A mai nap imádsága:
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl,
a Lélek pedig megelevenít.
2 Kor 3,6
Lelketlen világ! - sóhajtunk fel olykor, amikor igazságtalanságot tapasztalunk... Hiába a jogosság, önmagában a törvény szava még nem old meg mindent. Az igazság szeretettel együtt képesít fel nagy dolgok megcselekvésére, például arra, hogy kicsivé válva szolgáljunk. Az Én, az Ego előtérbe tolása, a "nekem-nekem-nekem" öntörvényűségének eszelős érvényesítése teszi az emberek hétköznapjait nemcsak nehézzé, de olykor szinte elviselhetetlenné.
Pénzügyi válságot élünk meg, megszorító intézkedések árnyéka vetül ránk, a tisztességes adófizetők által működtetett állam százmilliárd eurókkal támogatja, s egyben menti is azokat, akik előidézői voltak ennek a nem elsősorban pénzügyi - hiszen ez csak a jéghegy csúcsa -, hanem bizalmi válságnak. Mennyi munka, építenivaló, kijavítandó lenne ebben a világban, s százmilliók kényszerülnek munka nélkül élni! Mégha ki is mondják, hogy globálisan újra kellene értékelni a pénz szerepét, sok reménységre okunk nincs - legalábbis az emberiség történelme erre tanít. Magyarul, minden marad úgy, ahogyan eddig volt: Munka helyett segélyeket osztogatnak mindenütt a világban, s tovább erősödik a megélhetési agresszivitás, a nihilizmus... Itt már egyedül csak az Isten segíthet! Aki azt mondja: "Hat napon át dolgozzál, s a hetediken pihenj meg!" Sajnos a Teremtő Istennek nem ez az egyetlen törvénye, amit nem tart be a ma embere... Ahol tudja, áthágja a korlátokat, mert elhiszi, hogy Istennel együtt "nem jó" csak nélküle lehetséges a boldogulás.
Jegyezzük meg gyorsan, hogy az az Isten - pontosabban az az istenkép! -, amit sok-sok könyv hirdet tényleg olyan, hogy a jóérzésű, természetes észjárású ember elfordul tőle. Isten nem a tökfilkókat és érzelmi degeneráltakat akar látni ezen a Földön, hanem felelősen gondolkodó érző-szívű, istenképűségüket önmagukban felfedező embereket! Az ilyen ember-típus alkalmas arra, hogy helyét megtalálva szolgáljon, s ne pedig kijátszva a jogot, megcsúfolva az Isten örök törvényeit parazita módon élősködjön az adott közösségben. A betű, azaz a törvény - bár jó - sosem oldja meg teljesen az emberlét problémáit, hiszen annak igazi problémája nem anyagi, hanem lelki természetű.
Az Isten szívébe záró keresztény ember tudja, hogy mik Mennyei Atyjának elvárásai, s igyekszik azokat betölteni. Nem azért, hogy ne kapjon büntetést, hanem azért, hogy élete megelevenedjen napról, napra. Ez a kegyelem...
Fiataljainkért.
A mai nap imádsága:
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai,
ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!
Énekek éneke 8,4
Felgyorsult világban élünk, s ez az emberi élet minden területére vonatkozik. Fiataljaink sokkal hamarabb kezdik el szexuális életüket, mint ezelőtt akárcsak félszáz éve. Ennek negatív következményeit naponta tapasztalhatjuk. Sajnos a nemi érettség nem hozza magával a felnőttséget, mert igazán az felnőtt, aki felelősséget tud vállalni, s van is ereje azt hordozni. Istennek - mint az élet minden dolgában -, törvénye van. Eleddig ezt kicselezni nem lehetetett. A fogamzásgátlás huszadikszázadi nagy találmánya a tabletta, mellékhatásai révén százszázalékos keserűséget okozott azoknak, akik a tízezredszázalékos(?) "kivétel" csoportba estek. Az Isten törvényének igazából véve nincs "alternatívája", azaz van: a törvénytelenség vagy a mindeneket átölelő szeretet.
