Életünk gyümölcseiért.
A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm türelmes jóságodat! Add, hogy élni tudjak kegyelmeddel, s megtaláljam békességemet Tebenned! Ámen.
Ezt mondta a vincellrnek: "Íme, három éve, mióta ide járok, és termést keresek ezen a fügefán, és nem találok: vágd ki, minek szívja ki a földet is!" Az pedig így válaszolt neki:
"Uram, hagyd meg erre az évre is, míg körülásom és megtrágyázom.
Hátha terem a jövőben, ha pedig nem, vágd ki. "
Lk 13, 7-9
Patópálos nyugalommal "Ej, ráérünk arra még!" csillapítjuk időnként megszólaló lelkiismeretünket, amikor fel-felvillan bennünk az őszinte kételkedés: talán mégsem ez az a cél, amiért minden áldozatot érdemes hozni... Isten kegyelme, hogy nem hagy magunkra és szólítgat, minket. Nem gyakran, de ha mégis, akkor beleremeg olykor nemcsak a lábunk, s a lelkünk, de még az életünk is. Ilyenkor nem válaszolni, alapvető tévedés. Persze ha "rutinból" hozzuk rossz döntéseinket, ha életstílusunk a melléfogások sorozata, ha képtelenek vagyunk tovább látni önmagunknál, akkor a nagy lehetőségek mellett is egykedvűen elsétálunk – fel sem tűnik, hogy az Isten közölni akart valamit.
Amit mindenkivel tudatni akar: "Életünk gyümölcstermésre rendelt!" Ehhez türelem és napfény, nemkülönben jó föld szükséges. Azaz: Gyümölcs akkor van, ha megfelelő az együttállás, azaz jó/alkalmas az idő. Ahogy a bölcs prédikátor mondja: "Mindennek rendelt ideje van!" Lehet felborítani az élet rendjét, de nem érdemes, mert túl nagy a fizetendő ár: lelkünk nyugalma. Őrlődünk, hiszen az élet egyetemes törvényei alatt végül is meg kell hajolnunk. Individualitásban tobzódó világunkban, mintha tömegek lennének vakok ennek az igazságnak a meglátására. Elvakítják őket, a karrier vagy a szingli-trend hamiskás szabadságának napról napra fakuló fényei... s amikor újra látnak, már késő.
Ami tényleg fontos, azt áldozat nélkül nem lehet megszerezni. A társért, a gyermekért, a jó ügyekért, a szépért szenvedni kell. Még a templombajárást is meg kell szenvedni. (Fáradt vagyok, halaszthatatlan dolgom van, csúszik az út, hideg van a templomban, a "papnak még a szeme" se áll jól... ezernyi kifogás.) "Majd ha utolérem magam, akkor majd lesz időm ilyesmire is!" Az "ilyesmi" azonban nem cél, hanem eszköz. Az élet tartalmainak naponkénti felfedezése és megélése nem a Cél, hanem eszköz, hogy eljussak a Célba. Ahogyan a fügefának is a gyümölcstermés rendeltetett, úgy az embertől is azt várja Teremtője, hogy élete végre "termőre forduljon" Aki még élete fájának díszes lombkoronájában gyönyörködik, az még nem tudja, hogy a fa alatt megpihenő vándornak (embertárs) nemcsak árnyékra, hanem édes, energiát adó gyümölcsre is szüksége van. A kegyelem, hogy Isten tűr. Türelme életünkre szabottan azért egyszer véget ér, s ha termés nincs, akkor a kivágatás sorsa elkerülhetetlen...
Hamis tanítások...
A mai nap imádsága:
URam! Szereteted világosságát add nekünk! Ámen
De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni.
2 Pt 2,1
Ha a bibliaolvasásban gyakorlatlan, avagy egyházi terminológiában járatlan, esetleg nem hívő ember olvassa a mára kijelölt szakaszt Péter apostol leveléből, akkor igen hamar komoly értékítéletet mondana ezekről a péteri mondatokról: "Ez bizony a tolerancia ellenpéldája!" A normális emberek nem szeretik a gyűlöletbeszédet, a szélsőségesen gondolkodók viszont örömmel hallgatják, hiszen vélt igazuk, ferde világlátásuk igazolását látják benne.
