„Ti tehát imádkozzatok…” (Máté 6:9)
Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is; a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Máté 6:9-13). Jézus tervrajzot adott nekünk az imádsághoz:
„Mi Atyánk” – ez a az alapja Istennel való kapcsolatunknak. Ez emlékeztet arra, hogy nem csupán a teremtés részi vagyunk, hanem Isten gyermekei! Gondolj csak bele, megalkothatsz valamit anélkül, hogy hozzátartoznál, de ha az apja vagy, akkor mindig a részed lesz. „Aki a mennyekben vagy” – ez a megerősítése annak, hogy Istennel való kapcsolatod azt jelenti, kapcsolatod van a világegyetem Urával. „Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Zsoltárok 103:19). Ezzel elismered Isten hatalmát és egyedülálló képességét arra, hogy válaszoljon imáidra, „Szenteltessék meg a te neved” – ez emlékeztet arra, hogy Isten szent, hogy az, hogy a gyermeke vagy, nem jogosít fel arra, hogy engedetlen légy, vagy magától értetődőnek vedd Őt. Ha kapuin hálaadással lépsz be, és udvaraiba dicséretekkel =ld. Zsoltárok 100:4), ez felhívja figyelmét, mert azzal, hogy dicsőíted nevét, elismered jellemét. „Legyen meg a te akaratod” – ez Jézus imádságára emlékeztet a Gecsemáné kertben: „…ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (Máté 26:39). Krisztus arra tanított, hogy Isten terveit és napirendjét kövessük, ne a magunkét; hogy gondolkodásunk olyan legyen, mint mennyei Atyánké; hogy vele járjunk, úgy, hogy imádságunkban egyetértésben, összhangban vagyunk Vele.
Az unalom ellenszere
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” Jakab 1:22
Miért mondja a Biblia azt, hogy legyünk az igének cselekvői, ne csupán hallgatói? Mert, ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor unalmassá válik – minden esetben. Eljuthatsz odáig, hogy már annyi igehirdetést és tanítást hallottál, hogy azt mondod magadban: „Ó ne, már megint egy prédikáció!” A baj nem az Igével van, a gond az, hogy te túltöltődtél és lelkileg érzéketlenné váltál. Azért unatkozol, mert nem ülteted át a gyakorlatba, és nem aratod gyümölcseit annak, amit hallottál. Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (János 13:17). Ha egyszer elkezded megtenni, amit mondtak neked, nem lesz időd unatkozni. Azok, akik csupán hallgatói az Igének, olyanok, mint azok a diákok, akik az osztályban ülve csak hallgatják a tanárt, de nem felelnek, nem írnak dolgozatot, nem kapnak jegyeket. Ezeket az embereket nem érdekli a tanulás, nem akarnak átmenni a vizsgákon, nem akarnak diplomát szerezni, nem akarnak valami nagy dolgot véghezvinni az életben. Csak azért ülnek ott az előadásokon, mert gondolatébresztőnek találják azt, és jól érzik magukat a tömegben. Gyakran követik kedvenc tanítójukat egyik városból a másikba; szeretik az új előadókat, és amikor a tanítás véget ér, ott maradnak enni-inni, nevetni és beszélgetni. Általában csak intelligensnek akarnak tűnni mások szemében. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ne feledd, „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17). Fogadd szívedbe az igazságot, amit a prédikációban hallottál, és állítsd munkába életedben! Ha ezt teszed, nyugodt lehetsz, hogy soha többé nem fogsz unalomtól szenvedni.
„…akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:9)
Brian Dyson, a Coca Cola vállalat korábbi alelnöke, egy ünnepi beszédet mondott a Georgia Tech vállalatnál 1996-ban. Ebben a beszédben ezt mondta: „Képzeld el, hogy az élet egy olyan játék, melyben egyszerre öt labdával zsonglőrködsz. Úgy nevezik őket: munka, család, egészség, barátok és a lélek. Hamarosan rá fogsz jönni, hogy a munka gumilabda. Ha elejted, visszapattan. De a másik három labda: a család, az egészség, a barátok és a lélek üvegből vannak. Ha ezek közül bármelyiket elejted, akkor menthetetlenül megkarcolódnak, megrepednek, csorbulnak, sérülnek vagy éppen szilánkokra törnek. Sohasem lesznek ugyanolyanok. Meg kell értened ezt, és azon kell igyekezned, hogy fenntartsd az egyensúlyt az életedben.” Sok olyan ember, akit csodálunk, nem tudta fenntartani az egyensúlyt. Lehet, hogy nagy templomokat vagy nagy vállalatokat építenek fel, de nem tudnak nagyszerű kapcsolatokat építeni. Salamon azt írta: „…a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem” (Énekek éneke 1:6 Károli). Lelkészek, akik arról prédikálnak, hogy milyen fontos erős családot építeni, néha olyan gyermekeket nevelnek fel, akik neheztelve elfordulnak tőlük, mert nem jutott nekik apa idejéből és figyelméből, és mindig azt mondták nekik: „Ezt az áldozatot meg kell hoznunk Istenért és a szolgálatért”. Nálad melyik területen borult fel az egyensúly? Miközben azért hajszolod magad, hogy ne ejtsd el a nyilvános szereplésed labdáját, vigyázz, hogy el ne ejtsd a személyes életedét, mert az számít legjobban! A Biblia ezt hangsúlyozza: „…hitetek mellé ragasszatok erényességet, az erényesség mellé tudást, a tudás mellé önuralmat, az önuralom mellé kitartást, a kitartás mellé istenfélelmet, az istenfélelem mellé testvéri jóságot, a testvérek iránti jósághoz szeretetet… akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:5-7,9).
„Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” (Máté 23:5)
Íme, a képmutatás definíciója: „minden csak azért tesznek, hogy lássák az emberek.” Jézus zéró toleranciát hirdetett a képmutatással szemben. Miért? Mert tudta, hogy Isten ellen fordítja az embereket. Ezért tanította: 1) Ne várd el, hogy tiéd legyen az érdem a jótettekért. Ha senki nem veszi észre, nem leszel csalódott. Ha valaki észreveszi, akkor mondd, hogy Istené a dicsőség. Kérdezd meg magadtól: „Akkor is megtenném ezt a jót, ha senki nem tudna róla?+ Ha nem, akkor csak azért teszed, „hogy lássák az emberek.” 2) Adakozásodat tartsd titokban. A pénz hajlamos magamutogatásra késztetni minket. Szeretjük, ha látják, hogy mennyit keresünk. És szeretjük, ha látják, hogy mennyit adakozunk. Ezért mondta Jézus: „amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.” (Máté 6:3). 3) Ne tettesd, hogy lelki ember vagy. Amikor templomba mész, ne keress olyan ülőhelyet, ahol mindenki jól lát, ne énekelj csak azért, hogy mások hallják. Ha dicsőítés közben felemeled a kezed, akkor tiszta kezeket emelj fel, ne magamutogatókat! Ha beszélsz, ne tűzdeld tele a mondandódat divatos vallásos kifejezésekkel. Semmi sem undorítóbb, mint egy hamis „dicsőség az Úrnak”, vagy egy felszínes „halleluja”. A gyerekek a játszótéren szoktak így kiáltani: „Most figyelj!” Náluk ez elfogadható, mert ők még éretlenek, de az ilyen viselkedés nem elfogadható Isten országában. Ne kürtöltess magad előtt! Mondd le a díszfelvonulást! Ne hivatkozz nagy nevekre! Ne keress elismerést! Gerjeszd fel magadban a vágyat Isten szolgálatára! Másként fogalmazva: ne légy képmutató!
Változás a te érdekedben
„És monda… Íme mindent újjá teszek.” (Jelenések 21:5 Károli)
A Biblia a változások története a Teremtéstől a Jelenésekig, ahol Isten ezt mondja: „Íme, mindent újjá teszek” (Jelenések 21:5 Károli). Bármilyen helyzetben is vagy ma, a változás lehetséges Isten által. Bár már gyakran tartottál bűnbánatot, megvallottad bűneidet, és megpróbáltál megváltozni, Isten az, aki meg tudja változtatni azt, amit te nem – és ő tudja azt állandósítani is. A változáshoz azonban meg kell értened bizonyos alapelveket. Nézzük meg ezeket! 1) Nem kell megváltoztatnod másokat azért, hogy a te életed megváltozzon. „Boldogabb lennék, ha ő felhagyna azzal, hogy…” „A dolgok nem fognak megjavulni, amíg ő nem…” Az efféle gondolatok a problémára összpontosítanak, és nem a megoldásra; figyelmen kívül hagyják a valóságos lehetőségeket, és a depressziót táplálják. „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.” (Galata 6:4-5). Ahelyett, hogy másokat próbálnál megváltoztatni, ami csak ellenállást és neheztelést szül, engedd, hogy Isten megmutassa, mi az, ami úgysem működik, és ezentúl másképp reagálsz a problémára, akkor gyakran előfordul, hogy a másik fél magától megváltozik. 2) Az igazi változás az Istennel való kapcsolatoddal kezdődik. A gondok miatti kesergés és csalódottság csak azt eredményezi, hogy eltávolodsz Istentől, magadra maradsz, és emiatt saját erődből kell megbirkóznod a gondokkal. Ha megadod magad Istennek, ez alapjaiban átformál, felveszi a harcot a büszkeséggel, irigységgel, sértődéssel, félelemmel, tisztességtelenséggel, mindazzal, ami a változás rossz kezelésével jár. „…vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!” (Jeremiás siralmai 3:40). Ha Isten alá rendeljük az életünket, akkor őszintébbek, tudatosabbak leszünk, képesek arra, hogy valósághűen lássuk meg a dolgokat; tisztelni fogjuk Őt, és készek leszünk arra, hogy Isten változást-hozó eszközei legyünk.
