„…napról napra kutatták az Írásokat…” (Apostolok cselekedetei 17:11)
Az ördög nem bánja, ha csak a száddal szolgálod Isten Igéjét, amíg nem fordítasz időt arra, hogy olvasd és tanulmányozd. Mióta beszélsz arról, hogy olvasod Bibliát? Mikor fogsz eljutni odáig, hogy teszed is – és alkalmazod alapelveit a mindennapi életedre? Dr. Howard Hendricks írja: „Bárki előállhat valamilyen nagyvonalú tervvel a változtatásra. Az egyik azt mondja, hogy el akarja érni a világot Krisztus számára. Másvalaki a következő öt évben sorra akarja tanulmányozni a Biblia könyveit. Egy másik azt tervezi, hogy megtanul kívülről száz igeverset. Másvalaki meg akarja valósítani a házasságban, hogy Krisztushoz hasonló lelkületű legyen. Csodálatos! És mikor fogod elkezdeni? Amíg erre nem válaszolsz, addig csupán a jó szándékod van meg. Márpedig az körülbelül csak annyit ér, mint egy értéktelen csekk. Végül is mit ér arról álmodozni, hogy eléred a világot az evangéliummal, ha nem beszélsz Krisztusról a közvetlen munkatársadnak? Hogy akarod végigtanulmányozni az egész Bibliát, ha még azt sem tudod, hogy holnap melyik versét fogod tanulmányozni? Hogyan akarsz száz igeverset megtanulni, ha még eddig egyet sem próbáltál? Ahelyett, hogy Krisztusnak tetsző házasságról fantáziálnál, miért nem kezdesz el segíteni a feleségednek a mosogatásban, vagy miért nem állsz bátorítóan a férjed mellett, ha feleség vagy? Túl sok „alkalmazás” megmarad a jó szándék szintjén, mert rögtön az út végéről beszélünk, ahelyett, hogy konkrétan megneveznénk, mikor, hol és hogyan akarjuk megtenni az első lépést. Ahogy valaki nagyon helyesen megállapította: »Nem azt tervezzük, hogy elbukunk, hanem már ott elbukunk, hogy nem is tervezünk.«”
„…elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)
Amikor a mennyről van szó, a Biblia épp csak annyi információt ad, amivel felkelti érdeklődésünket, de nem elégíti ki a kíváncsiságunkat. Íme három információ a mennyről: 1) „Nem lesz többé átok…” (Jelenések 22:3). A sátán sem lesz ott – nem úgy, mint az Édenben – hogy kísértsen minket, így nem fogunk elbukni. A legjobb formánkban leszünk – örökre. Minden újévi fogadalom, amit valaha tettünk, valósággá lesz. 2) „és [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom…” (Jelenések 21:4). Nem lesz romló egészség, nem lesznek gyászoló szívek vagy összetört otthonok. A temetkezési vállalkozónak semmi keresnivalója nem lesz ott. 3) „…és szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mi a szolgálat, ha nem termékeny munka? Jézus azt mondta, hogy akik most hűségesek a kevésen, azokra sok dolog lesz bízva akkor. Az első Édenben Isten feladatokat bízott Ádámra és Évára; vajon ne tenné ugyanezt a második Édenben is? „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7). Isten új világát a növekedés fogja jellemezni. Növekvő bolygók? Bővülő színskála? Fokozódó zene? Az is lehet. Mi mást tenne a Teremtő, mint hogy teremt? Lesznek közülünk olyanok, akik ugyanúgy fognak szolgálni, mint most? Vajon a földi megbízatások nem utalások-e a mennyeire? Egy dolog bizonyos: szeretni fogod; soha nem leszel fáradt, önző vagy legyőzött; tiszta fejjel, fáradhatatlan izmokkal és soha nem fogyó örömmel tudsz szolgálni. A Menny tökéletes hely a tökéletessé lett emberek számára, ahol együtt lehetünk tökéletes Urunkkal. És most jön a legjobb rész: Jézus megígérte: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3).
