„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Máté 20:14)
Jézus elmondott egy történetet egy gazdáról, aki napszámosokat fogadott fel: néhányat reggel hatkor, néhányat kilenckor, néhányat délben, néhányat délután háromkor és néhányat még 5-kor is, egy órával a munkaidő lejárta előtt. Meglepő módon mindegyiküknek ugyanannyi bért fizetett. Amikor elkezdtek jönni a panaszosok, a gazda ezt mondta: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked”. Azt mondod: „Senki sem fizet ki egy egész napi bért valakinek, aki csak egyetlen órát dolgozott”. Isten mégis megteszi. A halálos ágyon megtérők és az egész életükben szentek ugyanazon a kapun mennek be a mennybe. Nem ugyanazt a jutalmat kapják, de ugyanaz a kegyelem menti meg őket. Az utolsó pillanatban megtérő ugyanazt a kegyelmet kapja, mint aki egész életében Istent szolgálta? Ez nem tűnik igazságosnak. A Jézus példázatában szereplő munkások is kifogásolták. Ezért a gazda elmagyarázta nekik a tulajdonlással járó kiváltságokat: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?” (Máté 20:15). A kereszten függő lator bizonyítja, hogy ha utolsó leheleteddel kegyelmet kérsz, Isten válaszol az imádságodra. A tékozló fiú „…eltékozolta a vagyonát…” (Lukács 15:13). A görög nyelvben a „tékozolni” szó a földműves képét tárja elénk, ahogy két kézzel szórja a vetőmagot a földbe. Képzeld el, hogy a tékozló fiú így dobta el magától apja jóságát, elment és mindent eltékozolt. De visszatért. És amikor visszatért „…apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). Az apa fenntartotta a fia helyét. És Ő a te helyedet is fenntartja. A 24. óra kegyelme azt jelenti, hogy ha el tudod olvasni ezeket a sorokat, és válaszolni tudsz rá, akkor még nincs túl késő.
Bízz Istenben, amikor nincs válasz!
„A titkok az Úréi…” (5Mózes 29:28)
Amikor az életben veszteségek érnek, fájdalmat érzünk, és tűnődünk, hogy ez vajon miért történt. Egy fiatal édesanya vagy édesapa rákban meghal. Válás töri össze a családodat. Anyagi veszteség tönkreteszi a nyugdíjas éveidre vonatkozó terveidet. Gyermeked börtönbe kerül, megölik, vagy öngyilkos lesz. Az ilyen helyzetek kérdéseket szülnek, melyeket nagyon nehéz vagy egyáltalán nem is lehet megválaszolni. Újra meg újra átgondoljuk a körülményeket, töprengünk a részleteken, keresünk valamit, ami talán segít valahogy megérteni vagy könnyebben elviselni a dolgot. Ráirányítjuk a reflektort önmagunkra, másokra, sőt, akár Istenre azon tűnődve, hogy mit lehetett volna, vagy mit kellett volna másként tenni, amivel talán megelőzhettük volna ezt. Barátainkhoz, hívő testvéreinkhez és lelkészekhez fordulunk, akiktől csak vallásos közhelyeket hallunk, melyekkel hasztalan próbálják csökkenteni fájdalmunkat. Mit tehetsz olyankor, amikor úgy tűnik, nem jön válasz, amikor a menny hallgat? Íme, két igevers, ami ilyenkor segíthet:
1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink” (5Mózes 29:28). Vannak dolgok, amiket mi is megérthetünk – és van, ami Isten felségterülete. A mi ismereteinket behatárolja, hogy Isten mennyit akar felfedni előttünk. Ilyenkor kell bíznunk az Úrban teljes szívből, és nem a magunk eszére támaszkodni (ld. Példabeszédek 3:5).
2) „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Lehet, hogy Isten ad magyarázatot, lehet, hogy nem. De ő az „Alfa és az Ómega… a kezdet és a vég” (Jelenések 22:13), ami azt jelenti, hogy neki van terve, és azt véghez is viszi a mi javunkra és az ő dicsőségére. Bízz hát benne!
„Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.” (Jeremiás siralmai 3:27)
Ha azt gondolod, hogy gyermekeid egyszer csak éretté válnak, és lelki növekedésük hirtelen „csak úgy megtörténik”, olyan, mint ha azt várnád egy makktól, hogy egyből tölgyfává legyen. Egy tölgyfa felnövekedéséhez időre, fejlődésre és táplálékra van szükség – ugyanez igaz a gyermeknevelésre is. Márpedig minél hamarabb kezded el, annál jobb eredményt fogsz elérni. „Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.” Ellenkező esetben az idő múlása csupán felkészületlen gyermekeket fog hozni olyan szokásokkal és viselkedéssel, amivel később nehéz lesz boldogulni, amikor az élet elvárja tőlük, hogy felelősséget vállaljanak valamiben. Ebben a metaforában a még gyakorlatlan ökröt közös igába fogják egy már jól idomítottal, így tanul, a munka terhét megosztva, és a másik példáját követve. A szülők hajlamosak két hibát elkövetni gyermekeikkel. Az első, hogy túlzásba viszik a gondoskodást. Mindent megcsinálnak a gyermek helyett, aztán szemére vetik, hogy lusta. A másik, hogy kevesebbet tesznek, mint kellene. Túl sokat várnak el a gyermektől, ettől a gyermekben az alkalmatlanság érzete támad; csalódott, keserű és gátolt lesz. A jellemépítés és az önbizalom kulcsa nem az, ha mindent megteszünk helyettük, hanem ha velük együtt végezzük, felelősségre tanítva őket.
Az „iga alapelv” két nagyszerű előnnyel jár:
a) Hasznos, mert példaképet biztosít. Tanítsd a gyermeket türelmesen, mint a mester a hozzá szegődött kisinast, szeretettel használd fel a közös munkát arra, hogy bemutasd és átadd készségeidet és szakértelmedet. Becsülni fognak azért, ha a szerszámok, amiket kezükbe adtál, egész életükre szóló szakmai és lelki fejlődésre vezetik őket.
b) Megadja a kapcsolat előnyét.
Az együtt töltött idő és a közös munka nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy fejleszd és elmélyítsd azt a maradandó és drága köteléket, mely egymáshoz köt titeket.
„… nagyra nőtt palánták… faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” (Zsoltárok 144:12)
A jellemet és az érettséget nem várjuk el a gyermekektől. Feltételezzük, hogy ezek a dolgok kialakulnak idővel – ez azonban olyan feltevés, ami gátolja a növekedésük lehetőségét. Istennek nagyobb elvárásai vannak gyermekeiddel szemben! Igéjében azt olvassuk: 1) „Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták.” Nem a negyvenes, ötvenes vagy hatvanas éveikben, hanem „ifjúkorukban”. Nem kell elvesztegetniük fiatal éveiket, már most a növekedésre fordíthatják. Miért hasonlítja Isten az ifjakat palántákhoz? Mert lelki gyökereik vannak, mert képesek felszívni magukba az Istentől kapott táplálékot, erőt és módszereket, mert velük született a sikerre való képesség. „Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1János 2:14). Figyelsz? A te gyermekedről van szó! 2) „leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” Miért hasonlítja Isten a lányokat oszlopokhoz?
Először is azért, mert arra tervezte őket, hogy egyenesen álljanak, és támogatást nyújtsanak; nélkülözhetetlen részei az épület szerkezeti egységének.
Másodszor azért, mert szépségükkel ékesítik az épületet, felhívják a figyelmet annak nagyszerűségére, és így az emberek csodálni fogják a tervezőt és tulajdonost. A paloták oszlopai a Királyt dicsőítik, Neki készültek, Neki szépek. Gyermekeidnek szükségük van arra, hogy higgy az Istentől kapott képességeikben, lehetőségeikben. Emlékszel, mit mondott Jézus a gyermekekről? „…ilyeneké a mennyek országa” (Máté 19:14). Ő hisz a bennük rejlő lehetőségekben. Neked is hinned kell!
„Legyetek erősek és bátrak…” (5Mózes 31:6)
2001. szeptember 11-én reggel a United Flight 93-as, Newarkból San Franciscóba tartó járatát bombarobbantással fenyegető terroristák térítették el. Amikor az utasok megtudták, hogy más terroristák által megszállt gépek a World Trade Centre ikertornyaiba ütköztek, megértették, hogy mi a támadók szándéka. Todd Beamer, egy harminckét éves üzletember, az utastéri telefon segítségével elérte Lisa Jeffersont, a Verizon Airfone ügyeletesét. Elmondta neki, hogy néhányan arra készülnek, hogy megtámadják azt a gépeltérítőt, aki a gép hátsó részében lévő utasokat őrzi. Beamer megkérte a diszpécser hölgyet, hogy mondja el vele a Miatyánkot. Azt is megígértette vele, hogy felhívja a feleségét, Lisát, és elmondja neki, hogy szereti őt és két kisfiukat. Amikor letette a telefont, Beamer azt mondta: „Jézus, segíts!” Majd, miután elmondta a 23. zsoltárt, így szólt: „Készen álltok? Akkor rajta!” Ezek voltak Beamer felejthetetlen utolsó szavai, mielőtt ő és még néhányan ráugrottak a gépeltérítőkre. Sikoltozás hallatszott, aztán csend lett. Azon a napon bátor civilek, akik nem is ismerték egymást, támadásba lendültek, bár esélytelenül álltak szemben a fegyveres támadókkal, és megpróbálták megmenteni a repülőgépet. Ezzel meghozták a lehető legnagyobb áldozatot, az életüket áldozták. A United Flight 93-as járata a pennsylvaniai Shanksville közelében zuhant le egy mezőre, a fedélzeten lévő mind a 44 személy meghalt. Az aznap eltérített négy repülőgép közül egyedül ez nem érte el a terroristák tervezett célpontját. Ezek a hősök bátorságról adtak példát – a legmagasabb szinten. Bármivel is kell ma szembenézned, légy bátor, „…mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (5Mózes 31:6)
„…azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)
A sikeres élet képessége gyakran egyetlen döntésen múlik: hogyan reagálsz arra, amit veled tettek a múltban, vagy amit most tesznek veled. Dr. Viktor Frankl ennek az alapelvnek a segítségével élte túl a holokausztot. A nácik megölték a családját, őt koncentrációs táborba vitték, éheztették és verték. Amikor a háború véget ért, Frankl nem volt sem megtört, sem meggörnyedt, és nem is vált keserűvé. Amikor megkérdezték, hogy hogyan tudta pozitív szemlélettel átvészelni azt a bánásmódot, a következőt mondta: „Mindent elvehetnek az embertől, egy dolog kivételével: nem vehetik el azt a végső jogot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen helyzetben; hogy a maga útját járja.”
