„…ajándékaink vannak… használjuk őket…” (Róma 12:6 NKJV)
A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk…” (Róma 12:6-7). Isten megadta neked kegyelmét arra, hogy bizonyos dolgokat jól tudsz csinálni. Nos, ez nem jelenti azt, hogy az ajtók automatikusan megnyílnak, és te azonnal felkerülsz a csúcsra. Vigyázz, amit egyik napról a másikra szerzel meg, azt egyik napról a másikra el is vesztheted! Először is fel kell ismerned az ajándékodat, aztán ki kell használnod minden lehetőséget a csiszolgatására, tanulnod kell a hibáidból, és kitartónak kell lenned abban, amire Isten elhívott. A középiskolában Sparky megbukott latinból, matematikából, irodalomból és fizikából. Bejutott a golfcsapatba, de rögtön elvesztette a szezon első fontos meccsét, aztán pedig a vigaszversenyt is. Társaságban nagyon gyámoltalan volt. Nem mondhatnánk, hogy nem kedvelték, de túlságosan szégyenlős volt. Középiskolás korában egyszer sem hívott el egy lányt sem randira. Volt azonban egy dolog, ami fontos volt Sparky számára – a rajzolás. Büszke volt munkájára, még akkor is, ha senki más nem értékelte. Képregényeket küldött a középiskolai évkönyv szerkesztőinek leközlésre, de elutasították. Ennek ellenére sem adta fel, hogy művész legyen. A középiskola után mintát küldött rajzaiból a Walt Disney Stúdiónak. Itt is elutasították. De Sparky nem adta fel! Úgy döntött, hogy megírja önéletrajzát képregény formájában. Képregényeinek népszerűsége végül számtalan könyv kiadásához és televíziós műsorokhoz vezetett. Sparky, azaz Charles Schulz, a Peanuts képregény szülőatyja, valószínűleg minden idők egyik leghíresebb képregényrajzolója volt. Főszereplőjéhez, Charlie Brownhoz hasonlóan Schulz is olyannak tűnt, mint aki nem sokra viszi, de istenadta tehetségéből kihozta a legjobbat, nem volt hajlandó feladni, és végül a csúcsra jutott! Tehát, használd az ajándékodat!
„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Korinthus 12:7)
Ha felfedezed és betöltöd élethivatásodat, annak az egyik legnagyobb haszna az, hogy végre eldől, mit értesz igazi siker alatt. Sokan tévesen határozzák meg a sikert. Az a képzetük támad, hogy a sikert azzal lehet mérni, milyen jól teljesítünk – másokhoz képest. Ez tökéletes recept a csalódottságra! Nem számít, mit csinálsz, mindig lesz valaki, aki jobban tudja. Ha azonban a siker fogalmát úgy határozod meg, hogy betöltötted-e Isten célját az életedben, akkor a mérce teljesen megváltozik. Az igazi siker nem az, hogy mit vittél véghez azzal összehasonlítva, amit mások véghezvittek, hanem, hogy mit tettél meg abból, amivel Isten megbízott. „Isten mindenkit megajándékozott valamivel, amivel bemutathatja Istent: mindenkinek jut belőle, mindenki hasznára” (1Korinthus 2:4 TM). Jézus azt mondta, hogy sikeres volt, mert elvégezte azt a munkát, amire Atyja elküldte (ld János 17:4). Pál ezt mondhatta élete végén: „… futásomat elvégeztem…” (2Timóteus 4:7). Ezzel a mércével mérve a siker akár azt is jelenti, hogy otthagysz egy jól jövedelmező állást azért, hogy Isten hívását kövesd. Jelentheti azt, hogy különleges tehetségedet az Ő dicsőségére használod, és nem arra, hogy azzal hírnevet és vagyont szerezz. Bármi is az, ha egyszer tudod, hogy mi a hivatásod, felhagyhatsz azzal, hogy másokhoz hasonlítgasd magad, vagy azt kívánd, bárcsak valaki más lennél. A Biblia azt mondja, hogy mindannyian azért kaptunk ajándékokat, hogy használjunk vele a közösségnek (ld. 1Korinthus 12:7). Csak akkor fogsz igazi beteljesülést érezni, ha arra használod ajándékodat, hogy mások számára áldás légy. A fizetés és az előléptetés jó dolog, de nem foglalhatják el az isteni célkitűzés helyét. Csak az elhivatásod betöltése ad tartós örömet.
