„Körülnézett, és amikor látta, hogy senki nincs ott…” (2Mózes 2:12)
Amikor Mózes megölte az egyiptomit, és eltemette a homokba, körülnézett, hogy meggyőződjön arról, senki sem látja. Tettél már valaha valami helytelent, amikor senki sem figyelt? Mind tettünk. Egy lelkész elmondta, hogy olyan embereknek ad tanácsot, akiket az üzleti utak tesznek sebezhetővé. „Egy vállalatvezető hölgy elmondta, hogy az otthonától távol túlságosan is kacérkodó, pedig szereti a férjét, és hűséges akar maradni. Egy nagyhatalmú üzletember szexuális tartalmú fantáziaképekkel küzd a hotelszobában, pedig otthon nem érik ilyen kísértések. Az internet megszámlálhatatlan erkölcsi csapdát rejt… az online csevegőszobában egy feleség érzelmi kapcsolatba keveredik egy másik férfivel… egy férj az interneten elérhető pornográfiával küzd… A tudat, hogy senki sem figyeli őket, lehetővé teszi, hogy olyan módon vétkezzenek, amilyen bűnt soha nem követnének el egy átlagos, szemmel tartott életben.” Íme, amit fel kell ismerned: 1) Isten akkor is lát, amikor senki más nem. Ha él benned a vágy, hogy Isten tetszésére légy, és nem akarsz neki szomorúságot okozni, az teljesen megváltoztatja, hogyan viselkedsz, mit teszel. 2) „Bölcs tanácsot ad az igaz…” (Zsoltárok 37:30 NLT). Ha tudod, hogy bizonyos területen sebezhető vagy, beszéld meg ezt valakivel, aki imádkozni fog érted, és számon kéri tetteidet. (Manapság már vannak olyan számítógépes programok is, amelyek figyelik az interneten látogatott oldalaidat, és beszámolót küldenek erről egy meghatározott személynek. 3) Kerüld azokat a helyzeteket, amelyek túl nagy magánszférát engednek meg! Egy asszony megszüntette a bankszámláját, és a férjével közös számlát nyitott, mert nem tudta uralni a költekezéseit. Isten másokkal való kapcsolatra teremtett, minél nyitottabb és őszintébb vagy, annál kevésbé valószínű. hogy eltévelyedsz
„Ne félj tőlük…” (Jeremiás 1:8)
Kerülsz bizonyos tevékenységeket vagy társas összejöveteleket, mert bizonytalannak érzed magad? Ha így van, lehet, hogy szociofóbiában szenvedsz, vagyis attól félsz, hogy alkalmatlan vagy, hogy zavarba jössz, feszélyezve érzed magad, vagy mások negatívan értékelnek. Vannak, akik ilyen helyzetben akár pánikrohamot is kapnak, ami ahhoz vezet, hogy megbénulnak, lefagynak az adott helyzetben. De ha kerüljük ezeket a helyzeteket ahelyett, hogy szembenéznénk velük, ezzel engedjük, hogy a félelmünk irányítson minket. Hogy mennyire tud megnőni a félelmünk, attól függ, hogy mit gondolunk magunkban akkor, amikor támad. És az, hogy mit gondolunk magunkban, azt nagymértékben az határozza meg, amit a pszichológusok „személyiségrész típus” névvel illetnek. Íme néhány gyakori személyiségrész típus és kezelésük módja: „Az Aggódó”. Az aggódó előre látja a legrosszabbat, grandiózus színekkel festi meg egy lehetséges tragédia képét, és túlzott éberséggel mindig észreveszi a baj legkisebb jeleit is. Kedvenc mondata az önmagával folytatott beszélgetésben: „De mi lesz, ha…?” Tanuld meg az aggódó szavakat ezzel helyettesíteni: „Na és mi van akkor, ha…?! Isten kegyelme által meg tudom tanulni, hogyan kezeljem. Lehet, hogy aggódom, mégis megteszem. Nem szeretem, de kibírom, amíg elmúlik. Hozzá tudok szokni gyakorlással és Isten segítségével.” Amikor Jeremiáson eluralkodtak félelmei, és el akart futni a nyilvános megbízatás elől, Isten ezt mondta neki: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!...” (Jeremiás 1:7-8). Ahelyett, hogy elfutnál előle, válaszd azt, hogy hittel szembenézel vele – és figyeld, hogyan segít át rajta Isten!
