Rhodos, 1988. november 2.

Vassula, fogadd békémet! Jöjj, tetszésemre van, hogy igyekszel megérteni engem, annak ellenére, hogy nehéz körülmények közé helyeztelek. Kedves, szereteteddel enyhítsd fájdalmamat! Mutasd meg Istenednek gyermeki hitedet! Így szerezz nekem örömet, és teljesen tõlem függj!

Megteszem Uram, ki máshoz fordulnék, mint az én Atyámhoz, nincs senkim rajtad kívül.
Ivadékom, légy mindig tetszésemre, légy az én örömöm! Én vagyok a te Abbád.Ivadékom, virágozz, szépülj, és táplálj sokakat gyümölcsöddel! Tervemet már jóval születésed elõtt kigondoltam, mert én vagyok a hatalom. Az emberek hajlamosak könnyen elfelejteni, hogy Egyházam vezetése fölülrõl történik és nem alulról. Hajlamosak elfelejteni, hogy minden hatalom fölülrõl való. Azt mondom tehát nektek, hogy egyetlen hatalom, egyetlen földi királyság sem marad fenn, amely beszivárgott Egyházamba. Összetöröm és porhalmazzá teszem. Ti ezt már elõre tudtátok, de nem figyeltetek rám és nem engedelmeskedtetek nekem. Kizártatok engem, de én minden ajtót, és ablakot kinyitok, hogy Lelkem szabadon lélegezhessen tulajdonomban. Nincs az a hatalom, amely eltorlaszolhatja azt az utat, amelyet megnyitok. Újból emlékeztetni fogom õket arra, hogy én vagyok az Alfa és az Omega, a Szentek Szentje, a Szentháromság, mindhárom az Egyben, a Hatalom. Hamarosan veletek leszek. Szívembe fogadom mindazokat, akik szeretnek engem. Az én Szívem lesz az õ új otthonuk. Fölülrõl jövök és fölülrõl száll alá a ti új otthonotok is. Ez lesz az én ajándékom; és újból visszaadom nektek az én új Szent Nevemet, szeretteim. Jöjjetek hát és dicsérjetek engem; jöjjétek és magasztaljatok, jöjjetek és kössetek velem békét, kinyitom nektek házamat és mint enyéimet üdvözöllek benneteket. Jöjjetek hozzám! {Valamiért eszembe jutott, hogy miképpen érintkezett velem, szintén írásban, Dániel, az õrangyalom. ) Igen, de most én, az Úr szeretlek téged, légy áldott gyermekem! Mi ketten?

Igen, Uram.

Mi ketten?

Igen, Szûzanyám..