„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Jegyezz meg két fontos dolgot a hitről: 1) A hit vagyon. Amerikában az emberek dollárral fizetnek, Európában euróval, de Isten országában a hit a hivatalos fizetőeszköz! Erre van szükség akkor, ha valaki Istennel akar „üzletet kötni” (Zsidók 11:6). És a hit csak Isten Igéjével táplálva növekszik (Róma 10:17). 2) A hitnek össze kell kapcsolódnia a reménységgel. Ha semmit sem remélsz, akkor nincs szükséged hitre. De reményeidnek Isten Igéjén kell alapulniuk. Amikor Isten megígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyjává teszi, Ábrahám a következő húsz évben arra várt, hogy fia legyen, noha a helyzet lehetetlennek tűnt. Hogy csinálta? a) „…hitte, hogy Isten … létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17). Isten látja, majd kinyilatkoztatja neked. És az ő készsége, hogy megáldjon vele, azon a készségeden alapszik, hogy elhiszed neki. b) „reménység ellenére is … hitte… ahogyan megmondatott…” (Róma 4:18). Mit mondott Isten? Na, arra alapozd a reményedet! c) „… nem gondolt a testével, mely már elhalt (mivel már csaknem százéves volt)…” (Róma 4:19 NKJV). Azt mondod: „De figyelembe véve a körülményeket…” Nem, higgy Istenben, Ő nagyobb, mint a körülmények! d) „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:20-21). Erősítsd meg hát a hitedet a Szentírás által! Dicsőítsd Istent továbbra is azért, amit megígért neked! Légy elszánt! Az ilyen hit megtiszteli Istent, és Isten megbecsüli az ilyen hitet!
Mielőtt Izráel hadba vonult, a próféták megkérdezték Istent, hogy nekik adta-e a várost. Ez azért van, mert Isten megbecsüli a hitet, ha ahhoz kapcsolódik, amit Ő megígért. Azért kell küzdened, amit Isten megígért. Ne mondd, hogy Isten cserbenhagyott, ha eleve meg sem ígérte azt a dolgot, és ne légy dühös azért, ha megfontolatlan vágyaid olyasminek az elérésére késztettek, amit Ő másvalakinek adott. A régiek énekelték egykor: „Minden rész és vers és sor enyém, amit csak ez a könyv megígér.” Ez így van, abban az értelemben, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Vannak azonban bizonyos ígéretek, melyeket Ő a te életedben akar betölteni, mert a te elhívásod különbözik másokétól, és neked Őt kell keresned világosságért és útmutatásért.
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:29). Ne csak a prédikátort hallgasd, próbáld meghallani azt is, amit Isten mond neked a prédikátoron keresztül. Te valami egészen mást fogsz hallani, mint a melletted ülő, mert Isten személyre szabja számodra. A Bibliát „Élő Igének” hívják, mert bizonyos igeszakaszok hirtelen életre kelnek, és meggyökereznek benned. Hallhatod, amit senki más nem hall, vagy akár le is maradhatsz a prédikátor néhány gondolatáról, mégis azzal a válasszal térhetsz haza, amire szükséged volt. Amikor azt mondod: „Ezt én kaptam! Ez az enyém!” – akkor az a hit, amely hallásból van, végzi a maga különleges munkáját benned.
Figyeld meg ezeket a szavakat: „most a hit”! Hálát adunk Istennek apáink hitéért és saját múltunk hittapasztalataiért. De ahhoz, hogy megtedd azt, amire Isten ma elhív, „most hit”-re van szükséged.
Jézus azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” (Máté 17:20). A nagymamád hite talán elmozdította az ő hegyeit, de „ennek a hegynek” az elmozdításához a te hited kell. Mindannyiunknak ott van „ez a hegy” az életében, és Isten kész elmozdítani azt. Akkor mi a probléma? A hitetlenség. Bár Jézus hatalmat adott tanítványainak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, a megszállott fiú esetében kudarcot vallottak. Meg is kérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (Máté 17:19). Figyeld meg, mit tanított nekik Jézus ekkor:
1) Kezdd kicsiben, vagy egyáltalán nem fogod elkezdeni. A mustármagnyi hit, mint minden mag, valami nagyobbá fog nőni. Csak kezdd el ott, ahol vagy; higgy Istenben az átlagos, mindennapos dolgokra nézve. És amikor ő megjutalmazza a hitedet, ismerd el, adj ért hálát, és építs rá!
