„…Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7)
Ahelyett, hogy csatlakozott volna Dávid győzelmének ünneplőihez, akik így énekeltek: „Dávid megölt tízezret”, Saul féltékeny lett. Ezzel megnyitotta magát a „gonosz lélek” előtt (ld. 1Sámuel 18:10). Három nagy tanulság van ebben. 1) Azok, akik ma segítségedre voltak, holnap talán ártani fognak neked. Mit tehetsz tehát? Amikor Saul lándzsát hajított felé, Dávid nem támadott vissza. Ehelyett megbocsátott, imádkozott Saulért, tette a dolgát úgy, hogy végül előléptették. Nem könnyű, de ez a győzelemre vivő stratégia. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté 5:43-45). 2) Azok, akik ma szeretnek, holnap talán gyűlölni fognak. Isten azt mondja: „…Örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3). Minden más forrásból táplálkozó szeretet ki van téve a változásnak. Lehet, hogy összeházasodtál valakivel, aki aztán zokon veszi, hogy olyan vagy, amilyen, te pedig azon tűnődsz: „Azért választottál, mert szókimondó vagyok, most pedig nem kedvelsz, mert kimondom, amit gondolok”, vagy: „Azért kedveltél meg, mert csendes vagyok, most pedig unalmasnak tartasz.” Ilyenkor úgy érzed, elárultak azok, akik először behívtak életükbe, most viszont veszekednek veled. Isten azonban hűséges, az ő szeretete irántad nem változik. 3) Ha mások jót mondanak rólad, mindig lesznek néhányan, akik neheztelnek emiatt. Figyeld meg, Dávid nem énekelte, hogy: „Megölt Saul ezer embert, de én megöltem tízezer embert!” Érthető, hogy ez miért bosszantana másokat. Dávid azonban nem dicsekedett sikerével. Néha azok, akik gratulálnak neked, egyben ellenségeket is teremtenek számodra. Azért van ez így, mert vannak emberek, akik nem tudnak másokat ünnepelni, csak saját magukat.
„…magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat.” (2Korinthus 10:12)
Bizonyos mértékű versenyszellem jó dolog. Szükség van rá. Amikor a gyerekek beneveznek az iskolai nyelvtanversenyre, akkor komolyabban veszik a tanulást, és többet is tanulnak meg, mert versenyezni fognak. Tudják, hogy tanulmányi készségeik próbára lesznek téve, és fel is készülnek erre, mert mind szeretünk győzni. De ha a versengés miatt magadat másnál kevesebbnek vagy többnek érzed, akkor túl messzire mentél. Pál azt írja: „…azok magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat, ez nem bölcs dolog. Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül…” (2Korinthus 10:12-13). Ahhoz, hogy pontosan tudd értékelni sikeredet, először meg kell értened Istentől kapott életcélodat. Ha csapatban játszol, akkor a pozíciód határozza meg a feladatodat. A támadó játékosok máshoz értenek, mint a védők, de a győzelemhez mindannyiukra szükség van a csapatban. A védő, aki az ellenfél csapatát megakadályozza a pontszerzésben épp olyan értékes, mint a támadó, aki gólt lő. Az egyik talán több éljenzést kap, mint a másik, de a győzelem közös érdemük. Ha folyton másokhoz hasonlítgatod magad, megtagadod magadtól a jól végzett munka elégedettségének érzését, mert a mértéket úgy állítottad fel, mintha másvalaki szeretnél lenni. Ne tedd! Ők más szerepet játszanak, más a feladatuk a pályán. Másfajta képességeik vannak, amiket Isten arra tervezett, hogy az általa adott szerepet betöltsék. Isten mindent megad neked, amire a te feladatodhoz és a te célodhoz szükséged van. Micsoda felszabadító igazság! Isten, aki másoknak képességet adott arra, hogy kiválóak legyenek abban, amit csinálnak, ugyanezt meg fogja tenni érted is, ha megtanulsz nem másokra, hanem őrá figyelni.
„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Korinthus 3:6)
Az egészségtelen összehasonlítás a lelki éretlenség jele. Pál ezt írta erről a korinthusiaknak: „Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig azt: »Én Apollósé«, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.” (1Korinthus 3:1-8). Ha megérted, mik az ajándékaid, és mi az Istentől kapott célod, ez felszabadít az alól, hogy a másik futóhoz vagy a csapat másik játékosához méregesd magad. Ha ezt megérted, elmúlik az alkalmatlanság-érzésed, és képes leszel együtt örülni másokkal, és kiegészíteni másokat. Gyermekeidnek is segíteni tudsz majd, hogy megszabaduljanak a testvér-rivalizálástól, és meg tudod mutatni nekik, hogy a siker nem azt jelenti, hogy másvalakire hasonlítunk, hanem, hogy kihozzuk magunkból a lehető legjobbat, hogy azok vagyunk, aminek Isten teremtett.
