„Ne vessétek meg a kicsiny kezdetet, mert az Úr örül, ha látja, hogy elkezdődik a munka…” (Zakariás 4:10 NLT)
Hallottál már a pillangóhatásról? Ez a fizikában használatos kifejezés arra vonatkozik, hogy egészen kicsi változások a kezdeti feltételekben (például egy pillangó szárnycsapása) befolyással lehetnek az időjárásra több ezer kilométer távolságban. Képzeld csak el – egy törékeny kis pillangó megváltoztathatja egy másik kontinens időjárását! Ha nem rezdítette volna meg a szárnyát, akkor az időjárási rendszer egészen másként alakult volna. Mit tanulhatunk meg ebből? Lehet, hogy időnként teljesen jelentéktelennek érzed magad, törékenynek, mint egy pillangó. Úgy tűnik, hogy csak csapkodsz a szárnyaddal, és közben egyedül vagy, aki kiáll az igazságért és a becsületért a munkahelyeden vagy otthon. Azt kérded: „Mihez kezdhetnék én egy ilyen nagy problémával?” Sokkal többet, mint gondolnád! A hited, a szavaid, a tetteid, az imáid, a példád, a kedvességed és a kitartásod által Isten ereje kiárad és a mennyei erők dolgozni kezdenek a helyzeten. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiket mi jelentékteleneknek tartunk, például Mózes botját, amivel kettéválasztotta a Vörös-tengert, vagy Dávid parittyáját, amivel legyőzött egy óriást, vagy egy fiú uzsonnáját, amivel ezreket táplált. Csapkodó szárnyaid olyan változásokat indíthatnak el, amelyek örökre hatással lesznek a körülötted lévők életére. Jézus azt mondta: „Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen” (Máté 17:20). Nem a mag méretén múlik a dolog, hanem Istenen, aki a növekedést adja. Nem az ima a lényeg, hanem Annak hatalma, aki az imákra válaszol.
„…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Egy bankba belépő férfi megtartotta az ajtót az utána jövő hölgynek. Köszönetnyilvánítás helyett a nő ezt mondta a férfinek: „Nem kell megtartania nekem az ajtót azért, mert nő vagyok.” A férfi mosolyogva így válaszolt: „Nem azért tettem, mert maga nő, hanem azért, mert én úriember vagyok.” Hívőként azért tesszük, amit teszünk, mert Krisztusban vagyunk, nem azért, mert a társadalom elvár tőlünk valamit. János azt mondja: „A Szentlélek bennünk lakik… ezért nincs szükségünk arra, hogy bárki arra tanítson, mi igaz…” (1János 2:27 NLT). Chuck Swindoll írja Hope Again [Újra remélni] című könyvében: „A tengerészgyalogságnál… szállítóhajó vitt minket… japán földre… sokan ekkor jártunk először idegen országban. Tele voltunk izgalommal… A parancsnokunk összehívott minket, és ezt mondta: »Ne feledjétek, most először életetekben ti vagytok külföldiek. Ez nem a ti országotok, nem a ti kultúrátok… ti vagytok a kisebbség. Az emberek nem honfitársaitok, nem a ti nyelveteket beszélik. Semmit sem tudnak a hazánkról, csak azt, amit belőletek látnak… Úgy viselkedjetek, hogy a japánok jó benyomást szerezzenek országotokról!« … Keresztyénként… a mennyben van polgárjogunk… Isten országának népe vagyunk… Magatartásunknak a legjobbnak kell lennie, különben az emberek torz képet fognak kapni hazánkról… A földi kultúra a velejéig pogány… Isten céllal hagyott minket itt… hogy bemutassuk, milyen egy másik országban élni, milyen egy másik ország polgárának lenni, hogy így vágyat keltsünk másokban arra, hogy bevándoroljanak.” Gondolkodj el ezen!