„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Valaki azt mondta, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik próbálunk szellemi tapasztalatokat szerezni, hanem szellemi lények, akik próbálunk emberi tapasztalatokat szerezni. A benned lévő életerő Istentől származik, Aki Lélek. Amikor Őt imádod, ez olyan, mint visszatérni az eredethez és újra összekapcsolódni Vele. Van egy történet egy kisfiúról, aki újszülött húga bölcsője mellett ült, és ezt suttogta neki: „Meséld el, hogy milyen Isten, mert én már elfelejtettem.” Jézus azt mondta: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Amikor Michael Jordant megkérdezték, hogyan tudott egyetlen mérkőzés alatt több mint nyolcvan pontot szerezni csapatának, a kosárlabda-sztár így válaszolt: „Mert jó helyen voltam.” Bizonyos értelemben a teljes szívű dicsőítés, imádat bevisz Isten jelenlétébe! Dávid, a zsoltáríró így élt. „Naponta hétszer dicsérlek téged…” (Zsoltárok 119:164). „Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét!” (Zsoltárok 113:3 NKJV). „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). Micsoda kép! Isten jelenlétének folyamában legmélyebb szomjúságunk kielégül, sebeink meggyógyulnak, erőnk megújul, és az ellenség hatótávolságán kívül kerülünk. Henry Blackaby mondta: „Soha nem leszel elégedett azzal, ha csak tudsz Istenről. Isten igazi megismerése olyan tapasztalatok által történik, amikor Ő jelenti ki magát neked.” Ez történik meg olyankor, amikor imádod, dicsőíted Őt.
„…a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15)
A Biblia azt mondja: „… a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” (Róma 8:15-17). Az örökbefogadó szülők jól tudják, milyen űrt érezni a szívünkben, keresni, küldetésbe indulni, felelősséget vállalni egy fájdalmas múltú és bizonytalan jövőjű gyermekért. Pontosan ezt tette érted Isten. Jól tudta, hogy problémás gyerek vagy, tudta, hogy mibe fog neki mindez kerülni, mégis keresett és megtalált, kifizette érted az árat, hazavitt, neked adta a nevét, és a jogot, hogy így szólítsd: „Abba”, ami egy szeretetteljes kifejezés, azt jelenti: „Apa”. Az örökbefogadás nem olyan valami, amit ki lehet érdemelni, csak ajándékba lehet kapni. Sosem lehet ilyet hallani egy örökbefogadásra készülő szülőtől: „Szeretnénk a kis Marcsit örökbe fogadni, de először szeretnénk tudni, hogy van-e háza, van-e továbbtanulásra félretett pénze, van-e autója az iskolába járáshoz és van-e elegendő ruhája minden napra?” Az örökbefogadási ügynökség bizonyára ezt mondaná: „Álljunk meg egy pillanatra, nem azért fogadják őt örökbe, amije van, hanem amire szüksége van! Szeretetre, reményre, otthonra és jövőre van szüksége!” A fiúság Lelkét nem lehet megérdemelni, csak hittel elfogadni lehet. Ez azért fontos, mert ha nem szerezhető meg szuper-erőfeszítéssel, akkor nem is veszíthető el gyenge teljesítménnyel. Micsoda biztonságérzetet ad ez a tudat! Sőt, ami még több: örökösévé is leszel mindannak, amit Atyád birtokol. Ez azt jelenti, hogy sosem lesz olyan szükséged, amit ő ne tudna betölteni. Hát nem nagyszerű ez?
