A hiteles keresztény közösségekben fontos, hogy az emberek megtapasztalják a kölcsönös függőséget. Ez a kölcsönösség, az adni és kapni művészete; az egymástól való függés.
A Biblia azt mondja: "Az Isten által megalkotott testünk a modellje annak, ahogyan nekünk egymáshoz kell viszonyulnunk, mint gyülekezet: mindegyik rész függ a másiktól" (1. Korinthus 12:25 - Angol egyszerű fordításból szabadon fordítva).
A kölcsönösség a közösség szíve - kölcsönös kapcsolatok építése, a felelősség megosztása, egymás segítése. Pál azt mondja: "Szeretném, ha segítenénk egymást, a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).
Mindannyian állhatatosabbak vagyunk a hitünkben, ha mások velünk együtt mennek előre, és bátorítanak minket. A Biblia a kölcsönös elszámoltathatóságra, a kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és a kölcsönös tiszteletre szólít fel minket.
Az Újszövetség több mint ötvenszer szólít fel arra, hogy tegyünk különböző dolgokat "egymásért", "egyik a másikért". A Biblia azt mondja: "Tegyetek meg mindent azért, ami a békességhez, és az egymás épüléséhez szükséges" (Róma 14:19 - Angolból szabadon fordítva).
Nem vagy mindenkiért felelős a Krisztus testében, de mindenkinek felelősséggel tartozol. Isten azt várja tőled, hogy tegyél meg mindent, amit tudsz, azért, hogy segítsd őket.
Beszéljünk róla!
* Ha a családodnak szüksége lenne segítségre egy nagy feladatban vagy egy krízis idején, kik lennének azok az emberek, akiknek legelőbb szólnál? Ezek az emberek a házi csoportodban, vagy a gyülekezetedben vannak?
* Hogyan tudsz ezen a héten előrelátó lenni egy szükséget illetően a gyülekezetedben vagy a házi csoportodban?
Az életedet az formálja, amiben hiszel
"Ha az élet alapjait aláássák, mit tehet akkor az igaz ember?" (Zsoltárok 11:3, GW fordítás)
Amit a körülöttünk lévő világról hiszünk, alapvetően befolyásolja az életünket. Ezt már sokszor megosztottam veletek ezekben az áhítatokban. Az, hogy miben hiszel, meghatározza a viselkedésedet. A viselkedésed meghatározza, kivé válsz, ennek pedig közvetlen hatása van arra, milyen irányba fog menni az életed.
Ugyanez igaz egy országra, vagy magára a világra; sorsukat azok az értékek alakítják, amelyekben hiszünk.
A gond az, hogy az igazság helyett három rendkívül romboló elméletet tettünk a magunkévá.
- Individualizmus: bevettük azt a hazugságot, hogy saját magunk számára mi vagyunk a norma. Néhány éve olvastam egy cikket a Wall Street Journalban, amiben az állt, hogy a vezetők 44 százaléka legelőször önmagával konzultál, ha etikai krízisbe kerül. Ez nem új dolog. Az izraeliták is keresztülmentek ezen, a Biblia erről beszél a Bírák könyvében: " Azokban a napokban Izraelnek nem volt királya; minden ember azt tette, ami igaznak tűnt a szeme előtt." (Bírák 21:25, NLT fordítás, második kiadás). Ez sem akkor, sem ma nem működőképes.
- Szekularizáció: három szóban összefoglalhatod: Isten nem fontos. Az elmúlt fél évszázadban szisztematikusan kipakoltuk Istent az életünkből: az iskolákból, a kormányból és a médiából. Istent, ha még egyáltalán számításba jön, szorosan a vasárnap délelőttre korlátoztuk.
- Relativizmus: azt mondták nekünk, nincsenek abszolút igazságok - ami igaz számodra, az számomra nem feltétlenül az. Ez nagyszerű módja a bűntudat elkerülésének. Ha nem érsz fel Isten mércéjéhez, egyszerűen megváltoztatod a mércét. Nem logikus és irracionális, de rendkívül gyakori jelenség napjainkban.
Ne engedd, hogy becsapjon az individualizmus (önmagad szeretete), a szekularizáció (Isten nem fontos), vagy a relativizmus (nincsenek abszolút igazságok).
Ha beleesünk ezekbe a hibákba, akkor a társadalom szintjén, de egyéni szinten is tévelyegni fogunk. Ha nem köteleződünk el az igazság és Isten tekintélye mellett, a kultúránk széthullik.