„Ne indulj a sokaság után…” (2Mózes 23:2 Károli)
Mark D. Roberts írja: „A felső tagozatban egy Andrew nevű fiú… a született vesztesek mintapéldánya volt: túlsúlyos… vastag szemüveggel… a bőre olyan fehér volt, mintha sosem lett volna kint a szabadban. Egy napon a fiúk elkezdték cukkolni Andrew-t, gúnyolódva a megjelenésén… láttam a fájdalmat a szemében, és tudtam, hogy szólnom kellett volna a többi fiúnak, hogy hagyják abba. De lehetőséget láttam arra, hogy felsorakozzak a többség mellé. Csatlakoztam tehát hozzájuk… magam is elkezdtem csúfolódni, Andrew pedig sírni kezdett… A szívem mélyén tudtam, hogy szörnyű dolgot tettem… Néha annyira erős a kísértés arra, hogy a tömeggel tartsunk, hogy szinte lehetetlennek tűnik ellenállni. Annyira áhítozunk arra, hogy elfogadjanak, hogy megtesszük azt is, amiről tudjuk, hogy rossz, csak azért, hogy a többiek kedveljenek. Ez nemcsak a bizonytalan felső tagozatos fiúkra igaz, de szinte mindenkire. Nehéz szembeszállni a tömeggel.” Jézust nem irányította az emberek véleménye. Még bírálói is elismerték: „tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét” (Máté 22:16). Ha tudod, hogy ki vagy Krisztusban, ez felszabadít az alól a kényszer alól, hogy mindig jó benyomást akarj tenni másokra. Pál azt írja: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2). Fájdalmas ugyan, ha bírálnak, de sokkal rosszabb mások elismeréséért feladni az utat, amit Isten szánt neked. Egy bizonyos ponton meg kell kérdezned magadtól: „Mennyit vagyok hajlandó veszíteni azért, hogy elfogadjanak?” El tudod viselni a nyomást? Tudsz olyan lenni, mint Nehémiás? Ő ezt mondta: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.” (Nehémiás 6:3-4)
„Mert ha én, az Úr, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül.” (Ezékiel 12:25)
Két lehetséges magyarázata van annak, ami az észak-karolinai Swan Quarter-ben történt 1876-ban. Vagy a legelképesztőbb véletlen egybeesés, vagy szó szerint isteni beavatkozás volt. A helyi metodista gyülekezet új templomot akart építeni, így amikor valaki felajánlott nekik egy telket az Oyster Creek úton, elfogadták. Mivel alacsonyan fekvő terület volt, a kis erős, fehér vázas templomot magas tégla alapra építették. Néhány nappal később vihar csapott le a kisvárosra, és azok, akik látták az Oyster Creek utat, valami csodálatos dolognak lettek szemtanúi. A templomépület sértetlenül úszott a vízen! Az áradás felemelte a talapzatáról, és lefelé úsztatta az úton. Megpróbálták valahogy kikötni, de a templom tovább úszott. A városka közepén, miközben tucatnyi ember nézte tehetetlenül, váratlanul élesen jobbra kanyarodott, és így folytatta útját. Végül hasonló határozottsággal letért az útról, és egyenesen egy üres telek felé vette az irányt, majd a közepén megállt. Az ár végül levonult, de az épület még most is ott van. Már 130 év is eltelt azóta, hogy a templomépület, mely ma a Gondviselés Metodista Templom (Providence Methodist Church) néven ismert, elhajózott a város legkedvezőbb fekvésű telkére. Ami ebben igazán csodálatos, az a következő: az a telek, ahol a templom megállapodott, éppen az a telek volt, amit a gyülekezet korábban kiválasztott az építkezésre, de a telek tulajdonosa, Sam Sadler, visszautasította vételi ajánlatukat. Az árvizet követő reggelen odaajándékozta a birtoklevelet a lelkésznek.
„Mert én vagyok az Úr. Én szólok, és amit kimondok, valóra válik” (Ezékiel 12:25 NKJV). Nem férhet hozzá kétség: ha Isten elhatározza magát, semmi sem állhat az útjába!
„Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” (Zsidók 9:26)
A szentélyben sokféle bútor volt, és mind más célt szolgált. De nem volt benne egyetlen szék sem. Tudod miért? Mert a papok munkája sohasem ért véget. Az emberek folyton vétkeztek, ezért folyamatosan fel kellett áldozni bárányokat engesztelésül. Ám, tudod, mi az első dolog, amit Jézus tett, miután meghalt, feltámadt, és visszatért a mennybe? Az, hogy leült (ld. Zsidók 10:12). Azért, mert már elvégezte az üdvösség munkáját. A Bibliában azt olvassuk: „Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” (Zsidók 9:25-26). Mivel Krisztus egyszer s mindenkorra feláldozta magát a kereszten, ezért lehetett neked bármikor szabad bejárásod Istenhez. Abban a pillanatban, amikor kimondod: „Atyám, Jézus nevében jövök hozzád”, ő szeretettel fogad, és minden szükségedet betölti. Az amerikai polgárháború idején történt, hogy egy katona csüggedten üldögélt a Fehér Ház előtt egy padon. Egy arra járó kisfiú megszólította, és megkérdezte, mi a baja. A katona elmondta a kisfiúnak, hogy feltétlenül beszélni szeretne Lincoln elnökkel, de az őrök nem engedik be. A kisfiú ezt hallva kézen fogta a katonát és bevezette egyenesen az elnök irodájába. „Apám – mondta -, ez az ember feltétlenül beszélni szeretne veled.” A kisfiú az elnök fia volt, ezért bármikor szabad bejárása volt apjához. Mivel Jézushoz tartozol, neked is szabad bejárásod van mennyei Atyádhoz!