„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.” (1Korinthus 12:4)
Nem számít, milyen jó vagy, sosem leszel jó abban, hogy másvalaki légy, mint aki vagy. Ne ess abba a csapdába, hogy megpróbálsz felnőni egy másik személy hírnevéhez! A fiatal férj azt mondja feleségének: „Az anyám sült csirkéje sokkal jobb, mint ez.” A feleség rögtön rávágja: „Akkor mondd meg anyádnak, hogy jöjjön át, és süssön neked!” Ha azt szeretnéd, hogy feleséged tündököljön a konyhában, akkor dicsérd őt! Ne hasonlítgasd valaki máshoz! Az egészségtelen összehasonlítás árt a kapcsolatoknak! A zsoltáros azt írja, hogy a sikeres ember olyan, mint „… a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét…” (Zsoltárok 1:3). A bölcs gyümölcstermesztő tisztában van három dologgal a fáival kapcsolatosan. 1) Az almafák csak almát tudnak teremni. 2) Az almafák csak az év bizonyos szakaszában hoznak termést. 3) Nagy hiba túl korán leszedni az almákat. Amikor egy jól ismert prédikátor lánya bemutatkozott egy keresztyén televíziós hálózatban, hirtelen sok gyülekezetből kapott meghívást, hogy jöjjön el, és szolgáljon náluk. Apja azonban ezt mondta: „Nem! Hagyják őt békén! Nem hagyom, hogy a rendszer feleméssze őt, és elkezdjék kedvezőtlenül hasonlítgatni az apjához, az anyjához vagy bárki máshoz, aki sohasem lesz. Azt akarom, hogy önmaga legyen.” Milyen nagyszerű tanács, milyen jó meglátás! Pál azt írja: „…hogy dicsőségének magasztalására legyünk…” (Efezus 1:12). Ha megérted, hogy ki vagy, hogy mire teremtett Isten – akkor az, hogy önmagad vagy, Istent dicsőíti! Ekkor elmondhatod: „Uram, köszönöm, hogy annak teremtettél, akinek; nem panaszkodom többé, és nem kívánom, hogy bárcsak valaki más lehetnék.”
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Timóteus 6:6)
Pál azt írja: „…nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel” (1Timóteus 6:6 Károli). A nyereség szó nem bevételt, hanem profitot jelent. Nagy különbség! A profit az a haszon, ami megmarad a tranzakció végén. Pál úgy értette, hogy amikor már minden véget ért, minden ügylet lezárult, akkor jól kell érezned magad attól, aki vagy. Ki kell tudnod mondani: „Inkább vagyok nagyszerű őrmester, mint rossz tábornok.” Csak ha jól tudsz engedelmeskedni, akkor leszel képes arra, hogy jól vezess. Ha egy bizonyos pozícióért vagy előléptetésért imádkozol, ellenőrizd le indítékaidat! Néha az, amit hitnek nevezünk, igazából csupán nagyravágyás, mert még nem jutottunk el odáig, hogy elégedettek legyünk azzal a szereppel, amit Isten nekünk adott. Saul király veszte az egója volt. Nem tudta elviselni, hogy valaki jobban csinál valamit, mint ő. Sokunknak van téves elképzelése arról, milyen is „áldottnak lenni”. Láttuk Isten áldását valaki másnak az életében, ezért azt gondoljuk, hogy olyanokká kell lennünk, mint ők, ahhoz, hogy áldottak legyünk. Ilyenkor nem számít, mi mindent kapunk Istentől, nem vagyunk boldogok, mert nem vagyunk olyanok, mint ők. Kérünk valamit Istentől, de nem is tudjuk, mi az, milyen az, és nem ismerjük fel, amikor már a miénk. Ha pedig nem veszed észre, hogy már a tiéd, azt sem fogod észrevenni, amikor elveszíted. Ha folyton másvalakihez hasonlítod magadat, akkor az az ember a bálványoddá válik. Rombold le ezt a bálványt! Kérd Istent, hogy adjon neked saját álmot! Állj rá a saját lábadra! Légy az, akinek Isten teremtett! Még ha Isten többet is tartogat még számodra, dicsőítsd őt azért, amit eddig kaptál tőle!
