Isten időzítése
„Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt.” (Zsoltárok 105:18–19)
http://havannacsoport.hu/images/sajat_kepek/hagyj_fel.jpg
Isten a saját menetrendje szerint dolgozik. Ha ezt elfogadod, képes leszel örülni annak, ahol épp most tartasz, és el fogsz jutni oda, ahol Isten látni akar. Tovább megyek: Isten talán nem válaszol minden kérdésedre, legalábbis nem úgy, ahogy szeretnéd. De légy nyugodt: ő munkálkodik. Márpedig mivel munkája gyakran nagyobb, hogysem fel tudnád fogni, nem fog zavarni olyan részletekkel, amikkel úgysem tudnál mit kezdeni. Gondolj bele, ha Isten mindent elmondott volna, amiken keresztül kellett menned ahhoz, hogy eljuss oda, ahol most vagy, meg tudtál volna birkózni vele? Ő tudja, hogy mennyi idő kell hozzá, és milyen nehéz lesz – ezért hallgat. Ha előre megmutatná az egész életedet, elájulnál.
József a börtönben döbbent rá, hogy ha Isten egy látást ad nekünk, és mi elkötelezzük magunkat amellett, akkor nincs semmilyen apró betűs záradék, ami azt érvénytelenítené. Hagyj fel hát azzal, hogy előrekívánkozol a jövőbe. Ha a múltban élsz, akkor a „bárcsak” bánkódásának foglya maradsz, ha megpróbálsz a jövőben élni, akkor a „mi lenne, ha” szindrómában fogsz szenvedni. Ne feledd a zsoltáros szavait, melyek az ismerős énekben is visszaköszönnek: „Ez az a nap, mit az Úr szerzett.” Egyszerre csak egy napot akarj megélni. Ahhoz kérj erőt Jézustól, hogy minden nap megtehesd, amit tenned kell. Egy másik ének szerint: „A tegnap már elmúlt, és a holnap talán soha nem lesz az enyém. Uram, segíts ma, mutasd meg az utam, egyszerre mindig csak egy napon.”
Mit tegyél tehát? Bízz Istenben, hogy elrendezi a dolgokat a te érdekedben, az ő időzítése szerint
„… csendes vizekhez vezet engem.” (Zsoltárok 23:2)
Philip Yancey mondja: „A hit azt jelenti, hogy előre bízol olyasmiben, ami majd csak visszatekintve nyeri el értelmét”. Ha félsz a jövőtől, nézz vissza, és lásd, hogyan viselte gondodat Isten a múltban! „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! ...Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz” (Jeremiás siralmai 3:21-25). Azt mondod: „Nem tudom, mit fogok csinálni, ha szeretteim meghalnak”. Tudni fogod, amikor eljön az ideje. Azt mondod: „Nem tudom, miből fogom kifizetni ezeket a számlákat”. Jahve Jire, a Gondviselő Úr ott lesz számodra – amikor eljön az ideje. Azt mondod: „Alkalmatlan vagyok erre, annyi minden van, amit nem tudok”. Lehet, hogy túl hamar akarsz tudni mindent. Isten ad neked bölcsességet – amikor eljön az ideje. A titok nyitja, hogy a ma problémáival a mai erőddel küzdj meg – a holnapot pedig hagyd Isten kezében! A II. világháború idején Arthur Sulzberger, a New York Times tudósítója alig tudott aludni a gondolataiból kiűzhetetlen félelemtől, amíg magáévá nem tette ezeket a szavakat a Lead, Kindly Light* kezdetű énekből: „Nem kérem, hogy láthassam a távolt, egy lépés elég nekem”. Isten neked sem fogja engedni, hogy a távoli képet lásd. Nem , Ő azt ígéri, hogy lámpás lesz ösvényeden, nem pedig azt, hogy a jövődet mutató kristálygömb. „Ő vezet engem” – és ez elég mára. Holnap pedig? „…kegyelmet találunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).
*A Lead Kindly Light (Vezess, kedves fény) című éneket John Henry Newman bíboros (1801-1890) írta, magyar műfordítása nem ismert – a fordító.
„Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.” (Jób 11:15)
A világon számos sikeres embert valamikor teljes csődtömegnek tartottak. Egy lowa állambeli bankár kinevette Alexander Graham Bellt, és felszólította, hogy távolítsa el azt a „játékszert” az irodájából. A játékszeren a telefonkészüléket értette. Ennyit a kihagyott lehetőségekről! Egy filmproducer az „Elutasítva” szót firkantotta az Elfújta a szél forgatókönyvére. 1906-ban Henry Ford egyik legnagyobb befektetője eladta a részvényeit, mert nem hitte, hogy a vállalat valaha is viszi valamire. Képzeld csak el, milyen lehet ennek az emlékével együtt élni! Mr. Roebuck eladta a Sears and Roebuck vállaltból a részét 25000 dollárért, mert azt gondolta, ennél többet úgysem fog érni. Pedig később jóval többet is ért, volt olyan nap, hogy másodpercenként 4000 dollár értékben adtak el árut! Értsd meg: megvan mindened, amivel a történelem során a nagy győztesek rendelkeztek – és még ott van számodra Isten is! A Vörös-tengert kettéválasztó, a veremben az oroszlánok száját befogó és a Jerikó falait leromboló Isten a te Istened! Ne nézz tovább a visszapillantó tükörbe, kezdj el előre tekinteni! Örülj annak, hogy még élsz! Lehet, hogy az ördög megpróbált elpusztítani, de a jó hír az, hogy kudarcot vallott. Mindazok ellenére, amin keresztülmentél, Isten kegyelmének két lábon járó, beszélő, élő, lélegző csodája vagy. Bizonyára okkal tartott itt, tehát találd meg, mi a terve veled, és szánd rá arra az életed! Azt mondod: „Jób szenvedései semmik az enyémhez képest.” Lehet, de Jób bízott Istenben, és végül sokkal jobban járt, mint elképzelni tudta volna! Könyvében ezt olvassuk: „Ha hozzá [Istenhez] fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet… Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.” (Jób 11: 13-15).
„Nincs meg már benned az első szeretet.” (Jelenések 2:4)
A szeretet olyan, mint a tűz, ha nem táplálják, kialszik. Ez történt az efezusi keresztyénekkel is. Korábban Pál ezt írta nekik: „a kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Efezus 6:24). Az Úr iránti szeretetük olyan erős és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Pál megdicsérte őket érte. De amikor Krisztus a Jelenésekben ehhez a gyülekezethez szól, szeretetük már kihűlt: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz” (Jelenések 2:2-5). John Stott írta: „Lezuhantak a Krisztus iránti korábbi odaadásuk kihűlt. Az első lelkesedés mámoros érzése elmúlt. Krisztus iránti korábbi odaadásuk kihűlt. Szerelmesek voltak belé, de aztán kiszerettek belőle.” Lehet, hogy jársz templomba, olvasol Bibliát, és minden nap imádkozol, mégsem szereted Istent úgy, ahogy kellene. Isten szeretése elkötelezettség és a szív állásfoglalása, mely engedelmességben nyilvánul meg. Ez a szeretet összpontosítás: mindennapos döntés, hogy Istent fogod dicsőíteni mindenben, amit mondasz és teszel. Nos, a te szereteted is kihűlt?
Növekedni és áldássá lenni
„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)
Ha arra vágysz, hogy áldássá lehess mások számára, meg kell kérdezned magadtól: 1) Mivel építem magamat? Nem tudod másoknak adni, amivel magad sem rendelkezel. Ha nem kötelezed el magad a személyes növekedésre, nem lesz semmid, amit érdemes továbbadni másoknak. Tehát: „… hitedhez adj… ismeretet” (2Péter 1:5 NIV), és folytasd a hozzáadást! 2) Mivel építek másokat? A siker önérdek keresővé tehet. Lehet, hogy ki tudod hozni a legtöbbet veled született tehetségedből, és keményen is dolgozol, de még mindig megtörténhet, hogy fondorlatosan azt kérdezed: „Mit tudok megszerezni másoktól?” Ehelyett azt kell kérdezned: „Mit tudok adni másoknak?” Teréz Anya a Jöjj, légy a világosságom! című könyvében* megosztja személyes gondolatait feljebbvalóival életéről és elhívatásáról az emberek szolgálatára. „Nem tudom, milyen sikert érhetek el… de ha a Szeretet Misszionáriusai örömet hoztak egy boldogtalan otthonba… megmentettek egy utcagyereket, és tisztaságban Jézusnak nevelték… ha egy haldokló Istennel megbékélve halhatott meg… nem gondolja Szentséged, hogy ezért érdemes volt mindent feláldozni… ha csak egyért is… mert ezzel nagy örömet szereztünk Jézusunk szívének.” Teréz Anya sokunkat ösztönzött, elnökökkel és királyokkal találkozott, és a szolgáló élet példája volt az egész világ számára. A mások segítésére vonatkozó álma kicsiben indult, azzal a céllal, hogy hatással legyen egy boldogtalan családra, egy ártatlan gyermekre, egy haldoklóra. Te is így tudsz áldássá lenni a körülötted lévő világra, ha ezt teszed – egyszerre mindig csak egy valakivel. * Teréz Anya: Jöjj, légy a világosságom! – „Kalkutta szentjének” személyes írásai (Vigilia Kiadó, 2008.)