Arról beszélni, esetleg azt megtanítani, hogy a szexualitás, a szerelem az nem a tizen- és huszonévesek ügye, hanem életre szóló ajándék az Embernek... nos ez ritkán szerepel oktatási alapprogramokban. Nyilvánvaló, hogy könnyebb a fiatalokat is beterelni a szabadosság zsákutcájába, mint olyan társadalmat létrehozni, ahol a szociális gondolkodás, az igazságosság, a társadalmi összérdek a fő prioritások. (A hatvanas-hetvenes évek államilag támogatott nagy "szabadsága" szerelemben és kábítószerfogyasztásban nem másról szólt, mint arról, hogy a mindig kritikus forradalmár-lelkű fiatalokat politikailag inaktívvá tegyék...)
Az Énekek éneke c. könyv nagy üzenete, hogy a szerelem óriási erőt képvisel. Azt felkelteni csak akkor érdemes, ha azt terelgetni tudjuk. Ha nincs meder, akkor eláraszt mindent, ha nincs zsilip, akkor nemcsak öntöz és termékenyít, de pusztításra is képes. Az ősi bölcsességgel szemben a mai világ gyakorlata éppen az, hogy tudatosan keltegetik a szexuális érzelmeket. Lásd a reklámokat és a virtuális világ minden formáját. A következmény igen lesújtó: Nem az ember irányítja a saját szerelmi életét, hanem fordítva... Így áll elő az a helyzet, hogy amikor a teljes életet keresnék az emberek, akkor nem találják meg azt a hagyományos keretek között. Nem tudják értékként fogadni a házasságot, mert abban az egyén szabadságának korlátait látják, nem ajándék a gyermek sem, hanem szociális helyzetet rontó tényező. Csoda-e, ha az ilyen szemléletbe beleszületett emberpalánta később a társadalom öregjeit, betegjeit, sérültjeit csak egészségpénztárt nyomasztó teherként látja?
Istennek törvénye van, ami alól nincs kibúvó, a neve: Élet. Semmi nincs benne ingyen és mindennek következménye van. Nem lehet látványos trükkökkel a következményt elkerülni, legfeljebb megtéveszteni a bizonytalanokat. Ezért minden családapának, s családanyának kötelessége, hogy életükkel gyermekeik elé éljék az Élet nagy csodáját, az Isten-teremtette Szerelmet. Úgy, ahogyan az Ő elgondolta: felelősséggel.
Isten igazsága...
A mai nap imádsága:
Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
Zsolt 33,4
Az ÚR igéje... Jó, jó.. de melyik? Az ószövetségi vagy az újszövetségi? Mindkettő egyenlő súlyban és arányban? S melyik fordításban? S mi van a katolikus testvéreink "szent egyházi hagyományával" illetve azokkal a könyvekkel (deuterokanonikusok), melyek csak az ő Bibliájukban szerepelnek? És mi van a dogmákkal, vagyis az Egyház tanításával? Hamar belátható, hogy tulajdonképpen minden az "ÚR igéje"-kategóriájába sorolható, ami az Életről tesz bizonyságot. Arról, ami Istentől jön, Istenhez megy, amit Isten tart fenn gondviselő jósága által. Isten előtt nincs külön katolikus-, református-, evangélikus-, ember, Őelőtte csak ember van. Neki nem az számít, hogy valaki Allahnak vagy Jávénak szólítja, Neki csak az "számít", ha Őt valaki megszólítja... S mivel Ő Isten, ezért érti a szavak nélküli megszólítást/imádságot is.
Mi emberek szeretünk kategorizálni. Túlságosan is. (Ezért vannak előítéleteink is. Bizony, az első benyomásoknak soha nincs második esélye, ezért különösen is fontos, hogy az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem.) Isten azonban nem "kategorizál", nem ítél el, hanem megvizsgálja a szíveinket, vajon abban megvan-e a leglényegesebb tulajdonság: a hűség. Ő ugyanis hűséges teremtményeihez, az életüket "akarja" nem pedig a vesztüket, sőt, Ő még akkor is hű marad, ha a teremtményei elfordulnak Tőle!
