"Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való…” (2Péter 1:3)
A Biblia azt mondja: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2Péter 1:3,5-8). Íme, tíz szentírási alapelv segítségül arra, hogyan lehet Isten eltervezett szándéka szerint élni:
1) Vigyázz, mit mondasz! Kevesebbet beszélj, többet gondolkozz, és az emberek tisztelni fognak.
2) Óvatosan bánj az ígéretekkel, de ha valamit már megígértél, azt tartsd meg, és az emberek bízni fognak benned.
3) Ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy valami kedveset mondj, mert egy napon majd örömmel tekinthetsz vissza erre, nem pedig azon bánkódva, hogy nem tetted meg.
4) Őszintén érdeklődj mások sorsa felől, hallgasd meg őket figyelmesen, és mutasd meg, hogy értékeled őket!
5) Légy derűs, vidám! Ne panaszold folyton fájdalmaidat, mindenkinek vannak problémái. Vannak olyan emberek a közeli kórházban, akik szívesen cserélnének veled.
6) Légy nyitott a dolgok megismerésére, próbálj minden elérhető információt beszerezni! Vitasd meg a kérdéseket, de ne vitatkozz! Tanuld meg, hogy lehet egyet nem érteni és mégis kedvesnek maradni! Add meg másoknak az ártatlanság vélelmének jogát!
7) Vedd el a kedvét a pletykálkodóknak, ez romboló magatartás!
8) Légy tapintatos mások érzéseivel! Ha így teszel, bölcsnek fognak tartani.
9) Ne figyelj oda a rólad szóló rosszindulatú megjegyzésekre! Élj úgy, hogy senki se higgyen nekik!
10) Ne aggódj amiatt, hogy kié az érdem, csak add a tőled telhető legjobbat, és légy türelmes! Isten mindent feljegyez, és Ő megjutalmaz!
„Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 213:3)
Amikor az élet elborít minket, általában két dolgot keresünk. Egyik esetben valakit, aki megadhat minden választ. A gond csak az, hogy ha bárki másnál keressük azt, amit csak Isten adhat meg, akkor eleve kudarcra ítéljük azt az embert, magunkat pedig csalódásnak tesszük ki. Másik esetben egy kevésbé problémás helyet keresünk. Paul Harvey írta: „Miután az Andrew hurrikán letarolta Dél-Floridát, Patricia Christy megesküdött, hogy a legelső repülőgéppel elhagyja azt a helyet. Elhatározta, hogy pihentető nyaralásra megy, olyan messzire a hurrikán okozta szörnyűségtől, amennyire csak tud.” Harvey így folytatja: „Most hallottam Patricia Christyről. Éppen friss vízért állt sorba Kauain, a Hawaii-szigetek egyikén, amelyen most söpört végig az Iniki hurrikán!”
A juhok idegesek lesznek, amikor vihar támad, ragadozók üvöltenek, vagy amikor arra kényszerülnek, hogy ismeretlen területre költözzenek. Hogyan birkóznak meg az ilyen helyzetekkel? Közelebb mennek a pásztorhoz! Ma úgy érzed, hogy elvesztetted a lelki nyugalmadat, oda a békességed? Olvasd el a következő igeverseket, segíteni fognak közelebb kerülni a Pásztorodhoz. „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Öröké ujjonganak, mert oltalmazod őket…” (Zsoltárok 5:12). „Hajlékod az örök Isten teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra” (Náhum 1:7). „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani” (Zsoltárok 115:12).
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róma 6:12)
Amikor az életünkben lévő bűnről van szó, a Biblia nem próbálja szépíteni a dolgokat:
„A régi életmódunk megfeszíttetett a kereszten Krisztussal, így egyértelműen véget ért az a bűn nyomorában tengődő élet – többé nem ugrunk, ha a bűn egyet füttyent! Mi a következőt hisszük: ha Krisztus bűnt legyőző halálával mi is meghalunk, akkor életmentő feltámadásában is részesülünk. Tudjuk, hogy amikor Krisztus feltámadt a halálból, az a „véget jelentő halál” végét jelezte. Soha többé nem lesz a halálé az utolsó szó. Amikor Jézus meghalt, levitte magával a bűnt a halálba, most pedig, hogy él, Istent hozza le nekünk. Mostantól így gondolkodjatok erről: a bűn egy holt nyelven beszél, amely semmit sem jelent számotokra; Isten pedig az anyanyelveteken beszél, és ti csüngtök minden szaván. Halottak vagytok a bűn számára, Isten számára pedig élők… Ez azt jelenti, hogy ne szavazzatok a bűnre az életviteletekkel! Ne adjátok neki a nappalotokat! Egészen apró dolgokat se tegyetek meg, amelyek a régi életmódotokhoz kapcsolódnak! Vessétek bele magatokat teljes szívvel és teljes időben – (ne feledjétek, a halálból támadtatok fel!) – az Isten szerinti dolgok végzésébe. A bűn nem mondhatja meg nektek, hogyan éljetek. Végtére is már nem éltek az alatt a régi zsarnokság alatt. Ti Isten szabadságában éltek” (Róma 6:6-14 TM).
