A nem helyénvaló indulat ára
„Az indulatos ember… sokféle bajba kerül.” (Példabeszédek 29,22 TLB fordítás)
A haragnak mindig ára van. Amikor felismered ezt az igazságot, jobban fogod tudni kezelni az indulataidat. A Biblia azt mondja nekünk: „Az indulatos ember… sokféle bajba kerül.” (Példabeszédek 29,22 TLB fordítás). A legtöbben közülünk láttunk már valakit, aki valami nagyon nagy butaságot követett el csak azért, mert dühös volt.
A Biblia nagyon határozott a harag kérdésével kapcsolatban. A Szentírás azt mondja, hogy:
- Szóváltáshoz vezet (Példabeszédek 15,18).
- Hibákhoz vezet (Példabeszédek 14,29).
- Bolondságokhoz vezet (Példabeszédek 14,17).
Valószínűleg te is észlelted már ezeket a dolgokat a saját haragoddal és mások indulataival kapcsolatosan. A Biblia szintén világosan beszél a helytelenül kifejezett haragunkról is. A Példabeszédek 11,29 azt mondja: „A bolondnak, aki haraggal és nehezteléssel háborgatja háza népét, végül semmije nem marad.”
Gondoljunk csak a harag családunkra gyakorolt hatására. Szülőként gyakran kísért bennünket az, hogy a haragunkat használjuk motivációs eszközként a gyermekeinkkel szemben. Rövid ideig működik ez a dolog. Amikor dühbe gurulsz, a gyermekeid el kezdenek félni Istentől (és tőled is). Egy rövid ideig engedelmeskednek neked, hosszú távon viszont nem fog működni a dolog.
A nem helyén való indulatok végső eredménye az elidegenedés. Eltávolodsz azoktól az emberektől, akiket a legjobban szeretsz. Végül még több indulatot kapsz vissza és aztán jön az érzéketlenség. Senki nem akar majd a közeledben lenni.
Az igazság az, hogy mindig vesztesz, ha elveszted a türelmedet. Ha nem tudod kontrollálni az indulataidat, elvesztheted a tekintélyedet, a munkádat, a gyermekeidet vagy a férjed/feleséged szeretetét.
És ez az ár soha nem kifizetődő.
Beszéljetek róla:
- Milyen példákat láttál a környezetedben, ahol az indulatok miatt elidegenedtek embereket egymástól?
- Mi volt az ára annak, amikor nem helyénvaló volt az indulatod?
- Gyakorlatban hogyan tudnád kezelni az indulataidat, hogy ne okozz fájdalmat magadnak és a környezetedben élőknek sem?
Sok vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).
Ez az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1. Móz. 3:5).
A vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt értjük, hogy „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)
Isten terve az életeddel ezen a Földön nem a kényelem élj; sokkal inkább a jellemfejlődés. Azt szeretné, ha lelkileg felnőnél és Krisztushoz hasonlóvá válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.
Isten azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről szóló igékben, a Szeretethimnuszban; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).
Minden alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre. Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.
Sok keresztyén félreértelmezi Jézus „bőségben élésről” mondott szavait (János 10:10b) és tökéletes egészségről, luxusról, folyamatos boldogságról, álmaink megvalósításáról beszél; arról, hogy hit és imádság által egy csapásra megszabadulhatunk minden problémától.
Összegezve az egészet, tulajdonképpen azt várják, hogy a keresztény élet könnyű legyen. Mennyországot akarnak a Földön.
Ez az önző perspektíva Istenre úgy tekint, mint aki csak azért létezik, hogy a személyes igényeit maradéktalanul kielégítse. De Isten nem a szolgád! Ha pedig azzal áltatot magad, hogy az élet könnyű, akkor vagy súlyosan csalódottá válsz, vagy valóságtagadóvá.
Soha ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira, nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.
Beszéljünk róla:
* Hogyan igyekszel befolyásolni a saját körülményeidet vagy a körülötted élőket?
* Hogyan éled meg azt a „teljes életet” amelyet Jézus adott neked? (János 10:10)
Ha sikeres akarsz lenni az életben, nem szabad abbahagyni a tanulást az iskoláid befejezése után sem. Minden vezető egyben tanuló is, és neked is állandóan tanulnod kell, egészen életed végéig. Amikor ugyanis már nem fejlődsz tovább, nem járulsz hozzá a munkahely növekedéséhez sem, ahol dolgozol.
A SIKER-akrosztikonunk bővítéséhez itt van tehát a hatodik jó tanács:
1. Sokat számít a lelkesedés!
2. Istennek dolgozol valójában!
3. Koncentrálj a jellemed fejlődésére!
4. Emberekkel dolgozol együtt -- törődj velük!
5. Remekelj! -- szárnyald túl az elvárásokat!
6. Egyre szélesebb körű tudás és szakértelem -- a siker kulcsa!
A Prédikátor könyvében (10:10) ezt olvashatjuk: "Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker". (angolban: a hozzáértés sikert hoz.) Fontos, hogy minél nagyobb hozzáértéssel végezzük a munkánkat, hogy élesítsük a fejszénket. Ha ezt tesszük, nem vesztegetjük el az időnket. Hogyan élesítjük a fejszénket? Úgy, hogy tudást töltünk a fejünkbe: könyvet olvasunk, meghallgatunk egy előadást, beiratkozunk egy tanfolyamra, vagy eljárunk istentiszteletekre. Ha állandóan tanulsz, Isten számára lehetőséget adsz arra, hogy tágítsa a látókörödet.
"Tégy magadnak jót, és tanulj, amennyit csak tudsz, aztán emlékezz arra, amit tanultál, és sikeres leszel." (Péld. 19:8) Az életben a legtöbb problémát úgy lehet megoldani, ha az ember tanul, bővíti a képességeit. Tehát tanulj, amennyit csak tudsz.
Én pédául a gyülekezetemben mindenkit arra buzdítok, hogy jegyzeteljen a prédikációim alatt. Tudod-e, hogy ha nem teszed, 72 órán belül 95 százalékát elfelejted annak, amit hallottál? Úgyhogy lehet, hogy nagyon szellemi embernek fogsz tűnni, ha nem jegyzetelsz, de amit teszel, az nem okos dolog.
Ezt csak azért mondom, mert Isten engem is megtanított valamire fiatalabb koromban. Egyik nap a Máté 7:6-ot olvastam, ami úgy szól, hogy "ne szórjátok oda gyöngyeiteket a disznóknak", és Isten ezt kérdezte tőlem: "Rick, mit gondolsz, kik a disznók?". Én arra gondoltam, hogy biztosan a farizeusok, de Isten ezt mondta: "Nem, te vagy a disznó, mert nem törődsz azzal, hogy le is írd, amit mondok neked." És ez tényleg így volt, ugyanis hosszú éveken keresztül soha nem jegyzeteltem istentiszteletek alatt. A pásztor minden vasárnap bölcsességek gyöngyszemeit szórta közénk, és ezek mind leperegtek rólam, és amit hallottam, szinte azonnal el is felejtettem. Tanulj, amennyit csak tudsz, emlékezz arra, amit tanultál, és látni fogod, hogy Isten megáldja a munkádat.