„Gondoskodott népe megváltásáról.” (Zsoltárok 111:9)
Voltál már zálogházban? Minden nagyobb városban találhatsz belőlük. Az elgondolás egyszerű: ha pénzre van szükséged, elviszel valamilyen értékes holmit, például ékszert vagy hangszert a zálogházba, ahol a becsüs felértékeli, és készpénzt ad érte. De ha nem térsz vissza a megadott időn belül, hogy megváltsd, elveszíted a tulajdonjogod. Bár eredetileg a tiéd volt, többé nincs jogod a birtoklására, amíg meg nem fizeted az árát, hogy visszakapd. Ha túl sokáig vársz, örökre elveszítheted.
Gondoltál-e már valaha is úgy magadra, mint akinek arra van szüksége, hogy megváltsák, hogy visszakerülhess jogos tulajdonosodhoz? A Biblia azt mondja, hogy Isten azért teremtett minket, hogy élvezzük a vele való közösséget. De a bűn miatt beleestünk „az ördög csapdájába, aki foglyul ejtett minket, hogy akaratát teljesítsük” (ld. 2Timóteus 2:26).
Csak a megváltás által juthatsz vissza Istenhez, jogos tulajdonosodhoz, és pontosan ez az, amit Isten megtett! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Krisztus kereszthalála volt az ára megváltásodnak; ilyen nagyra értékel téged Isten! A megváltás azonban csak akkor válik valósággá számodra, ha felismered, hogy bűnös vagy, és Krisztusba, mint Megváltódba veted a bizalmadat. Abban a pillanatban, amikor ezt teszed, ő újraegyesít mennyei Atyáddal; kivált, megvált és visszaad eredeti tulajdonosodnak. A kérdés tehát az, hogy elfogadtad-e már Isten üdvösségre vonatkozó ajánlatát, amely által az Ő családjának tagjává válhatsz? Ha ezt el tudod olvasni, akkor még nincs túl késő. Megteheted itt és most, bárhol is vagy éppen.
Légy önmagad!
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János 8:36)
Olyan világban élünk, ahol óriási rajtunk a környezet nyomása. Mások állítják fel a mércét, és mi olyan ruhát hordunk, olyan autót vásárolunk, olyan íróktól idézünk, olyan dolgokat teszünk, amit a divat diktál. Néhány esetben ez rendben is van, de akkor nem, ha arról van szó, hogy milyen irányba tartson az életed.
Jézus azt mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Ez azt jelenti, hogy szabad vagy a környezet nyomásától, szabadon lehetsz az az ember, akinek Isten elhívott, szabad lehetsz arra, hogy nála keress válaszokat, ahelyett, hogy folyton más emberek véleményét kérdeznéd.
A Biblia azt írja: „semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (János 3:27). Ha kicsit megkapargatod a felszínt, kiderül, hogy mélyen belül milyen sokan küszködnek bizonytalanságérzettel. Folyton versengünk, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat; irigykedünk tulajdonukra, képességeikre és elért eredményeikre. Megpróbálunk lépést tartani bizonyos emberekkel, vagy olyanok szeretnénk lenni, mint ők. Persze ez csak keserű csalódottságot eredményez, mert olyasmit akarunk elérni, amire Isten nem hívott minket. Másként fogalmazva: nem vagyunk önmagunk!
Értsd meg ezt: a keresztyén élet versenyfutás ugyan, de a saját pályádon kell futnod. Soha nem élvezheted Isten áldásainak teljességét, ha nem kötelezed el magad arra, hogy az leszel, akinek teremtve vagy. Ezért ma nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Vagyok, aki vagyok. Nem lehetek senki más, mint akinek Isten elhívott. Ezért arra összpontosítok, hogy a lehető legjobb önmagam legyek – és minden pillanatát ünnepeljem.”
Ne próbáld megfélemlíteni őt!