Az "ÚR igéje" - mint meghatározás - tehát azt jelenti: minden, ami az istenadta Élet igazságát hirdeti. Így az ÚR igéje (értsd: Isten igazsága) nem csak a Bibliában, hanem mindenhol megnyilvánulhat. Isten ugyanis azért MINDENható, mert MINDENben kinyilatkoztatja Önmagát. Isten ott van MINDENben, a kicsiben és nagyban, a láthatóban és a láthatatlanban, az Életben és Halálban, az egész világMINDENségben, mert annak a RENDJE tulajdonképpen Ő maga... Ha Isten csak az Univerzum egyik sarkában lenne isten, akkor nem Isten lenne, hanem csak "istenség". Sajnos sokan képzelik Istent istenségnek, s ruházzák fel emberi tulajdonságokkal - félig vagy teljesen káoszt okozva önmaguknak, s nemegyszer másoknak... Ezért van ennyi szélsőségesen gondolkodó - kivétel nélkül minden népben és nemzetben!
Az ÚR igéjét valójában csak az érti, aki ráhangolódik az Istenre magára, az képes távlatokba helyezni annak üzenetét, aki az Életet feltétel nélkül tiszteli. Az élet tisztelete nélkül ugyanis nincs, nem lehetséges a "szentülés", legfeljebb a vallásoskodás, aminek a hithez nem, legfeljebb a hiszékenységhez van köze. Isten igéje tehát MINDaz, ami elvezet Őhozzá, s ezért Istent "ebbéli" MINDENhatóságában korlátozni dogmákkal, nyilatkozatokkal - tévút... Egyszer azonban mindenre fény derül, s nyilvánvalóvá válik az Igazság.
Kísértés...
A mai nap imádsága:
Üdvösség...
A mai nap imádsága:
Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10b
Életünk minden egyes megélt percével - ha akarjuk, ha nem - közelebb hajlunk a sírhoz... s ahogyan közeledünk a számunkra "kijelölt" utolsó földi napunkhoz, egyre inkább hinni kívánjuk a "remélt valóságot": örök életre teremtettünk. Ugyanakkor életünk mindennapjait mégsem az a céltudatoság határozza meg, hogy üdvözülni akarunk. Emberek vagyunk - időbe és térbe beleteremtve, esendőségeink, vétkeink és mulasztásaink mindennapos szorításában. Ezért megmaradni hűségesen az Istennél - életünk legnagyobb kihívása.
Sokan tesznek örök fogadalmat - még az oltár előtt (azaz Isten előtt!) is -, hogy a halálig hűségesek maradnak társukhoz, de aztán valahogyan ez mégsem sikerült - válás lesz a vége. De miért is? Talán nem volt elég komoly az elhatározás? Később derült csak ki, hogy mégsem a választott társ a nagy "Ő"? Esetleg hiányzott a jószándék? Az élet bonyolultsága okán a választ egyedül az Isten tudja, mert többnyire a felek önámításban élnek - hiszen a legnagyobb csúsztatásokat, hazugságokat mi magunk hitetjük el magunkkal...
Azt szoktuk mondani: hűséges vagyok a társamhoz, esetleg egy párthoz vagy márkához? és hűséges vagyok az Istenhez is, de valójában az önmagunkhoz (elveinkhez) való hűségről van szó mindegyikben. Ezért a hűtlen ember nem az Istent, nem a társát, felebarátját sebzi meg különösen (természetesen őket is), hanem elsősorban önmagát. Ezért ennyire fájdalmas és tragikus a hűtlenség! Nincs fájdalmasabb annál, amikor önmagunkban csalatkozunk, mert azt hittük, hogy majd mi állni fogunk, s közben elestünk? jóllehet az ige figyelmeztet: ?Aki pedig áll, vigyázzon, hogy el ne essék!?
Ha vargabetűkkel tűzdelt is életútunk, Isten felől nézve egyenesen menetelünk Őfelé, azaz haladunk üdvösségünk vagy a kárhozat felé. Régen ezt két külön helynek gondolták, valójában egy hely a kettő, hiszen sokkal inkább állapotról van szó! A mennyország, az Isten közelében "közösségben-létezés", a másik, a kárhozatos állapot: vagyis az Isten közelségének abszolút hiánya a teljes magányban... ennél nagyobb, kínzóbb fájdalom nincs - ez maga a pokol.
Vagyon...
URam! Adj mindig annyit, hogy megelégedéssel áldjalak, s ne adj annyit, hogy szívem kevéllyé válva megtagodjon Téged! Ámen
Azután Jézus ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?!"
