Félelmünk akkor nő, amikor nem hagyatkozunk Isten akaratára
„Uram, kérlek vedd észre a fenyegetéseket, amiket mondtak, és engedd meg nekünk, szolgáidnak, hogy a te üzenetedet teljes bátorsággal szóljuk” (Apostolok cselekedetei 4:29, GNT fordítás)
Mindannyiunknak vannak félelmei. A baj azonban, hogy gyakran hagyjuk azokat eluralkodni az életünkön, ezzel akadályozva magunkat abban, hogy Isten óhaja szerint cselekedjünk.
Ugyanúgy, ahogyan Dániel is ott állt az oroszlán vermében, időnként mi is szembesülünk bizonyos emberekkel és helyzetekkel, amelyek fenyegetőleg hatnak ránk - és tanúságunkra Krisztus mellett. A kérdés csak az, hogy megadjuk -e magunkat a félelmeinknek, vagy kiállunk Istenért rettegésünk ellenére is?
Ha szeretnél felülkerekedni bénító aggodalmaidon, muszáj, hogy tisztán lásd az előnyeit annak, mit is jelent valójában Isten akaratát követni. A legfontosabb, hogy megértsd, hogy azt tenni, amit Isten akar, már egyértelmű győzedelmeskedés a félelem felett. Ugyanis a félelem egyre nő, és ha nem győzöd le, az mindíg egyre nagyobb erővel tér vissza. Ennek következtében pedig az életed lassan beszűkül.
Mi tehát a teendőd?
Kövesd a korai keresztények példáját. Bizonyosan nem mi vagyunk az első keresztény generáció, amelynek szembe kell néznie a félelemmel. A korai hívők szembesültek az üldöztetés minden formájával. A Cselekedetek könyve némi bepillantást enged nekünk abba, hogyan álltak ki őseink félelemeik ellen. Miközben Péter és János bátran hirdette Jézust a Csel.4-ben, ellenálltak az erőszakos szembeszegülőknek is.
Így imádkoztak: „Uram, kérlek vedd észre a fenyegetéseket, amiket mondtak, és engedd meg nekünk, szolgáidnak, hogy a te üzenetedet teljes bátorsággal szóljuk” (Apostolok cselekedetei 4:29, GNT fordítás)
Nem az a megoldás a félelmeidre, hogy meghátrálsz előlük, hanem az, hogy bátran szembenézel velük.
Sose feledd: Isten nem fogja ketté nyitni előtted a Jordán folyót, amíg te nem teszed meg az első lépést (látod hogyan tette ezt meg Isten Illéssel és Elizeussal a 2 Királyok 2:8-ban). Csupán egyetlen lépést kell tenned mélységes bizalommal, és Isten megmutatja a további helyes utat. Ám ez csakis akkor valósul meg, ha félelemeid nem kötnek gúzsba. .
Indulj el igaz hittel, és figyeld meg, ahogyan félelmeid semmivé foszlanak, miközben Isten vezeti lépteid.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Hogyan növekedtek a félelmeid, amikor átadtad magad nekik?
- Hogyan csökkent a félelem az életedben, mert bátran kiálltál Istenért?
- Mely félelmekkel birkózol meg a legnehezebben a hétköznapokban? Miért? Hogyan tudnád azokat Isten kezébe adni?
A Biblia azt tanítja, hogy Isten a forrása az anyagi javainknak. Ő az, aki a szükségleteinkről gondoskodik.
Ez mit jelent? Arról van szó, hogy ahelyett, hogy a munkaadómtól várnám az anyagi biztonságot, Istenre tekintek. És ahelyett, hogy a megtakarítási számlám kezelőjétől várnám az anyagi biztonságot, Istenre tekintek. Azt jelenti, hogy Istenen kívül senkitől és semmitől nem várom, hogy a szükségleteimről gondoskodjon.