József testvérei úgy megdöbbentek, szinte földbe gyökereztek. Ekkor „József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Mózes 45:3–5). Figyeld meg, József nem úgy reagált, mint ahogy oly gyakran mi szoktunk, ha valaki megbánt. Ő
1) nem távolodott el testvéreitől;
2) nem élvezte, hogy feszengeni látja őket;
3) nem viselkedett felsőbbrendűen;
4) nem mondta kárörvendően: „Most megvagytok!”;
5) nem emlékeztette őket arra, hogy leszólták és megvetették álmait;
6) nem követelte tőlük, hogy ismerjék el, neki volt igaza, ők pedig tévedtek;
7) nem mondta, hogy „Ugye megmondtam?!”
Nem, József azt akarta, hogy szeressék, nem azt, hogy féljenek tőle. Helyreállást akart, nem bosszút. Tudta, hogy a kapcsolat helyreállásának hosszú távú előnyei sokkal többet érnek, mint a bosszú rövid távú élvezete. Megértette, hogy ő maga is csak akkor lehet szabad, ha a vétkest szabadon engedi. A Biblia azt mondja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” Az „abbá” egy közvetlen megszólítás, olyasféle, mint az „apukám”. Isten nem hozza fel a múltadat, nem tart távolságot bukásaid miatt. Ő azt akarja, hogy tudd, hozzá bármikor jöhetsz, ő elfogad, jelenlétében biztonságban érezheted magad, és nyugodtan hívhatod apukádnak. És azt szeretné, hogy ilyen szeretetet gyakorolj te is mások felé – olyan szeretetet, ami nem akarja, hogy féljenek a jelenlétében.
„Jézus… kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra…” (Máté 14:22)
Amikor valamilyen gondunk támad vagy bajba kerülünk, néha azt gondoljuk: „Biztosan valamit rosszul csináltam; lehet, hogy nem teljesítettem Isten akaratát, és most ezért büntet.” Ez nem így van. A bajoknak sokféle forrása lehet, és gyakran semmi közük sincs ahhoz, hogy valami rosszat tettünk volna, vagy, hogy Isten büntetne. A tanítványok nem azért kerültek viharba, mert engedetlenek voltak, hanem azért, mert engedelmeskedtek Jézusnak; nem azért, mert szembeszálltak Isten akaratával, hanem azért, mert aszerint cselekedtek. A Biblia azt mondja: „Jézus… kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra…”, ők pedig engedelmeskedtek. Néha azért találod viharos vizeken magad, mert ahelyett, ami népszerű, könnyű vagy önző célú, azt tetted, ami helyes. Ha ilyen helyzetben vagy, íme, néhány hasznos lecke, amit megtanulhatunk a tanítványok által átélt viharból: 1) Az engedelmesség nem garantálja, hogy nem lesznek viharok. A tanítványok épp most látták, hogy Jézus ötezer embernek adott enni öt kenyérből és két halból, és végül több ételük maradt, mint amennyi az elején volt. Nem kellett volna emiatt erősödnie a hitüknek? Mégis teljesen elfelejtették, amikor a félelem támadott. Jézus megmondta nekik, hogy majd találkoznak a túlsó parton, de ők elfeledkeztek csodatévő erejéről és ígéretéről, és megadták magukat az aggodalomnak. Értsd meg ezt: ha Isten nem oldja meg a problémáidat, akkor fel fog bukkanni a problémáid közepén, és úgy intézi, hogy végül megerősödve jöhess ki belőlük. 2) A félelem nem azt jelenti, hogy teljes csőd vagy. Csak arra emlékeztet, hogy ember vagy, és mint ahogy a tanítványok is, elfeledkeztél arról, hogy Kinek van hatalma, és Ki tartja kezében a dolgokat. Ezek a leckék formálják át megpróbáltatásodat győzelemmé.
