Sátán valóságos
„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.” (Efézus 6,12)
Van egy ellenséged – és ő nem az, akire gondolsz. Nem az, akivel versenyzel a munkahelyeden. Nem a házsártos szomszéd. Nem a volt házastársad. Nem az a csoport a közösségeden belül, akik nem bibliai módon helyezkednek veled szembe. Az ellenséged egyáltalán nem „test és vér”.
„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.” (Efézus 6,12)
A te harcod a Sátánnal van.
Annak, hogy olyan gyakran kedvtelenül és legyőzve kullogunk, az egyik oka, hogy nem igazán értjük kivel is állunk harcban. Nem tudjuk, hogy ki is a valódi ellenségünk. A gazdaságot, a politikai pártokat, emberek egy csoportját, vagy azt az embert vádoljuk, akit az utcában ki nem állhatunk.
Mindenkit vádolunk, csak azt az egyet nem, akit a Biblia tolvajnak és hazugnak mond, aki azért küzd, hogy tönkretegyen bárkit, aki szereti és követi Jézust.
Ahhoz, hogy győzedelmes legyél az életedet lehúzó dolgokban, el kell kezdened a megfelelő ellenséget támadni.
Amikor megteszed, azaz a valós ellenséged, a Sátán ellen vívsz csatát, tartsd észben ezeket az igazságokat:
- Nem vagy Sátán súlycsoportjában. Ez olyan, mintha gumilövedékkel támadnál egy csatahajóra. Jézuson kívül nincs más reményed arra, hogy a Sátán életedre gyakorolt befolyását legyőzd.
- Sátán mindenkit használ. Sátán a keresztények és a nemkeresztények fejébe is helyez gondolatokat. Időnként mindannyian Sátán játékszerei lehetünk. Védelmezd magad Isten páncéljával. (lásd Efézus 6,10-17)
- Nem minden jó, ami szellemi. Van szellemi világosság és van szellemi sötétség. Ne dőlj be a hazugságnak, hogy bármilyen út, ami Istenhez vezet megfelelő. Jézus azt mondta: „Én vagyok az út az igazság és az élet. Senki sem megy az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14,6)
- Sátán nem „fair játékos”. Sátán nem tud lecsapni, ezért inkább elkedvtelenítő és nyomasztó ötletekkel tölti meg az elméd. Rajta kell kapnod cselekvés közben, és tudatnod kell vele, hogy tudod honnan jönnek ezek a gondolatok, és kérned kell Jézust, hogy segítsen.
Sátán valóságos. Ő az az ellenség, aki folyamatosan rombolta az életedet. De itt a jó hír: Jézus ellen nincs esélye!
Beszéljetek róla:
- Kit tartottál az ellenségednek? Mik voltak azok a gondolatok, amik tudod, hogy a Sátántól voltak mostanában?
- Mit fogsz tenni, hogy megtámadd ezeket a gondolatokat az elméd védelme érdekében?
Egy valódi közösségben az emberek megtapasztalják a szimpátiát, ami nem tanácsadás vagy egy gyors, felületes problémamegoldás. A szimpátia részesedés a másik fájdalmából, annak megosztása a másikkal.
A szimpátia két alapvető emberi szükséglet találkozása: megértés és az érzelmek jóváhagyása.
Valahányszor megértesz és megerősítesz valakit az érzéseiben közösséget építesz. A baj az, hogy gyakran annyira sietünk megoldani a problémákat, hogy nincs időnk szimpatizálni másokkal. Néha az is megakadályoz ebben, hogy belefeledkezünk a saját sérelmeinkbe. Az önsajnálat kiírtja a mások iránti szimpátiát.
A közösségnek különböző szintjei vannak, mindegyik más időben helyénvaló:
* A legegyszerűbb szinje a közösségnek Isten szavának megosztása és együtt taulmányozása.
* Egy mélyebb szint, amikor szolgálunk, mint amikor missziózni megyünk együtt vagy egyéb másokon segítő eseményen veszünk részt.
* A legmélyebb, legintenzívebb szintje a közösségnek a szenvedés (Fil3:10, Zsid 10:33-34). Ez az, amikor részesedünk a másik fájdalmában, gyászába és hordozzuk egymás terheit. Azok a keresztények, akik ezt a szintet leginkább megértik azok, akiket kivégeztek, megvetettek, és gyakran mártírhalált haltak hitükért.
* A Biblia azt tanítja: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6:2)
A súlyos helyzetekben, gyászban és kétségek között van leginkább szükségünk egymásra. Amikor a körülmények olyannyira összetörnek, hogy eljutunk arra a pontra, amikor hitben elbizonytalanodunk. Ez az az idő, amikor leginkább szükségünk van hívő barátokra.
Szükségünk van egy kis csoportra, amit olyan barátaink alkotnak, akik értünk is hisznek Istenben, és átsegítenek a nehézségen. Egy kis csoportban Krisztus teste (a gyülekezet) valódi és kézzelfogható, még akkor is, amikor Isten távolinak tűnik.
Ez az, amire Jóbnak nagyon szüksége volt kínjai között. Így kiáltott fel: "Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét." (Jób 6:14)
Beszéljünk róla:
Ahhoz, hogy részesedj mások fájdalmából, gyászából, és ki tudd fejezni a szimpátiádat, tudnod kell meghallgatni a másikat. Hogyan értékelnéd önmagad hallgatóságként? Mitől lesz valaki jó hallgatóság?
A te kis közösséged mennyire tapasztalta meg az adott szintek mélységét?