2) Vigyázz a szádra! „Ha… hitetek volna… és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” Szavaid felszabadítják a hitedben rejlő életadó erőt, tehát ügyelj arra, hogy mi jön ki a szádon! Figyelj oda arra, hogy összhangban legyen a Szentírással!
3) Néha kicsit többre van szükség. Vannak hegyek, melyekhez több imádság kell, vagy mint ennek a fiúnak az esetében is, az az erő, ami a böjtölés által nyerhető. De ha hajlandó vagy eleget tenni Isten feltételeinek, akkor látni fogod, hogy a hegyek elmozdulnak az életedben.
„…öntsétek ki előtte szíveteket…” (Zsoltárok 62:9)
Íme öt kulcs ahhoz, hogyan épülhetsz fel a veszteségből: 1) Engedd lezajlani a gyász folyamatát! A félelem, harag, aggodalom, depresszió, megbántottság, tehetetlenség és gyász természetes érzések. Nem jó, ha elnyomod őket, vagy tagadod létezésüket. Isten úgy teremtett minket, hogy vannak érzéseink; nem várja el tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha boldogok lennénk, amikor gyászolunk. „Áldottak, akik gyászolnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (Máté 5:4 NIV). Légy őszinte Istennel! Öntsd ki a szíved előtte (ld. Zsoltárok 62:9), és ő meg fog vigasztalni. 2) Fogadj el segítséget! Nagy hiba, ha egy tragédiát követően elszigeteled magad. Mindenkinek szüksége van bátorításra és mások támogatására. Arra hívattunk, hogy egymás terhét hordozzuk: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). 3) Válassz megfelelő válaszreakciót! Ha a keserűséget választod, saját magadnak ártasz, és becsapod az ajtót a boldogság előtt, hiszen nem lehetsz egyszerre boldog és keserű is. Nemrégiben Kaliforniában nagy erdőtüzek pusztítottak, és sokaknak veszett kárba mindenük. Egyesek ezt mondták: „Mindent elvesztettünk, és szomorúak vagyunk, de együtt dolgozunk, mint egy nagy család, és mindent újjáépítünk”. Mások ezt mondták: „Vége az életemnek! Képtelen vagyok folytatni… Sohasem fogok felépülni.” Te választhatod meg, hogy miben hiszel: abban, hogy teljesen egyedül vagy, vagy abban, hogy Isten veled van és így képes vagy felállni. 4) Tudd, hogy az örömöd Istentől jön! Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel. 5) Összpontosíts arra, ami megmaradt számodra, és ne arra, amit elveszítettél. Írj egy listát a jó dolgokról az életedben, és köszönd meg Istennek mindazt, ami még megvan. Lehetetlen egyszerre hálásnak és reménytelennek lenni.
„Önmagatokat tegyétek próbára… Önmagatokat vizsgáljátok meg! (2Korinthus 13:5)
Ha komolyan gondolod a változást: 1) az első ember, akit ismerned kell, te magad vagy. Az emberi természet hajlamossá tesz minket arra, hogy mindenkit felmérjünk – kivéve önmagunkat. Ha nem vagy jóban önmagaddal, másokkal sem leszel. Ha nem hiszel magadban, akkor alacsony önértékelésed alá fogja ásni az életed. Egy házassági tanácsadó ezt mondta: „A legfontosabb kapcsolat az életben, az önmagaddal való kapcsolatod. Saját magad legjobb barátjának kell lenned.” De hogyan lehetnél legjobb barátja valakinek, akit nem ismersz, nem kedvelsz, nem tisztelsz? Ezért nagyon fontos, hogy felismerd, mire hívott el Isten, és aztán azon kell dolgoznod, hogy azzá válj. Nem fogsz egyik napról a másikra eljutni odáig; ez egy folyamat – amely megköveteli, hogy őszinte légy magaddal, gyakran tarts bűnbánatot, és folyamatosan igyekezz kiigazítani magadat. Ha elkötelezed magad erre, Isten segíteni fog. 2) Az első ember, akin dolgoznod kell, te magad vagy. Dr. Samuel Johnson mondta: „Aki oly kevéssé ismeri az emberi természetet, hogy a boldogságot minden más megváltoztatásában keresi, kivéve abban, hogy saját hajlamain változtasson, egész életét hiábavaló erőfeszítésre pazarolja, és megsokszorozza a bánatot, amit eltávolítani akart.” A Biblia azt mondja: „Önmagatokat vizsgáljátok meg!” Csak akkor tudjuk felismerni, hogy valójában milyen csatatéren kell küzdenünk, ha Isten előtt megvizsgáljuk saját magunkat. Akkor pedig választhatunk. Lehetünk olyanok, mint az az ember, aki elment az orvoshoz, és megtudta, hogy komoly egészségi problémái vannak. Amikor az orvos megmutatta a röntgenfelvételt, és műtétet javasolt, az ember azt kérdezte: „Rendben van, de mondja, mennyibe kerülne, ha csak a röntgenképet javítaná ki?” Vagy határozhatsz úgy, hogy valóban megváltozol!
