„Menjünk át a túlsó partra!” (Márk 4:35)
Egy nap Jézus azt mondta tanítványainak: „Menjünk át a túlsó partra… Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni” (Márk 4:35-37).
Az ördög nem akarja, hogy átjuss a viharon, és elérj a túlsó partra. Nem bánja, ha gyülekezetbe jársz, énekelsz a kórusban, vagy szolgálsz a vezetőségben – csak azt nem akarja, hogy elért az Istentől való rendeltetésedet. Ami azonban a túlsó parton vár, megéri mindazt, amin most át kell menned. Olyan rettenetes ellenséggel küzdesz, ki tudja, Istennek terve volt az életedre. Nem tudja viszont elsüllyeszteni azt az embert, akinek a csónakjában ott van Jézus, azt, aki imádkozik, és közel marad Hozzá. Ma tehát kötelezd el magad arra, hogy megmaradsz Isten erejében, bármivel is kell most szembenézned, és bármekkora csapás is ért téged. A lelki-szellemi növekedés nem jön könnyen. Pál azt írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat” (1Korinthus 13:11). Ideje felhagynod a gyermekies gondolkodással, ideje felnőni! Ha nem teszed, nem fogod megtapasztalni mindazt, amit Isten tartogat számodra. Miben van ma szükséged új látásra? Az időbeosztásodat kell új szemmel átvizsgálnod, hogy legyen benne hely Istennek? Vagy a barátaidat, mert rossz irányba visznek? A szokásaidat, mert elszívják az erődet és legyőznek? A szavaidat, mert kételkedés beszédeit mondod a hit szavai helyett? Fordulj Istenhez, Ő átvisz a viharon, és eljuttat a túlsó partra.
„Őbenne van… bűneink bocsánata…” (Efezus 1:7)
Amikor Isten megbocsát neked, te azonban nem bocsátasz meg magadnak, akkor visszautasítod kegyelmét, hogy inkább nyomorultul érezd magad. Ha ezt teszed: 1) Szeretteidet veszélybe sodrod. Mindez nem csak rólad szól. Ha a bűntudat sarában fetrengsz, akkor inkább vagy hajlamos a zárkózottságra és ítélkező magatartásra, mint a nyitottságra és a szeretetre. Ezért házastársad, gyermekeid, szüleid, munkatársaid, barátaid, sőt még háziállataid is szenvednek veled és miattad. 2) Egészséged is veszélybe kerül. Gondolataink kihatnak a testünkre. Az orvosok azt mondják, hogy a keserűség olyan kémiai anyagokat termel, amik létfontosságú szerveinket károsítják. Szapora szívverést okoznak, megemelik a vérnyomást, gyengítik az emésztést, feszültté teszik az izmokat, koleszterint juttatnak a véráramba, és csökkentik a világos gondolkodásra, a tisztánlátásra való képességünket. Minden alkalommal, amikor felemlegeted a múltat, ezek a rossz érzések újabb és újabb káros vegyi anyagokat termelnek. Mára a tudomány bebizonyította, amit Isten már régen megmondott; nevezetesen, hogy akik nem bocsátanak meg maguknak és másoknak, azok hajlamosabbak a szívrohamra, a depresszióra, a magas vérnyomásra és más súlyos betegségekre. 3) A jövőd is veszélyben van. A Biblia azt mondja: „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket” (Mikeás 7:19). Ne akard kipecázni, amit Isten a tenger mélyére temetett! Kezdj előre tekinteni, különben beleragadsz a saját magad által készített mocsárba. A Biblia azt mondja: „Isten olyan gazdag jóságban és kegyelemben, hogy megvásárolta szabadságunkat Fia vérének árán, és megbocsátotta bűneinket. Ránk árasztotta jóságát, bölcsességgel és megértéssel együtt.” (Efezus 1:7-8 NLT). Isten bocsánatával együtt bölcsességet és értelmet is nyerünk, hogy ne csupán túléljük a múltat, hanem meg is erősödjünk általa.
