Az imádság különböző fajtái
A Szentírásban az imádságnak sokféle fajtája van. Figyeljünk meg néhányat közülük, és nézzük meg, mit tanulhatunk meg belőlük:
1) A megadás imádsága. Amikor Pál találkozott Krisztussal a damaszkuszi úton, így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Olyan ez, mintha aláírnál egy üres csekket, és azt mondanád: „Itt vagyok, Uram, tégy velem tetszésed szerint. Remélem, tetszeni fog, amit választasz, de akkor is megteszem, ha nem. A te akaratod legyen meg, ne az enyém.” Úgy döntesz, hogy önként követed Istent, ahelyett, hogy megpróbálnád rávenni, hogy ő kövessen téged. Így aztán ő elvégezi benned azt a munkát, amit el kell végezni, hogy aztán elvégezhesse általad azt, amit el szeretne végezni.
2) Az elköteleződés imádsága. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Amíg megpróbálsz mindent az irányításod alatt tartani, addig egyre csak növekedni fog a stressz szinted. De ha megtanulod átadni a dolgokat Istennek, csodálkozni fogsz, miért is töltöttél akár csak egy napot is aggodalommal.
3) Közbenjáró imádság. Ezékiel próféta írja: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ezékiel 22:30). A „rés” a távolság aközött, ami van, és ami lehetne. Ha ilyen „rés” van valakinek az Istennel való kapcsolatában egy bizonyos bűn miatt, akkor hívőként megvan az a kiváltságod (és kötelességed), hogy odaállj a résre, és imádkozz azért a személyért.
Íme, még három fajtája az imádságnak:
1) A kérő imádság. Meg kell tanulnod bátran kérni Istent, hogy töltse be szükségeidet. Jézus azt ígérte: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Ha felhagynánk végre azzal, hogy megpróbálunk jó benyomást tenni Istenre, sokkal jobb helyzetben lennénk. Nem az imádság hossza, hangereje vagy ékesszólása a kérdés; a szívünk őszintesége, a szívünkben lévő hit, és a biztos tudat, hogy Isten akarata szerint imádkozunk, ez hoz eredményt.
2) Egyetértésben mondott imádság. Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19). Ha valami olyannal állsz szemben, ami túl nagy ahhoz, hogy egyedül boldogulj vele, keress egy imatársat, és imádkozzatok egyetértésben! Ez nem olyan embereknek való, akik folyton viszálykodnak egymással, de most kétségbeesésükben úgy döntenek, hogy megegyeznek. Isten azoknak az imáját jutalmazza, akik megfizetik az árát annak, hogy összhangban éljenek (ld. Zsoltárok 133:1).
3) Hálaadó imádság. Sokat elárul jellemedről, ha kérő imádságaid többségben vannak a dicsőítőkkel szemben. Az énközpontú emberek gyakran kérnek, de ritkán mondanak köszönetet. Isten nem fogja kiárasztani ránk mindazt, amit eltervezett számunkra, amíg nem leszünk hálásak azért, amink már van. A kérés sokat segít, a dicsőítés még többet! „… imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Az erővel teli élet a hálaadásból származik. Szó szerint meg tudjuk tartani, hogy „szüntelenül imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17), ha egész nap hálásak vagyunk, dicsőítjük Istent irgalmáért, szeretetéért, kegyelméért, hosszútűréséért és jóságáért.
