A neheztelés jobban árt neked, mint bárki másnak
„Ostoba, értelmetlen dolog lenne halálra nyomasztanod magad nehezteléssel." (Jób 5,2 GNT fordítás)
Ha ragaszkodsz a nehezteléshez, leginkább saját magadnak ártasz vele. A neheztelés önpusztító, és pont az ellenkezőjét éred el vele, mint amit szeretnél.
A neheztelésnek egyszerűen semmi értelme nincs.
Ha valakinek, akkor Jóbnak volt oka neheztelni. Istenfélő ember volt, akinek mindene megvolt, amire vágyhatott – vagyon, hírnév és egy csodálatos család. Egy nap azonban mindent elveszített. Ellenséges nemzetek pusztították el élete munkáját. Minden gyermeke meghalt. Egy borzasztó betegség sújtotta. Szó szerint mindent elveszített, amije volt, egyedül a civakodó felesége maradt. Végül eljöttek a barátai, hogy elmondják "Jób, mindez a te hibád".
Noha Jóbnak minden oka megvolt, hogy nehezteljen, a róla elnevezett bibliai könyvben mégis arról beszél, hogy a neheztelés rossz ötlet. Azt mondja: „Ostoba, értelmetlen dolog lenne halálra nyomasztanod magad nehezteléssel." (Jób 5,2 GNT fordítás)
Jób bölcs ember volt. Tudta, hogy a neheztelésre nincs ideje. Tudta, hogy ostobaság, értelmetlen és logikátlan dolog. Ha visszatekintesz az eddigi élettapasztalataidra, valószínűleg egyetértesz. Buta dolgokat cselekedhetünk, ha a neheztelés vezérel. Olyasmiket mondunk, hogy: "majd adok én neki"! Utána pedig akár képtelen dolgokat is elkövetünk, hogy tényleg bosszút álljunk. Amikor megadjuk magunkat a neheztelésnek, önpusztító módon viselkedünk, és sokkal többet ártunk magunknak, mint azoknak, akik ártottak nekünk.
Emlékszem, egyszer néztem egy régi komédiát, A három besúgót (The Three Stooges). Az egyik jelenetben Mo folyamatosan püfölte Curly mellkasát. Curly azt mondta: "Bosszút állok ezen a fickón! Majd adok én neki!" Így hát vett egy dinamitot, és a saját mellkasára kötötte, mondván: "Legközelebb, mikor megüt, fel fog robbanni a keze!"
Ez történik, amikor neheztelünk – ostoba dolgokat teszünk, hogy bosszút állhassunk embereken. Ami még rosszabb, hogy a neheztelés nem segít. Sőt, egyre nyomorultabbá tesz. Végül soha nem azt kapjuk, amire vágytunk.
Tehát miért neheztelsz? Ne ragaszkodj hozzá! Engedd el! Bocsáss meg!
Beszéljetek róla:
- Miért olyan fontos, hogy a mienk legyen az utolsó szó?
- Tapasztalataid alapján milyen hatással van a hosszantartó neheztelés rád és a szeretteidre?
- Milyen múltbeli sértést kell megbocsátanod, hogy elengedd a hosszantartó neheztelést?
Józsefnek és Máriának rengeteg dolgot kellett maguk mögött hagyniuk hitbeli útjuk miatt. Mindent hátra hagytak, amit ismertek amikor Egyiptomba mentek. Egy bizonyos értelemben, a végsőkig feláldozták kényelmüket.
Sokszor kényelmetlen bízni Istenben és követni az Ő tervét, mert el vagyunk kényelmesedve a rossz dolgokban. Jól megvagyunk a mi kis szokásainkkal és szertartásainkkal, azokkal a dolgokkal, amik ott tartanak minket ahol vagyunk, ahelyett, hogy eljuttatának minket oda, ahol Isten akarata szerint növekedhetünk.
Ha rábízod az egészséged Istenre, az várhatóan azt jelenti, hogy fel kell hagynod néhánnyal a kedvenc ételeid közül. Ha rábízod a pénzügyeid Istenre, az alkalmasint azzal jár, hogy vissza kell fognod a költekezésed.
Kényelmetlen megtörni egy szokást. Kényelmetlen szembenézni egy félelemmel. Kényelmetlen elmenni valahova, ahol sosem voltál még, vagy megbocsátani valakinek aki megbántott téged, de a növekedés és a változás mindig kényelmetlen dolgokon át történik meg és ez benne a jó.
Ha nem engedünk, akkor valami olyanhoz ragaszkodunk tovább, amitől kellemesen érezzük magunkat és végül hátat fordítunk Istennek, aki a bátorítás forrása.
A Biblia azt mondja: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene” (2 Korinthus 1:3.)
Arra szeretnélek ösztönözni ezen a karácsonyon, hogy mint még soha, felismerd azt, hogy Isten a bátorítás Istene. Azokban a pillanatokban, amikor hátat akarsz fordítani annak a régi szokásnak, annak a régi gondolkozásmódnak, ami visszahúz, fordulj Istenhez és mondd: „Istenem, add nekem a te bátorításod!”