„…de a te szavadra mégis…” (Lukács 5:5)
„[Jézus] ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!« Simon így felelt: »Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik” (Lukács 5:4-6). Figyelj meg két alapelvet ebben a történetben: 1) Isten felhasználja a kudarcokat, hogy felhívja magára a figyelmet. Péter fáradt és csalódott volt a sikertelen halászat után, amikor Jézus szólt hozzá. Szólni fog a te döcögős házasságodon keresztül is, a gyermeken keresztül, akiről már szinte lemondtál, a munkádon keresztül, amely olyan nehéznek tűnik. Nem akarja, hogy elfuss a problémáid elől. Azt akarja, hogy tanulj belőlük; hogy felfedezd, mit tud tenni, ha behívod a helyzetedbe. 2) Isten megteheti, hogy visszavisz kudarcod helyére, és ott ad sikert. Ha valamiben nincs sikerünk, azt feltételezzük, hogy az nem volt Isten akarata. Igazság szerint azonban gyakran azért buktunk el, mert a saját erőnkre támaszkodtunk az ő ereje helyett. Amikor Jézus szólt, arra még a halak is válaszoltak. A Biblia azt mondja: „… olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.” (Lukács 5:6-7). Istent nem korlátozzák a körülményeid, egyetlen dolog korlátozza csupán, a hitetlenséged. Ha engedelmeskedsz neki, akkor rájössz, hogy ő olyan szintű bővölködést tervezett számodra, ami minden várakozásodat felülmúlja.
Isten ismeri életed forgatókönyvét
„Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál.” (Zsoltárok 139:16)
Megtörténhet, hogy valaki sikeres, belül mégis üresnek érzi magát. Salamon élete bizonyítja ezt. Ő volt a világ leggazdagabb embere, sőt, a leghíresebb is. Mégis ezekkel a szavakkal kezdi a Prédikátor könyvét: „Minden hiábavalóság!” (Prédikátor 1:2). Salamon rájött, hogy a teljesség érzése csak két dologra építve élhető meg: kapcsolatok és életcél által. Az első és legfontosabb kapcsolat pedig az Istennel való kapcsolatunk. Ha ez megvan, akkor tudod felfedezni az életcélodat. Ha felismered rendeltetésedet, akkor határtalan öröm és elégedettség lesz részed. A „segíts magadon” guruk azt mondják: „Nézz magadba, és megtalálod a kulcsot!” De hogyan jöhetnél rá életed forgatókönyvére, ha csak az eddig megtörténteket tudod vizsgálni? Ennyi erővel akár Óz birodalmának sárga útját is követhetnéd. Nem, mi Krisztusban találjuk meg, benne fedezzük fel, hogy kik vagyunk, és miért élünk. Mielőtt még egyáltalán hallottunk volna Krisztusról, és reménykedtünk volna benne, ő már látott minket, és dicsőséges életet tervezett számunkra, mely része annak a hatalmas tervnek, melyben „egybefoglal mindeneket” (ld. Efezus 1:10–12). Rendeltetésedet már meghatározta a világegyetem legbölcsebb elméje és legszeretetteljesebb szíve: Istené. „De az én életemben mostanság nem túl jól alakulnak a dolgok” – mondod. Mindannyiunknak vannak ilyen időszakai. De íme, egy ígéret, amire támaszkodhatsz: Isten „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11). Isten ismeri életed forgatókönyvét; ha imádságban kéred, neked is megmutatja azt.