A holnapi áhítatban elkezdjük felderíteni Isten válaszát az erkölcsi összeomlásunkra.
Beszéljetek róla:
- Milyen hatással van az individualizmus, a szekularizáció, vagy a relativizmus az általad ismert családokra?
- Mit gondolsz, milyen összefüggés van Isten tekintélyének társadalmunkban fellelhető hiánya, valamint az erkölcsi hanyatlásunk között?
- Melyek ennek az erkölcsi hanyatlásnak az egyértelmű következményei?
Isten használni akar minket abban, hogy anyagiakat szánjunk szerte a világon a Jó Hír terjesztésére. Mindig, amikor pénzt szánunk olyan dolgokra, amik örökkévalók, akkor másokat segítünk oda Jézushoz.
Amikor arra gyűjtesz, hogy egy missziós útra menj, akkor az egy befektetés Isten globális tervébe. Ha másoknak segítesz abban, hogy missziós útra menjenek, akkor az is befektetést jelent Isten nagy missziós munkájába.
Ha a barátainkat bátorítjuk, hogy bízzanak Jézusban, akkor az színtén ide tartozik. (Luk. 16 9)
Képzeld el, ha majd meghalsz és a mennybe mész, a barátaid üdvözölnek téged és ezt mondják, „Köszönjük, hogy áldoztál ránk”. Én is a menyben vagyok a te segítséged által! A földi életben nem lehettem a barátod; de az örökkévalóságban az lehetek. A mennyben vagyok, mert te eléggé fölvállaltál engem. Vettél nekem egy Bibliát. Vettél nekem egy jegyet egy alkalomra. Kaptam tőled egy keresztény könyvet.
Mások azt fogják mondani, áldoztál a pénzedből arra, hogy terjesszem a Jó Hírt a falumba, akkor is, ha soha nem láttál minket ezelőtt. Mivel te akkor adtál, ezért én is Krisztus követője vagyok, és a mennyben lehetek.”
Másoknak segíteni abban, hogy megtalálják Jézust, ez a legmagasabb fokú befektetése a pénzünknek.
Hogyan szeretnél befektetni Isten Globális missziós munkájába?
Szeretnél menni egy missziós útra, vagy másokat segítenél abban, hogy ezt tegyék?
Szeretnél áldozni, hogy a barátaid halljanak Jézusról?
Emlékezz a legjobbra, és a többit felejtsd el!
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok." (Fil 1:3; NIV-fordítás)
Mire emlékszel az emberekkel kapcsolatban? A jó élményre vagy a rosszra? Pál apostol azt mondta, hogy a jó dolgokra szeret emlékezni az emberekkel kapcsolatban, az együtt töltött jó időre és a pozitív élményre összpontosítva.
Amikor Pál ezt mondta, nem volt könnyű dolga Filippiben. Az apostolok cselekedetei 16. fejezete azt mondja el nekünk, hogy amikor Filippiben járt, illegálisan elfogták, megkorbácsolták, megalázták, és börtönbe vetették, majd el kellett hagyja a várost. Mégis, ezt mondja. „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok." (Fil 1:3; NIV-fordítás)
Pál panaszkodhatott volna a rossz dolgok miatt. Emlékezhetett volna a fájdalmas megtapasztalására. Azt választotta viszont, hogy nem a fájdalmas dolgokra emlékezik, hanem azokra összpontosított, amelyekért hálás lehetett.
Legyél hálás a jóért az emberekben. A kellemes emlék választás. Megválaszthatod, hogy mire emlékszel a múltból.
Nem azt mondom, hogy tagadd le a fájdalmadat, vagy igazold mások gyengeségét. Ez pszichológiailag egészségtelen. De válaszd azt, hogy a jóra emlékszel, kihangsúlyozva az erősséget.
Hallok feleségeket azt mondani, „Jó ember, de ..." Valahányszor meghallod a „de" kifejezést, tudod, hogy a hangsúly a negatív dolgokon van, és nem a pozitívakon. Legyél hálás azért, amid van! Mister Tökéletes nem létezik! Ugyanezt hallom férjektől is, de Missis Tökéletes sem létezik!
Ha élvezni akarod mások társaságát, az erősségükre kell összpontosítanod, és nem a gyengeségükre. Néhány ember esetében bőséges kreativitás szükséges, de mindenkiben találhatsz valami jót.