„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Filippi 3:12)
Pál nem a mellette haladó futó sebességéhez mérte saját előrehaladását. Lényegében ezt mondta: „Én a bensőmben hallott dobpergés ütemére futok, nem a külső kényszer ütemére. Támogatni és bátorítani foglak, de sosem fogok versengeni veled. Az a célom, hogy felismerjem, amit Isten helyezett belém, és a legtöbbet hozzam ki belőle. Nem téged üldözlek, magamat keresem.” Amikor a tömeg elkezdte énekelni, hogy: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!”, Saul nem bírta ezt elviselni, és kirobbant Dávid ellen. Mindig lesznek olyanok, akiknek magasabb a képzettségük, mint neked, akik szebben prédikálnak, mint te, vagy többet keresnek, mint te. Ne törődj vele, csak légy önmagad! A Biblia azt mondja: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz…” (Példabeszédek 13:20). Jövőbeli sikered azon múlik, hogy képes és hajlandó vagy-e nagyszerű emberek társaságában járni, ihletet nyerni általuk, nem pedig megkeseredni miattuk. Saul versengése végül elpusztította őt, téged is el fog pusztítani. Saul megpróbálta utódát, Dávidot megölni. Pál viszont megpróbált megtenni mindent, hogy utódát, Timóteust építse. Figyelj Pálra: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned” (2Timóteus 1:6). Féltékeny volt-e Pál? Nem. Tudod, miért nem? Megmondja ő maga: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem…” (2Timóteus 4:7). Az egyetlen pálya, amin futva nyerhetsz az, amit Isten adott eléd!
„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által…” (1Korinthus 2:10)
Pál azt írja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Korinthus 2:9). Azt mondod: „De ez a jövő!” Nem! Olvasd csak tovább: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által.” Mások ösztönözhetnek és irányt mutathatnak, de Istenhez kell menned azért, hogy megtudd, ő mire hívott el, és aztán erre kell ráhangolnod az életed. Isten azt mondta Habakuk prófétának: „Írd le ezt a kijelentést…, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Nem baj, ha csodálod valaki más látását, és ha ez ösztönöz, de saját látást is kell nyerned Istentől, és azt kell követned. Csak úgy tudsz teljes életet élni, ha ezt teszed. Isten azt akarja, hogy azon az úton fuss, amit ő mutatott neked, nem pedig azon, amelyre valaki más irányított. Ne emberektől várj iránymutatást, fordulj Istenhez! Vannak köztünk, akik negyven, ötven vagy hatvan évesek, és még mindig nem elégedettek önmagukkal. Frusztráltak és kétségbeesettek vagyunk, mert nem találtunk rá a megelégedettség érzésére. Az a baj, hogy azt tűztük ki célul, hogy olyasvalamivé váljunk, amit Isten sosem szánt nekünk. Istent kell kérdezned, mint egy háznak az építészt: „Uram milyen építőanyagokat tettél belém? Mennyi terhet bírok el? Mi a célom? Kivé kell válnom? Mutasd meg nekem a te tervedet minden életkorban, minden életszakaszban!” Te vagy a kérdés, Isten a válasz. Amíg tisztában vagy azzal, hogy ki kicsoda, előre tudsz haladni életed útján.
Kettős mérce
„A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (Példabeszédek 4:19)
A Bibliában azt olvassuk: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (Példabeszédek 4:18–19). 1966-ban Dr. Joseph Fletcher kiadott egy könyvet, ami hamarosan bestseller lett. A címe Szituációs etika volt. Azt állítja benne, hogy a szeretet az egyetlen mérce annak eldöntésére, hogy mi jó, és mi rossz. Az eredmény erkölcsi káosz lett. Miért? Mert megengedte, hogy magunk állítsunk fel magunknak mércét, ami minden helyzetben változik. Még tovább ront a helyzeten velünk született hajlamunk arra, hogy magunkkal elnézők legyünk, magunkat indítékaink alapján ítéljük meg, míg mások számára magasabb mércét állítunk, és tetteik alapján ítéljük meg őket. Például, valaki adócsalást követ el, vagy lop az irodai készletekből, de azért becsületességet vár el üzletfeleitől és attól a vállalattól, ahonnan részvényeket vásárol. Ezt nevezzük kettős mércének. Könnyű megbotránkozni olyan emberekben, akik elbuktak az erkölcsi próbán – különösen akkor, ha épp ellenünk vétettek. De sokkal nehezebb saját életünkben erkölcsi döntéseket hozni. Értsd meg ezt: ha a becsületesség peremén táncolsz, akkor le is fogsz onnan zuhanni! Egy darabig talán becsaphatod az embereket, de a tetteid végül úgyis utolérnek. Hasonlóképp úgy tűnhet, hogy valaki ideig-óráig hasznot húz a becstelenségből, miközben a becsület néha vesztes helyzetnek tűnik. De az élvezet és az előny csak rövid életű, mert végül mindannyiunknak meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt – milyennek fogsz akkor látszani?