Fura egy teremtés az ember - nem csak a túlélésért képes ölni, de az igazáért is! Sajnos az ember "kulturális sajátossága", hogy a másképpen gondolkodókban hamar ellenséget vél látni, akiket el kell pusztítani: verbálisan mindenféleképpen, de nem riad vissza a másik megsemmisítésétől sem, ha az hatalmi érdekét szolgálja.
Hamis próféták - azaz félre-magyarázók mindig voltak, s lesznek is, mert nem mindenki érti meg az Isten igéjét, hiába szórja az ÚR igazság-magocskáit mindenhová. Egynegyed része az embereknek érti, háromnegyed-rész pedig csak azt hiszik, hogy értik, de ha valóban értenék az Isten igazságát, akkor alkalmaznák is...
Mit érthetünk "veszedelmes eretnekségen"? Sajnos az egyháztörténet, s benne különösen a szekta-történelem, bőségesen hoz példákat arra, hogy eretnek az, aki másképpen mer gondolkodni, mint a vallási vezető. Ha Isten országát Jézus URunk nem dinamikusan változónak, hanem statikusnak mutatta volna be példázataiban/hasonlataiban, akkor nagy valószínűséggel kőbe vésette volna minden elhangzott szavát. Ő azonban tudta, hogy a jóról, az emelés/emelődés, a javítás/javulás, az Istenhez-tartozás lehetőségeiről folyamatosan kell gondolkodni, mert az csak akkor formálódik élet-megfordító/-változtató erővé. Azaz, azért kaptuk az eszünket, hogy használjuk is! A józanság a szeretettel és erővel egy szövétnekben alapozza meg a krisztusi életet...
Honnan tudhatjuk meg, hogy ki a hamis tanító? Aki véleményt hirdet tények helyett, aki a remélt jóért képes bevetni a gonoszság eszköztárát is, aki természetellenesnek és életidegennek hiszi az ember földi létét, s aki azt gondolja az Istenről, hogy mással se törődik, minthogy kéjelegve lesné, kit hogyan büntethet meg a legkisebb vétségekért is, akinek saját primitív érzelmei felülírják az ember életét szépítő kultúrát... Ilyen emberek minden vallásban, minden felekezetben vannak - ezért a vallási vezetők élete - Szentírás szerint - magasabb elbírálás alá esnek... Reméljük így is lesz, mert olykor szégyenteljes, amit egy-egy vallási vezető habzó szájjal nyilatkozik - természetesen a "szeretet" jegyében!
A mai nap imádsága:
Uram! Tarts meg engem a Te hűségedben! Ámen.
"A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél."
Péld 3,3a
(Révfülöpön tartott "Életmód-konferencia" egyik előadása előtt kapott igéslap alapján.)
Azt tartják, van nagyobb erő is, mint a szerelem: ez pedig az érdek... az érdeket viszont az idő módosíthatja, sőt meg is szüntetheti. Mi az tehát, ami időtől, körülménytől függetlenül állandó? A szeretet és hűség! A Szentírás mindvégig a hűséget állítja elénk, mint követendő magatartást. A hűség rendkívül fontos. Aki hűtlen az adott közösséghez, az áruló, aki pedig választott társához hűtlen az társától és önmagától vonja el azt a titokzatos erőt, ami a harmónia alapja.
A hűség azonban önmagában még nem erény, hiszen lehet valaki hűséges a pártjához, az önérvényesítés ördögi filozófiájához vagy ki tudja milyen más romboló elvekhez... Ezért szükséges a hűség mellé odakötözni a szeretetet, amely csak azt engedi a maga közelébe, ami épít, szépít, segít. A szeretet tehát a garanciája annak, hogy ne legyünk olyan valamihez "hűségesek", ami kárunkra van...
Amíg nagyon jól érezzük és tudjuk, hogy mi kedves embertársunknak, minek örülne, s minek nem, - Amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, azt tegyétek ti is! -, olyannyira elbizonytalanodunk atekintetben, hogy mi kedves az Isten előtt? Pedig a válasz igen egyszerű: ami építi és emeli a közösséget, az kedves az Istennek is.
Krízishelyzeteink...
