy amikor a többi osztályokban a diákok beadják a házijukat, akkor az egyedüli ember, aki láthatja a hiábáikat, az a tanár. Ebben az osztályban viszont, ha hibáztok a házi feladattal, az megjelenik az újságban és mindenki láthatja."
Néhány napja hibát követtünk el, ugyanis hibásan közöltünk egy főcímet, mely így jelent meg: "Az önzetlen adakozás a materializmus anekdótája." Kétségkívül, Isten felhasználhatja valakinek a vicces és érdekes kis történetét - azaz anekdótáját - a materializmus ellenszereként, de a főcímnek mégis a következőnek kellett volna lennie: "Az önzetlen adakozás a materializmus ellenszere."
Tökéletlen emberek vagyunk, akik egy tökéletes Istent szolgálunk, és ezért az elnézéseteket kérem.
Ahogy már korábban említettem, az egyik dolog, amit Rick pásztor mondani szokott, ez : "Azt akarom, hogy minden munkatársam kövessen el legalább egy nagy hibát minden héten. Ha nem hibáztok, akkor nem is próbáltok ki semmi újat." Ez alatt ő azt érti, hogy nem akarja, hogy féljünk új és kreatív dolgokat kipróbálni, még ha ezzel néha azt kockáztatjuk, hogy hibázunk.
Volt egyszer egy nő, aki "tizenkét éve vérfolyásos volt", már mindenféle orvosnál járt, akikre nem csak, hogy ráköltötte minden pénzét, de még rosszabbul lett, mint azelőtt. Egy nap meglátta Jézust, amint áthalad a sokaságon és azt gondolta magában: "Ha megérinthetem akár csak a ruháját is, tudom, hogy meggyógyulok."(Márk 5:28)
"Abban a pillanatban, amikor ezt megtette, elapadt a vérzés forrása. Érezte testében a változást, tudta, hogy kigyógyult a betegségéből"(Márk 5:28, MSG fordítás).
Jézus megfordult és azt mondta: "Ő pedig ezt mondta: "Leányom, kockáztattad a hitedet, de teljesen meggyógyultál. Élj jól, légy áldott!" (Márk 5:34, MSG fordítás)
Lehet hogy neked is van egy "bajod" az életedben, amit hordozol, és amiről nem hiszed, hogy valaha is megváltozik, és nem hiszed, hogy valaha is kigyógyulhatsz belőle. Lehet, hogy Jézus arra kér téged, hogy kockáztass, de te félsz attól, hogy kinyújtsd a karod és megérintsd a ruhája szegélyét.
Vállald a kockázatot, és nézd meg, hogy mit tesz Isten. Valójában, a kockázat vállalása az egyik módja hited elmélyítésének - mivel így minden egyes apró lépés önbizalmat ad neked ahhoz, hogy nagyobb lépéseket merj megtenni.
Beszéljetek róla:
* Már nem sok van hátra, ahogy elmúlik a Karácsony, mindjárt itt az Új Év. Az életednek melyik részén van szükség változásokra 2013-ban? Jézus azt mondja: "Minden lehetséges annak, aki hisz" ( Márk 9:23).
