„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” (Lukács 9:23)
Egyszer egy hadnagy így szólt a csapatához: „Önkénteseket keresek. A küldetés valószínűleg nem lesz sikeres, és sokan közületek nem fognak visszatérni. Akit érdekel a dolog, lépjen egy lépést előre!” A katonák körülnéztek, majd mind tettek egy lépést hátra, csak egy gyanútlan „önkéntes” állt egyedül. Isten nem „kényszerű önkénteseket” keres. Jézus azt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” Olyan embereket keres, akik hajlandók elhagyni kényelmi zónájukat; nem várják el, hogy az élet az ő feltételeik szerint menjen; készek feláldozni mindent olyan emberekért, akik talán sosem szereznek tudomást áldozatukról; és hajlandók megfizetni az árat azért, hogy Isten terve végbemenjen. Sőt, ami még több, ezt „naponként” elvárja. Amikor Jézus azt mondta: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét… az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:27), nem olyat kért, amit ő maga nem tett meg. Oswald Chambers mondta: „Ha elkötelezzük magunkat az emberiség szolgálatára, az porrá zúz minket, és összetöri a szívünket, mert gyakran fogunk hálátlansággal találkozni… Ha azonban Isten iránti szeretetünk a hajtóerőnk, akkor semmilyen hálátlanság nem fog gátolni abban, hogy embertársainkat szolgáljuk.” János azt mondja: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért” (1János 3:16). Nos, hajlandó vagy naponta meghalni? (ld. 1Korinthus 15:31) Ha jól belegondolsz, ez nehezebb, mint a fizikai halál, mert azt jelenti, hogy megtagadod magad, és engedelmeskedsz Istennek akkor is, ha valami szokatlant vagy nehezet kér – mert erre hívott el!
Isten bennünk lakó Lelke tolmácsol nekünk
„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)
Amikor idegen országba mész, kényelmetlenül érezheted magad, és egy kicsit elveszettnek is, mert nem beszéled a nyelvüket. Minden egészen más, mint amihez hozzászoktál.
A szellemi világ nyelve az imádság, és mivel a szellemi világ a forrása az erőnknek, a győzelmünknek, a békénknek, az örömünknek és minden másnak is, amire szükségünk van, ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk beszélni ezt a nyelvet. A jó hír az, hogy van egy tökéletes tanárunk és tolmácsunk: maga a Szentlélek. Neki az az egyik feladata, hogy megtanítsa nekünk az imádság nyelvét, és vezessen minket, amikor Istenhez szólunk – és ő jól végzi a munkáját! A Biblia azt mondja, hogy a Szentlélek tolmácsolni tudja imáinkat Istennek még akkor is, amikor nem tudjuk, mit mondjuk. „… ha nem tudjuk, hogy hogyan vagy mit imádkozzunk, nem baj. Ő imádkozik bennünk és értünk, imává formálva szavak nélküli sóhajainkat, fájdalmas nyögéseinket…” (Róma 8:26 TM). Hát nem csodálatos?
Az imádság a kapocs a fizikai és a szellemi világ között; és mivel a szellemi világ irányítja a fizikait, ha kapcsolatba lépünk a fenti világgal, az kihat arra, hogy hogyan működünk a lenti világban. Mivel az imádság kapcsolati dolog, a Szentlélek közvetíti felénk Isten szívét azáltal, hogy összekapcsolódik a mi emberi szellemünkkel, hogy hallhassuk, amint Isten szól hozzánk lényünk legmélyén. Ezért nem lehet összecsapni az imádságot, és ezért olyan fontos időt fordítani arra, hogy elmélkedjünk és csendben legyünk Isten előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a Szentlélek megossza velünk Isten gondolatait, hogy elkezdhessünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő. Számodra milyen értéke van ennek?
Járj megbocsátásban!
Tizenhét évvel azután, hogy újra találkozhatott elveszettnek hitt fiával, Józseffel, Jákób meghalt, és József testvérei pánikba estek. Az jutott eszükbe: „Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” (1Mózes 50:15). Ezért összeültek, kitaláltak egy történetet, és megüzenték Józsefnek: „Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” (1Mózes 50:16–17). Gondolj bele! Ha apjuk valóban ezt mondta volna, akkor nem a testvéreknek mondta volna, hanem magának Józsefnek, nem igaz? Nem akart volna a sírba térni attól félve, hogy József esetleg mégis végrehajtja bosszúját. Amikor József meghallotta, hogy bátyjai kételkedtek bocsánatában, hívatta őket, és sírva ezt mondta: „Ne féljetek… eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:19,21). Az őszinte bocsánat, amit a Szentírás tanít, egy elkötelezettség, amelyet életed minden napján gyakorolnod kell. Az embereknek akkor van legnagyobb szükségük a szeretetre, amikor a legkevésbé érdemlik meg. Soha senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. Ha Jézus arra várt volna, míg ellenségei megbánják, amit tettek, akkor nem imádkozott volna így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Persze, könnyebb megbocsátani, amikor a másik elismeri vétkét, de ha ezt előfeltételként szabod, akkor sosem fogod megtapasztalni a győzelmet! Márpedig amit nem bocsátasz meg, azt újra meg újra át kell élned! Bocsáss meg hát a saját érdekedben, vedd vissza az életedet, és járj az Úr áldásaiban!