A mai nap imádsága:
URam! Te megítélsz a körülmények által, hogy jobbá válhassak... Add, hogy ne utasítsam el metszőollódat, s ne viszolyogjak oltókésedtől, amikor újat akarsz belém plántálni! Ámen
A felséges Istenhez kiáltok, aki mellém áll.
Zsolt 57,3
Mások hibájából vagy a sajátunk okán, de kerülünk olyan helyzetekbe, amikor kicsúszni látszik a talaj alólunk... Ezt hívjuk krízisnek. Krízisbe mindenki kerülhet, fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag. Sőt, a krízis nemcsak az istentelenek "kiváltsága", ilyen állapotba juthat néha a hívő ember is! Az élet attól élet, s tekintélyparancsoló, hogy a legfurcsább helyzeteiben, kiszámíthatatlanságaiban mutatja meg hatalmát, s kényszeríti térdre, szorítja sarokba az embert, s bizony nincs ember, akit ez közömbösen érintene. Aki volt már életében legalább egyszer is krízisben, az jól tudja, hogy a szorult helyzetben lévőnek nem szépen csengő válaszok kellenek, hanem megoldás.
Sajnos a megoldást megtalálni mindig nehezebb, mint a megoldás lehetőségeiről beszélni. Ha odafigyelünk a politikusok kijelentéseire, akkor hamar belátjuk: ők is csak keresik a válaszokat, s igyekeznek úgy tenni, mintha tudnák mi is a megoldás. Ha azonban nem tudják, hogy az istenadta nép nagyon is jól tudja/tudta is minden korban(!), hogy "ők ott fent" nem tudják, akkor a mindenkori vezetés komoly kríziseket generál. (Csak zárójelben jegyezzük meg: "ott fönt" bizonnyal tudják, hogy mi tudjuk. S most ne inspekciós királyokra, vallási vezetőkre vagy híres politikusokra gondoljunk... ők csak a szereplők, akik engedelmeskednek a rendezőknek, akikről azt sem tudjuk, hogy kicsodák, micsodák... s nem is fogjuk megtudni, hogy kik is ők valójában. Egy valamit azonban tudunk, hogy évszázadok óta "rendeztek, s ma is rendeznek": Minden kultúrában, minden földrészen, minden vallásban vannak ősrégi családok, klánok, akik eldöntik, hogy gazdasági fellendülés vagy visszaesés uralja a mát...)
Minden gazdasági, politikai krízisnél súlyosabb válság az erkölcsi. Ennek a tanúi, s elhordozói vagyunk most... Az erkölcsi válság azért annyira fájdalmas, mert átszövi az egész életet, s nem kímél se családot, se hazát, se embert, de még az Istent se! Amikor az erkölcsi válság sarába végérvényesen beleragad az ember - gondoljunk csak a tékozló fiú éhségére, amikor a disznók vályújából is örömest evett volna, ha(!) adtak volna(!) neki -, nos az ember csak ezután kezd el újra vágyakozni a "normális" életre, aminek az alapja a bizalom, s a kölcsönös megbecsülés. Ez azonban olyan gyümölcs, ami nem érik meg hamar, sőt, hogy egyáltalán élvezni is tudjuk, ahhoz először életünk fájának kell termőre fordulnia, amihez Isten metszőollója és oltókése elengedhetetlen kellék...
Ha Hozzá kiáltunk - Ő meghallgat, ha elestünk is - Ő mellénk áll és felsegít.
A mai nap imádsága:
URam! Tarts meg minket nevedért! Ámen
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Jn 17,15
Elvonulni a világ zajától - kevesek kiváltsága... Napi feladataink zuhatagában örülünk annak, ha legalább egy-két csendes percünk akad, hogy rendezzük önmagunkban kérdéseinket/gondolatainkat. Jézus nagyon jól tudta, milyen az "élet", Ő is érezte, hogy milyen az, amikor erő árad ki az emberből. (Tőle ha erő áradt ki, akkor abból mindig gyógyulás fakadt, ha azonban belőlünk száll el az erő, annak következménye a fáradtság, a levertség, olykor immunrendszerünk megbicsaklása is!) Benne lenni a világban nem nehéz, hiszen testben vagyunk, annak minden járulékos gondjával-bajával. Megmaradni a világban, sem annyira nehéz, csak tudni kell helyezkedni és a szánkat befogni, no meg akkor bólogatni, amikor azt látják is a sorsunk felől döntők...