„Boldogok, akik békét teremtenek.” (Máté 5:9)
Zig Ziglar motivációs szónok mondta el egy kisfiú történetét, akit három nagydarab fiú terrorizált, egy is elég lett volna közülük, hogy padlóra küldje a kicsit. Nyilvánvalóan ez is volt a szándékuk. A kisfiú viszont nagyon okos volt. Néhány lépést hátrált, húzott egy vonalat a porba, majd hátrébb lépett még néhány lépést, szemébe nézett a legnagyobb fiúnak, és azt mondta neki: „Úgyse mered átlépni ezt a vonalat!” A srác persze átlépte. Ekkor a kisfiú elvigyorodott, és kijelentette: „Jó, most már egy oldalon állunk!” Ha konfliktus közepén találod magad, két dolog közül választhatsz: vagy bajkeverő leszel, vagy béketeremtő. Kiélezheted a helyzetet, vagy megoldást kereshetsz. A béketeremtők a közös nevezőt keresik, és megpróbálnak mindenkit rávezetni. A céljuk, hogy mindenki nyerjen. Barnabás, akinek a neve azt jelenti: „a vigasztalás fia”, kiállt a frissen megtért tarzuszi Saul mellett. A gyülekezet vezetői fenyegetve érezték magukat Saul miatt, és ezért nem igazán hibáztathatjuk őket. Barnabás azonban nem Pál erőszakos múltjára tekintett, hanem arra gondolt, milyen értékes lehet Isten számára. Lényegében azt gondolta: „ha befogjuk ezt az embert, és mi irányítjuk a gyeplőt, megnyerheti a versenyt számunkra.” És igaza lett. A keresztyénüldöző Saulból Pál apostol lett. De ehhez kellett Barnabás, aki a saját hitelességét tette érte kockára (ld. ApCsel 9:26-30). A béketeremtéshez kockázatvállalás kell. Azt jelenti, hogy az embereket a legjobb pillanataik és legjobb tulajdonságaik alapján értékeljük. A béketeremtők a teljes képben gondolkodnak, és a kegyelem irányítja őket, nem a kicsinyes vélemények vagy az átmeneti körülmények. Légy tehát te is béketeremtő!
Milyen a kapcsolatod Istennel?
„…nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki elküldött engem.” (János 5:30 NKJV)
Isten azt szeretné, ha olyan kapcsolatod lenne vele, amilyen Jézusnak volt. Ezt a kapcsolatot három dolog jellemzi. A következő néhány napban nézzük meg, mi ez a három dolog. Először: közvetlenség, bensőségesség. Jézus azt mondta: „Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz” (János 5:20). Sok emberrel találkozol egy nap alatt, de a szíved titkait csak azokkal osztod meg, akikben bízol, akikkel közeli kapcsolatban vagy. Nos, mennyire állsz közel Istenhez? Elég közel vagy Hozzá, hogy meghalld, ha szól hozzád? Elég közel ahhoz, hogy észrevedd, ha olyat tettél vagy mondtál, ami elszomorította Őt? Elég közel ahhoz, hogy érezd jelenlétének melegét? Valójában annyira vagy közel Istenhez, amennyire vágysz rá, amennyire eltökélted magad rá, amennyire fegyelmezed magad rá. Semmi sem születhet meg, amíg két ember igazán közel intim kapcsolatba nem kerül egymással, az intimitás pedig erre a szóra alapul: „vágy”. Mennyire vágysz Istenre? Dávid azt mondta: „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem…” (Zsoltárok 63:2). Vágysz Isten házába? „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot” (Zsoltárok 36:9). Vágysz Isten Igéjére? „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23:12 Károli).
