"Ő pedig amikor ezt meghallotta így szólt Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent ez Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Máté 9 12-13)
Jézus tudta, hogy kicsoda Ő az Isten tervének megfelelően; Jézus tudta, hogy ki Ő Isten igazságában; Azzal is tisztában volt, hogy mi az Ő küldetése itt a földön.
Ezáltal elengedte és figyelmen kívül hagyta, hogy mások mit mondanak és gondolnak róla.
Ez azt jelenti, hogy nem aggódott, amikor mások bírálták azért, hogy bűnösök barátja (Luk. 19 7) mivel Ő pontosan azt tette, amiért az Atyja elküldte Őt Férfiakat és nőket győzött meg arról, hogy legyenek békességben Istennel (2 Korinthus 520).
Hasonlóan, nekünk is be kell mutatnunk Jézust, az ő nevében megszólítani azokat, akik még mindig kívül vannak.
Néhányan még közülünk annyira elkülönülten, elválasztva vannak a hitetlenektől, hogy csak ritkán van bármiféle értelmes társalgás velük
Ahogyan Rick lelkész tanítja, az a tendencia, hogy minél régebb óta vagyunk hívők, annál jobban elszigetelődünk a hitetlenektől és talán egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a társaságukban.
Az eredmény pedig az lesz, hogy nem maradnak nem-hívő barátaink.
Jézus akcióterve a mi tanuságtételünkre a hitetlenek felé a barátsággal kezdődik.
Megnyertük a jogot, hogy megoszthassuk az örömhírt a kapcsolatainkon keresztül, ahol bemutathatjuk, hogy törődünk az egyénnel, nem pedig csak a bemerítési statisztikákkal.
Pál apostol bátorít, hogy találjunk közösséget a nem hívőkkel.
Közös alapot találni, aktív cselekvést jelent a barátság kiépítésére; ez pedig útmutató nekünk abban, hogy a hitetlen emberek pozitív dolgaira figyeljünk a negatívak helyett.
Amikor Jézus találkozott az asszonnyal a kútnál, ahelyett, hogy megbélyegezte volna inkább a közös pontokra mutatott rá. (János 4)
Az asszony válasza az volt erre, hogy nem csak ő lett Isten barátja, hanem a saját családját, baráti körét is odahozta Jézus jelenlétébe.
A négy embertípus, akire szükséged van az életben...
„Járj a bölcsekkel, és bölccsé leszel, mert az ostobák barátját baj és kár éri.” (Péld 13:20, NIV fordítás)
Egymagunkban sosem válhatunk azzá az emberré, akivé Isten szeretne tenni bennünket. Nem így lettünk megalkotva. Mindannyiunknak szüksége van olyan emberekre, akik tanítanak minket, megosztják velünk az életüket, törődnek velünk és növekedésre sarkallnak.
A Bibliában ezt olvashatjuk: „Járj a bölcsekkel, és bölccsé leszel, mert az ostobák barátját baj és kár éri.” (Péld 13:20, NIV fordítás)
Ahhoz, hogy olyanná válj, amilyennek Isten szeretne látni, legalább négyféle embertől kell tanulnod:
- Mentoroktól – Ők az oktatóid. Nekem kilenc különböző mentorom volt életem során. Senki nem képes arra, hogy megtanítson neked mindent, így mindegyik mentorod az élet különböző területein fog tanítani majd.
- Példaképektől – Ők azok, akik éppen most végzik, vagy már elvégezték azt, amit te is szeretnél. Az életünk során szerzett képességeink nagy részét másokat figyelve sajátítjuk el.
- Társaktól/partnerektől – Szükséged van munkatársakra és kollégákra, akik olyan területen végeznek munkát, mint te, és szükséged van olyan emberekre is, akik támogatnak és ösztönöznek abban a munkában, amit Isten rajtad keresztül akar elvégezni.
- Barátoktól – A barátaid nem feltétlenül a céljaid elérésében vannak segítségedre. Ők egyszerűen a barátaid, akik szeretnek téged, bármit is teszel. Ha hibázol vagy elrontasz valamit, ők akkor is szeretni fognak. Egy barát akkor is odaáll melléd, amikor mindenki más elmegy. Ekkor derül ki, hogy kik az igaz barátaid.
Egyedül élni nemcsak magányos, de szemben áll Isten életünkre vonatkozó tervével is.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- A fenti négy embertípus közül, neked melyikből van a legtöbb, és melyikből a legkevesebb?
- Miért próbálják meg olyan sokan mások támogatása nélkül élni az életüket?
- Van olyan ember a környezetedben, akinek rád lenne szüksége mint mentorra vagy példaképre vagy társra vagy barátra?