„…úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek…” (Márk 10:15)
Jézus azt mondta: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:15). Újra kisgyermekké kell lenned, hogy olyan kapcsolatod lehessen az Úrral, amilyet mindig is hiányoltál; hogy engedd, hogy meggyógyítsa és helyreigazítsa múltad sérüléseit. Isten kitárja karját, és a felnőtteket úgy öleli magához, mintha kisgyermekek lennének, akiket táplálni kell és szerető neveléssel átvinni az első évek fájdalmain. Ez az újjászületés ad esélyt az újrakezdéshez. Isten nem fog visszaélni bizalmaddal, nem fog bántani, ha hozzá jössz. A dicsőítésben úgy jövünk elé, mint egy járni tanuló, totyogó gyermek. Az imádattal megcsókoljuk arcát, és belebújunk biztonságot adó ölelésébe. Nincsenek hátsó szándékai, szeretete őszinte. Ezért fontos megtanulnunk, hogyan imádjuk és dicsőítsük őt. Még ha gyermekkorodban olyan helyzetekbe kerültél is, amelyek felnőtteknek valók, Isten meg tudja változtatni mindazt, amin keresztülmentél. Íme, mit mondott népének: „elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! … Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, gyönyörű lettél… rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled… és az enyém lettél. Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. Tarka ruhába öltöztettelek, és bőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.” (Ezékiel 16:6-10 NIV). Isten képes megtenni ugyanezt érted is.
Kérd rá Isten áldását!
Szeretetben és megbocsátásban járni több okból is nehéz.
1) Szembemegy testi természetünkkel.
2) Megeshet, hogy a másik sosem fogja megtudni, hogy megbocsátottad a vétséget.
3) A szíved összetörhet, ha látod, hogy imádságaidra válaszul Isten megáldja a sértő felet, mint ha sohasem vétett volna ellened.
Kálvin János rámutatott, hogy az ilyen imádság „fölöttébb nehéz”, a korai egyház teológusa, Aranyszájú Szent János „az önuralom csúcsának” nevezte. A Biblia azt mondja, hogy Jób szenvedései véget értek és gazdagsága helyreállt, amint imádkozni tudott azokért, akik addig csak fokozták kínjait (ld. Jób 42:10). Ha így imádkozol, azzal gyakorlatba ülteted Jézus híres Hegyi beszédében elhangzott szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté 5:44–45 KJV). Ez Krisztus megbocsátás szabványa, és ez magas mérce. Talán azon töprengsz, hogyan is élhet valaki eszerint. Nézd meg az első keresztyén vértanú, István életét és halálát. Még akkor is, mikor ellenségei megkövezték, így imádkozott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (ApCsel 7:60). Ebben van István nagy hatékonyságának egyik titka. Az őszinte megbocsátás az a gyógyszer, mely meggyógyítja a legmélyebb érzelmi sebeket is. Becsukja az ajtót a múltad után, kegyelmet és motivációt ad arra, hogy továbblépj és élvezd az életet, amit Isten neked szán.
Kerülj közelebb Istenhez, és maradj is ott!
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12)
Pál apostol így írt Isten népének a múltban elkövetett hibáiról: „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:11–13). Itt Pál kétféle embertípust szólít meg, akik különösképpen is veszélyben vannak:
1) Azok, akik azt hiszik, ők biztosan soha nem buknak el. „Te sem vagy kivétel. Épp olyan könnyen hasra eshetsz, mint bárki más. Semmi értelme az önhittségednek, inkább Istenben bízz!”
2) Azok, akik azt hiszik, hogy sosem fognak tudni talpra állni. „Isten soha nem hagy cserben, soha nem enged túl nagy próbát, mindig ott lesz melletted, hogy átsegítsen rajta.” Hát nem nagyszerű hír? Isten nem csupán megérti küzdelmeidet, de a kivezető utat is megmutatja: ami éppen a próbán át vezet. Ezért a mai ige számodra ez: Kerülj közelebb Istenhez, és maradj is ott!
