„… a kedves beszéd… gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)
Mindenkinek szüksége van bátorításra. Egyikünk sem ér el semmit egyedül, segítség nélkül. Akik az emberiség történelmében nagy dolgokat vittek végbe, az életükben jelenlévő emberek miatt váltak azzá, akiknek ma ismerjük őket. Láttuk a Narnia Krónikáit és A Gyűrűk Urát. De tudod-e, hogy a szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien oxfordi professzorok voltak, és közeli barátok? Minden héten találkoztak, hogy együtt egyenek, beszélgessenek írói törekvéseikről, és felolvassanak egymásnak még kiadatlan munkáikból. Tolkien volt az, aki bátorította a bevallottan ateista Lewist, hogy tanulmányozza a keresztyénséget, és végül elvezette őt a megtérésre. És Lewis volt az, aki bátorította Tolkient, hogy folytassa a regényírást, és keressen kiadót. Barátságuk és kölcsönös biztatásuk nélkül sohasem született volna meg a 20. század briliáns hitvédelmi írása és a fantasy irodalom egyik legcsodálatosabb darabja. A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”. A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).
Goethe mondta: „Bánj úgy az emberekkel, amilyennek tűnnek a szemedben, és rosszabbá válnak. Vagy bánj velük úgy, amilyenek lehetnének, és azzá teszed őket, amivé lenniük kell.” Egy nap egy igazgató behívott három tanárt, és ezt mondta: „Önök a három legjobb tanár intézményünkben, ezért önökre bízunk kilencven magas intelligenciájú tanulót, lássuk, mit tudnak velük kezdeni”. Ezek a diákok harminc százalékkal magasabb teljesítményt értek el, mint a többi gyerek az iskolában. A tanév végén az igazgató hivatta a három tanárt, és ezt mondta: „Be kell vallanom valamit. Önök nem a kilencven legígéretesebb tanulót kapták; a diákok teljesen átlagosak voltak. Véletlenszerűen választottuk őket, és önökre bíztuk.” A tanárok ebből természetesen azt a következtetést vonták le, hogy nyilván különleges pedagógiai képességeiknek köszönhető a diákok nagyszerű előmenetele. „Még valamit meg kell vallanom” – folytatta az igazgató. – „Önök nem az iskola legjobb tanárai, kalapból húztuk ki a neveket.” Nos, miért teljesítettek azok a diákok és azok a tanárok olyan magas szinten? Mert arra biztatták őket, hogy higgyék el, hogy képesek rá! A baseballsztár Reggie Jackson mondta: „Megmondom, mitől lesz valakiből jó edző: a jó edző képes elérni, hogy a játékosok azt higgyék, jobbak, mint valójában. Rávesz arra, hogy jó véleményed legyen saját magadról. Tudtodra adja, hogy hisz benned. Eléri, hogy még többet hozz ki magadból. És ha egyszer felismerted, hogy milyen jó vagy, többé már nem fogsz megelégedni a játékban kevesebbel, mint hogy a tőled telhető legjobbat nyújtsd.” Tehát ma menj, és bátoríts valakit!
„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)
Mielőtt Isten a kertbe helyezte Ádámot, „megformálta” őt. Isten egyfajta előkészítő folyamaton visz végig minket, azért, hogy olyanná tegyen, amilyennek lennünk kell – de az előkészítés időt vesz igénybe. Istennek foglalkoznia kell a következetlenségeinkkel, a jellemhibáinkkal, a bizalmatlanság témájával, a gyermekkor megoldatlan kérdéseivel, a hegekkel, a hibákkal, stb. Mennyi időt vesz ez igénybe? Egyedül Isten tudja. Ismerd el: még a te korodban is, nem fedezel-e fel magadban valamilyen gyerekes viselkedésmódot? Bárki más már lemondott volna rólad, de Istennek van egy terve veled, és Ő elkötelezte magát a mellett. Mindannyiunknak magunkon kellene viselnünk a feliratot: „A munkálatok folyamatban vannak. Ha alkalmazni akarsz, tudnod kell ezt. Ha össze akarsz házasodni velem, tudatában kell lenned ennek.”