A Ground Zero az a hely, ahol valaha a World Trade Center ikertornyai álltak New Yorkban. Háromezer ember halt meg ott. És milyen reakciót választottak New York lakói? A becsapódás helyszíne mellett egy tábla a következőt hirdeti: „Az emberi lélek nem a tettek nagyságával mérhető le, hanem a szív nagyságával.” Ez olyan hozzáállás, amit a terroristák sohasem lesznek képesek legyőzni. Ez az a hozzáállás, amelynek az elsajátítására felszólít Isten Igéje: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
Minden nap döntesz arról, hogy milyen ruhát viselsz, milyen ételt eszel, és milyen hozzáállást tanúsítasz. És csak kétféle hozzáállás létezik: jó és rossz. A jó hozzáállás az, amelyet a zsoltáríró választott, amikor reggelente felébredt: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Legyen ez a te hozzáállásod is!
Legyőzni a félelmet
„Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.” (Jób 11:18)
A világtörténelem nagy alakjai közül többen is szenvedtek különféle fóbiák miatt. Napóleont teljesen megbénította az ailurofóbia, a macskáktól való félelem. I. Erzsébet királynőt az anthofóbia, a virágoktól való félelem tartotta rettegésben (különösen a rózsáktól félt). A milliárdos Howard Hughest gyakorlatilag cselekvésképtelenné tette a mysofóbia, a kórokozóktól való rettegés. Edgar Allen Poe és Harry Houdini klausztrofóbiában szenvedett. A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud pedig az agorafóbiával, a nyílt tereken való félelemmel és tömegiszonnyal küszködött. A gond az, hogy sokan tagadjuk, ha valamilyen ellenállhatatlan félelemmel küzdünk, és ritkán ismerjük el, hogy ez valóban komoly probléma. De attól még tény, hogy a félelmeink akadályoznak a változás felé tartó utunkban, és ha nem nézünk szembe velük, sohasem tudjuk elérni mindazt, amire lehetőséget kaptunk Istentől. Lehet, hogy azt a dolgot, ami zavar, egyáltalán nem is tartod félelemnek. Lehet ez egy olyan érzés vagy helyzet, akit általában kerülsz, vagy másokra hagysz, hogy boldoguljanak vele. Bármi is az, egyedül úgy tudod legyőzni, ha nevén nevezed, szembenézel vele, Istentől merítesz erőt, és elhatározod, hogy változtatsz a dolgon. Isten felajánlja neked az erejét ehhez. Íme, egy ígéret, melyre támaszkodhatsz: „bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). Honnan származik ez az ígéret? A Bibliából, Isten tévedhetetlen szavából! Íme, még egy „ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10).
„Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban.” (Zsoltárok 112:7)
Vizsgáljunk meg néhányat a leggyakoribb félelmek közül, és nézzük meg, hogyan győzhetjük le őket. A kudarctól való félelem. Ez a leggyakoribb félelem, ami akadályoz abban, hogy megvalósítsuk az Istentől kapott látásunkat. Ha közelről megnézed a kudarc valódi következményeit, valószínűleg nevetni fogsz azon, milyen nagy hatalommal bír ez a félelem. Tévedéseid nem csupán túlélhetők, de tanulhatsz is belőlük, és általuk formálódva jobb emberré válhatsz. Mi van akkor, ha előadás közben hibázol? Senki se fog lelőni érte, igaz? Mi van akkor, ha a projekt nem éri el a kívánt célt, vagy hibázol egy számításban? Mindannyian szeretnénk tökéletesek lenni, de az igazság az, hogy mind hibázunk. Valójában a kudarctól való félelem és az, hogy nem merünk tévedni, hosszú távon sokkal több hibát okoz. Amikor az emberek nem hajlandók elismerni, hogy hibázhatnak, akkor vonakodnak megkérni másvalakit, hogy ellenőrizze le munkájukat. Következésképp hibáznak, és rossz döntéseket hoznak, ez pedig csak táplálja már amúgy is meglévő bizonytalanságukat. A sikerhez az út számos kudarcon át vezet. A kudarc még nem jelenti, hogy egy csődtömeg vagy; az igazi bukás az, ha feladod, ha nem tanulsz a hibáidból, ha nem állsz talpra a bukás után. A zsoltáros azt mondta: „nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban” (Zsoltárok 112:7). Használd Istentől kapott ajándékodat, indulj el hittel vállalva a kockázatot, és bízz Istenben. Ha így teszel, „sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józsué 1:8).
„Velem az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsidók 13:6)
Nézzünk meg még két gyakori félelmet: 1) Félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók. A lényeg nem az, hogy olyan jó legyél, mint mások, hanem az, hogy önmagadat add! Ne hasonlítsd magad más emberekhez, inkább arra fordítsd az idődet, hogy felfedezd Istentől kapott erősségeidet. Életednek célja van, és ez a cél talán senki máséhoz nem hasonlít. 2) Az elutasítástól való félelem. Napjaink társadalmában ez a magány egyik legnagyobb oka. Az internet sem oldotta meg ezt a gondot, mert mélyen belül mindannyian bensőségességre vágyunk, nem csupán információkra. Meglepődnél, milyen sok ember megy haza üres lakásba, vacsorázik egyedül, néz tévét és fekszik ágyba egyedül. Még ha tömeggel vagyunk is körülvéve, elszigetelten érezzük magunkat, mint egy sziget az óceán közepén. Pedig nem kellene ennek így lennie – főleg nem, ha Isten megváltott családjának tagja vagy. Az elfogadás titka, hogy te is indulj el mások felé, és fogadd el családod tagjait. Ha beengeded őket személyes világodba, ők is szeretettel fogadnak majd az övékben. Nézd meg, milyen ma az életed. Nyugi, senki sem figyel, és aki a legtöbbet nyerhet egy ilyen átvizsgálásból, az te vagy! A bizonytalan emberek a legnehezebben elérhetők, mert kétségbeesetten bujkálnak rejtegetni próbálva azt, amit hiányosságnak vagy kudarcnak tartanak. Ha szükséged van lelkigondozói, orvosi vagy lelkipásztori segítségre, akkor keress fel egy erre alkalmas személyt! Tartozol magadnak ezzel! Ma kelj fel és mondd: „Velem van az Úr, nem félek sem az elutasítástól, sem attól, hogy nem vagyok elég jó.”
Ne is beszéljünk róla!
Huszonkét évvel azután, hogy testvérei eladták Józsefet rabszolgának, most ott állnak előtte, Egyiptom kormányzója előtt. Nem ismerik fel, de tudják, hogy sorsuk a kezében van. Te mit tettél volna az ő helyében? Megragadtad volna az alkalmat kiegyenlíteni a számlát? Emlékeztetted volna őket régi bűneikre? A következő néhány napban nézzük meg, mit tett József: nem beszélt róla fűnek-fának. Csak akkor ismertette meg magát a testvéreivel, miután mindenki mást kiküldött (ld. 1Mózes 45:1). Gondoskodott arról, hogy Egyiptomban soha senki ne tudja meg, mit tettek vele testvérei. Nem ugyanígy bánik-e velünk Isten is? Bőven fel tudna sorolni mindannyiunkról olyan hosszú bűnlajstromot, hogy eláshatnánk magunkat, de ő nem emlegeti fel múltbeli bűneinket. Akkor mi miért tesszük? Hogy ezzel büntessük a másikat! „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Mitől félünk? Hogy megússzák? Azt akarjuk, hogy a vétkes büntetést kapjon, ezért mondjuk el mindenkinek, mi történt. Ilyenkor:
1) Istent játszunk! Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Egyedül ő ismeri a vétkes gyengeségeit, melyek arra vezették, hogy ártson neked, és egyedül ő tudja, hogy megbánta-e tettét és megváltozott-e.
2) Olyan mércét állítunk fel, mely alapján mi magunk is elítélhetők leszünk. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Máté 7:2).
Ha ez kellemetlen igazság számodra, akkor fogadd meg a következőket: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4:31–32). Ha valaki ártott neked, akkor a „bocsásd meg, és felejtsd el” a helyes reakció.