Mindenki számít
„…Isten rendezte el a tagokat a testben… ahogyan akarta.” (1Korinthus 12:18)
Próbáltál már valaha kirakni egy kirakóst úgy, hogy egy darabja hiányzott? Az az egy megváltoztatta a végeredményt, nem igaz? A gyülekezetben, melyet Isten épít, mindenkinek van helye. Pál azt írja: „…az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik…” (Efezus 2:21). Egy köteg faág erősebb, mint egyetlen gally. Tehát: „sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5)- A nem szolgáló keresztyén önmagának ellentmondó fogalom. Nehémiás idejében a Tekóa-beliek földművelő emberek voltak, akik segítettek a fal építésénél, de „…az előkelőik nem hajtották vállukat a munkába” (Nehémiás 3:5 NRS). A téglarakás nem szerepelt munkaköri leírásukban, ezért hagyták, hogy mások végezzék a nehéz munkát. Mind ismerünk olyan embereket, akiket ez a filozófia jellemez! Soha ne becsüld alá megbízatásod jelentőségét! „…a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek” (1Korinthus 12:22). Gondold végig, vajon ki a fontosabb: egy vezető politikus vagy egy köztisztasági alkalmazott? Amikor 1981-ben merényletet követtek el Ronald Reagan ellen, bár ő a szabad világ vezetője volt, az emberek számára „az élet ment tovább”. Amikor viszont a philadelphiai szemetesek sztrájkba kezdtek, a város káoszba süllyedt, mert mindenhol rothadó szemét tornyosodott. A lényeg tehát, nem kell teológiai diplomával rendelkezned ahhoz, hogy tudj imádkozni vagy Bibliát olvasni, nem kell prófétának lenned ahhoz, hogy szolgálni tudd a sérült embereket. Ahhoz, hogy nagy dolgokat tudj tenni Istenért, légy hűséges a kis dolgokban” (ld. Lukács 16:10) Csak akkor fog Isten előléptetni, ha hajlandó vagy letölteni a szolgálati időd a futószalagnál!
„Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1)
A szinergia, vagyis együttműködés azt jelenti, hogy az egész több, mint a részek összessége. A pozitív együttműködés megteremtése azt jelenti, hogy a megfelelő emberek a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a helyes célra összpontosítanak. A második világháború után Chester Nimitz, az Egyesült Államok haditengerészetének főparancsnoka életben akarta tartani az embereke érdeklődését a haditengerészeti repülés iránt. Ennek eredménye lett a Blue Angels Navy Flight Demonstration Squadron [Kék Angyalok Tengerészeti Bemutató Repülőszázad], mely első bemutató légiparádéját egy éven belül megtartotta. A csapatnak mind a mai napig egyértelmű célja van. A teljesen kiképzett jelöltek közül csak olyanokat választanak ki, akik egyenletesen csúcsteljesítményt nyújtanak. Miután gondos átvizsgáláson esett át, a pilótának 16 szavazatot kell kapnia a jelenlegi tagoktól. Ha csak az egyikük nemmel szavaz, a jelölt kiesett. Nincs szükség magyarázatra – ilyen szintű a tagok között s tisztelet és a bizalom egymás ítélőképessége iránt. Ha Blue Angel vagy, akkor a csapattársaid olyanok, mintha a családod lennének, és ha egy új tag áll be, te rábízod az életedet is. A repülőszázad tagjának lenni sem „egyszerű ügy”. Felelős vagy azért, hogy elvégzed a magad részét, a legjobb formádat hozd, és minden nap kiválóságra törekedj. Ki kell érdemelned a jogot, hogy a jelvényt viselhesd. A teljes elkötelezettségnél kevesebb nem elfogadható. Nos, alkalmas lennél Blue Angelnek? Magányos farkas vagy, vagy csapatjátékos? Hűséges vagy és megbízható? Amikor nehéz döntésre kerül sor, számíthatnak rád a többiek, hogy az ő érdeküket a sajátod elé helyezed?