„Áldjad, lelkem, az Urat… Ő megbocsátja minden bűnödet…” (Zsoltárok 103:2-3)
Hajlamosak vagyunk arra, hogy másoknak könnyebben megbocsássunk, mint önmagunknak. Ez különösen akkor igaz, ha valamilyen fontos területen buktunk el, például a házasságunkban vagy a hivatásunkban, ha fájdalmat okoztunk másoknak, ha káros szokásainkkal magunknak ártottunk, vagy ha tudjuk, hogy nem azt tesszük, amit kellene. Mit kell tenned ilyenkor? 1) Ismerd el! Ne félj megvallani, amit tettél! Nem vagy vele egyedül. Nem te vagy az első, és nem is az utolsó, aki elbukott. Ha már elnyerted Isten bocsánatát, fordulj támogatásért egy megbízható baráthoz! „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). 2) Töröld ki! Gyakran nem maga a vétek, hanem a bűntudat és a tetteinkre való visszaemlékezés okozza, hogy rosszul érezzük magunkat. A gond a reakciónk! Ha folyton visszaemlékezünk bukásainkra, az egyáltalán nem segít, és Istennek is csalódást okoz. Vedd észre magadon, ha ezt teszed – és azonnal nyomd meg a törlés gombot! Összpontosíts arra a tényre, hogy Isten megbocsátott, és hagyd magad mögött a múltat! „Őbenne van… bűneink bocsánata…” (Efezus 1:7). 3) Cseréld le! Bűntudat helyett válaszd a hálát! Nem nehéz megtenni, csak gondolj Isten jóságára! Ezt tette Dávid is: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsoltárok 103:2-4). Ha elkezded keresni, rengeteg dolgot találsz, amiért hálás lehetsz Istennek.
„Túlságosan nehéz neked a feladat, nem tudod egyedül elvégezni.” (2Mózes 18:18)
Theodore Roosevelt mondta: „A jó vezető az, aki elég értelmes ahhoz, hogy kiválassza a megfelelő embert arra, amit végre akar hajtani, és van elég önfegyelme ahhoz, hogy ne avatkozzon bele, miközben az illető a feladatát végzi.” A lényeg: ha nem tanuljuk meg, hogyan ruházzuk át másokra a feladatokat, akkor a vezetésünk leromlik, és nem lesz jövőképünk. A Kivonulás könyvében azt olvassuk, hogy Mózes testileg-lelkileg teljesen kimerült attól, hogy megpróbálta teljesíteni kétmilliónyi izraelita követeléseit, és próbált megoldást adni minden problémájukra. Apósa ekkor mondta neki: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked a feladat, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass szavamra; hadd adjak tanácsot neked, és Isten is veled lesz.” (2Mózes 18:18-19). A segítségkéréshez bölcsesség, érettség és alázat kell. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé. Ezt nehéz elfogadni azoknak, akik arra büszkék, hogy mindent megoldanak egyedül. Azzal, amit Mózes csinált, nem csupán magának nem tett jót, hanem a rá bízott népnek sem. Vezetőként könnyen túlbecsüljük saját fontosságunkat és hozzáértésünket. Ezért figyelmeztet így Pál: „ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék” (Róma 12:3). Isten adott körénk olyan embereket, akiknek különböző ajándékaik és talentumaik vannak. Ha felismerjük ezeket az embereket, és bevonjuk a munkába, akkor ők beteljesültnek érzik magukat, és nagyszerűen végrehajtják a feladatukat. Isten nem függetleneknek teremtett minket, hanem úgy, hogy kölcsönösen számítsunk egymásra. Azzal, hogy Mózes meghatalmazást adott a megfelelő személyeknek, ő maga is megerősödött Isten választott népének vezetésére. Ha megpróbálsz mindenkinek mindent megtenni, teljesen kimerült és frusztrált leszel. Nem erre kaptál elhívást, hanem arra, hogy együttműködj másokkal és másokkal hajtass végre feladatokat. Ezt jelenti vezetőnek lenni.