„…aki a maga háza népét jól vezeti…” (1Timóteus 3:4)
Ahhoz, hogy egyensúlyt tudj tartani a család és a karrier között, időnként nehéz, áldozatkész döntéseket kell hoznod. Ha jól döntesz, örömmel tekinthetsz rá vissza, és nem megbánással. John Ortberg írja: „Egy barátom hivatásos zenész. Évekig abból élt, hogy mindenfelé utazott, és koncertezett. Egyre sikeresebb lett. Majd három évvel ezelőtt apa lett. Az élete felét úton töltötte. Aztán, amikor a lánya egyéves lett, rádöbbent, hogy a gyermeke alig ismeri őt. Tudta, hogy változtatnia kell, de ez eléggé megrémisztette. Mi lesz akkor, ha pályája megtörik, előrejutása lelassul, és végül lecsúszik? Mi lesz akkor, ha azzal, hogy többet lesz otthon, az élete nehezebb lesz? Elfogadott egy állást egy zeneművészeti egyetemen. Még most is szokott koncerteket adni, de már csak ideje kis töredékében utazik. Lányával való kapcsolata olyan öröm és büszkeség forrásává vált számára, melyet másképp sohasem ismert volna meg. El kellett engedni néhányat régi álmaiból, de azóta a CD-je nagy siker lett, és Grammy-díjra jelölték. És ami a legfontosabb: felismerte, hogy lánya alapvetően más emberré fog nevelkedni így, mintha úgy kellett volna felnőnie, hogy egy űr van a szívében, ahol az apának kellene lennie. Élete végére olyan neve lesz, ami sokkal többet fog jelenteni számára, mint az, hogy rocksztár. Ez a név az, hogy: „Apa!” A Biblia azt mondja, hogy olyan ember lehet vezető, „…aki a maga háza népét jól vezeti…” (1Timóteus 3:4). Ez pedig nem csak a vezető pozícióban lévőkre érvényes, hanem mindannyiunkra!
„Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott.” (Jeremiás 23:16)
Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekben ringatja magát. Az a mondás, hogy: „Ha hiszel benne, elérheted” egyszerűen nem igaz. Csaknem minden gyerek álmodik arról, hogy repüljön, mint a madár, de ez nem fog megtörténni, bármennyire erősen képzeli is. Láttál már tehetségkutató műsorokat? Néhány versenyzőnek fogalma sincs képességeiről. Hamisan énekelnek, sikítoznak, ordítanak és üvöltenek. Amikor pedig a zsűri azt mondja nekik, hogy nem voltak elég jók, ezek az önjelölt sztárok dührohamot kapnak, és ezt mondják: „Ez csak a te véleményed. Én nagyszerű vagyok.” Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzetünk ellenőrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterő diadala. Nem szerencsét remélő hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelő időben a megfelelő helyen lenniük, ha megvannak a megfelelő összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyű lenne? De nem az. Ralph Waldo Emerson mondta: „A sekély emberek hisznek a szerencsében… az erős emberek az ok-okozat törvényében hisznek.”Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következő: „Istentől való az álom?” Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításhoz. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal. A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentől kaptál.
Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek…” (Máté 7:7). Ez az ígéret csak abban az esetben érvényes, ha összhangban van Isten akaratával az, amit kérsz (ld. 1János 5:14). Amikor egy szerződést írsz alá, nem engedheted meg magadnak, hogy nem olvasod el az apró betűs részt. Ha pedig az álmodról van szó, nem teheted meg, hogy figyelmen kívül hagyod a valóságot. Ha mégis így teszel, a valóság falába fogsz ütközni. Ha Isten álmot ad neked, megad minden szükségeset a valóra váltáshoz. Minél valóságtól elrugaszkodottabb az álom, annál nagyobb kísértést érzel arra, hogy súlyt kell találnod az álom vakmerősége és a valóságos helyzeted között. Igaz, hogy meg kell próbálnod elérni olyasmit is, amiről eddig azt hitted, nem vagy rá képes, de ugyanakkor, amit teszel, azt a saját erődre és az irányításod alatt álló más tényezőkre kell alapoznod. Ha azok a dolgok kezdenek egyre jobban foglalkoztatni, amikre nem bírsz befolyással, akkor egyre kevésbé fogsz fejlődni azokban a dolgokban, amelyek neked hatalmadban vannak. Ilyenkor pedig fantáziavilágban kezdesz élni. Amikor Isten ad neked álmot, akkor az a te erődre van szabva. Catherine B. Hales mondta: „Húszas éveinket azzal töltjük, hogy felfedezzük mindazt a sok száz dolgot, amik lehetnénk- Amikor azonban elérünk harmincas éveink érettségére, elkezdjük azt is felismerni, mi minden nem leszünk soha. A feladatunk az, hogy elérve negyvenes éveinkbe, és azon túl is, a kettőt összeillesszük – tisztában legyünk mind a képességeinkkel, mind a határainkkal – és legyünk a legjobbak, amik csak lehetünk.”