Segítő kérdések az elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Melyek azok a fájdalmas emlékképek, amelyek meggátoltak abban, hogy teljes szeretetet mutass valaki felé?
- Mit fogsz ma imádkozni, hogy el tudd engedni az ilyen fájdalmat, és továbbléphess az életeddel?
- Miért lehetsz hálás abban a személyben?
Három kérdés Istennel való kapcsolatod értékelésére
„Ha bennem maradtok, és az én szavaim is bennetek maradnak, kérjetek bármit, amit akartok, megkapjátok.” (János evangéliuma 15:7, NIV fordítás)
Isten azt ígéri, hogy válaszolni fog mindenkinek, aki Őhozzá imádkozik?
A János evangéliuma 15:7-ben ez áll: „Ha bennem maradtok, és az én szavaim is bennetek maradnak, kérjetek bármit, amit akartok, megkapjátok.” (NIV ford.) Ez egy gyönyörűszép ígéret. Azonban a Szentírásban minden ígéretnek van feltétele. Isten feltételhez köti, hogy megadja nekünk, amit kérünk, és ez a feltétel az, hogy őszinte a Vele való kapcsolatunk.
Tedd fel magadnak a következő három kérdést, hogy értékelni tudd, mennyire őszinte a kapcsolatod Istennel:
- Hajlandó vagyok beismerni, hogy bizonyos dolgokat a múltban rosszul tettem? Amikor a saját utunkat járjuk, az Istennel való kapcsolatunk nem jó. Nem vagyunk becsületesek, amikor megpróbálunk két különböző életet élni egyszerre – az egyiket Istennek, a másikat magunknak. Akkor, mit kellene tennünk? „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és az igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, és megbocsátja bűneinket és megtisztít minden vétkünktől.” (1Ján 1:8-9, NIV ford.) Megvallani Istennek a bűneidet egyszerűen azt jelenti, hogy őszinte vagy Istennel és ezt mondod neki: „Istenem, neked van igazad. Én tévedtem. Kérlek, bocsáss meg nekem.”
- Figyelmen kívül hagyom Isten valamelyik törvényét? Nem jó az Istennel való kapcsolatom, amikor tisztában vagyok azzal, hogy egy olyan dologhoz ragaszkodom, amelyet Isten akarata szerint el kellene engednem. János első levelében a következőképp fogalmaz: „Drága barátaim, ha a szívünk nem vádol bennünket, akkor bizalommal vagyunk az Isten iránt, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait és azt tesszük, ami neki tetszik. Az ő parancsa az, hogy higgyünk az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és úgy szeressük egymást, ahogyan azt Ő parancsolta.” (1Ján 3:21-23, NIV ford.) Most mondhatod, „De hát hogyan tudnám megtartani Isten összes parancsát?!” Senki sem tökéletes!" Isten azonban nem a tökéletességet követeli meg. Csak azt akarja tőlünk, hogy bizalommal és hittel kövessük Őt.
- Igazán akarom, hogy Isten akarata legyen meg az életemben?„Az, hogy bizalommal megyünk hozzá, ezt jelenti: bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja.Ha pedig tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akkor bármit kérünk, tudjuk, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” (1Ján. 5:14-15, NIV ford.) Amikor Isten akarata szerint kérünk, akkor teljes bizalommal imádkozunk és tudjuk, hogy válaszolni fog. Sok ember mindenféle apró dologgal kapcsolatban ezt kérdezi: „Istenem, a te akaratodban van az, hogy én ezt kérjem?". Azonban az igazi kérdés nem az, hogy „Istenem, mi a te akaratod ezzel a dologgal kapcsolatban?", hanem az, hogy harmóniában van-e az életed Istennel. Ha igen, akkor a vágyaid és a kéréseid is harmóniában lesznek az Ő akaratával.
Isten megajándékozott minket a Bibliával, hogy megismerhessük Őt és az Ő akarata szerint élhessünk. Ez egy olyan forrás, amihez mindig bátran mehetünk és amely megmutatja, hogy Isten akarata az, hogy sikerrel és jól végezzük a dolgokat, amelyekre kér, hogy tegyünk.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mit tapasztaltál, amikor nem engedelmeskedtél Istennek? Milyen okot tudnál felhozni, amiért nem voltál engedelmes?
- Milyen az, amikor valaki harmóniában él Istennel?
- Mennyiben lennének mások az imáid, ha teljes bizalommal tudnál imádkozni?
....................