A bűn olyan, mint a gyomok. Ha szereted a rózsákat, akkor gyűlölöd a gyomokat. Háborút hirdetsz ellenük, és gyökerestől kitéped őket, mielőtt még megnőnének. Miért? Mert ha nem figyelsz oda rájuk, akkor átveszik az uralmat a kerted fölött, és elpusztítanak minden jót, ami ott nő. A mai ige tehát számodra ez: Legyél gyomirtó!
„Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!” (Efézus 4:25)
Jude Werra, egy kutatóközpont vezetője, álláskeresők önéletrajzait vizsgálja, és dokumentálja a csalásokat. A felmérései szerint készült „Hazudozók Indexe” nemrég elérte az utóbbi öt év eddigi legmagasabb értékét. Többek között egy tekintélyes főiskola dékánja is a csalók között szerepelt, aki állította, hogy három különböző intézményben is tudományos fokozatot kapott, ám valójában az általa felsorolt intézmények egyikében sem sikerült ezt megszereznie. Salamon azt mondta: „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája” (Példabeszédek 20:17). Pál figyelmeztet azokra az emberekre, akik olyan „jól” és olyan régóta hazudnak, hogy már képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól (ld. 1Timóteus 4:2). Dr. Harold Sala írja: „Vannak emberek, akik annyira jók az igazság elferdítésében, hogy önmagukat is meggyőzik… A megrögzött hazudozó számára annyira életstílussá vált a hazugság, hogy nehézséget okoz neki felismerni az igazságot… és nem csupán arról van szó, hogy Isten az ilyen életvitelt megveti, de a hazudozó saját szavahihetőségét is rombolja… Ahhoz, hogy a tisztességtelen életmódtól el tudj fordulni, fel kell ismerned, hogy komoly problémád van: nem gyógyíthatatlan, de makacsul ellenálló. El kell ismerned, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül.” Ha nehezedre esik igazat mondani, ezt a négy lépést kell követned: 1) Bánd meg! „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja” (1János 1:9). Isten bocsánatával pedig segítsége is vele jön. 2) Legyél elszámoltatható! Keress valakit, aki nem fél attól, hogy nehéz kérdéseket tegyen fel neked! Ne feledd, hogy az igazságtól először általában nyomorúságosan érzed magad, mielőtt megszabadít. 3) Szabadulj meg ettől a magatartásformától! Nem lehet hazudni arra számítva, hogy Isten majd úgyis megbocsát. Ezzel leértékeled a kegyelmét. „Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róma 6:1-2). 4) Maradj szigorú elszámolásban Istennel! Ha elszúrod (és időnként mind el szoktuk rontani), hozd rendbe gyorsan Istennel és azokkal az emberekkel, akiket félrevezettél!
Ne légy rugalmatlan!
A szíriai hadsereg fővezéreként Naámán hozzászokott, hogy a dolgok az ő elképzelései szerint történnek. Ezért aztán teljesen feldühödött, amikor Elizeus azt mondta neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán iszapos vizében, hogy megtisztuljon a leprától. Azt mondta: „Nincsenek tisztább folyók? Nem tudta volna a próféta megtenni, hogy csak megérint, és azzal meggyógyít?” (ld. 2Királyok 5:11–12). Szerencsére hallgatott a szolgáira, lenyelte büszkeségét, és így megtörtént vele a csoda. Fontos tanulságok vannak ebben a történetben. Mivel a fejlődéshez az akadályok leküzdése és a változáshoz való alkalmazkodás szükséges, kérdezd meg magadtól:
1) Mi a gyökere a félelmemnek és/vagy haragomnak ebben a helyzetben? Félek az ismeretlentől, és a változásoktól, amiket esetleg hozhat?
2) Rugalmatlan vagyok, és próbálom rákényszeríteni az akaratomat és a kívánságaimat erre a helyzetre? Képes lennék eljátszani a lehetőséget, hogy Isten tökéletes akarata megvalósuljon, mert ellenállok a változásnak, amit ő irányít? Sokan megfosztjuk magunkat attól a jótól, amit Isten tervezett. Miért? Mert Naámánhoz hasonlóan megszoktuk, hogy kiszolgálnak minket, és legyezgetik a hiúságunkat?
3) Lusta vagy alkalmatlan vagyok, nem adok bele annyi időt és energiát, amennyi a változás eléréséhez kellene? Ha nem vagy hajlandó változni, nem fogsz növekedni. Márpedig, ha nem növekszel, nem leszel abban a helyzetben, hogy át tudd venni azokat az áldásokat, melyeket Isten neked tervezett.
Charles Franklin Kettering mondta: „A világ gyűlöli a változást, pedig ez az egyetlen dolog, ami fejlődést hozott.” Ma kérj Istentől lelki erőt ahhoz, hogy magadévá tudd tenni azokat a változásokat, melyeket ő hoz az életedbe, és kérd, hogy segítsen úgy tekinteni rájuk, mint olyan dolgokra, melyek javadat szolgálják (ld. Róma 8:28).