A Biblia azt mondja: „megformálta az Úristen az embert a föld porából” (1Mózes 2:7). Mivel dolgozik Isten? Porral! A formáltatásodhoz használt szerszámai pedig azok az élmények és tapasztalatok, amelyeken keresztülmégy életed során. Ezek formálnak és változtatnak. És minél inkább próbálkozol a magad módszereivel, annál tovább tart a folyamat. Lehet, hogy öt évig tart, míg megtanulod, hogy ne keresd az emberek tetszését. Vagy tíz évedbe telik, mire felhagysz az önsajnálattal. Vagy húsz év után tudsz letenni arról, hogy visszamenj a múltba, és újraéld a gyermekkorod. Isten egész idő alatt ezt mondja: „Hagyd abba!” – te pedig ezt mondod: „Igen, tudom. Majd jobban fogom csinálni.” Aztán valamilyen krízis következik be, és az igazság mellbevág. Akkor azt mondod: „Tudod mit? Ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (ld. Filippi 3:13).
Mit jelent ültetni? Elásni a magot a földbe, ahol az emberi szem elől rejtve van, hogy kicsírázzon, és végül gyümölcsöt teremjen. Isten az életedre vonatkozó tervében áldásokat ültetett el, melyeket idővel megtapasztalsz. Az, hogy a földeken járva nem látod a termést, még nem jelenti az, hogy nincsenek ott a magok; Isten olyan dolgokat ültetett el az életedben, melyek egymástól eltérő időben fordulnak termőre.
Csodálatos az, hogy Isten ültet! Miért bajlódik ilyesmivel, ha csak egy szavába kerülne, és megteremthetné, amit akar? Gondolj csak bele, mekkora szeretet, a világmindenség Teremtőjének személyes közreműködése, ahogy lehajol, és áldásokat ültet el, hogy azok az életed különböző szakaszaiban felszínre bukkanjanak. Abból, amit Isten számodra készített, nem minden jött még elő, tehát nem adhatod fel, és nem mehetsz el ezt mondva: „Ez minden”. Nem! Isten elültetett bizonyos dolgokat, amelyeket még nem láttál, még nem tapasztaltál meg. Fokozatosan válsz azzá, amit Ő ültetett. Ennek tudata megerősíti a hitedet, hogy meg fog történni. Ez azt is jelenti, hogy Isten hisz benned; még akkor is, ha te nem hiszel magadban.
Vannak benned feltáratlan tálentumok és beteljesületlen álmok. Ezekért folyik a harc! A Sátán a sorsod irányításáért folytat küzdelmet. Ő tudja, hogy mi van elültetve benned, és megpróbálja megölni a magot. Ne engedd neki! Nem az az ember vagy, aki hat hónap vagy hat év múlva leszel, mert ott van még az időtényező is. Nem egy időben jön el mindennek a learatása. Kell, hogy legyen hited és türelmed, különben elszalasztod azt, amit Isten készített számodra.
Figyeld meg: Isten az embert egy kertben helyezte el: „Édenben, keleten” (1Mózes 2:8). Nem elég ott lenni a kertben; a megfelelő helyen kell lenned! Így kell imádkoznod: „Uram, helyezz el engem az én kertemben!”
A gyermeknevelésből sokat lehet tanulni. Te, aki idősebb és bölcsebb vagy, azt mondod: „Ne csináld azt! Ne menj oda!” De nem rövidítheted le a folyamatot. Meg kell botlaniuk, mert így tanulnak meg járni, és így találják meg a saját útjukat. Lehet, hogy te magad is sokféle munkahelyen dolgoztál már, mielőtt rájöttél, hogy mit is kellene csinálnod. Ez azért van, mert még nem lettél „elhelyezve”. Eljön az az idő, amikor – ha bölcs vagy – így kezdesz imádkozni: „Uram, ne hagyd, hogy próbálkozásokkal töltsem el az életemet; helyezz el engem!”
Lehet, hogy pont a megfelelő helyen vagy, csak nem tudod. Ez azért van, mert az a hely elültetve lett, és nem megteremtve. Nem számít, hogy honnan indulsz, csak az számít, hogy hová érkezel. Tükörbe kell nézned, és kijelentened: „Van bennem valami, ami nem jött még elő. Istenem, segíts, hogy állhatatos legyek, amíg elő nem hozod belőlem azt, amit Te plántáltál belém!”. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy te egy csődtömeg vagy, mert nem trendi a cipőd, vagy mert még nem jött össze minden az életedben. Isten kiszemelt egy helyet a számodra. Csak járj vele, és Ő el fog juttatni oda!
