Isten jelenlétére van szükséged, nem a magyarázatára
„Bízd rá magadat az Úrra, és várj türelemmel, amíg cselekszik!” (Zsolt 37:7a, GW-fordítás)
A legfőbb magyarázat arra, miért törekszünk az állandó megelégedettség érzésére, az az, hogy mindig magyarázatot keresünk az életünk történésére. Dühít minket, hogy Isten nem szolgál semmilyen magyarázattal. Vajon miért nem teszi?
Mert próbára tesz téged. Azért teszi, hogy lássa, vajon átengeded-e az irányítást, és megelégedsz-e, függetlenül attól, hogy ad-e magyarázatot vagy sem.
Isten nem tartozik neked magyarázattal; és ha adna, valószínűleg akkor sem értenéd meg.
Ha mégis megindokol valamit, az nem azt jelenti, hogy meg is szabadulsz a fájdalomtól. Vélhetőleg nem fogod megtudni, mi miért következett be az életedben, majd csak a feltámadásod után.
Isten nem fogja megindokolni a cselekedetét, de próbára tesz téged.
Emlékszem, amikor kis srác voltam, egyedül dolgozatírás közben volt csak csend az osztályteremben. A tanár azt mondta, „Nincs beszélgetés! Fogjátok a ceruzátokat, és töltsétek ki a tesztet.” Még a tanár is csendben maradt.
Amikor Isten is így hallgat, és csendben van, éppen tesztel téged. Amikor nem hallod Isten hangját, és úgy tűnik, több millió mérföldre van tőled, akkor tudhatod, éppen „vizsgázol”. A tanár mindig csendben van, ha a tanulók dolgoznak a kiadott feladaton. Amikor Isten hallgat, a hited próbára van téve. Vajon elengeded, vagy még erősebben fogod magadhoz ragadni az irányítást? Vajon megtanulod, hogyan legyél elégedett?
Amikor fájdalommal kell szembenézned ezen a héten, a következő hónapban vagy évben, nincs szükséged Isten magyarázatára, csak az Ő jelenlétére.
„Bízd rá magadat az Úrra, és várj türelemmel, amíg cselekszik!” (Zsolt 37:7a, GW-fordítás)
Kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez
- Mi miatt van harag a szívedben Isten felé, amit nem akarsz bevallani?
- Hogyan vizsgáztat téged Isten jelenleg? Mi a válaszod neki?
- Mit gondolsz, Isten milyen magatartást vár el tőled „a türelmes várakozás” közben?
Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.
Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.
Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltalán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.
Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.
Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”
Találd meg ismét az örömödet!
"Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm." (Róma 14,17)
Mit veszítesz el legkönnyebben? A szemüveged? A kulcsaid? A béketűrésedet?
A legkönnyebben az örömet lehet elveszíteni. Akár egy telefonhívással vagy emaillel, levéllel vagy beszélgetéssel is megtörténhet. Elveszítheted az örömödet akkor is, amikor megnézel egy reklámot a tévében. Ezt lehet a legkönnyebben elveszíteni a világon; és sokan sokféle helyzetben képesek arra, hogy elvegyék tőled.
Amikor Isten gyermekei nincsenek telve örömmel, az Istent rossz színben tünteti fel. A bizonytalan keresztények rossz tanúk. Úgy tűnik, mintha ecetbe merítkeztek volna be, mert sosem mosolyognak igazán. És ez rossz fényt vet Istenre.
Miért? Mert Isten azt akarja, hogy a viselkedésünkkel is legyünk tanúi.
A Biblia azt mondja nekünk, hogy a keresztény életet három szóban össze lehet foglalni: igazság, békesség és öröm. A Róma 14,17 azt mondja: "Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm."
Valójában nagyon gyorsan, és számtalan módon el tudjuk veszíteni az örömünket. Ezer és ezer örömgyilkos van az életben, aki el akarja rabolni az örömöd, annyira, hogy még Jeremiás is, aki Isten prófétája volt, ezt mondta a Jeremiás siralmai 5,15-ben: "Oda van szívünk öröme."
Nem tudom, hogy ma ebben a helyzetben vagy-e, de ha valaha mentél át olyan időszakon, amiben úgy gondoltad, hogy elvesztetted a szeretet tüzét és nem vagy olyan közel Istenhez, mint korábban; ha úgy érzed, csak sodródsz az élet eseményeivel, akkor gondolj rá, hogy igazából könnyen visszaszerezheted az örömödet.
Hogyan teheted meg ezt?
Az első lépés, hogy beismered, hogy elvesztetted.
Egyszerűen megnézed a múltat és felteszel magadnak pár kérdést: Volt valaha olyan időszak az életedben, amikor közelebb voltál Istenhez, mint most? Volt valaha olyan időszak az életedben, amikor jobban tudtál örülni Istenben, mint most?
Itt az idő, hogy megtörténjen a változás. De azzal kell kezdeni, hogy beismered, hogy elvesztetted, amit a múltban már birtokoltál. Megkérdezheted erről Istent, hiszen Ő arra vár, hogy segítsen neked. Dávid azt imádkozta a Zsoltárok 51,14-ben: "Vidámíts meg szabadításoddal..."
Beszéljetek róla
- Gondolj egy olyan időre, amikor nagyobb volt az örömöd Istenben. Mi volt más akkor a szellemi életedben és a csendességedben?
- Mik azok a dolgok, amik elrabolják az örömöd? Megváltoztatnak ezek a dolgok bármit is Istenben? Vajon befolyásolják a felé érzett szereteted és bizalmad?