Három dolog jellemzi Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát: bensőséges szeretet, függőség és engedelmesség. Ma vizsgáljuk meg az Istentől való függést. „A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19). Jézus tudta, hogy Atyja nélkül semmit sem tehet, ezért nem is fárasztotta magát azzal, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Mi azonban hangoztatjuk, hogy „Nélküle semmit sem tehetek”, ugyanakkor úgy viselkedünk, mintha minden rajtunk múlna. Ha sikert érünk el, gyakran annyira elbizakodottak leszünk, hogy az már elviselhetetlen. Ha pedig kudarcot vallunk, az általában azért történik, mert összeroskadunk egy olyan feladat súlya alatt, amit nem Isten bízott ránk. Gondolkodtál már azon, hogy Jézus miért nem küzdött soha bizonytalanságérzettel vagy kudarctól való félelemmel, mint mi? Mert soha fel sem merült benne, hogy ne tudna megtenni valami olyat, amiről az Atya már biztosította, hogy képes rá. Ha tudod, hogy valamit Isten mondott, akkor bármilyen akadállyal vagy ellenséggel bátran szembe tudsz nézni. Isten soha nem fog olyan feladatot bízni rád, amihez nem lesz szükség az Ő bölcsességére és megtartó erejére. Sőt, valójában minden, amit Isten tesz az életedben, arra lett tervezve, hogy növelje, nem pedig csökkentse a tőle való függőséged. Azt mondod: „De én tehetséges vagyok. Egy csomó dolgot meg tudok csinálni!” Igaz, de semmi olyat, am igazán számítana Isten szemében. Tehát mielőtt elkezded a napod, térdelj le, és imádkozz: „Uram, számítok rád, nekem nincs tartalék tervem!”
A harmadik dolog, ami Krisztusnak Atyjával való kapcsolatát jellemzi, az engedelmesség. Jézus ezt mondta: „…ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” Jézus nem mérlegelte, még csak nem is vette fontolóra a saját akaratát semmilyen ügyben. Ehelyett egyetlen dologra összpontosított: arra, hogy Atyja akaratát cselekedje, se többet, se kevesebbet. Figyeld meg ezeket a szavakat: „ahogyan tőle hallom”! Amikor meghallod, hogy mit mond Isten, a beszédnek vége, most már a cselekvés ideje jött el. Isten nem fogja meggondolni magát, tehát neked kell áthangolnod a gondolataidat, és neked kell „program szerint” haladnod.
Ha Jézust teszed életed urává, három alapvető jogodat feladod: a) Nem te döntesz többé arról, hogy mekkora áldozatra vagy hajlandó, hogy valami mennyibe kerül neked; b) Nem te döntesz arról, hogy akarata hová visz; c) Nem te döntesz arról, mennyire fog mindez megváltoztatni. Ahhoz, hogy olyan kapcsolatod legyen Jézussal, mint amilyen neki volt az Atyjával, nos annak ez az ára! Azt mondod: „Ez nagyon sokat kíván tőlem.” Igaz, ám ugyanakkor nagyon meg is véd. Amikor Isten azt mondta Izráel népének, hogy tegyenek meg valamit, azt is megmondta miért: „…hogy jó dolgod legyen…” (ld. 5Mózes 5:33; 6:3; 12:28). Isten nem akarja nehezíteni az életedet, nem akar görcsössé tenni. nem akar kényszerzubbonyt adni rád. Ő olyan Atya, aki a legjobbat akarja gyermekeinek. Hát nem ez minden szülő vágya? Ha tehát engedelmességben jársz, akkor az Istentől való legjobbat fogod kapni.
Ne légy olyan kritikus!
Amikor Mirjám bírálta öccsét, Mózest a felesége miatt, az Úr meghallotta, és leprával verte meg. Talán olyan családban nőttél fel, ahol mindig mindenkiben a hibát keresték, és most ugyanezt hallod a saját hangodban, amikor a gyermekeiddel beszélsz. Nem tudod élvezni Isten áldásait, mert úgy lettél programozva, hogy folyton ellenőrizz, szőrszálhasogatóan viselkedj, és véleményt formálj – általában negatívat. A Biblia azt mondja: „aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). A kritizálás definíciója (a másokban észrevett hibákkal foglalkozni anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk) elgondolkodásra kellene, hogy késztessen. Először is itt van az „észrevett” szó. Érzékelésünk gyakran nem pontos, mindig vannak olyan körülmények, melyeket nem értünk. Aztán következik a „foglalkozni”. Hajlamosak vagyunk úgy végigmenni az életen, hogy azt mondjuk: „ez nem helyes” vagy „én ezt nem így csinálnám.” Azt mondod, te egy elemző gondolkodású ember vagy, hogy Isten ilyennek teremtett? Rendben van. A gond abból következik, ha leragadsz egy megfigyelésednél, és folyton azzal foglalkozol, nem tudod félretenni. „De hogyan tudnék segíteni valakinek, ha nem foglalkozom azzal, amit tesz?” – kérdezed. Ezért olyan fontos a definíció utolsó része: „anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk.” Nem baj, ha valakinek a hibáival foglalkozunk, mindaddig, amíg ezt nem ítélkező módon tesszük, hanem segítő szándékkal, megoldást keresve. Azt jelenti ez, hogy nyugodtan megbeszélhetjük a dolgot egy harmadik féllel is? Csak akkor, ha így tudjátok befejezni a beszélgetést: „Imádkozzunk ezért, tartsuk titokban, és igyekezzünk segíteni!”