A Biblia azt mondja: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). Ma talán azt mondja neked Isten: „Felkészítettelek téged, elhelyeztelek oda, ahol lenned kell, áldásokat plántáltam az életedbe, melyek a maguk idejében megjelennek, de most neked kell dolgoznod rajtuk.” Ne keress tovább olyan kertet, amely már meg van metszve; neked kell megmetszened a saját kertedet! Keresztül kell menned a saját küzdelmeiden, és hullatnod kell a saját könnyeidet. Ha emberektől kapsz dolgokat, azokat vissza is vehetik tőled. Ha Isten ad neked valamit, akkor az a tiéd! De neked kell vigyáznod rá. Neked kell nyesegetned a saját gyermekeidet; nem lesznek jók, ha elhanyagolod őket (ld. Példabeszédek 22:6). Neked kell megmetszened a saját kapcsolataidat: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint…” (Zsoltárok 1:1). Neked kell megmetszened az üzleti ügyeidet. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartod Istent, mint üzlettársadat, és megengeded neki, hogy a te ügyeidet az Ő ügyének az előmozdítására használja.
Ha Istennel jársz, Ő megvéd és felvirágoztat, még a nehéz időkben is; de akkor is neked kell „megmunkálnod”, ami neked adatott. Kérdezd meg bármelyik földművest: az a búza, amelyet felügyelet nélkül hagynak, végül halálra fog magzani. Törődni kell vele. Nincs semmi baj az életeddel, csupán annyi, hogy Istentől várod, hogy megtegyen olyan dolgokat, amiket Ő tőled vár, hogy megtegyél. Rajta, szerezz be egy metszőollót, és kezdj el metszeni!
Erősítsd a házasságodat!
Egy ötvenedik házassági évfordulóját ünneplő házaspárt megkérdeztek, hogy mi a sikerük titka. A férj így válaszolt: „Amikor házasságot kötöttünk, megegyeztünk, hogy ha valamiben vitánk támad, akkor én kimegyek a verandára, és ott álldogálok, amíg lehiggadok. Ez aztán csodásan működött. Ötven év odakinn a friss levegőn – pontosan erre volt szüksége a kapcsolatunknak!”
Ha te is túl sok időt töltesz odakint a verandán, íme, három módszer a házasságod erősítésére:
1) Elköteleződés: „Te vagy az első.” Különleges alkalmakkor könnyű ezt kimondani, de ezt a hét minden napján ki kell mondanod. Egy filmsztár, aki már több tönkrement házasságon volt túl, azt mondta egy interjúban: „Lemondtam arról, hogy megtaláljam az igazi társat. Most azon dolgozom, hogy én váljak igazi társsá.” Ez a módszer mindig működik!
2) Törődés: „Mire van szükséged?” Férj és feleség között ég és föld a különbség. És hogy a dolgok még tovább bonyolódjanak, a szükségeik is változnak az életszakaszaik szerint. Tehát ha megkérdezed: „Hogy vagy ma?”, akkor állj is meg, és figyelmesen hallgasd végig a választ! A feleséged talán nem azt várja, hogy megoldd a problémáját, csak azt, hogy elmondhassa. A bensőséges közelség a házasságban nem véletlen, hanem tudatos döntés, amelyet minden nap újra meghozol.
3) Megbirkózás: „Megoldjuk valahogy.” A házasság talán csökkenti a magányosság problémáját, de előhozza azt a kihívást, hogy hogyan jövünk ki egy másik emberrel. Megtanít arra, hogy nem mindig lehet elkerülni a konfliktust, de meg lehet birkózni vele. Az igazság az, hogy ha nem két győztes van egy házasságban, akkor mindkét fél vesztes.
Erősítsd a hitedet!