Jézus nyomában
„Krisztus… nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21)
Ha Jézus lábnyomát akarod követni, figyeld meg a következő dolgokat vele kapcsolatban: 1) Ő sohasem cselekedett elhamarkodottan. Döntéseit nem a környezet nyomására hozta meg. A gyakorlott tárgyalók tudják, hogy a várakozás fegyver; aki nagyon siet, általában rosszul jár az egészségben. A várakozás felfedi a tervek gyengeségeit és a körülötted élők indítékait. A legnagyobb hibák a türelmetlenségből adódnak, tehát gondolkodj hosszú távra! 2) Tudta, mikor kell dolgoznia és mikor pihennie. Amikor viharba kerültek a Genezáreti tavon, a tanítványok küszködtek, de Jézus aludt. A Gecsemáné kertben a tanítványok aludtak, de Jézus küzdött. Azért, mert tudta, hogy mikor dolgozzon és mikor pihenjen. Ahhoz, hogy Isten akaratát tudd tenni, és ne égj ki, meg kell tanulnod annak a titkát, hogy mikor kell cselekedni, és mikor kell bízni, mire kell figyelmet szentelni, és mit kell Isten kezében hagyni. Senkinek sem volt több dolga, mint Jézusnak. Mindenki akart tőle valamit. Minél sikeresebb vagy, annál több ember próbál meg elérni. Jézus időnként magányosan elvonult, hogy feltöltekezzen. Megértette, hogy nem tud adni, ha nincs miből. A munka adást jelent, a pihenés elfogadást. Jézus értette az egyensúly fontosságát, ezért tudott olyan sok mindent véghezvinni három rövid év alatt. Ha kipihent vagy, tisztábban tudsz gondolkodni, jobb döntéseket hozol, biztos szemmel nézed az életet, több mindent tudsz véghezvinni kevesebb idő alatt, és amit építesz, az fennmarad. Hagyj fel hát az őrült rohanással! Kövesd Jézus lábnyomát – ami azt jelenti, hogy vezetnek, nem pedig hajszolnak!
Jézus tudta, hogy nem kell bizonyítania, nem kell igazolnia magát. A keresztnél a kételkedők ezt mondták: „… ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről”! (Máté 27:40 Károli). Mi volt erre a válasz? Nem engedte, hogy az emberek véleménye megfélemlítse, vagy változtasson tervein. Nem volt szüksége az emberek elismerésére, hiszen már az övé volt Atyjáé: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:17). Jézus nem vesztegette az idejét arra, hogy válaszoljon bírálóinak. „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott” (Máté 27:14). Jézus válaszolt az éhségre, a szükségekre, válaszolt a keresőknek, de nem válaszolt azoknak, akik csapdába akarták csalni. Semmivel sem tartozol azoknak, akik bírálnak. „Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat” (Példabeszédek 23:9). Tudod, miért nem építettek soha emlékművet a kritikusoknak? Mert ők csak nézők, nem aktív szereplők! Jézus nem a múltra figyelt, hanem a jövőre összpontosított. Az édesanyja várandós volt vele, amikor még nem volt férjnél. Az igazságot csupán néhány ember ismerte. Jézus így nőtt fel, mégsem érezte szükségét annak, hogy magyarázkodnia kellene. Hagyd abba a panaszkodást amiatt, hogy szegény családban nőttél fel, vagy hogy nem tanulhattál tovább, ne ismételgesd az arról szóló történeteket, hogy hányan hagytak cserben, ne reklámozd fájdalmaidat, és ne töprengj hibáidon! Mindannyiunknak vannak hiányosságai. „Nem a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem…” (Ézsaiás 43:18-19). A Sátán foglalkozik a múlttal – úgy tűnik, egyedül ilyen információja van rólunk. Jézus a jövőnkről beszél. Tehát, ha az Ő nyomát akarod követni, koncentrálj arra, ami előtted van!