„Ti Krisztus… levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)
A János 3:16 a legnagyszerűbb üzenet, amit valaha is embernek küldtek. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” Isten azért küldte Jézust, hogy szeretetét megmutassa; minket pedig azért küld, hogy kihirdessük! „Ti Krisztusnak… levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva” egy elveszett, kizsigerelt világ számára, amely válaszokat keres. Nos, amikor egy levél érkezik, bizonyos kérdések vetődnek fel:
1) Kinek van címezve? Ez a levél annak szól, „aki hisz”. Bárkivel is találkozol, van valamid, amire szüksége van, valami, ami sokkal fontosabb, mint az adócsökkentés, a fizetésemelés, egy megoldás a globális felmelegedésre, vagy a rák egyik gyógymódja. Barátoknak, ellenségeknek, rokonoknak, szomszédoknak, munkatársaknak és idegeneknek egyaránt szükségük van az üzenetedre és a reményre, amit viszel.
2) Kitől érkezett? A feladó személye meghatározza a címzett érdeklődésének szintjét. Te Krisztustól jövő levél vagy, és Krisztusról szólsz. „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat…” (2Korinthus 4:5). A mi üzenetünk nem saját magunkról szól, hanem Jézusról. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). A vallásos emberek a vallásukat reklámozzák. Mi Krisztust képviseljük. „De az embereket tényleg érdekli Jézus?” – kérdezed. Igen! Életében tömegeket vonzott. Halála és feltámadása óta megszámlálhatatlan milliókat vonz mindkét nemből, minden társadalmi rétegből és a föld összes nemzetéből. „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket” (János 12:32). Manapság semmire sincs olyan nagy szükség, mint Jézus Krisztus eleven képmására, kézbesítsd hát a szerelmes levelet mindenkinek, aki keresztezi az utadat!
A Biblia azt mondja, hogy az életed egy szerelmeslevél Jézustól, „amelyet ismer és olvas mindenki”. De egy levél csak akkor hatékony, ha könnyű elolvasni és megérteni. Egy idősebb barátom mondta romló kézírásáról: „még mindig el tudom olvasni az írást, de nem tudom leírni az olvasást!” Az olvashatatlan írás torzítja az üzenetet, és elcsüggeszti az olvasót. Elvész az a cél, hogy átadja az író gondolatait, és az olvasó vagy felhagy az olvasással, vagy nem jut el hozzá az üzenet.
Annak érdekében, hogy a Jézustól jött szerelmesleveled valóban eljusson azokhoz az emberekhez, akiknek küldte, hadd álljon itt néhány általános torzulás, amit el kell kerülnöd: a) becstelenség: mint például feltupírozni a költségszámládat, lopni a vállalat idejét vagy hazavinni dolgokat, amikről úgy gondolod, úgysem fognak hiányozni senkinek. b) vonakodó, sértődött hozzáállás, ha egy barát, egy munkatárs vagy a főnök arra kér, hogy tedd meg a második mérföldet is, és segíts egy alkalmatlan időpontban. c) hanyag munkavégzés, ami minőségen aluli termékben vagy szolgáltatásban mutatkozik meg. d) megbízhatatlanság és állhatatlanság – például nem lehet rád számítani, hogy ott legyél, ahol lenned kellene, vagy hogy eleget tegyél a kötelességeidnek. e) ünneprontás. Azok a keresztények, akikből hiányzik a humorérzék és a rugalmasság, akik úgy viselkednek, mintha öröm-károsultak lennének, ártanak Krisztus ügyének. f) sértődékenység: ha folyton az érzéseidről beszélsz, könnyen felzaklatnak a dolgok, és túlreagálod az akaratlan sértéseket is. g) hisztizés – ha morgós és zsémbes vagy, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy te szeretnéd. h) „szentjózsef-kór” ami arra késztet, hogy önigazult és fölényes stílusban beszélj. Mivel „ismer és olvas mindenki”, őrizkedj ezektől a viselkedésformáktól, amelyek eltorzítják azt az életadó üzenetet, amelyet Isten rajtad keresztül akar elküldeni másoknak!