„Ennek a hitnek alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”
(Zsidók 11:2)
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.” (Zsidók 11:1-2). A zsidókhoz írt levél 11. részében felsorolt hithősök nem voltak tökéletes emberek távolról sem. Noé hitt Istenben, megépítette a bárkát, és megmentette a családját. De nem sokkal azután, hogy kijött a bárkából, leitta magát. Ábrahámot úgy ismerték, mint aki „Isten barátja”, de hazudott és a feleségét is veszélybe sodorta azért, hogy saját életét mentse. Amikor Isten azt mondta Sárának, hogy kilencven éves korában fiút fog szülni, Sára nevetett – valószínűleg te is nevettél volna. És mi a helyzet Józseffel? Börtönviselt rabszolga volt, mégis Egyiptom kormányzója lett. Vagy ott van Ráháb, a prostituált; valószínűleg nem engednénk, hogy a gyülekezetünk énekkarában énekeljen, Isten mégis a hithősök sorába sorolja. Na és Jákób? Aki kijátszotta a bátyját és rászedte az apósát, hogy meggazdagodhasson? Te kötnél üzletet ilyen emberrel? Aztán ott volt Dávid király, aki egy nőügy miatt gyilkosságra vetemedett és közbotrányt okozott. Még Gedeon és Sámuel, a két nagy lelki ember is kudarcot vallott a gyermeknevelésben, mert a fiaik letértek a helyes útról. Mindannyian éppen olyan emberek voltak, mint te. Ingadoztak, megtántorodtak, hibáztak és kudarcokat éltek át. Csak azért tettek szert hírnévre, mert hittek Istenben, és Isten megjutalmazta hitüket – és megteszi veled is, ha hiszel és megbízol benne.
„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr.” (2Krónikák 20:17)
Ha kételkedsz Istenben, csalódást okozol neki, mért ő jobbat érdemel. Ezért arra kell törekedned, hogy erősítsd a hitedet, mert a hit tiszteli Istent, és Isten megtiszteli a hitet. Problémáknak álcázott lehetőségeket fog küldeni a hited erősítésére. Amikor Jób elveszítette egészségét, gazdagságát és gyermekeit, akkor azt olvassuk róla a Bibliában, hogy a földre esve leborult, és Istent dicsőítette (Id. Jób 1:20-21). Jób nem a körülményei miatt dicsőítette Istent, hanem azok ellenére. Figyelj meg két dolgot: 1) Felnézett. Elismerte, hogy Istennek joga van mindenről dönteni. Bízott Isten szeretetteljes jellemében, és hitte, hogy végeredményben azt fogja tenni, ami számára a legjobb. Neked is ezt kell tenned! 2) Meghallgatta, azt, amit mondtak neki. Felismerte, hogy a megpróbáltatás ideje egyben a tanulás ideje, ezért kijelentette: „ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Ahogy az aranyat is tűzben tisztítják, hogy kiégjen belőle a salakanyag. Jób is bízott abban, hogy a megpróbáltatás tüze által Isten a lehető legjobbat fogja kihozni belőle. Könnyű volt ez számára? Nem. Szeretnénk az ismerősbe kapaszkodni, és vissza akarunk térni a múlt biztoságába, bár tudjuk, hogy Isten nem ezt szánja nekünk. Félünk attól, hogy a kanyar után meglepetések és nehézségek várnak ránk, ezért szeretnénk levágni az utat és elmenekülni. De ha ezt tesszük, rövidzárlat keletkezik, Isten életünkre vonatkozó tervében Mit kellene tehát tenned? Állj meg szilárdan a hitben: „álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok” (2Krónikák 20:17 Károli). Bármin mégy át mostanában, ne feledd, hogy Isten veled van!
„Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)
A hit olyan, mint az izmaink – a gondok talán megterhelik, de végeredményben erősítik azt. Dávid megértette ezt az igazságot. Ellenségei folyton üldözték. Bár Sámuel próféta már felkente őt Izráel királyává, a trónt még Saul birtokolta. Dávid azonban ahelyett, hogy hitét vesztette volna, továbbra is bízott Isten ígéretében, és kijelentette: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodát tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (Zsoltárok 4:4). Amikor a filiszteusok fogságába került, így imádkozott: „Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:3-4). Amikor egy barlangban bujkált Saul féltékeny haragja elől, azt mondta: „szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2). A harmadik században Nolai Szent Félix üldözői elől menekülve egy barlangban rejtőzött el. Történetesen egy pókhálót szőtt a barlang szűk bejáratába, ettől az úgy nézett ki, mintha hónapok óta nem járt volna ott senki, így az üldözők továbbmentek. Amikor Félix újra előjött a napvilágra, kijelentette: „Istennel a pókháló is fal, Isten nélkül a fal is csak pókháló.” Jézus azt mondta, hogy az életben gondjaink lesznek, az emberek csalódást fognak okozni, sőt, te magad is csalódni fogsz önmagadban. Néha olyan dolgok miatt kerülsz egy barlangban, amit te tettél, máskor olyan körülmények miatt, melyek felett nincs hatalmad. De mivel Isten veled van, bátran mondhatod: „Ha félek is, benned bízom!”
Képes vagy rá!
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)
A Sátán egyik kedvenc taktikája, hogy elhiteti veled: nem vagy képes elérni semmi említésre méltó dolgot. Eszedbe juttatja múltbeli hibáidat, ezért még ha komoly erőfeszítéseket teszel is, a kudarctól való félelmed akadályozni fog. Ezt általában „kudarc szindrómának” nevezik. A Sátán azt akarja, hogy annyira negatívan gondolkodj magadról, hogy egyáltalán ne legyen önbizalmad. Valójában azonban nem is magadban kell bíznod, hanem a benned élő Istenben! Az Istenbe vetett bizalom nélkül olyan vagy, mint egy üzemanyag nélküli repülőgép, ami a kifutópályán áll – lehet, hogy jól néz ki, de nem visz sehová. Hallgasd csak: Krisztus által van erőd megtenni azt, amit magadtól sohasem tudnál. Ha egyszer megtanulod ezt az igazságot, bármikor mondja is az ördög, hogy semmit sem tudsz jól csinálni, a válaszod ez lesz: „Lehet, hogy én nem tudok, de a bennem élő Jézus igen, és ő meg is teszi, mert benne bízom, nem önmagamban. Az ő igéje azt mondja, hogy sikert érek el mindenben, amihez csak hozzáfogok” (ld. Józsué 1:7). Ha az ellenség így szól hozzád: „Neked ez nem fog menni, meg se próbáld! Megint kudarc lesz a vége, mint a múltban”, válaszolj így: „Igaz, Jézus nélkül semmire sem vagyok képes, de vele és benne mindent meg tudok tenni, amit meg kell tennem.” Olvasd el ezeket a szavakat, írd fel őket a szívedbe, és állj erre az ígéretre ma: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13). A mai ige számodra ez: képes vagy rá!
„Samgar… hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével.” (Bírák 3:31)
Samgarról csak kétszer olvasunk a Szentírásban, a története csupán három mondat két igeversben. De a hatása bámulatos volt. Ugyanakkor kihívás mindazoknak, akik úgy gondolják: „Isten soha nem használna egy olyan embert, mint én.” Meglehet, hogy ő volt a legkevésbé alkalmas személy arra, hogy megszabadítsa Izráelt a filiszteusoktól. Kezdve azzal, hogy valószínűleg nem is volt izraelita. A neve hurri eredetű. Tucatnyi érve lehetett volna, amivel megmagyarázza, hogy miért nem tesz semmit. „Nincs megfelelő fegyverem. Egyedül nem vagyok rá képes. Ez nem is az én népem.” Ha kifogásokat keresünk, mindig találunk is – de ha nem keresünk, nem is találunk. A kifogáskeresésben végtelenül kreatívak vagyunk. Mi lenne, ha ezt az ötletgazdagságot arra fordítanánk, hogy megoldást keressünk kifogások helyett? Ha így tennénk, Isten használni tudna minket eszközként céljainak megvalósítására, ahogy Samgart is használta. Amikor érzed, hogy Isten felkavarja a lelkedet vagy megindítja a szívedet, akkor nem üldögélhetsz hátradőlve, lépned kell, és közbe kell avatkoznod. Ha megteszed, az meghatározó pillanat lehet az életedben. Ne aggódj a következmények miatt! Ha a helyes dolgot teszed, a következmények Istenre tartoznak. Összpontosíts arra, hogy a helyes dolgot tedd a megfelelő okból, és ne hidd el a hazugságot, hogy nem lehet megtenni. Igen, minden erőfeszítésedre szükség lesz, de mindenre van erőd Krisztusban, aki megerősít (ld. Filippi 4:13). A kudarcot vallott próbálkozás még nem kudarc. Az igazi kudarc az, ha meg sem próbálod. Ha próbálkozol, az Isten szemében már sikernek számít. Ragadd meg hát az „ökörösztökédet”, és indulj harcba!