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Amikor megkérdezed Istentől, hogy mit tegyél, ő többféle módon válaszolhat. A következő néhány napban nézzük meg ezeket a módokat. Írott Igéjéből ad választ. Ahelyett, hogy Jóskától vagy Pistától kérnél tanácsot, kérdezd Istent! A Szentírás az első választásod legyen, ne az utolsó szalmaszál! A zsoltáros azt írta: „lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Rendszeresen napi igebevitel nélkül „sötétségben leszel” afelől, hogy mi lenne a legjobb számodra, és milyen irányba kellene tartania életednek. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik” (Ezékiel 12:25). Ha Isten mond valamit az ő Igéjében, akkor arra bizton számíthatsz. A Szentírásban vannak tételes szabályok, de Isten főleg alapelveket adott nekünk, hogy azokat kövessük. Ezekhez az alapelvekhez bölcsesség és belátás kell. A zsoltáros azt mondta: „taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat” (Zsoltárok 119:66). Ez nem azt jelenti, hogy életed minden lépésére és minden döntésére van egy adott igevers. Ez nem így működik. Legtöbb esetben, amikor útmutatást kérünk Istentől, ő „helyes értelmet és ismeretet” ad, és ez elég is ahhoz, hogy a jó irányba indítson. Fogsz néha félelemet érezni? Igen, de éppen olyankor kell használnod a hitedet! Isten akaratát gyakran utólag ismered fel legtisztábban, nem előre. Visszatekintve arra, hogyan vezetett Isten, azt tudod mondani: „egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért” (1Királyok 8:56 NIV).
„Isten az, aki munkálja bennetek a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)
Egy másik módja annak, hogyan vezet Isten: a Szentlélek belső késztetései által. Szülőként nem engednéd, hogy a gyermeked bajba kerüljön, ha meg tudnád állítani – Isten is így van ezzel. „Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot az ő tetszésének megfelelően.” Isten vágyat ad beléd arra, hogy az ő akaratát tedd, és erőt is, hogy véghez tudd vinni azt. Azt kérdezed, miről tudod felismerni Isten hangját? Ehhez idő kell, próbálkozás, tapasztalat, és legfőképpen bensőséges közösség vele. Ha egy szeretted felhív, nem kell bemutatkoznia a telefonban, hogy: „Halló, itt a férjed/feleséged beszél.” Hiszen megismered a hangját. Ugyanígy döntő fontosságú, hogy megtanuljuk felismerni a Szentlélek késztetéseit, mert megmagyarázni legtöbbször nem tudjuk. „AZ Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?” (Példabeszédek 20:24). Végül azt fogod mondani: „Őszintén nem értem, hogy sikerülhetett ez. Bizonyára Isten volt.” Minél régebben jársz Istennel, annál kevésbé fogod tudni, miért vezet úgy, ahogy vezet, de biztosan fogod tudni, hogy ő vezet. Ez a tudat újra meg újra vissza fog vonzani hozzá, hogy útmutatását kérd. Júdás apostol mondta: „szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért” (Júdás 3). Más fordításban ezt olvassuk: „úgy éreztem, meg kell írnom” (NIV) – ez nem más, mint a Szentlélek belső késztetése.
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)
Egy másik módja Isten vezetésének az istenfélő emberek tanácsai. Mózes is megtapasztalta ezt. Ahelyett, hogy segítséget kért volna, megpróbált mindent egyedül csinálni. Ekkor az apósa, Jetró ezt mondta neki: „nem jól csinálod a dolgot” (2Mózes 18:17). Aztán azt tanácsolta Mózesnek, hogy jelöljön ki alkalmas vezetőket, akikre átruházhat egyes részfeladatokat, így megossza velük a nép vezetésének terhét. „Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki” (2Mózes 18:24). Így Mózes problémája megoldódott, és Izráel sikeresen elért az ígéret földjére. Lesz idő, amikor Isten közvetlenül fog szólni hozzád, és kijelenti neked, mit kell tenned, de legtöbbször kapcsolataid által fog szólni. Melléd állít bölcs és sokat tapasztalt embereket. Ilyenkor elég alázatosnak kell lenned ahhoz, hogy megfogadd tanácsaikat. Lehet, hogy jó vagy, sőt, lehet, hogy jobb vagy, mint a nagy átlag. De mások segítsége nélkül sosem leszel olyan jó, mint amilyen lehetnél. Viszont arra ügyelned kell, hogy kire hallgatsz – megbízható tanácsadónak kell lennie és olyan embernek, aki csak azt akarja, amit Isten akar. Az ilyen személy tárgyilagos tud maradni, figyelmesen meghallgat, és gondosan megfontolt választ ad. Gyakran nem is akkor válaszol, amikor megkérdezed, hanem szeretne aludni rá egyet, hogy átgondolhassa és megimádkozhassa válaszát. Ha ilyen barátod van, az olyan, mintha lenne még két szemed és még két füled. Miért akarnál nélkülük élni? Ezért ma légy nyitott azokra, akiket Isten az életedbe küld, hogy utat mutassanak.