„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.” (Példabeszédek 16:2)
Henry Blackaby egy nagyon önigazult ember történetét mondja el, aki így imádkozott: „Uram, valami nincs rendben. Olvasok Bibliát, rendszeresen imádkozom, hűségesen járok a gyülekezetbe és mindig adakozom jótékony célra, bár nincs sok pénzem. A testvérem ezek közül egyiket sem teszi, mégis rengeteg pénze van. Hogy lehet, hogy neki olyan sokat adtál, nekem pedig olyan keveset?” Rövid szünet után egy hang ez mondta: „Azért mert te egy álszent púp vagy a hátamon!” A Biblia azt mondja: „…Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4:6). Isten szíved szándékait vizsgálja, az indítékaidat ítéli meg. Lehet, hogy ott ülsz a templomban, de a szíved távol van Istentől. Így volt ez az izraelitákkal is (ld. Ézsaiás 1:10-17). Lehet, hogy segítesz szükségben lévőkön, de közben mégis kapzsi vagy. Júdás is így volt ezzel (ld. János 12:4-8). Mondhatod, hogy szereted Jézust, miközben mégis az ördög hatása alatt állsz. Péterrel így volt (ld. Máté 26:31-35). Lehet, hogy áldozatot hozol, de közben engedetlen vagy, mint Saul király (ld. 1Sámuel 13:7-14). Lehet rossz indítékkal imádkozni. Voltak ilyen emberek az újszövetségi gyülekezetben is (Jakab 4:3). Még az is lehet, hogy lelkipásztor vagy, aki szereti a tömeget, de nincs ideje az egyénekre. Nézz a szívedbe! A Jó Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet. Aztán vállára vetve hozta haza örvendezve. „…az Úr megvizsgálja a lelkeket.” Isten látja, mi van a szívedben. Bármit is teszel, annak indítéka Isten és az emberek iránti szereteted legyen! Láss túl tehát a tetteiden, és azt figyeld, mi van mögöttük! Kérd Istent, hogy mutassa meg, ő mit lát!
„…ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2:8)
Ha egy életmentő meg akar menteni, nagy hiba, ha segíteni próbálsz neki. Először ez talán nem tűnik problémának, hiszen végtére is általában arra szoktuk biztatni az embereket, hogy segítsenek magukon. De ha mély vízben kapálódzol, könnyen elfáradsz, és gyorsabban elsüllyedsz – sőt még másokat is lerántasz magaddal. Ezért mondja az életmentő, hogy hagyd abba a küszködést, és bízz benne. Értsd meg: Istennek nincs szüksége a te segítségedre ahhoz, hogy megmentsen! A Biblia azt mondja: „Elvette bűneinket… és életre keltett Krisztusban. Ezt ő egyedül végezte el, a mi segítségünk nélkül… csak annyit kell tennünk, hogy bízunk benne… Isten ajándéka ez az elejétől a végéig! Nem mi játsszuk a főszerepet. Ha rajtunk múlt volna, akkor most azzal kérkednénk, hogy mi tettük mindezt!” (Efézus 2:4-9 TM). Amikor Nikodémus elment Jézushoz, hogy a megváltásról beszélgessen vele, azt gondolta, Jézus majd azt fogja mondani, hogy bizonyos vallásos tantételeket és cselekedeteket kell betartania. Amit ez a kiváló vallási vezető képtelen volt felfogni, az a megváltás mindent átölelő lényege: hogy nem tudjuk kiérdemelni azt, hogy Isten elfogadjon. Őt nem fogják meghatni a jócselekedeteink; az Ő szemében: „…minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha…” (Ézsaiás 64:6). Ez valóban alázatra késztető gondolat! Robert Lowry írta: „Semmi sincs, ami engesztelés lenne bűneimért, csak Jézus vére. Összes jótettem sem elég, csak Jézus vére. Ó, drága ez az áradat, hófehérre mos engem. Semmi más ilyen forrást nem találok, csak Jézus vérét.”* Pál azt írja: „… Isten kegyelme… ingyen ajándék…” (Róma 3:24 NCV), és ezt az ajándékot ma neked is kínálja. Elfogadod? * Robert Lowry ismert énekét magyarul is énekeljük. Műfordítása: „Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a bárány Jézus vére. Hol gyógyulok meg ebből? Jézusomnak sebeibe’! Ó, drága ez az ár, itt jóvá lesz a kár, itt megnyugszik lelkem a Bárány Jézus vérében.”