„Nagy a bizalmam irántatok.” (2Korinthus 7:4)
Amikor az emberek úgy érzik, hogy kihasználják őket, akkor kezdenek elszállingózni, de ha azt érzik, hogy értékelik őket, akkor követnek bárhová. Pál, minden idők egyik legjobb vezetője, azt mondta a korinthusi hívőknek: „nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással… csordultig vagyok örömmel” (2Korinthus 7:4). Pál volt a korinthusiak leglelkesebb szurkolója. Nem csupán intette, vigasztalta is őket. Nemcsak kioktatta, hanem erősítette is őket. Ezek a jó vezető ismertetőjelei. A jó vezető: 1) Következetes. Életpéldájával vezet, nem olyan, mint aki vizet prédikál, de bort iszik. 2) Kifejezi nagyrabecsülését. Felismeri, hogy az embereknek tudniuk kell, hogy fontos részei a csapatnak és a jövőképnek. 3) Mindig meghallgatja a javaslatokat, véleményeket, aggodalmakat és ötleteket. Nem előítéletes, nem eleve elutasító. Betty Bender író mondta: „Hiba az, ha csak hozzád hasonló emberekkel veszed körül magad. Dobd el a meleg paplant, helyette használj őrült mintákból összeválogatott foltvarrott takarót: mindenféle találékony embereket. Figyeld, hogy törnek elő belőlük az ötletek!” 4) Az embereket nem számadatoknak tekinti! Mary Kay Ash üzletasszony mondta: „Ne a nyereség-veszteség mércét használd, hanem a szeretet mércéjén át tekints az emberekre.” 5) Elmagyarázza, miért szeretné, hogy a dolgokat egy bizonyos módon hajtsák végre. Ez csökkenti a hibalehetőséget, valamint a neheztelést, ami abból eredne, hogy az emberek úgy érzik, parancsolgatnak nekik. Clarence Francis politikus mondta: „Ha eleget fizetsz, megvásárolhatod egy ember idejét, és elérheted, hogy jelen legyen egy bizonyos helyen… de a lelkesedést, kezdeményezőkészségét, hűségét, teste-lelke odaszántságát nem tudod megvásárolni. Azt ki kell érdemelned.”
„Feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Timóteus 4:2)
Ha elfogadásra és megbecsülésre áhítozol, akkor azok fognak irányítani, akiket vezetned kellene. Pál felismerte ezt. Ezért adta Titusznak ezt az útmutatást: „Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged!” (Titusz 2:15). A bizonytalan vezetők, attól tartva, nehogy zavargás támadjon beosztottjaik között, nehezen hoznak döntést vagy vállalnak felelősséget, mert félnek más emberek érzelmi reakcióitól. Nem értik meg, hogy ha azt tesszük, amit tennünk kell, és ezzel mások nem értenek egyet, az az ő problémájuk, nem a miénk, hacsak nem csinálunk magunknak problémát belőle. Az érett vezető kezelni tudja a csalódottságot, és megőrzi a jó hozzáállást, kész szembenézni az adott helyzettel, még ha az épp nem is tetszik neki. Gondolj bele: amikor figyelmezteted a gyermekedet, hogy ne tegye a kezét a forró tűzhelyre, akkor ugye nem az a cél, hogy a gyerek szívesen hallja, amit mondasz? Remélhetőleg, ahogy érettebbé válik, megérti majd. Sajnos azonban vannak emberek, akik nem bírják elviselni, ha nemet mondanak nekik, bármilyen korúak legyenek is! Pedig időnként mindannyiunknak hallanunk kell, különben csak akkor leszünk boldogok, ha mindenben a saját fejünk után mehetünk – azzal viszont nem jutunk sehová, legfeljebb bajba. Pál, aki Timóteust vezetésre tanította, ezt mondta neki: „feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Intsd az embereket, ha hibáznak, fedd meg őket, ha makacsul ragaszkodnak tévedéseikhez, biztasd őket, ha küszködnek, légy türelmes velük, amíg tanulnak és növekednek, és ügyelj arra, hogy utasításaid világosak és érthetőek legyenek. A jó vezető ezt teszi – és ezt csak úgy tudod megtanulni, ha te is teszed.
„Aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze a szolgálatát… az elöljáró igyekezettel…” (Róma 12:7-8)
Honnan tudhatod, hogy a vezetés ajándékát kaptad? Onnan, hogy felismered, hová akar küldeni Isten, és meg tudod mutatni másoknak, miért érdemes veled tartaniuk. Sok tehetséges emberből sosem válik hatékony vezető. Miért? Mert inkább saját magukkal foglalkoznak, mint azokkal, akiket vezetnek. Ám ha az élet iskolájában nehézségek és kudarcok árán megedződnek, akkor érzékenyebbek lesznek mások szükségeire. Az igazán jó vezetők azonban nem várják ezt meg. Felismerik, hogy ötletekből mindig van elég, de az olyan emberek, akik képesek is azokat megvalósítani, felbecsülhetetlen értékűek. Bear Bryant legendás amerikaifutball-edző gyakran mondogatta: „Csak egy arkansasi parasztfiú vagyok, de megtanultam, hogyan lehet összetartani egy csapatot. Hogyan emeljünk fel egyeseket, hogyan csitítsunk le másokat, míg végül mindannyiunk szíve egy ütemre dobban. Ha valami rosszul alakult, az az én hibám. Ha valami félig-meddig jól sikerült, akkor együtt csináltuk. Ha valami igazán jól sikerült, akkor azt ti tettétek.” Ha rendelkezel a vezetés ajándékával, akkor megközelíthető is vagy. Higgadt tudsz maradni, nincsenek indulatkitöréseid, nem engeded, hogy apró lényegtelen problémák megmérgezzék szemléletmódodat, és minden kritikát legalább kétszer annyi dicséret közé csomagolsz. Robert Louis Stevenson mondta: „A félelmeidet tartsd meg magadnak, csak a biztatást add tovább másoknak.” Pál ilyen vezető volt: „hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig” (Filippi 1:3-5). Törekedj arra, hogy ilyen vezető légy!
Igazzá lettél Krisztus által
„…az igazság ösvényein vezet engem…” (Zsoltárok 23:3 Károli)
Hogyan élhet együtt egy tökéletes Isten a mennyben olyan emberekkel, akik hozzánk hasonlóan nem tökéletesek? Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy felvennének-e valakit az oxfordi vagy cambridge-i egyetemre, akinek még érettségije sincs. Akkor mit tehetünk? Találnunk kell valakit, aki megfelelő helyettes, vagy örökre elvesztünk! Itt jön Jézus a képbe: ő a Jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Ez a nagy csere! A kereszten Istenminden bűnünket Krisztusra helyezte, és ha hiszünk, akkor Krisztus minden igazságát nekünk adja. Csodálatos!
Kevin Bacon színész visszaemlékszik arra, amikor hatéves fia először látta a Gumiláb című filmez: „»Hé, apa, emlékszel arra a részre a filmben, amikor a gerendákon hintázol? Az nagyon király! Hogy csináltad?« »Nos, azt a részt nem én csináltam… hanem egy dublőr« - feleltem. »Mi az a dublőr?« - kérdezte a fiam. »Valaki, aki úgy öltözik, mint én, és megcsinál olyan dolgokat, amiket én nem tudok.« »Ó« - felelte, és kissé zavartan kiment a szobából. Később azt mondta: »Hé, apa, arra a részre emlékszel, amikor körbeforogsz a korláton és leugrasz? Azt hogy csináltad?« »Hát, azt sem én csináltam, hanem egy tornász dublőr.« »Mi az a tornász dublőr?« »Az a fickó, aki az én ruháimba öltözik, és megcsinál olyan dolgokat, amiket én nem tudok.« Ekkor a fiam azt kérdezte: »Apa, akkor te mit csináltál?« »Bezsebeltem a dicsőséget« - válaszoltam elfogódottan.” Egy énekíró ezt így fogalmazta meg: „Az Ú igazságába öltözötten, kifogástalanul tökéletesen állhatok meg trónja előtt. Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más talaj csak futóhomok.”