A világban megmaradni emberként - ez azonban egész létünket igénybevevő kihívás! Olyannyira a nehéz ez, hogy egyedül nem is vagyunk képesek megfelelni. A keresztény ember azonban tudja, hogy hol a segítség és Kihez kell fordulnia... A krisztuskövető ember is a lét kuldusa, de élet-bölcseletének központi magja, hogy tudja, hol osztják a kenyeret! Életének számtalan gondjára mindig ez a megoldás, tudja, hová kell mennie - Istenéhez. De azt is tudja, hogy ez az ismeret nem teszi őt különbbé, hiszen minden "csak" kegyelem!
Aki a világban van az számos próbának, kísértésnek van kitéve. Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy a kísértés madara ne szálljon el egyszer sem a fejünk felett, de eredményesen élhetünk úgy, hogy megakadályozzuk, ez a madár ne rakjon fészket a fejünkre! Ebben segítségre van/lehet eleink példás élete, kitartásuk, a hívő emberek évszázadokon átívelő, ma is érvényes bölcsességei...
A gonosztól pedig Isten véd. S, "ha Ő velünk, akkor ki ellennünk?"
Szövetség...
URam! Add, hogy úgy tudjak élni minden ajándékoddal, hogy azokból áldás fakadjon! Ámen
Ne paráználkodj!
2 Móz 20,14
Nem is olyan rég - alig néhány évtizede - a vallásra és szexualitásra úgy tekintettek, mint ellenpólusokra. Az egyik az Istenre tartozott, míg a másik az ördög 'felségterülete' volt. Hát ilyen egyszerű volt ez annak idején... no meg annyira hamis is! A szexualitás hosszú évszázadokon keresztül tartó negatív megítélése sok "szenvedés forrása volt" (Andreas Laun) "egy különlegesen tragikus és sötét fejezete az Egyház történelmének" - írta anno Ratzinger bíboros.
Nagyanyáink számára a szexualitás tabu volt, s bizony hosszú és göröngyös volt az az út, amíg eljutottak a keresztények arra a felismerése, hogy az élet, s az alkotó munka után az Isten legnagyobb ajándéka a szexusunk. Persze áldás csak akkor fakad belőle, ha felelősséggel éljük meg azt, hogy férfiak/nők vagyunk, a felelőtlenségből csak gond, baj, tragédia, átok fakad.
De mit is jelent a hatodik parancsolat: Ne paráználkodjál? (Eredeti értelmében: Ne törj szövetséget!) Először is: Ne törd szét, azt, amit Isten arra teremtett, hogy egy legyen! Ápold, vigyázz rá! Ne engedd, hogy a szexualitásodat a divat, a kor szelleme, azaz mások határozzák meg, hanem legyen a szex saját életed integráns része! Ne élj vissza társad érzéseivel/testével, hiszen a másikban, őáltala vagy/lehetsz igazán "tenmagad"... Választottad tisztelete/becsülete önmagad komolyan-vétele is egyben! Ezért fontos, hogy ne az elmúló illózióknak élj, hanem az Örök Valóságnak! Ha szexualitás nem az őszinte szeretet testi kifejezése, akkor az csak egy tárggyá/dologgá silányul az élvezeti cikkek polcán.
A szexualitás Jézus URunk tanítása szerint a kölcsönös szerelem intimitásának a terében, az egymásra-hagyatkozás biztonságában teljesedhet ki igazán. Ha nincs meg az önkéntesség, az adni-akarás elszántsága, ami az Isten előtt kimondott "igen"-ben nyilvánul meg, akkor pontosan azt nem termi meg a férfi és a nő intim találkozása, amire adta a JóIsten: "egymás megismerésére". (Lásd Genezis első lapjain: Ádám "megismerte" Évát!) Nem is gondolnánk, hogy az úgynevezett "one-night stand" (egyéjszakás kaland - elgondolkodtató, hogy nem egynapos-kalandnak nevezik, hanem egyéjszakásnak... Esetleg azért, mert szükség van a sötétség 'elrejtő' hatalmára? Hmm...) milyen sok lelki problémát okoz - többnyire fiúknál! Csak gyanítom, hogy a háttérben az állhat, hogy mindenki őszintén arra vágyik, hogy másik testestül-lelkestül elfogadja, s nem csak arra, hogy befogadja az ágyába, egy éjszakára...