„”Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!” (Ézsaiás 52:11)
Egyszer egy férfi lemosatta a szélvédőjét egy benzinkútnál. Amikor a benzinkutas befejezte, a férfi azt mondta: „Ez pocsék munka. Kezdje elölről! A szélvédő ugyanolyan koszos, mint volt.” A benzinkutas tehát nekilátott újra letörölni. A férfi megnézte, majd keserűen mondta: „Ez az ablak egy cseppet sem változott.” A férfi felesége, aki mellett ült az autóban, majdnem szétrobbant. Átnyúlt a férjéhez, levette róla a szemüvegét, megtörölte, majd visszaadta neki. A benzinkutas jól végezte a munkáját. A probléma végig a sofőrrel volt. Lelki értelemben szólva: a szemüvegeden múlik, hogy mit látsz és milyennek látod azt. Ha az irigység és féltékenység lencséin át nézed, neheztelni fogsz mások áldásaira. Ha a törvényeskedés szemüvegét használod, akkor kegyetlen és irgalmatlan leszel szavaidban és cselekedeteidben. ha a félelem és hitetlenség lencséin át nézel, akkor lekorlátozod Istent, és megfosztod magadat attól, amit tenni tudna érted. Ha az önzés lencséit használod, akkor magadat teszed első helyre, és ezt megszenvedik szeretteid. Ha a negatív hozzáállás és cinizmus szemüvegét hordod, akkor az emberek kerülni fognak, mert nem vagy élvezetes társaság. „Tisztítsátok meg magatokat, aki az Úr edényeit hordozzátok!” Ahogy a szemüvegedet meg kell törölnöd, hogy megtisztítsd a környezetedből ráragadt szennyeződésektől, ugyanúgy szívedet és az értelmedet is meg kell tisztítanod. Hogyan történik ez? Jézus azt mondta: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Imádság és mindennapi bibliaolvasás által lesz mindig megfelelő életszemléleted.
Soha nem áruld el más bizalmát!
„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)
Mindenkinek szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Amikor rossz szokásokkal vagy függőségekkel csatázunk, szükségünk van egy biztonságos helyre, ahová mehetünk, tudva, hogy szeretnek, megértenek, támogatnak és imádkoznak értünk. Ha azok, akiket valamilyen sérülés ért, nem találják meg ezt a gyülekezetben, ahová fordulnak? A bizalom elárulása szörnyű bűn. „De hiszen igazat mondtam” – tiltakozol. Na és? „A pletykafészek kibeszéli a titkokat, de a hűséges lelkű elrejti azt” (Példabeszédek 11:13 NKJV). A Hippokratészi eskü ezt mondja: „… és ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a terápia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni”. Ezt az esküt az orvosok és más bizalmi állást betöltők teszik le. De mindannyiunkat kellene, hogy kössön ez a fogalom! Te hogy éreznéd magad, ha az orvosod, a pszichológusod, a lelkészed vagy egy barátod, akiben bíztál, megsértené a bizalmadat, és mindenkinek elhíresztelné legszentebb titkaidat? Fájna? Árulásnak tartanád? Minél tovább élünk, annál inkább felismerjük, hogy nagyon kevés megbízhatóan titoktartó ember van, és annál jobban értékeljük őket. Ha megkérnének, hogy határozd meg a becsületes ember fogalmát, ugye, hogy a megbízhatóság a lista elején állna? Íme tehát néhány alapszabály, amely szerint élhetsz: a) ahelyett, hogy elmondanád, imádkozz érte! b) kritizálás helyett keresd meg a másikban a jót! c) a harag helyett légy kegyelmes! Ahogy másokkal bánsz, Isten úgy fog bánni veled!
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)
Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak. Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket: 1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket. 2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták. 3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket. 4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak. 5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg. 6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak. 7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot. 8) Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak. 9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak. 10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb. A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét. Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!
A „neki megfelelő módon” azt jelenti, hogy: „olyan módon, ami legjobban illik gyermeked egyedi alkatához, képességeihez, Istentől kapott személyiségéhez”. A perfekcionizmus árt ezeknek a személyiségjegyeknek, arra biztatja a gyermeket, hogy olyanná váljon, amilyenné nem kellene válnia, azért, hogy elismerést szerezzen. Így tudsz segíteni abban, hogy gyermeked le tudja győzni ezt: 1) Győzd meg arról, hogy értékes Isten szemében és a te szemedben is azért, aki, nem azért, amit elért! 2) Segíts neki megérteni, hogy lehetetlen minden feladatot hibátlanul teljesíteni! Tanítsd meg, hogy úgy gondoljon a hibákra, mint tapasztalatszerzési lehetőségekre, segíts, hogy tisztán lássa személyisége értékeit, tanítsd képességei, gondolkodása és döntéshozatala fejlesztésére! 3) Beszélj neki a saját hibáidról és téves döntéseidről! Beszéljétek meg a hiányosságaidat és azt, hogyan nőttél túl rajtuk. 4) Magyarázd el neki, hogy a perfekcionistáknak „csőlátásuk” van, ezáltal korlátozott és korlátozó probléma-megoldási lehetőségek közé zárják magukat. Magyarázd el, hogy egy problémát többféle módon is meg lehet oldani; tervezzetek el valamit, és csináljátok végig! Vitassatok meg néhány más módszert, eszközként használva látótere tágítására, segíts neki nagyobb rugalmasságot kialakítani az életében. 5) Ünnepeld az erőfeszítést is, ne csak az eredményt! Dicsérd olyan vonásait, amik nem eredményfüggők, például nagylelkűségét, őszinteségét, kedvességét. 6) Csökkentsd a nyomást! Valóban szüksége van annyi különórára, és tényleg részt kell vennie minden tanórán kívüli foglalkozáson is? A perfekcionizmus a „sok a jóból”. Egészen kisgyermekkorban elkezdődik, és nem lehet természetesen „kinőni”. Ha segítesz módszeresen csökkenteni, az javítani fogja gyermeked életminőségét.