„Samgar idejében…” (Bírák 5:6)
Amikor Samgar felkapta azt az ökörösztökét, amivel hatszáz filiszteust ölt meg (ld. Bírák 3:31), úgy döntött, hogy ha már meg kell halnia, legalább harcban haljon meg. Ez a kulcs a szabaduláshoz, akár a filiszteusoktól kell megszabadulni, akár a büszkeségtől, az előítéletektől, a pornográfiától vagy bármi más makacs problémától az életedben. Támadásba kell lendülnöd. Eljön az a pont, amikor azt mondod: „Ebből elég! Tudod, hogy nem folytathatod tovább azt az utat, amin eddig jártál, mert a zsákutca felemészt. Tudod, hogy nem folytathatod tovább az utat, amin eddig jártál, mert az zsákutca lelkileg, fizikailag vagy kapcsolataid vonatkozásában. Lehet, hogy nem öl meg, de felemészt. Tudod, hogy nem folytathatod tovább úgy, ahogy eddig. Nem folytathatod, ha jó formában akarsz lenni, vagy ki akarsz keveredni az adósságból. Nem folytathatod, ha szeretnéd feléleszteni a szerelmet, vagy el akarod érni a célodat. Nem, ha olyan örökséget akarsz hátrahagyni, amihez megéri felnőni. A hír pedig ez: csupán egy döntésnyire vagy egy teljesen új élettől. De meg kell tagadnod azt az ökörösztökét, és küzdened kell érte! Vágd ketté azt a hitelkártyát! Jelentkezz arra az egyetemre. Menj el arra a missziói útra! Kérj időpontot egy tanácsadódtól! William A. Lawrence írta: „A habozás síkságán milliónyi csont fehérlik, azoknak a csontjai, akik a győzelem hajnalán leültek várni, és várakoztak – míg meghaltak!” Hagyd abba a halogatást! Ne akarj megszállottan tökéletes lenni! A lelki növekedés a fejlődésről szól, nem a tökéletességről. A céljaid elérésében a legnagyobb ellenséged a lustaság. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt tegyük, amit mindig is tettünk, remélve, hogy valami majd csak változik. Nem fog. Úgyhogy legyél Samgar, és cselekedj!
„Samgar… megszabadítottam Izráelt.” (Bírák 3:31)
Ha Samgar arra a tényre összpontosított volna, hogy hatszáz filiszteussal áll szemben, akkor valószínűleg bele sem fogott volna a harcba. Értsd meg: A Sátán megpróbál elcsüggeszteni és legyőzni azzal, hogy eléri, hogy úgy érzed, az adott probléma túl nagy számodra. Ilyenkor kell ellentámadásba kezdened, céljaidat apróbb lépésekre bontva. Lehet, hogy nem tudod legyőzni a függőségedetm, szorongásodat vagy az anorexiádat egész hátralévő életedre, de Isten segítségével megnyerheted a mai csatát. Ne aggódj amiatt, hogy mi lesz a jövő héten, vagy jövőre, csak éld meg a mai nap fejezetét! Ellen tudsz állni a kísértésnek huszonnégy órán át? Meg tudod nyerni a csatát egy napra? Tudod, hogy képes vagy rá. És az ellenség is tudja. Ezért mindig csak egy nappal törődj! Túl sok energiát pazarolunk el azzal, hogy éppen arra összpontosítunk, amit nem tudunk befolyásolni: a végeredményre. Azt kérdezed: „Mi lesz, ha visszaesek a rossz szokásomba? Mi lesz, ha nem viszonozzák az érzéseimet? Mi lesz, ha nem sikerül tartanom a súlyomat, vagy nem szerzem meg az állást, amiről álmodtam?” Jézus azt mondja: „ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:34). A manna, amit az izraeliták a pusztai vándorlás idején kaptak, naponta érkezett, nem hetente, vagy havonta. Miért? Mert Isten azt akarta, hogy minden egyes napot tőle való függésben éljenek meg. A győzelemhez a titok nyitja nem a te erőfeszítésed, hanem Isten kegyelme. A mai üzenet számodra ez: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom.” (Jeremiás 3:22-24).