„Nyomás alatt vagyunk… de nem törünk meg.” (2Korinthus 4:8 TLB)
Úgy érzed, hogy egy alagútban vagy, ahonnan nincs kiút? Örülj; csodára vagy előjegyezve!
Pál azt mondta: „Minden oldalról szorongatnak minket a bajok, de nem gyűrnek le, nem törnek össze. Össze vagyunk zavarodva… de nem adjuk fel, és nem szállunk ki. Üldözöttek vagyunk, de Isten soha nem hagy cserben minket. Letipornak, de újra felkelünk, és tovább megyünk.” Szükség van egy bizonyos mértékű nyomásra ahhoz, hogy felfakadjon a hitünk, és Isten pontosan tudja, hogy mennyit kell alkalmaznia. Megengedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol: a) kimerülnek a saját erőforrásaink; b) belefáradunk abba, hogy a Sátán elrabolja azt, amiről Isten azt mondta, hogy a miénk; c) a mások véleménye többé nem irányít minket.
Ilyen helyzetbe jutott Anna, amikor a templomban imádkozott „lelke mélyéig elkeseredve… és keservesen sírva” (1Sámuel 1:10). Olyan nagy nyomás alatt volt a gyermektelensége miatt, hogy amikor elkezdte letenni terhét Isten előtt, a főpap azt hitte, hogy részeg. Amikor kétségbe vagy esve, akkor nem túlságosan érdekel az, hogy lenyűgözd a vallásos bámészkodókat; csak az érdekel, hogy megérintsd Isten szívét.
Istennel nincs reménytelen helyzet, csak olyan emberek, akik reményvesztetté váltak a helyzet miatt. Az igazi hit akkor mutatkozik meg, amikor döntésre kerül a sor. Végtére is nincs szükséged arra, hogy Isten kettéválassza a Vörös-tengert, ha mindenfelé hidak vannak, nem igaz? Amikor azonban te magad semmit sem tudsz tenni azért, hogy elkerüld az elkerülhetetlent, akkor kezdesz el bízni abban, hogy Isten megteszi a lehetetlent! Tehát az a krízis, amit most átélsz, lehet egy álruhás áldás – egy lehetőség arra, hogy nagyobb mértékben tapasztald meg Isten erejét működni az életedben.
„Mindenütt szorongatnak minket.” (2Korinthus 4:8)
Amikor egy hátsérülés miatt Angela Madsen deréktól lefelé megbénult, megfogadta, hogy bármit megtesz azért, hogy újra talpra álljon. Ezért elkezdett edzeni arra, hogy ő legyen az első fogyatékkal élő nő, aki átevezi az Atlanti óceánt. Denise Foley újságíró ezt írta róla: „Madsen az, amit a kutatók rugalmasnak neveznek – képes visszapattanni, bármit is hozzon az élet. Olyan ember, aki elgondolkodtat minket azon, hogy mi történne velünk, ha a mi erőnk lenne próbára téve. Mi is vissza tudnánk pattanni?” Pál azt írja: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”. A rugalmas emberek: 1) Kezükbe veszik az életük irányítását: Dr. Steven és Dr. Sybil Wolin írták: „Könnyű másokat hibáztatni a bajaidért, és várni arra, hogy majd ők megoldják. De így neked sohasem lesz alkalmad rá… Ha viszont problémamegoldóként tekintesz magadra, az élet egészen másként alakul. Ismerd fel az erősségeidet! Emlékezz vissza azokra a pillanatokra, amikor legyőzted a nehézségeket! Összpontosíts arra, amire hatni tudsz, és ne arra, amire nincs befolyásod!” 2) A megfelelő emberekkel veszik körül magukat. A zsoltáros azt mondta: „sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” (Zsoltárok 129:2). Ned Hallowell úgy nőtt fel, hogy egy bipoláris személyiségű apa, egy bántalmazó mostohaapa és egy alkoholista anya nevelte, és kétfajta tanulási nehézséggel is küzdött – az ilyen történet gyakran a börtön vagy az elmegyógyintézet előfutára. Ő ma mégis kiváló pszichiáter, boldog házasságban élő apa és sikeres író. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a bentlakásos iskolában olyan tanárokhoz kötődött, akik törődtek vele, és szárnyaik alá vették. A nehéz időkben tehát támaszkodj Istenre, vedd a kezedbe az irányítást, és megfelelő emberekkel vedd körül magadat!