„… ismeretlen ösvényeken viszem őket.” (Ézsaiás 42:16)
Egy másik mód Isten vezetésére, hogy szembesít félelmeinkkel és a hit lépésére késztet. Bizonytalannak érzed magad, vagy félsz Isten akaratától egy adott helyzetben? Ő azt ígérte: „A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!” (Ézsaiás 42:16). Figyeld meg különösen ezeket a szavakat: „ismeretlen ösvény”, „sötétség”, „göröngyös út”. Ha kerested Isten útmutatását a Szentírásban, ha próbáltál figyelni a Szentlélek belső késztetéseire, ha kérted megbízható emberek tanácsát, akkor hittel el kell indulnod, és meg kell tenned, amire Isten hív. Egy dolog megkérdezni, „mit tegyek”, Uram” – de egészen más azt kérdezni: „Hajlandó leszek-e megtenni akaratodat, amikor világossá teszed azt?” Tedd fel magadnak a következő két kérdést: a) Miért esik olyan nehezemre kockáztatni? Légy őszinte! Legtöbbünk számára a kockázat és a változás kényelmetlen, nagy kihívást jelentő, sőt, akár fenyegető. Ezért mondja a Biblia: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Példabeszédek 3:5). Ha hajlamos voltál a saját értelmedre támaszkodni, akkor ezt a szokást nehéz megtörni. Nos, Isten nem azt mondja, hogy ne használd az eszedet, csak azt mondja, hogy ne a saját eszedre támaszkodj, hanem őrá. b) Hajlandó vagyok-e egy jelentős változásra az életemben, ha ez Isten akarata? Ezt a két kérdést fel kell tenned magadnak, és amíg nem tudsz jó választ adni rájuk, addig nem állsz készen a továbblépésre.
Ne bujkálj tovább!
„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1Mzes 3:9)
Isten első kérdése, ami feljegyzésre került, ez: „Ádám, hol vagy?” Ez az a kérdés, amit neked is fel kell ma tenned magadnak: „Hol vagytok valójában?” Ha nem tudod a választ, vagy ha tudod, csak nem tetszik, akkor a mai áhítat neked szól. Amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy hol van, ő így válaszolt: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Mózes 3:10). Bámulatos, milyen messzire el tudunk menni azért, hogy elrejtőzzünk. Beletemetkezünk a munkába, vagy belemegyünk egy viszonyba, vagy falat építünk a szívünk köré – bármit, csak ne kelljen szembenéznünk az igazsággal. Isten nem azért kérdezett, mert próbálta megtalálni Ádámot, azt akarta, hogy Ádám találjon magára. Amíg magadra nem találsz, valóban elveszett vagy. A gond csak az, hogy amikor bujkálsz, akkor álcázod magad. El tudod képzelni, mennyi érzelmi energiát emészt fel, ha mások elől rejtőzködsz? Ennél csak egy dolog rosszabb, ha önmagad elől és Isten elől is bujkálsz. Emiatt nehezen tudsz majd őszinte lenni, nem tudsz majd mások szemébe nézni. Miért? Mert attól félsz, hogy belelátnak a szívedbe, és meglátják a valódi énedet. Így érzel ma? Félsz belenézni a saját szívedbe? A jó hír az, hogy bár Ádám meztelen volt, Isten felruházta; bűnös volt, de Isten megtisztította; félt, de Isten megvigasztalta. Ugyanígy, ha ma te jössz hozzá, Isten téged is meg fog tisztítani, fel fog ruházni, és meg fog vigasztalni. Csak arra vár, hogy lehetőséget adj neki erre!
„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket…” (1János 4:16)
„Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)