Ne aggódj miatta!
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Jézus azt mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik” (Máté 6:31-32). Egy író ezt írta: „Valamelyik nap éppen aggódtam valami miatt, amikor hallottam, hogy egy lelkész ezt mondja: »az aggodalom az Istenbe vetett bizalom hiánya.« Ekkor amiatt kezdtem el aggódni, hogy aggódom. Majd valaki más ezt mondta: »Ugyan, ne aggódj miatta!« Egyszerűnek hangzik, de én olyan emberek között nőttem fel, akik a hitről beszélnek, de félelemből cselekednek. Majd egy barátom egy új ötlettel állt elő: »Próbáld ki az aggodalomkupont! Ez feljogosít arra, hogy kedved szerint aggódj, de csak akkor, ha a) az aggodalom ellát élelemmel és ruházattal; b) ha hozzáad az életedhez ahelyett, hogy elvenne belőle; c) ha jobbá teszi a holnapot; d) ha nem bánod, hogy úgy viselkedsz, mint egy nem hívő!« Aztán ezt mondta: »Ha ez nem működik, írj egy listát mindarról, ami miatt aggódsz, tedd bele egy dobozba, és tedd fel a polcra olyan helyre, ahol nem látod. Ha Isten nem akarja vagy nem képes elintézni, akkor bármikor odamehetsz a dobozhoz, és elkezdhetsz újra aggódni, de előtte legalább adj Neki egy esélyt! Miközben pedig a válaszára vársz, imádkozz, állj rá Igéjére, és ne adj hangot aggodalmaidnak!«”
Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Minden gondotokat [minden aggodalmatokat, mindent, ami nyugtalanít, mindent, ami foglalkoztat, egyszer s mindenkorra] őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7 AMP).
John Mason írta: „Nem tudtam megnyugodni. Ha nem láttam át mindent, szorongó, nyugtalan, ideges, aggódó és zsémbes lettem… a következő adagot kívánó kábítószereshez hasonló. Nem volt olyan súlyos az eset, de a tünetek megegyeztek. Keresztyén voltam, és elvileg hitben jártam. Az üdvösségem tekintetében Jézusban bíztam, más területeken viszont magamban.” Te is így élsz? William Ward, motivációs író így fogalmazott: „Az aggodalom negatív hit, ilyenkor a kedvezőtlenben bízunk, biztosak vagyunk a katasztrófában, és a vereségben hiszünk. Az aggodalom mágnesként vonzza be a negatív helyzeteket. A hit viszont hatalmasabb erő, mely pozitív körülményeket teremt. Az aggodalmaskodás elpazarolja a jelent, és a múlt problémáival gátolja a jövő lehetőségeit.” Amikor egy idős férfit megkérdeztek, hogy mi fosztotta meg őt az örömtől az életében, így felelt: „Azok a dolgok, melyek sohasem történtek meg.” Emlékszel azokra a dolgokra, amelyekért tavaly aggódtál? Túl sok energiát pazaroltál rájuk, igaz? A legtöbbjük pedig egész jól alakult, ugye? Azoknak a dolgoknak, melyek miatt aggódunk, közel 99 %-a soha nem következik be. Tudtad, hogy az olyan sűrű köd, amely hét háztömböt betakar 30 m mélységben, alig egy pohárnyi vízből áll? Csak egy pohárnyi! Mégis képes megakadályozni a látásunkat. Egy pohárnyi aggodalom ugyanerre képes. A Bibliában azt olvassuk, hogy „az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit” (Jeremiás 10:23). Hagyj fel azzal, hogy megpróbálsz irányítani minden lehetséges végkimenetelt. Az élet jobban alakul, ha elhatározod, hogy ráállsz Isten Igéjére, és bízol abban, hogy ő majd gondoskodik rólad.