Ha már tudod, hogy egy levél neked szól, a következő kérdés ez: mi áll benne? A 2. Korinthusi levélből kitűnik néhány kulcskifejezés: „átformálódik”, „elvet” és „újjá lesz!” „Ugyanarra a képre formálódunk át” (2Korinthus 3:18). „Elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket…” (2Korinthus 4:2). „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A levelünkben az üzenetnek világossá kell tennie, hogy mi már nem azok vagyunk, akik valaha voltunk, mert:
1) Krisztus megváltoztatta a gondolkodásunkat. Mivel megváltoztunk „értelmünk megújulásával” (ld. Róma 12:2) mostmár az életet, magunkat, másokat, a kihívásokat és a lehetőségeket Isten gondolatainak fényében látjuk, nem a magunkéban. Lehetőségeket látunk ott, ahol csak akadályokat láttunk, és esélyt látunk ott, ahol csak problémákat láttunk. Elménk, melyet kikészített az aggodalom, most telve van bizakodással és békességgel.
2) Krisztus megváltoztatott minket erkölcsileg. Az 1Korinthus 6:9-10-ben szereplő bűnlajstrom olyan életvitelről beszél, amit egykor jól ismertünk. Megemlíti az erkölcstelen életvitelt folytatókat, a tolvajokat, nyerészkedőket, részegeseket, rágalmazókat, csalókat stb. És aztán jön a nagyszerű 11. vers: „Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében…” Ő átformálta a jellemünket.
3) Krisztus megváltoztatott minket szellemileg. Valaha képtelenek voltunk arra, hogy élvezzük Igéjét, az Ő imádatát és az Ő dolgait. Most, az Ő bennünk lakó lelke által életre kelve, örömünkre szolgálnak ezek (1Korinthus 2:14)! A levelednek így kellene hangoznia: „Jézus megváltoztatta az életemet, és ha hagyod, akkor a tiédet is meg fogja változtatni!” Ma tehát kézbesítsd a szerelmesleveledet mindenkinek, akivel találkozol!
Titkos bűnök megvallása
„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék.” (Lukács 12:2)
Julie Ann Barnhill motivációs szónok írta: „Hajlamos vagyok a titkos bűnökre, a rejtett vétkekre. Életem legnagyobb részében sikerült elérnem, hogy ezeknek a dolgoknak 99,9%- a észrevétlen maradt. Rendszeresen jártam gyülekezetbe, és úgy tűnt, boldog családi életem van, de igyekeztem nem mutatni az életem árnyékos oldalát – nagy árat fizettem érte. A költekezésemmel kapcsolatos hazugságok anyagi problémákhoz vezettek a házasságomban. Az irigység megfosztott barátságoktól és az elégedettségtől. A tizenéves koromban érzett harag, mely akkor öncsonkítási rohamokban nyilvánult meg, most újra kirobbant gyermekeim ellen irányuló dühkitörésekben. Amikor pedig az alkohol kopogtatott a magány és a depresszió idején, én beengedtem. Most talán azt mondod: »Megosztottad velem néhány titkodat – de ezek semmik az enyémekhez képest.« Nem azt kell méregetnünk, kinek ijesztőbb a titka; azt kell elismernünk, hogy nem vagyunk egyedül a titkolózással. Ha csak a kibeszélés kedvéért valljuk meg a bűneinket, az könnyen válik a pletykalapokhoz és a bulvárműsorokhoz hasonlóvá. Nem elég kimondani a dolgokat. Teljes bocsánat csak Krisztus által érhető el, de ehhez őszinte bűnvallás kell. Az ő bocsánata elfedez mindent, bármilyen szörnyű is, amit tettünk. Jézus ismeri titkainkat, ám ettől még szeret minket. Titkaink azonban akadállyá lehetnek köztünk és a szégyentől mentes élet között, melyet ő tervez számunkra. Valljuk meg bűneinket, hogy megváltást, szabadulást, örök életet találjunk. Mondjuk el titkainkat egy megbízható barátnak, hogy megismerhessük az isteni gyógyítás valóságát egy másik hús-vér emberrel való kapcsolat által.”
