A válasz már úton van!
„Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék.” (2Királyok 4:8)
A Bibliában egy gazdag asszonyról olvasunk, aki azonban nemcsak jómódú volt, hanem jó is. Sőt, nagyszerű stratégiája volt az életre. Építtetett egy hálószobát Elizeus prófétának, hogy amikor a városukban jár, meg tudjon szállni a házuknál. Ennek meg is lett a jutalma, amire annyira vágyott: fia született. Később, amikor a fiú hirtelen meghalt, Isten Elizeust használta, hogy feltámassza a gyermeket. Figyelj meg három dolgot ennek az asszonynak a történetében: 1) Helyet készített Istennek. 2) Álma valóra vált. 3) Amikor álma meghalt, Isten visszahozta azt az életbe (ld. 2Királyok 4: 36-37). Amikor a fiú meghalt, a szomszédok valószínűleg ezt mondták neki: „Vége van. Menj, és temesd el.” De ő nem volt hajlandó elfogadni a hitetlenek véleményét, vagy olyanokkal megvitatni a helyzetét, akik úgysem tudnak segíteni. Légy óvatos, hogy ki előtt nyílsz meg, amikor krízisben vagy! Vigyázz, hogy Istent ismerő emberek legyenek, akik nem a szavai összhangban vannak a Szentírással! Ez az asszony elhitte, hogy amit Isten kezdett el, azt bégig is tudja csinálni. Ha Isten alkotta, akkor meg is tudja javítani. A Bibliában azt olvassuk, hogy Elizeus próféta ráfeküdt a gyermek holttestére, és fölmelegedett a gyermek teste. De a fiúnak több kellett a melegségnél: életre volt szüksége. Ezért Elizeus ismét ráhajolt, és a gyermek teljesen feléledt. Van ebben egy tanulság számodra. Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, maradj a helyzet magaslatán: higgy Istenben! Sétálj fel-alá imádkozva egész éjszaka, ha kell, de kapaszkodj továbbra is Isten Igéjébe! Lehet, hogy álmod még nem kelt teljesen életre, de már melegszik. A helyzet javul… Isten dolgozik… a válasz már úton van!
Amikor Isten valakit segítségül küld
„Ha igaz fedd engem: jól van az.” (Zsoltárok 141:5 Károli)
Nem a tudatlanság a legnagyobb vétség, hanem az, ha nem tanulunk. Ha megfelelő módon tekintesz rá, akkor az életben minden tapasztalat iskola, és minden új ismerős tanár. Ezért ragadj meg minden lehetőséget a tanulásra. Csak arra ügyelj, hogy jó tanárt válassz: olyat, aki kiérdemelte a jogot, hogy melletted legyen, és amikor az helyénvaló, feltegye a nehéz kérdéseket is, más nézőpontból lássa a dolgokat, és segítsen megmaradni a helyes ösvényen. Salamon azt mondta: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.” (Példabeszédek 25:11–12). Ha Isten segítségedre küld valakit:
1) Fejezd ki, hogy értékeled véleményét. Soha ne vegyél senkit természetesnek, és soha ne felejts el köszönetet mondani! Ha a hozzáállásod afféle „én sem várok elismerést, ezért én sem adok”, azzal csak magadnak ártasz, és bezárod az ajtókat a jövőd előtt.
2) Vállald a magad részét! Ne légy önző, haszonleső vagy megalkuvó. Igyekezz azon, hogy jelenléted haszon legyen, ne kockázatforrás. Az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget adjon a növekedésre.
3) Légy tisztában a határokkal! Mások talán jóban vannak valakivel annyira, hogy tegezzék, de ez nem jelenti azt, hogy ezt te is megteheted – főleg nem egy lehetséges mentorral. Ha valaki azt mondja: „Jó napot, Károly vagyok”, ne válaszolj neki így: „Mizujs, Kareszkám?” Légy tiszteletteljes, és ne akarj változtatni a protokollon csak azért, hogy jobban hasonlítson arra a környezetre, amit már megszoktál. Tartsd be a határokat, tiszteld a másik embert, hallgass figyelmesen, és mindig lesz valaki, aki segít eljutni célodba.