Egy másik személyiségrész típus, amely elősegíti az emberektől való félelmet, „A Kritikus”. Ez az a részed, amely állandóan bírálja a saját viselkedésed, másokhoz viszonyítva kedvezőtlen fényben tüntet fel, rámutat összes hiányosságodra, és emlékeztet rá, hogy egy csődtömeg vagy. Kedvenc kifejezései: „Te teljesen hülye vagy – hát már sohasem leszel képes rendbe hozni? Nézd meg milyen ügyes X.Y.! Hogy lehet, hogy te nem tudsz ilyen lenni?” Míg „Az Aggódó” szorongástól szenved, „A Kritikust” alacsony önértékelés kínozza. Mi a megoldás? Tanuld meg lecserélni az önmagadat kritizáló mondatokat: „Ő az, akinek Isten teremtette – én pedig az vagyok, akinek engem teremtett, és elfogadom magamat, mint különlegesen egyedi teremtményt. Vétek hibákat, de nem egy tévedés vagyok. Isten kegyelméből azon dolgozom, hogy az a kedves és hasznos ember legyek, akinek Isten alkotott.” „Az Áldozat” egy másik olyan személyiségrész típus, mely félelmeid mögött meghúzódik. Ez az a részünk, amely tehetetlennek vagy reménytelennek érzi magát, azt hiszi, hogy veleszületetten alkalmatlan és méltatlan, legyőzhetetlen akadályokat lát maga előtt, és mindig panaszkodik amiatt, ami éppen éri. Kedvenc kifejezései ilyenek, mint: „Képtelen vagyok rá… Teljesen fölösleges. Sohasem leszek rá képes. Egyáltalán minek is vesződöm vele?” Cseréld le az ilyen gondolatokat! Mondd: „Nem kell most azonnal tökéletessé lennem. Új teremtés vagyok Krisztusban, és minden nappal egy kicsit növekszem. Úgy döntöttem, hogy a poharat inkább úgy szemlélem, mint ami félig tele van, és nem úgy, hogy félig üres. Mivel Isten azt mondta, hogy képes vagyok rá, ezért úgy döntök, elhiszem, hogy meg tudom tenni, és meg is fogom tenni Isten időzítése szerint és az Ő módszereivel.” Nézz szembe a félelmeiddel! Tedd meg, amit korábban féltél megtenni! Isten megígérte: „…én veled leszek…” (Jeremiás 1:19). Jeremiásnak csak erre volt szüksége, és neked is csak ez kell.
Hét biblikus lépés a sikerhez
„Minden munkáját… Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.” (2Krónikák 31:21)
Íme, hét lépés a sikerhez a Biblia szerint:
1) Tedd Istent az első helyre! Ő azt akarja, hogy sikeres életed legyen. Melyik szülő ne akarná? Ezért dolgozz a vele való kapcsolatodon. „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz” (Jób 22:21).
2) Segíts másokat a siker elérésében. „Mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Ne csak a saját érdekedet nézd, hanem a másokét is.
3) Teremtsd meg magad körül a bizakodás légkörét. Amíg csak a kétségeidről beszélsz, sosem tapasztalod meg a győzelmet. Emlékeztesd magad arra, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5).
4) Legyenek naprakész információid. „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5). Tanulj, figyeld meg a dolgokat, olvass, és növekedj! Ha kész vagy pénzt áldozni egy jó vacsorára, de sajnálod kiadni egy jó könyvre, akkor talán az étvágyadat nagyobbra értékeled, mint a tudásodat.