A hatodik parancsolat nem véletlenül áll a "Ne ölj!" s a "Ne lopj" között, hiszen, aki paráználkodik, az nem csak szövetséget tör, az bizonyos értelemben öl (életet rövidít meg) és lop is (elveszi azt, amihez nincs jogosultsága)... Korunk rákfenéje a felelősség-nélküli szabadság agresszív reklámozása, mely milliókat terel a szabadosság szakadéka felé. Jóllehet a szexualitást azért kaptuk, hogy annak fontosságában, méltóságteljes megélésében rácsodálkozhassunk az önfeláldozó szeretet isteni titkára, mely itt a földön megtart, s reménységünk szerint pedig egykor a kegyelem által át is emel Őhozzá...
Végidők...
A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem bölcs szívet, hogy megértsem az idők jeleit, s Hozzád találjak! Ámen
"Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?." Jézus így válaszolt nekik: " Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!"
Mt 24, 3b-4
A jövő iránti érdeklődés minden ember sajátja. Ugyanakkor saját létezésünk határán túlra merengeni is izgalmas vállalkozás. Amióta ember él a földön próbálja megérteni az "idők jeleit". Ha ezekből megértünk valamit Istenre, a világra és önmagunkra vonatkozóan, akkor "kereszteink" hordozása közben is boldogok lehetünk. A világban és a világnak élő ember másképp értelmezi a "jeleket": Ők úgy gondolják, aki nyitott szemmel jár, s jó időben, jó helyre helyezkedik, azok az okosak és sikeresek a változások kétségtelen nyertesei. "De mit ér az, ha valaki az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?" Létének zsíroskenyérmajszolásában ugyan magát teljesértékűnek tartja, de ha a történelem Urából semmit nem ért meg, akkor hiába adta Isten neki azt a néhány földi évtizedet, hiábavalóvá vált annak minden napja.
A 19-20. század azonban a maga tömeges nyomorúságaival (mintegy százmillió háborús áldozat, közel kétszázmillió csak a járványokban meghaltak száma) elégséges okokat adna a az úgynevezett "messianisztikus" várakozásokra. Jézus figyelmeztet: "Vigyázzatok, valaki meg ne tévesszen titeket!" A mindent megoldó jövőképet hirdető, tömegmozgósító ideológiák kora volt az elmúlt száz év. Volt itt marxizmus és leninizmus, sztálinizmus és maoizmus, nemzetiszocializmus is terrorizmus. Mindegyik egyetemes megoldást ígért. Mások másban reménykedtek: a szabadpiac és az emberi jogok "mindenhatóságát" hirdető filozófusok és közgazdászok is egymás után vonultatták fel a médiában megváltó elképzeléseiket. Megint mások a politikai és gazdasági integrációt, a globalizmust tartják gyógyírnak, szinte vallási hiedelemmel. De ez még nem a vég!
A válaszkeresés a mi kezünkben van, de a válaszok nem. A válaszok mindig az Isten Igéjében vannak, a megoldások pedig Istennél. Azok az isteni értékek, amiket ma lábbal tipor a világ, a közösség megtartatásának alapvető feltétele. Ezért, aki meg akar maradni Isten, s önmaga számára, az jól teszi, ha Istenre figyel, s nem engedi magát elragadtatni a 21. század propaganda-gépezetének hazugságaitól. Az igazságot nem kell magyarázni és bizonygatni, az igazság egyszerűen van. A hazugság igényli a védelmet, hiszen a tények állandóan támadják.
Az anyagvilág eseményein túli végső és egyetlen igazság az Isten szeretete, a Jézus Krisztusban, aminek titkát elfogadni s a kegyelem révén - amennyire adatik nekünk - megérteni, az egyetlen létünket kiteljesítő boldogságos alternatíva.