A rugalmas embereknek két másik közös vonásuk is van: 1) Engedik, hogy a fájdalom serkentse a fejlődést. Linda Joy Montgomery fotográfus pályája csúcsán tudta meg, hogy meg fog vakulni. Akkor egy belső hang ezt mondta neki: „Ez nem a vég, ez a kezdet”. Verseket kezdett írni, és elhívást fedezett fel magában arra, hogy motivációs előadó legyen; létrehozta az Igazi Látás Intézetet, és gyermekeket tanít arra, hogy kiaknázzák belső erőforrásaikat. A Biblia azt mondja: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Példabeszédek 24:16). Fájdalmak között is célt találni nem újdonság. Olyan emberek, akik túléltek halálos betegségeket, természeti katasztrófákat vagy a holokausztot, vagy olyan szülők, akik tartósan beteg gyermekeket nevelnek, folyamatosan bizonyítják, hogyan találják meg az igazi győztesek a felhők között átragyogó napsugarat azáltal, hogy újra felfedezik magukat. Pál arról beszél, hogy „bajokkal küzdünk, de nem csüggedünk el… földre terülünk, de nem törünk össze” (2Korinthus 4:8 TM). Ha kihívásokkal találkozol, az segít kifejleszteni az önbizalmadat és a „képes vagyok rá” hozzáállást, ami ezt mondja: „Már voltam ilyen helyzetben, végigcsináltam, most is túl fogom élni”. Michael Jordan egyszer ezt mondta: „Pályám során több mint 9000 dobást elvétettem… elvesztettem 300 meccset… 26-szor rám bízták a döntő lövést, és én elhibáztam a kosarat. Újra meg újra próbálkoztam, és újra meg újra kudarcot vallottam. Így lettem sikeres.” 2) Változtatnak azon, amin képesek változtatni. Pál azt mondja: „ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efézus 6:8). 1995-ben sokan ástak a romok között, hogy segítsenek megmenteni az Oklahoma City-beli robbantás túlélőit, és bár érthető módon elcsigázottak voltak, mégis a poszttraumatikus szindróma kevesebb tünetét mutatták később. A koncentrációs táborokban a hadifoglyok gyakran odaadták az utolsó morzsájukat is másnak, bizonyítva, hogy magad választhatod meg a viselkedésedet, bármilyen körülmények között vagy is. Hogyan? Úgy, hogy Istenből merítesz erőt, és megtanulod uralni azt az egy dolgot, amit irányítani tudsz: magadat.
Szent! Szent! Szent!
„Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6:3)
Amikor Ézsaiás látta Istent, így írt róla: „Láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek…” (Ézsaiás 6:1–9 RÚF).
Nos, ez az igeszakasz nem azért íródott, hogy beteges önmarcangolásba kezdj vagy kételkedj abban, hogy megváltott gyermekeként jogod van megállni Isten előtt. Ézsaiás a nép vezető prófétája volt, és Isten feladatot bízott rá. Ám mielőtt azt elvállalhatta volna, el kellett ismernie szíve állapotát, és engednie kellett, hogy Isten megváltoztassa. Ma neked is ezt kell tenned!