5) Képzeld magad elé, ahogy eléred a célodat. Gondolkodj és beszélj úgy, hogy a sikert látod magad előtt. Mózes így tett: „kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent” (Zsidók 11:27).
6) Írd le a terveidet, és tűzz ki határidőket! Készíts részletes listát a szükséges feladatokról, és állíts fel ellenőrző pontokat. Őrizd gondolataidat és készíts időbeosztást! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt” (Efezus 5:15–16).
7) Reális célokat tűzz ki! És törekedj az elérésükre egyszerre mindig csak egy feladatra koncentrálva. Sok minden az életben egyetlen dolog miatt vall kudarcot: az összpontosítás hiánya miatt. Kerüld a figyelemelterelő dolgokat: „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:7–8). Ha ezt a hét lépést követed, sikeres leszel az életben.
Légy mentora egy apátlan fiúnak!
Jean Lush Mothers and Sons [Anyák és fiak] című könyvében beszél arról, milyen nagy kihívás az egyedülálló édesanyáknak fiaikat felnevelni. A négy-hat éves kor különösen is fontos és nehéz. Egy fiú abban a korban még mindig szereti édesanyját, de már érzi a férfiasság felé húzó erőt. Ha a családban jelen van az apa, több időt akar apjával tölteni, mint anyjával és leánytestvéreivel. No, de milyen tanácsot adhatunk annak az édesanyának, aki egyedül neveli fiát? Először is meg kell értenie, hogy gyermekének olyan szükségei vannak, aminek a betöltésére nem éppen ő az alkalmas. Legjobb alternatíva, ha megpróbál beszervezni egy olyan férfit, aki példakép lehet fia számára. Persze jó mentort nehéz találni. Az egyedülálló anyák gondolják végig, hogy melyik barátjuk, rokonuk, szomszédjuk tudna felajánlani legalább egy-két órát havonta. Azok az egyedülálló anyák, akik egy gyülekezetbe tartoznak, támogatást kereshetnek fiaiknak a gyülekezet férfi tagjai között. A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívő emberek törődjenek az apátlan gyermekekkel: „Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” (Ézsaiás 1:17). Jézus ölbe vette a kisgyermekeket, és ezt mondta: „aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be” (Máté 18:5). Ha férfi vagy, és már kérted Istent, hogy használjon szolgálatában, ez valódi szolgálati lehetőség lehet számodra. Gondolj bele, mekkora lehetőség rejlik egy kisfiúban, és mekkora kiváltság, ha segíthetsz Isten emberévé formálni, aki életével betölti Isten terveit. Micsoda kiváltság!
Ne felejts el hálát adni!
„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.” (5Mózes 8:10)
Úgy döntöttünk, hogy újra leközöljük ezt a történetet, mert üzenete időtlen: „A két gyerek benyomakodott az előszobába; kabátjuk rongyos és több számmal nagyobb méretű volt. »Tudna adni régi újságokat, hölgyem?« – kérdezték. Elfoglalt voltam, és azt akartam mondani, hogy nem érek rá, de megláttam csuromvizes kis szandáljaikat. »Gyertek be – mondtam –, csinálok nektek egy kis forró kakaót.« Nem beszéltünk sokat. Átázott szandáljaik nyomot hagytak a kandalló előtti kövön. Kakaót és lekváros kenyeret adtam nekik, hogy felvértezzem őket a kinti hideg ellen, majd visszamentem a konyhába, ahol épp a háztartási költségvetésünket próbáltam megtervezni. A nappaliban akkora csend volt, hogy idekint is feltűnt. Benéztem. A kislány az üres csészét forgatta a kezében, és nézegette. A kisfiú megkérdezte: »Hölgyem, maga gazdag?« Ránéztem a kopott bútorhuzatokra: »Hogy én gazdag? Dehogyis!« A kislány óvatosan ráhelyezte a csészét a csészealjra, és azt mondta: »De hiszen ezek összeillenek, egy készletből vannak!« A hangja koravén volt az éhségtől, de nem a gyomorétól. Aztán elmentek, az újságpapírkötegekkel védekezve a szél ellen. Nem mondták, hogy köszönöm, nem is volt rá szükség. Ennél sokkal többet tettek. Egyszerű kék csészék és kistányérok – de összeillenek. Krumpli, hús és mártás; fedél a fejem felett; a férjem, akinek biztos állása van – ezek a dolgok is összeilleszkedtek az életünkben. Elhúztam a székeket a kandalló elől, és feltakarítottam a nappalit. A kis szandálok sáros nyoma még mindig látszott a kandalló előtti kövön. Úgy hagytam. Nem akarom elfelejteni, hogy milyen gazdag is vagyok!” A mai üzenet számodra ez: Ne felejts el hálát adni Istennek!