Hadd illusztráljam egy példával: Amikor kinyitom a vízcsapot, tudom, hogy a víz nem magából a csapból jön. A csapon és a vezetékeken keresztül jön, valójában a víztározóból. A csővezetéken és a vízcsapon keresztül csak eljut hozzám. Ugyanígy, az a jövedelem, amit Isten adni akar neked, származhat egy állástól, de máshonnan vagy másvalakitől is. A forrás maga azonban mindig Isten.
Nem kell afelől aggódnunk, hogy Isten melyik csapot használja arra, hogy gondoskodjon rólunk. Érthetjük így a szavait: „Ha egy csapot elzárok, könnyedén ki tudok nyitni egy másikat. Ha elveszítesz egy állást, én tudok neked egy másikat adni. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Én vagyok a forrásod, nem a bankszámlád.”
Aggodalmaidból kiderül, hogy melyek azok a területek, ahol nem bízol Istenben. Kérd őt, hogy segítsen megérteni, mi az oka annak, hogy nem bízol benne, és kérd, hogy tanítson, hogyan kezdj el bízni benne. Keresd, hogyan teheti ezt. És aztán, amikor netán aggódni kezdesz, tárd fel Istennek a félelmeidet.
Tedd meg az első lépést a becsületesség felé
"De ha Istenhez imádkozol és a Mindenható tetszését keresed, ha tisztán és becsületesen élsz, akkor biztosan felemel és visszaállítja a boldog otthonodat. Bár kevéssel kezdted, végül naggyá leszel." (Jób 8:5-7, NLT második kiadás)
Talán kemény neked a becsületességről olvasni, mert az emlékeidben most lejátszódnak azok az esetek, amikor elestél, minden olyan lehetőség, amikor becsületesnek kellett volna lenned, de nem voltál, és az összes erkölcsi bukásod, amit valaha elkövettél életed során. Mindannyian tudnánk hasonló listát összeírni a bukásainkról.
St. Augustine mondta egyszer, hogy a rossz dolgok megvallása a jó dolgoknak a kezdete.
Ha becsületes nő vagy férfi szeretnél lenni, akkor az első dolog, amit el kell fogadnod az az, hogy eddig nem voltál az. El kell fogadnod, hogy nem mindig tartod meg az ígéreteidet. Gyakran pletykálkodsz, és jól is esik. Néha lazítasz a munkában. Előfordul, hogy annak tetteted magad, aki nem vagy. Vallj csak be mindent Istennek.
Sok ember felosztja részekre az életét, és azt gondolja, az egyikben tarthatja a bűnét, amíg az nem zavarja a többi részét az életének. Én ezt úgy hívom: Titanic mítosz. Azért, mert a Titanic volt az első elsüllyeszthetetlennek hitt hajó, amin a hajótestet felosztották és rekeszeket alakítottak ki benne. Elméletileg ha az egyik rész víz alá kerül, akkor le tudják zárni egy retesszel és nem süllyed el az egész hajó.
De emberek, amikor az életről beszélünk, egy lyuk a hajón valóban egy lyuk a hajón és előbb vagy utóbb el fog süllyedni veled. Az a kis rész, amiről azt hitted, hogy kontrollálni tudod le fog húzni a mélybe. Ez kihatással lesz a környezetedben lévő emberekre is, mert lehet, hogy a bűn személyes, de sosem magánügy.
Közülünk senki sem tökéletes, de Isten nem is várja ezt el! Azt viszont szeretné Isten, hogy becsületes legyél, és az azzal kezdődik, hogy feltárod a bűneidet, mindegy milyen hosszú a listád.
Istent sokkal jobban érdekli a szíved, mint a bűneid. Sosem leszel tökéletes, és sosem leszel bűntelen, de tudsz kevesebb bűnt elkövetni.
Ez a becsületesség választása.
Beszéljetek róla
- Az életedben mi az a rész amit különválasztottál a családodtól? Hogyan hat rád a lelki életedben, érzelmileg, és fizikálisan?
- Szerinted miért szeretné Isten, hogy megvalld a bűneidet ha egyszer úgyis tudja mindet?
- A bűnöd hogyan befolyásol más embereket, még ha nem is tudnak róla?