„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Példabeszédek 28:13)
Julie Ann Barnhill így folytatja: „A »hazugság atyja« (János 8:44) el akarja velünk hitetni, hogy vannak olyan dolgok, amiket ha elkövetünk, akkor Isten többé nem fog szeretni minket. Időnként én is bevettem három kedvenc hazugságának egyikét. Első hazugság: csak te tettél valaha is ilyet. Kevés dolog van, ami miatt annyira le tud terhelni a kárhoztatás és a bűntudat, mint a haragom… Bár kívülről összeszedettnek tűnök, tudom, hogy a zárt ajtók mögött mondtam vagy tettem olyat, amivel átléptem a határt. Megvallottam ezeket a barátaimnak, remélve, hogy azt hallom, nem vagyok ezzel egyedül. De néma csend volt a válasz, és az ellenség suttogása: »Ugye megmondtam, hogy senki más nem tett ilyet. Rajtad már nem lehet segíteni.« El is hittem ezt, amíg Isten vissza nem vitt a kisgyermekkoromban megtanult és elhitt bibliai igazságokhoz: a) Ha megvalljuk bűneinket, ő újra és újra megbocsát. b) Ha engedem, Isten megváltoztatja gondolkodásmintáimat, és erőt ad, hogy a helyes dolgot tegyem. c) Még ha elbukom is, Jézus hűséges marad, mert lehetetlen, hogy hűtlen legyen. Három évvel később több száz anyának mondtam el, min mentem keresztül, biztosítva őket arról, hogy nem ők az egyetlenek, akik mondtak, tettek vagy gondoltak olyat, ami miatt most ostorozzák magukat. Sorban álltak, hogy beszéljenek velem. Néhányan lehajtott fejjel, csendesen vártak. Másokon látszott, mennyire küzdenek, hogy össze tudják szedni magukat most, hogy az ellenség hazugsága lelepleződött. Újra meg újra azt mondják: »Köszönöm az őszinteséget!« Az Úr megmutatta nekem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki olyan dolgot tett, mint én.” Nos, ez valódi szabadság!
„A rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.” (Ézsaiás 58:12)
Második hazugság: Isten most már nem fog használni. Julie Ann Barnhill így folytatja: „A nők vágynak arra, hogy életüknek örökkévaló értéket adjon valami, ami többet számít a farmerméretnél vagy az önéletrajzban feltüntetett magasabb képzettségnél. Mégis sokszor ezek alapján a felszínes normák alapján ítéljük meg magunkat. Gondolj bele, hányszor néztél megvetéssel a tükörképedre, hányszor dőltél be hazugságnak, hogy Isten többé nem fog használni. Én élő példa vagyok arra, hogy Isten igenis tud és fog használni múltbeli hibáink ellenére is. Dávid azt mondta: »megvallottam neked vétkemet« (Zsoltárok 32:5). A Szentírásban említett legszörnyűbb bűnök sem verhetnek éket közéd és Krisztus szeretete közé, ha megvallod őket, és bocsánatot kérsz. Isten igazsága elűzi az ellenség hazugságát. Kapaszkodj ebbe az ígéretbe: »az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged… a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá« (Ézsaiás 58:11-12). Harmadik hazugság: Ha az emberek megtudják, mit tettél, nem fognak szeretni, nem fognak megérteni, nem fognak megbocsátani neked. Talán lesznek olyanok azok között, akiket barátaidnak tartottál, akik elhagynak… velem is megtörtént. Eltűntek mellőlem barátok, amikor megtudták, mennyire elszúrtam az életemet. Egyszer én is elfordultam egy baráttól, amikor megtudtam kényelmetlen részleteket az életéről. A barátok jönnek és mennek, de az igaz barát ragaszkodik hozzád, mint a testvéred (ld. Példabeszédek 17:17). Én nem voltam hűséges a barátomhoz, de Jézus mindig hűséges hozzánk. Sokszor megígérte, hogy soha nem hagy el. »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).”