„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?”(Zsoltárok 130:3)
Teljesítményorientált társadalomban élünk, ahol az iskolában, a sportban és a munkahelyen is az elért eredményeket jutalmazzák. Isten azonban nem így gondolkodik. Az ő gondolatai és útjai messze felülmúlják a mieinket (Id. Ézsaiás 5:8-9). Őt nem hatják meg az üres szertartások, ő engedelmességet vár. „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sámuel 15:22). Az érzések és érzelmek nagy erővel bírnak, de ritkán tárgyilagosak. Ha azt, hogy mennyit érsz keresztyénként, gyarló emberi teljesítményedre alapozod, az ellenség máris megnyerte a csatát. A Sátán neve az, hogy „testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10), ő akarja, hogy listát vezess kudarcaidról és tévedéseidről. Így kínozhat azzal, hogy emlékeztet azokra az időkre, amikor elragadott az indulat, amikor kritizáltál valakit, amikor nem szólaltál fel az igazság érdekében, vagy nem tisztáztál egy félreértést, mert így jobb színben tűntél fel. Dávid azt mondta, hogy ha Isten számon tartaná a bűnöket, akkor ugyan ki állhatna meg előtte? Még a legfegyelmezett hívő életében is vannak olyan területek, ahol valamivel küszködik, vagy éppen elbukott. Ezért van szükségünk Isten kegyelmére és bocsánatára a hét minden napján, a nap 24 órájában. Tudja, hogy gyengék vagyunk, „hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14), ezért nem lepődik meg azon, hogy legjobb szándékunk ellenére is kudarcot vallunk. Reimer Schultze mondta: „Isten nem a teljesítményünk alapján mér minket, hanem a Jézus iránti szeretetünk alapján. Sőt, Isten országában a Jézus iránti szeretetünk számít teljesítménynek. Minden egyéb másodlagos. Mesterünk azt szeretné, ha arra vágynánk, hogy vele legyünk, a közelében maradjunk, kapcsolatban legyünk vele.” Tedd hát félre a mérőpálcát, és örülj, hogy Isten nem a te teljesítményed alapján osztályoz, hanem az alapján, amit Krisztus elvégzett.
Tedd félre a régi mércét!
„…s már folyó volt…” (Ezékiel 47:5 SZIT)
Pál azt írja: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Azt mondod: „Az én hiányos képzettségemmel, csekély jövedelmemmel, gyenge egészségemmel és múltbéli hibáimmal nem tudom, hogy lenne, hogy lenne ez lehetséges”. Ha Istenről van szó, tedd félre a régi mércét! Ezékielnek volt egy látomása. Látta, hogy forrás fakad a templomból: „A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz derékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amint nem tudtam átmenni, mert a víz mély folyóvá dagadt, amelyen úszni kellett volna. Akkor ezt mondta nekem: … Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog… mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér… A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad…” (Ezékiel 47:3-12 NKJV). Figyeld meg, ez a folyó Istentől ered. Ő az, aki meghatározza a jövődet, és Ő dönt bővölkedésről. Nem számít, ki vet, ki arat, a növekedést Isten adja (ld. 1Korinthus 3:7). Ki határozza meg, mekkora áldásokat kapj? Isten! Tehát tedd félre a régi mércét!