Neked is ezt mondja
„Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek!” (János 20:19 RÚF)
Jézus egyik első dolga feltámadása után az volt, hogy felkereste tanítványait, akik oly csúnyán cserben hagyták őt.
„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” (János 20:19–21).
A tanítványok közt ott volt Péter is, aki járt a vízen, aki a csodálatos kenyérszaporításkor ötezer embernek osztotta ki az ételt, aki látta a megdicsőülés hegyén Mózest és Illést állni Jézus mellett.
A nagyhangú, bátor Péter, aki azt mondta: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg” (Máté 26:35). És nem ő volt az egyetlen. „Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is” (Máté 26:35). Mégis ezt olvassuk az evangéliumok beszámolójában: „mindnyájan elhagyták őt és elfutottak” (Márk 14:50). Szent János, Szent András és Szent Jakab – mind, akik ott díszelegnek a templomok színes ólomüveg ablakain szerte a világon – elhagyták Jézust, amikor legnagyobb szüksége volt rájuk. Ő mégsem hozta ezt fel soha feltámadása után. Inkább „megmutatta nekik a [sebhelyes] kezét és az oldalát” (János 20:20). Miért? Hogy tudtukra adja, szereti őket kudarcaik, bukásaik ellenére is. Nem tagadta ki őket, hanem azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Ma neked is ugyanezt mondja!
„Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz…” (Ezsdrás 8:23)
Ezsdrás azt a megbízatást kapta, hogy építse újjá a jeruzsálemi templomot, és voltak pillanatok, mikor úgy tűnt, nem tud megbirkózni ezzel az óriási feladattal. Ekkor a következőt tette: „Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket.” Ha hajlandó vagy lemondani az ételről, és az időt arra fordítod, hogy teljes szívedből Istent keresd, ő válaszolni fog. Mikor kell böjtölni? Figyeljünk meg három dolgot, amiért Ezsdrás böjtölt és imádkozott: 1) „…Ekkor böjtöt hirdettem... hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak…” (Ezsdrás 8:21). Isten útmutatása nélkül nem marad más, mint saját értelmünkre hagyatkozni, és ez olyan bajba juttathat, amiből nem tudunk egyhamar kiszabadulni. Isten nem akarja, hogy vakon indulj a jövőbe, remélve a legjobbakat. Ígérete számodra ez: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). 2) „Ekkor böjtöt hirdettem… hogy… jó utat kérjünk tőle magunknak és gyermekeinknek…” (Ezsdrás 8:21 NKJV). Isten Atya, ezért egyvalami biztos: ha gyermekeid érdekében fordulsz hozzá, akkor ő beavatkozik! Sámuelből Izráel egyik legnagyobb prófétája lett egy Anna nevű istenfélő anya imádságára. 3) „… hogy… jó utat kérjünk tőle magunknak… és minden jószágunknak” (Ezsdrás 8:21). Ha a munkanélküliségre, a jelzálog miatt lefoglalt otthonokra, és arra a hullámvasútra gondolunk, amit tőzsdének hívnak, akkor bölcsen tesszük, ha pénzügyi döntéseink előtt Istennel tanácskozunk. „Isten megígérte, hogy megáld anyagilag?” – kérdezed. Igen. De csak akkor, ha szíved összhangban van az ő akaratával, és arra vágysz, hogy azt tedd, ami tetszésére van.
Semmi sem választhat el Isten szeretetétől
„Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35)
Pál feltette a nagy kérdést: elválaszthat-e bármi is Krisztus szeretetétől? Ha nem tudod, hogy miért szeret Isten, akkor időnként könnyen kétségbe vonod a szeretetét. Tudni szeretnéd, hogyan érez, amikor bunkó módon viselkedsz; amikor kitör belőled az indulat bárkire, aki él és mozog; amikor szennyes gondolataid vannak; amikor olyan éles a nyelved, hogy egy sziklát is átvágna. Azt kérdezed: „Mit érez irántam ilyenkor?” Vagy mi van akkor, amikor rossz dolgok történnek? Törődik veled olyankor Isten? Szeret, amikor éppen rettegsz? Veled van, amikor veszély ólálkodik körülötted? Másként fogalmazva: „Lehet olyan, hogy valamikor már nem szeret?” Ez a nagy kérdés, ugye? Lehet, hogy ezen a héten átléped a határt. Vagy elkezdtél inni és abba sem hagytad, amíg már járni sem tudtál. Vagy az üzleti ügyeid olyan helyre juttattak, ahol semmi keresnivalód. Vagy átkoztad Istent, mert egy szeretted sírja mellett kellett állnod, akit még nem voltál kész elengedni. Túl messzire sodródtál? Túl sokáig vártál? Túl mélyre csúsztál? Túl bizonytalan voltál? „Elválaszthat-e bármi Krisztus szeretetétől?” Nem. Egyáltalán semmi sem. Pál így biztosít minket: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).