Isten kezelésbe vette Mózest, amikor hibát követett el. Az egyik vétke miatt nem is mehetett be az Ígéret földjére. Azt azonban Isten nem engedte, hogy más is bírálja Mózest – nem tehette ezt még nővére, Mirjám sem. Mit tanulhatunk meg ebből?
1) Mind hajlamosak vagyunk az ítélkező lelkületre. Mirjámnak nagyszerű tulajdonságai voltak. Ő mentette meg Mózest kisgyermek korában, és ő írt egy dicsőítő éneket, amivel Izráel a Vörös-tengeren való átkelést ünnepelte. De kritikus hozzáállásáért nagy árat fizetett – leprás lett.
2) A neheztelés kritikát szül. „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett” (4Mózes 12:1). De valóban ez volt az igazi probléma? Nem. „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is?” (2. vers). Mózes felesége csak figyelemelterelés volt, az igazi kérdés Mózes sikere volt. Panaszkodásuk oka az volt: „Miért neki jár minden figyelem?”
3) Ha bármikor sikert érsz el, kritizálni fognak. A Biblia azt mondja: „Mózes pedig igen alázatos volt” (3. vers), de még ő sem tudta megúszni a fájdalmat, amit önjelölt kritikusai okoztak. Ez veled sincs másként, amíg élsz, mindig lesz valaki, aki hibát fog találni abban, amit teszel. Söpörd le magadról, és menj tovább!
4) Ha kritizáltál, bánd meg! Amikor Áron elismerte: „esztelenül vétkeztünk”, Isten megkegyelmezett Mirjámnak, és meggyógyította. A legtöbben a kritizálást gyengeségnek fogjuk fel, Isten szemében azonban kifejezetten bűn. A bűnre pedig egyetlen megoldás van: meg kell bánni és többé nem elkövetni.
Az ítélkező lelkület talán nem rombolja le Istennel való kapcsolatodat, de biztosan korlátozza képességedet, hogy átéld szeretetét, jelenlétét és áldásait. Figyeld meg, Isten volt az, aki leprát küldött Mirjámra. Azzal kezdte, hogy öccsét kritizálta, és azzal végezte, hogy érezte ennek következményeit az Istennel való kapcsolatában. Miért? Mert Isten odafigyel arra, hogy bánunk egymással! Talán azon tűnődsz: „Miért csinál ebből ekkora ügyet Isten?” Mert ha a bűnt választod, azzal a szenvedést választod magadnak. Minden, amit Isten bűnnek tart, árt neked. Minden. Amikor Isten valamire azt mondja, ne tedd, akkor ez igazából azt jelenti: „Ne okozz fájdalmat önmagadnak!” Amikor azt mondja: „Ne kritizálj!”, nem valamilyen élvezettől akar megfosztani. Azt mondja, hogy az ítélkező lelkület ellenkezik azzal, akivé teremtett, amire elhívott. Ahogy a halak arra lettek teremtve, hogy ússzanak, a madarak arra, hogy repüljenek, te arra lettél teremtve, hogy Istennel való közösségben élj – és az ítélkező lelkület gátolja ezt a kapcsolatot. Még a nem kifejezetten vallásos emberek is tudatában vannak az ítélkezés negatív hatásainak. Dr. David Fink a Release from Nervous Tension [Szabadulás az idegfeszültségből] című könyv szerzője, ezernyi mentálisan vagy érzelmileg sérült embert tanulmányozott. Két csoporttal dolgozott, a stresszesekkel és a stresszmentesekkel. Végül egy tény emelkedett ki: a stresszes csoport olyanokból állt, akiknek szokásuk volt a hibakeresés és a körülöttük élő emberek kritizálása. A másik oldalról a stresszmentes csoport tagjai szeretetteljesen és elfogadóan bántak az emberekkel. Kétség sem fér hozzá, az ítélkezés önpusztító életmód. Ne válaszd hát!