„A hajó… a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.” (Máté 14:24)
Jegyezd meg: 1) A bajok és gondok nem azt jelentik, hogy Isten elhagyott. A tanítványok megtanulták, hogy talán nem láthatják Jézust, de ő mégis mindig elérhető közelben van. A „…hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7) azt jelenti, hogy néha sötétben kell járnunk mindenféle látható iránymutatás nélkül. Valaki így fogalmazta ezt meg: „Amikor nem látod keze munkáját, akkor is bízhatsz a szívében.” Amikor a tanítványok parafa dugóként hányódtak a hullámok hátán, Jézus a hegyen értük imádkozott! Tudta, hogy bajban vannak, és a megoldáson dolgozott. Közbenjárt értük, és ő volt az is, aki a megoldást elhozta. Csakúgy, mint ahogy egyik kezével a te szükségedet tartja kézben, a másikkal pedig a megoldását. „…ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsidók 7:25). El tudod képzelni Jézust, amint az Atyához imádkozott félelemmel teli tanítványaiért? És el tudod képzelni, hogy az Atya elutasította volna kérését? Soha! „…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26). Mivel Jézus és a Szentlélek közbenjár érdekedben az Atyánál, a győzelmed garantált. 2) Az „Indulj!” parancs és a biztonságos célba érkezés között gyakran krízis vár ránk. Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a túlsó partra, de mielőtt átértek volna, világuk teljesen felborult. Mi miatt hányódik most életed? Veszteség, bűntudat, magány, anyagi nehézségek, betegség, függőség, elutasítottság hullámai dobálják? Amikor hitünk kicsi és félelmünk nagy, így kiáltunk fel: „Bárcsak megtettem volna! (vagy Bárcsak ne tettem volna meg!)… Bárcsak képes lennék…” Tanulj meg bízni Istenben! Semminek nincs vége, amíg ő ki nem mondja a végszót – és még nem mondta ki!
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)
Figyeljünk meg végül még két dolgot: 1) A félelem és pusztulás között keresd a Szabadítót! Képzeld el a hullámok korbácsolta csónakot, és a rémült tanítványokat, akik azt hitték, elsüllyednek. Elfeledkeztek az ígéretről: „Isten… mindig jelen lévő segítség a bajban. Ezért nem félünk…” (Zsoltárok 46:2-3 NKJV). Nem keresték Jézust, nem fordultak hozzá segítségért. Mégis, ahogy az éjszaka előrehaladt, és a dolgok reménytelennek tűntek, „…odament hozzájuk Jézus a tengeren járva” (Máté 14:25). Örültek neki? Nem, félelmük még jobban felerősödött, és „…azt mondták, hogy kísértet” (Máté 14:26). Vigyázz! Félelmed úgy eltorzíthatja látásodat, hogy a megoldást is csak újabb problémának látod! Gyakran előfordul, hogy ami fenyegetésnek tűnik, igazából kibontakozni készülő áldás. Például elveszted az állásod, és Isten egy jobbat nyit meg számodra, de félelmed és alkalmatlanságérzeted miatt nem mersz elmenni az állásinterjúra. Nézz Jézusra, ha félsz; azért vesz el valami kis dolgot, hogy valami nagyszerűbbet adjon. 2) Ahhoz, hogy megkaphassuk az Istentől nekünk szánt legjobbat, előbb szembe kell néznünk azzal, amitől félünk. Jézus azt mondta Péternek, hogy menjen oda hozzá. Péter úgy döntött, hogy biztonságosabb a viharban Jézussal lenni, mint a hajóban Jézus nélkül, ezért elindult mestere felé. Mindig van azonban egy pillanat, ha hittel elindulunk, amikor ezt halljuk: „Mi van, ha nem fog menni?” Péter is hallotta, és a hullámok kezdték elnyelni. Kétségbeesetten Jézushoz kiáltott, ő pedig azonnal megmentette őt. Péter nem süllyedt el – tanult, és növekedett! Ha hitben jársz, még a kudarcaid is sikerekhez fognak vezetni. Indulj el tehát Jézussal, ő nem fogja hagyni, hogy elsüllyedj.