Lk 12,15-20
Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.
Róm 12,21
Hát megtörtént! Meg vagyunk végre mentve - pontosabban - meg van mentve az USA költségvetése! Úgy szurkoltam nekik, hogy sikerüljön, azért olyan rendes fiú ez a doktor Obama... És a csapata? Lasan kéttucadszor "egyenesítik" ki az elgörbült költségvetésüket, s lehet, hogy ezt még vagy kétszáz éven keresztül megteszik. Ahogyan annak idején a bűnbocsátó cédulákkal is tették! A lelkek üdvösségével kereskedő római pimaszokkal már Husz János - aki nem mezítlábas prédikátor, hanem prágai egyetemi professzor volt(!) - is szembeszállt; meg is lett az eredménye: a konstanzi zsinaton megégették! Előadásra hívták, hogy "fejtené már ki ottan az ő tanait", aztán derék előreformátorunk hirtelen a máglyán találta magát... A pápai udvar persze rögtön igazolta magát: "az eretnekeknek tett eskü nem kötelez!". Ismerjük mi jól, ezt az erősebb jogán való igazságot!
Keresztény emberként, az istenadta józanságot naponta keresve-kutatva és megélve, azért fel kell tennünk a kérdést: Hogyan is van ez az egész? Tényleg a javunkat szolgálják ezek ott odafönn vagy csak úgy tesznek(?), mintha... Annyi bizonyos, hogy a hétköznapi ember számára az nehezen érthető, ha valaki rendre lecseréli "öregecskedő feleségét" (ezt a politikai terminus technicust is megismertük), s harmadik-negyedik házasságában sem találja meg önmagát, az hogyan lenne képes az egész életet átfogó országos ügyeket helyesen kezelni? Aki magánéletében csődöt mond, az emberségében is kudarcot vallott, s akkor hogyan lehetne mint közember példakép? Avagy vak vezet világtalant? S ha továbbgondoljuk: ha egy nagy ország (USA) a maga költségvetését nem képes rendben tartani, akkor honnan veszi az erkölcsi bátorságot, hogy "világcsendőrként" eldöntse, hogy melyik országnak mi a jó? Persze vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy hitványok vannak itt Európában is, akik jó messziről, tévedhetetlenségük hamis tudatában el akarják dönteni, hogy mi történjen itt nálunk...
A világ számos helyen lángol, s megpörköli az Egyházat is. Hova tegyük, ha ilyen híreket olvashatunk: "A norvég püspökök kétharmada(12-ből 8!) támogatja az egyneműek egyházi házasságkötését – jelentette be csütörtökön a Norvégiai Evangélikus Egyház." (Félreértés ne essék, csak részvéttel tudok lenni azok iránt, akik a természet rendjétől elhajlanak, de ezek a püspök urak mintha elfelejtették volna, hogy az egyház küldetése a szolgálat, s nem pedig a szolgáltatás, s mint reprezentáns vezetőknek nem az lenne a dolguk, hogy túlélési stratégia gyanánt igény-kielégítésen törjék a fejüket, hanem az, hogy őrizzék, felügyeljék az Életet szolgáló, evangéliumból fakadó tanítás tisztaságát. Világosan: Jézus URunk foglalkozott szexuáletikával (házasságtörő nő, samáriai asszony), és minden olyan 'életes' problémával, ami az életminőséget befolyásolja/meghatározza, de nem csinált "üdv-kérdést" a homoszexualitásból...
Ami érvényes kicsiben, az érvényes nagyban is! Aki a kevésen hű tud lenni, az hű a sokon is... Ha tehát az ember életét nem a vagyona tartja meg, akkor hogyan tartaná meg a vagyon az egyházat? Amikor egyik vagy másik a protestáns egyháznak nem volt konszolidált viszonya az adott politikai rezsimmel, akkor is létezett, élt az Egyház! Amikor üldözték a bizonyságtevőket, akik a mártírhaláltól sem rettentek vissza, akkor is élt az egyház, sőt gyarapodott! S ha nem lesz tömeges igény az egyházi szolgálatokra, Krisztus Egyháza akkor is létezni fog! Lehet, hogy nem katedrálisokban és püspöki rezidenciák által megjelenve a világban, hanem házaknál, tűzhelyek mellett, elrejtetten..., de a krisztusi szeretet lángját ember nem képes kioltani, megszűnni csak az Isten akaratából fog.