Néhány fontos megfigyelés:
1) A kritizálás gyakran az önzésen alapszik. Oswald Chambers írta: „Óvakodjunk mindentől, amitől felsőbbrendűnek érezzük magunkat!” A kritizálás pontosan ilyen: kihangsúlyozza a bírálót, mintha ő lenne az, aki „mindent tud”. Ráadásul megadja azt az elégtételt is, hogy másokat állíthatsz reflektorfénybe. Az emberek sokkal nehezebben látják meg a te életedet, ha a kritizálás reflektorfényét az övékre irányítod. Ha így élsz, akkor a hozzáállásod ezt mondja: „Ha nem boldogulok az életben azzal, amit én csinálok, akkor majd abból lesz sikerélményem, hogy tudom, neked mit kellene jobban tenned.” Jakab azt írja: „nem kellene ennek így lennie” (Jakab 3:10). Pál pedig azt: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10).
2) A kritizálás képes összetörni a szíveket. Képzeld el, hogy érezte magát Mózes, amikor a bátyja és a nővére hirtelen ellene fordult. Mivel a hozzánk legközelebb álló emberek ismerik életünk részleteit, ezért mindig sebezhetőek vagyunk. Néha szülőként gyermekeink életét zúzzuk össze azzal, hogy otthonunkban állandóan kritizáló légkör uralkodik. Talán e szavakat olvasva szinte hallod legszigorúbb kritikusod hangját: valamelyik szülődét, aki folyton legorombított. Hangja még mindig visszacseng emlékezetedben: „Sose voltál jó semmire, soha nem viszed semmire.”
3) Hogyan kellene reagálni a kritikára? Pál így válaszol: „ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája” (Galata 1:10). Ne a bírálóidra hallgass, irányítsd figyelmedet arra, hogy Isten mit gondol rólad, és életed felfelé fog ívelni. Hiszen végeredményben egyedül az ő véleménye számít.
Senki sem szeret olyan emberrel időt tölteni, aki kisajátítja a párbeszédet, hogy friss információkat szolgáltasson arról a tíz emberről, akiket folyton kritizál. Otthon maradni és unásig ismételt filmeket nézni is vonzóbb időtöltés, mint az ilyen társaság! Ez kemény igazság, de azokra az emberekre van legnagyobb szükséged, akik elkerülnek, amikor gáncsoskodóvá válsz. Néha csak véletlenül, figyelmetlenségből kritizálunk; egy jobb napunkon, amikor Isten Lelke vezet, és a pozitívumokra összpontosítunk, sosem mondanánk ilyeneket.
Figyeld csak, mit mondott Áron: „ostobán viselkedtünk” (4Mózes 12:11 NASB). Nem próbálta védeni álláspontját, hogy: „Mózes tényleg nem a megfelelő személyt vette feleségül” vagy: „igenis több figyelmet érdemelnénk mi is”. Nem, ő felismerte, hogy hibázott, megbánta, és felhagyott vele. Neked is ezt kell tenned. Miért? Mert a kritizálás meggátolja Isten áldásainak kiáramlását életedre!
Oswald Chambers írta: „Amikor ítélkező lelkület van benned, lehetetlen közösségben lenned Istennel.” Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „A pillanatnyi megkönnyebbülés, amit mások kritizálásából szerzek, megéri, hogy miatta ne érezzem Isten jelenlétét?” Ahhoz, hogy újra érezni tudd Isten jelenlétét, meg kell vallanod és el kell hagynod ítélkező hozzáállásodat, és nagylelkű, szeretetteljes lelkülettel kell helyettesítened azt.
Ma térdelj le, és imádkozz így: „Uram, bocsásd meg, hogy úgy gondolom, az én nézőpontom mindig helyes! Elismerem, hogy ez önteltség. Add kegyelmedet, hogy aszerint bánjak én is másokkal, amilyen kegyelmet én kaptam tőled. Segíts, hogy elfogadjam az emberek különbözőségét, és ne követeljem, hogy mindenki pontosan úgy lássa a dolgokat, ahogyan én. Segíts legyőzni ítélkező hozzáállásomat! Jézus nevében. Ámen.