Munka közben beletanulni
„Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (2Mózes 4:13)
Amikor Isten elhívta Mózest, hogy menjen a fáraó udvarába és szólítsa fel, hogy engedje el a népet, ő így válaszolt: „Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!” Te is így érzed most magad? Ha igen, nézd csak meg, mit mondott előtte Isten Mózesnek: „Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (2Mózes 4:12). Amikor Isten elhív egy feladatra, ő maga készít fel rá. De nem feltétlenül teszi meg előre. Néha a képzés aközben történik meg, miközben azt teszed, amit Isten mondott. Ez persze ijesztő lehet. Talán azt mondtad Istennek: „Én izgulok, ha emberek előtt kell beszélnem, hogy érted azt, hogy vezessem le ezt az értekezletet?” Vagy „Miért akarod, hogy erre az állásra jelentkezzek, hiszen erre én nem vagyok alkalmas?” Nem hagyatkozhatsz a saját képességeidre. Bármilyen munkához, amit Isten kér tőled, az ő erejére és az ő képességére van szükséged. A többibe majd közben beletanulsz. Egyszerűen csak bíznod kell Istenben, és cselekedned kell, ha érzed a késztetését. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fogsz félni. Bizony fogsz! De éppen ilyenkor kell gyakorolnod a hitedet, ilyenkor kell túllépned és túlnőnöd azon, amit el tudsz képzelni, ilyenkor kezdd el azt tenni, amit tenni kell, jelenlegi tudásodra alapozva. Ez sokszor alázatra késztető lehet. Rá fogsz jönni, hogy sokkal inkább Istentől függsz, mint eddig bármikor. Valószínűleg rengeteg kérdésed lesz a körülötted lévőkhöz – és némelyiket többször is fel kell tenned. Ne félj kérdezni, ne félj hibázni, ne félj segítséget kérni, és attól se félj, hogy valamit másként csinálsz, mint az elődöd. Ha Isten hívott el, akkor te vagy a megfelelő ember erre a feladatra. Ezt soha ne téveszd szem elől!
Ne csak mondd, érvényesítsd is!
„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)
A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: „…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik. Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből. Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod. Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked.
Soha, soha ne add fel!
Abban a pillanatban, amikor úgy gondolod, hogy elég sikeres vagy már ahhoz, hogy csak üldögélj a babérjaidon, nagy bajban vagy. Ezzel akadályozod a saját fejlődésedet!
Salamon azt írta: „ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29).
A siker mindig fennálló lehetőség, de sohasem garantált. Azé az emberé, aki kész korán reggel kezdeni, későig fennmaradni, elmenni a második mérföldre, és aki nem szűnik meg kérdezni: „Van-e rá jobb mód?”
Egyszer egy ügynökség reklámot készített egy autógyártó cég számára. A szlogen így hangzott: „Ebben az új Rolls-Royce-ban 100 km/h sebességnél a leghangosabb zaj az elektromos óra hangja.” Amikor bemutatták a reklámot a gyár vezérigazgatójának, ő mosolyogva ezt mondta: „Azt hiszem, csinálnunk kell valamit azzal az órával!”
Egy fiatalember egyszer megkérdezte Henry Fordtól: „Hogyan szerezhetek nevet magamnak, és hogyan lehetek sikeres?” Ford így válaszolt: „Döntse el, mit akar, és tartson ki mellette! Ne térjen le az útról, bármilyen hosszú vagy nehéz is az, amíg el nem érte célját!”
A sikeres emberekben egy dolog közös: nem hajlandók feladni! Nem számít, hányszor buktak el, újra talpra állnak, leporolják magukat, tanulnak belőle, és újrakezdik. Paul J. Meyer mondta: „Kilencvenkilenc százaléka azoknak, akik kudarcot vallottak, igazából nem vereséget szenvedett, egyszerűen csak feladta.”
A Biblia azt mondja: „aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató…” (1Korinthus 9:25). Csak azok nem vallanak soha kudarcot, akik soha semmit meg sem próbálnak. Tehát csak folytasd tovább, és még csak ne is gondolj feladásra!