Íme két további alapelv, ami megváltoztatja az életedet: 1) Feltétel nélkül hajlandónak kell lenned a változásra. A kezdeti időkben a lélekgyógyászati szakemberek gyakran ütköznek a „megváltozom, ha „ szindrómába. A páciens a változást egyfajta adok-kapok stratégiának tekinti: „Megváltozom, ha ők is hajlandóak arra, hogy … ha nem akkor én sem.” Istennel a változás jutalma belső érték. Elnyered annak örömét, hogy Isten tetszésére vagy, és mindazt a hasznot, ami azzal jár, hogy megváltozott ember vagy. Ebben benne van az az ajándék is, hogy „…végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss” (Jelenések 3:18). Az a képesség, hogy világosan látod a dolgokat, lehetővé teszi, hogy megértsd a problémát, és hatékonyan tudd kezelni attól függetlenül, hogy valaki más mit tesz, vagy mit nem tesz. 2) El kell fogadnod, hogy a változás egyben azt is jelenti, hogy el kell engedned a múltat. Bármihez is ragaszkodsz, az végül uralni fog téged. Ha te bántottál meg valakit, vagy ha a saját tévedésed miatt ért veszteség, valld meg Istennek, fogadd el bocsánatát, és hagyd ott az ügyet a keresztnél. Ha másvalaki bűne volt, de te nem akarod elengedni, mert azt gondolod, hogy te ártatlan vagy, és elégtételt követelsz, ezzel megfosztod magad a szabadságtól, és elvesztegetsz kínálkozó lehetőségeket – ez túl nagy ár a „nekem volt igazam” hamis vigaszáért. „…bocsássatok meg egy másnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32) – ez fog felszabadítani a neheztelés láncaiból, ez fogja visszaadni a jövődet. Ha most bilincsbe zár a „bárcsak…”, a „lehetett volna”, a „kellett volna” miatti bánküdás, tudd, hogy Isten kész arra, hogy jövődet jobbá tegye, mint amilyen a múltad valaha is lehetett volna (ld. Jóel 2:25).
Jegyezd meg: 1) A változás azt jelenti, hogy vállalod a kockázatot. Aggodalmad azonnal közbe fog szólni, és ezt kérdezi: „Mi lesz, ha csak én erőlködöm a változás érdekében, ők pedig nem tesznek semmit?” Szeretjük a biztos garanciákat. A kiszámítható dolgok kevésbé tűnnek félelmetesnek, mint az, ha kockáztatunk. De a biztonságérzetnek gyakran nagy az ára: az, hogy benne ragadunk a fennálló helyzetben. Néha az a legkockázatosabb, ha nem vállaljuk a kockázatot! Isten gyakran várja tőlünk, hogy hagyjuk el a biztonságosnak tűnő ösvényt egy olyanért, amelyik kockázatosnak tűnik. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1). Hited adja a tévedhetetlen bizonyosságot, ez Isten garanciája, olyan, mint az ingatlanoknál a tulajdoni lap, biztosítja, hogy a változás meg fog történni, ha a hited szerint cselekszel. 2) A változás akkor fog bekövetkezni, ha nem engeded, hogy a kudarc megállítson. A kudarctól való félelem gyakran arra késztet, hogy felhagyjunk a próbálkozással, pedig Isten legjobb emberei közül sokan élte át kudarcot a siker felé vezető úton. Nézd csak meg Ábrahám, Mózes, Illés, Dávid és a többiek életét! Mindannyian valamilyen személyes kudarc után lettek sikeresek. Sőt, legnagyobb, legmélyebb változás gyakran akkor történik, ha a kudarc már próbára tett minket. Addig hajlamosak vagyunk az önteltségre, beképzeltségre, és így nem sok hasznára vagyunk Istennek. Péter elbukott egy sorsdöntő pillanatban (ld. Máté 26:72), de növekedett, és Krisztus őt választotta arra, hogy a Pünkösd napján erőt kapott egy ház vezetője legyen, háromezer lelket nyerve meg (ld. ApCsel 2). Ne hagyd, hogy a kudarc megállítson!