„…hogy mindnyájan egyek legyenek…”(János 17:21)
„Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet…” (Zsoltárok 131:2)
Az egyik legnagyobb stressz keltő tényező, amivel naponta szembesülünk, a zaj. Zajos világban élünk. Ahhoz, hogy csendesebb környezetet élvezhessünk, nekünk kell azt megteremtenünk. Ezért keress egy olyan helyet, ahol senki sem zavar és tanuld meg élvezni azt, hogy egyszerűen csak csendben vagy egy darabig. Ha magas fordulatszámon működő, időfüggő, eredmény-orientált ember vagy, akinek túl sok elintéznivalója van, de sosincs elég ideje elvégezni, akkor rá fogsz jönni, hogy ez nem könnyű. És mielőtt még arra gondolnál, hogy „ez nem túl lelki dolog”, szánj rá egy percet, és gondold át a következő Igéket: 1) „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (Ézsaiás 32:17 Károli). 2) „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel” (Prédikátor 4:6). 3) „és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…” (1Thesszalonika 4:11). 4) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Nem számíthatsz nyugalomra, ha folyamatosan zajos életet élsz. Jézus gondoskodott arról, hogy legyen ideje valahol nyugalomban egyedül lenni. Senkinek sem volt nagyobb életcélja, és senki előtt nem állt örökérvényűbb igény, mint előtte. A Biblia mégis azt mondja, hogy Jézus „…gyakran visszavonult magányos helyekre imádkozni” (Lukács 5:16 NIV). Biztos lehetsz benne, hogy ha Jézusnak szüksége volt ilyen életmódra, akkor neked is szükséged van. Az Istennel töltött csendes idő létfontosságú a tested, elméd és érzelmeid helyreállásához. Az igazság az, hogy erre rendszeresen szükséged van, tehát ragaszkodj ahhoz, hogy legyen időd erre, és ne hagyd, hogy bárki is elvegye tőled! Szervezd az időbeosztásod Isten köré – és ne várd, hogy Isten igazodjon a te időbeosztásodhoz!
Szánj időt a pihenésre és az élesítésre!
Egy favágó versenyen az volt a tét, ki tud több fát kivágni egyetlen nap alatt. A két versenyző közül az egyik idősebb és tapasztaltabb volt, míg a másik fiatalabb volt és kevesebb tapasztalattal rendelkezett. A különbség meg is mutatkozott. A fiatalabb favágó nyolc órán át fát vágott, és a nap végére huszonöt fája volt kivágva. Azt gondolta, hogy az idős favágóban úgysem volt elég állóképesség, így hát leült, teljesen biztosan a győzelmében. Közben az idős ember, aki óránként tíz perc szünetet tartott, a napot negyven kivágott fával fejezte be. A fiatal favágó döbbenten kérdezte: „Hogy lehet ez, öreg? Én meg sem álltam. Te óránként megálltál pihenni tíz percre, és mégis majdnem kétszer annyi fát vágtál ki, mint én.” Az öreg favágó így válaszolt: „Minden órában leültem tíz percre, és két dolgot tettem. Először is időt szántam a pihenésre, feltöltődésre. Másodszor arra fordítottam az időt, hogy megélezzem a fejszémet. Igen, te keményen dolgoztál, csakhogy életlen fejszével.”
Fontos tanulság van ebben számodra. Ahhoz, hogy sikert érj el abban, amire Isten elhívott, ezt a két dolgot mindig meg kell tenned:
1) Időt kell fordítanod a pihenésre és felfrissülésre. Nem lehet mindig csak kiadni magunkból, időnként meg kell állnunk, és fel is kell töltődnünk. Ilyenkor jön a képbe az imádság és a bibliaolvasás: ez helyreállítja, amit az élet leszívott belőlünk.
2) Maradj éles! Az életlen fejsze használata sokkal több erőt kíván, és kevesebb eredményt hoz. Tehát szánj időt a pihenésre és az élezésre!
„Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el!” (Hóseás 14:2)
Mi akadályozza meg a jó embereket abban, hogy megtisztítsák cselekedeteiket? A lelki dolgok félreértelmezése. Figyeld meg, hátha felismered valamelyik tévhitet: 1) A fájdalmas tapasztalatokat csupán a sors hozta, semmi közük az én döntéseimhez. 2) Isten sokkal megbocsátóbb annál, hogy engedné felgyülemleni a következményeket, nem hagyná, hogy fájdalom érjen csak azért, hogy megállítson a vétkezésben. 3) Az öröm, amit kapok az úgynevezett bűneimből, nagyobb, mint amit azzal nyernék, ha felhagynék vele. Egyébként is, ez csak az én bűnöm, senki másnak nem ártok vele. 4) Nem tehetek róla. Ez a probléma még gyermekkoromból ered, tehát miért nem terjeszti ki Isten inkább kegyelmét ahelyett, hogy szigorú fegyelmet követel? 5) Csak azért, mert vétkezek, ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnék tenni valamit Istenért. Hiszen Isten a görbe botokat is használja – nem lehetünk mind Billy Grahamek ugyebár. 6) Ez nem bűn, csak a személyiségemnek az a része, amellyel küszködök. Ha felismerted magadban ezek közül a tévhitek közül valamelyiket, látod már, hogy igazából mit mondasz? „A bűnömnek nincsenek következményei. Isten nem fog üldözni ezért. Túlságosan szeretem a bűnöm ahhoz, hogy feladjam. Meggyőztem magam arról, hogy úgysem tudnék kiszállni. A bűnöm nem csökkenti a hatékonyságomat. A problémám igazából nem is bűn.”
Ha most magadra ismersz, fogadd el az igazságot, dobd ki a hazugságokat, amelyek szükségtelen fájdalomba ragadva tartanak, és térj meg! Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszed, el fogod nyerni Isten bocsánatát és segítségét ahhoz, hogy másképp tudj élni. Ha majd visszanézel arra, hogy korábban mennyire a mocsokban akartál maradni, csodálkozni fogsz, hogyan tudtál ellenállni Atyád jóságának ilyen sokáig és ilyen nagy áron.