„… te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsoltárok 32:5)
Dávid azt mondta: „megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam… és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsoltárok 32:5). Julie Ann Barnhill így ír: „Ha már belefáradtál abba, hogy azt tetteted, jól vagy, akkor ideje cselekedni. A nők, különösen a keresztyén nők túl sokáig gondolták úgy, hogy ők az egyetlenek, akiik szégyenletes problémákkal, gyötrő bűntudattal és titkolt dolgokkal küzdenek. Ha megnyílunk Isten előtt, őszinték vagyunk önmagunkkal és másokkal, akkor üdítő szabadságot és békét élhetünk meg. Egy nő ezt írta nekem: »Tizennyolc éve koromban abortuszom volt. Senki sem tud róla. Évekig bejelöltem a napot a naptáramban, és gyászoltam a gyermeket, akiről senki sem tudott, és a fiatal anyát, aki egyedül cipelte a bűntudat terhét. De többé már nem! Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül, és életemben először elhittem, hogy Isten nagyobb, mint a titkom, és ő kész megbocsátani.« A titkoknak csak akkor van hatalma felettünk, ha rejtegetjük őket. Ha lelepleződnek Isten szeretetének fényében, akkor többé nem uralkodnak rajtunk. Azért van néhány dolog, amit tekintetbe kell venned, mielőtt megnyílsz valaki előtt: 1) Ha az az ember továbbad másoknak olyasmit, amit bizalmasan mondtak el neki, akkor vajon ki lesz a következő beszédtémája? 2) Légy óvatos azokkal, akik kéretlen tanácsokkal látnak el, majd sértésnek veszik, ha nem hallgatsz rájuk. 3) Tartsd távol magad azoktól, akik megpróbálnak megnyugtatni, és azt mondják, ne aggódj a titkaid miatt. Inkább keress olyan embert, a) akinek józan belátása van, és tudja, hogy mikor vonuljon vissza, vagy lépjen előre, ha zaklatott vagy; b) aki nyíltan beszél saját küzdelmeiről is; c) aki gyors a hallásra, késedelmes a szólásra; d) akinek szavai és tanácsai a Szentírás igazságaira épülnek.
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
John MacArthur írja: „Jézus törvénymagyarázata megsemmisítő csapás a hazugságra, miszerint minden a látszat. A titkos bűn különösen iszonyatos, mert: 1) Isten a szíveket vizsgálja. Ha felismerjük, hogy ő az egyetlen, aki látja, mi rejlik a szívünkben, nem tudjuk majd olyan könnyen semmibe venni. Ostobaság azzal enyhíteni a bűnt, hogy rejtegetjük, kétszeres ostobaság azt gondolni, hogy jobbak vagyunk másoknál azért, mert titokban vétkezünk, a vétket titkolni a legnagyobb ostobaság. »Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége« (Példabeszédek 28:13). 2) A bűnös gondolatok és a bűnös tettek ugyanabból a forrásból erednek. Jézus azt mondta, hogy a gyűlölet ugyanolyan bűn, mint a gyilkosság, és a kívánság lényegében már házasságtörés; ezzel nem azt állította, hogy nincs különbség a mértékben, azt mondta vele, hogy a kéjvágyó embernek nincs joga a házasságtörőnél többre tartani magát. A tény, hogy valaki ilyen gondolatokat dédelget, bizonyítja, hogy képes az erkölcstelen cselekedetre, és ha valaki gyűlöli a testvérét, annak már gyilkosság lappang a szívében. 3) A titkos bűnnel együtt jár a képmutatás. Miért? Mert ezzel próbálja takargatni. Jézus a képmutatást »a farizeusok kovászának« nevezte (ld. Lukács 12:1), mert belevegyül a dolgokba, mint a kovász. Eltompítja a lelkiismeret, és utat nyit a jellemromboló bűnöknek. Ne higgy annak, aki arról próbál meggyőzni, hogy minden a látszat. A titkos életed a jellemed lakmuszpróbája, »mert olyan ő, ahogy gondolkodik magában« (Példabeszédek 23:7 NASB). Ha tudni akarod, milyen vagy valójában, vizsgáld meg a magánéleted titkait. Aztán nézz bele Isten Igéjének tükrébe, és engedd, hogy felfedje és helyreigazítsa szíved szándékait.”