A vagyon, a hatalom - nem örök, egyszer minden elmúlik. Azok, akik el-, s szétlopták az ország vagyonát... nem élnek örökké, de "hírük" halálukon túl is fennmarad. Utódaik pedig, akik élvezik még egy darabig az ősök vér és igazságtalanság által összerabolt gazdagságát, jó lelkiismerettel sosem tudnak aludni, mert ahogyan az ÚR mondja: "Megbüntetem az atyák bűneiet a fiakon harmad , s negyedíziglen"... az pedig már az élet fricskája, hogy a harmadik/negyedik generáció általában elkótyavetyéli, amiét eleik az örökkévalóságnak gyűjtöttek...
Vállalásaink...
A mai nap imádsága:
Istenem! Költözz be szívembe, hogy végre kitáguljon, s Tőled kapott szeretetembe beleférjenek mindazok, akiket elém hozol ezen a mai napon is! Ámen
Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá... És melette ültek a földön hét nap és hét éjjel, de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Jób 2,1
Közhely, hogy szenved a világ. Azonban, ha jól belegondolunk, soha ilyen nagy szenvedéseket nem élt át az emberiség mint manapság. A történelem ugyan tudósít borzalmakról, háborúkról és pestisjárványokról, de a szenvedés testben lezajló része a kisebb rész, a nagyobb, a nehezebben elhordozhatóbb az igazságtalanság, az egyedül-maradottság fájdalma. A test szenvedése manapság jól csillapítható, a léleké azonban alig vagy egyáltalán nem. Amit ma mégis megpróbálnak az orvostudomány módszereivel (értsd "gyógy"-szeres kezelés,) az kétségbeesésből fakadó cselekedet... mert azt mindenki érzi, hogy valamit tenni kell.
A legnyomorúságosabb a szenvedésünkben az elesettség, a kiszolgáltatottság érzése. Ha akad valaki, aki törődik velünk vagy egyszerűen csak mellettünk áll vagy betegágyunk szélén ül, már a gyógyulásunk is könnyebb... Aki pedig megkap minden elképzelhető segítséget, de mindeközben hideg csövek polipos szorításában fekszik mozdulatlanul, s még az izzadságcsöppjeit is csak az ellátó-személyzet törli le, annak gyógyulása sokkal nehezebb. Mindenekelőtt ugyanis a léleknek kell gyógyulnia, hogy a test is gyógyulhasson... Elhivatásban élő egészségügyi dolgozók tudják ennek igazát alátámasztani! Ha a beteget senki nem várja haza, ha felépülése után is csak a kilátástalanság keserű érzése látogatja meg, akkor gyógyulása igencsak elhúzódik.
Jób barátai azt adják Jóbnak, ami a mai világban hiányzik - a részvétüket. Élet-minőségünk csökkenése a részvétlenség miatt következik be. A politikai vezetők, ahelyett, hogy ugyanazt a 46 kromoszómát hordozó ember-testvérüknek is lehetőséget teremtenének az életre (leben lassen!) inkább kiszorítják őket. Németországban naponta 100ezer(!) diák nem jelenik meg az iskolában, pedig ott lenne a helyük... Hiába minden próbálkozás, a 13-17 éves emberke már kezdi jól látni saját perspektívátlanságát is... "Nem agresszívek, inkább sodródnak az eseményekkel, a hivatásos munkanélküli státusz pedig nem hozza őket izgalomba.." -állapítja meg tárgyilagosan az egyik riportban a prominens ifjúság-kutató szakember.
Ha az emberek szívében ott van/lenne a másik problémájának elsősorban nem megoldani-akarása, hanem csak az abból való gesztus-értékű részesedés alapérzése, mely egy-egy jó szóban, biztatásban megnyilvánul - már jobb lenne a világ. A gond az, hogy, amíg csak önmaga fér el az ember a szívében, s egy hajszálnyi hely sincs se embernek se Istennek, addig a megoldás is várat magára...
