„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)
Nem Dávid választotta a pusztai életet, csak nem volt más hely, ahová mehetett volna, amikor Saul elszakította őt családjától, véget vetett katonai karrierjének, és kitiltotta a palotából. A pusztai élmények az elszakítottság és elszigeteltség érzésével kezdődnek, és általában rosszabbak lesznek, mielőtt jobbá válnának. Azt remélve, hogy szövetséget tud kötni a filiszteusokkal Góliát szülővárosában, Dávid Gátba ment. Végtére is, ha Saul mindkettőjüknek ellensége, akkor természetesen barátokká válnak, nem igaz? Tévedés! A filiszteusok nem akarták, hogy bármi közük is legyen Dávidhoz. Így, miután egy újabb ajtó bezárult, Dávid elmenekült Adullám barlangjába, ahol visszatért Istenhez. Ott azután mágnesként vonzott mindenkit, aki „elnyomott, eladósodott és elkeseredett” volt (1Sámuel 22:2). A Biblia azt mondja: „Eljöttek Dávidhoz, hogy segítsék őt, míg nagy sereggé nem lettek, mint az Isten serege (1Krónikák 12:22 NKJV). Nem éppen egy mintagyülekezet! Tudod, mit jelent az „Adullám” név? Menedékhely! Jézus azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lukács 5:31-32). Az erős gyülekezetek olyan emberekből állnak, akik „elnyomottak, eladósodottak és elkeseredettek” voltak. Emlékszel arra, amikor te is ott tartottál? Pál azt mondja: „Nézzétek meg jól… kik voltaltok akkor, amikor elhivatásotokat kaptátok… nem sokat látok a legokosabbak és legjobbak közül... nem sok olyat, aki befolyásos családból vagy a társadalom felső köreiből való… Isten szándékosan választott olyan embereket… akiken a társadalom átnéz… akiket kizsákmányol, kihasznál; a „senkiket” választotta, hogy leleplezze a „valakik” üres színlelését” (1Korinthus 1:26-28 TM). Isten hozott „Adullám gyülekezetében”!
Bár jó otthonban nőtt fel, Whit Criswell a szerencsejáték rabja lett, és végül sikkasztott a bankból, ahol dolgozott. Amikor a könyvvizsgálók rájöttek, úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. Búcsúlevelet írt, kihajtott a külvárosba, megállt az autójával, és fegyvert szegezett a fejéhez, ezt mondva: „Rajta, te mihaszna tróger! Ezt érdemled!” De nem tudta megtenni. Így aztán hajnalban hazament, ahol a rendőrség letartóztatta. Megalázónak érezte, hogy a barátai és a családja szeme láttára megbilincselték. Ugyanakkor felszabadulttá is vált, mert nem kellett többé hazugságban élnie. Criswell börtöncellája „Adullám barlangjává” változott számára; azzá a hellyé, ahol Istenhez fordult. Amikor szabadlábra helyezték, csatlakozott egy gyülekezethez, ahol alkalmi munkákat végzett, majd végül alkalmazták főállású munkásként. 1998-ban egy másik gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztoruk, és ma az Kentucky állam egyik leggyorsabban növekvő gyülekezete. Egy másik barlanglakó, akit Isten csodálatos kegyelme megváltott, meggyógyított, helyreállított és bűnbocsánatban részesített!
Az 57. zsoltár bevezetésében ezt olvassuk: „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült”. Az első versben ezt mondja: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem”. Úgy érzed, hogy elpártolt tőled a szerencse? Úgy érzed magad, mint valami sérült áru? Ahelyett, hogy egyedül bolyonganál a pusztában, gyere és találd meg Isten jelenlétében azt, amire szükséged van; gyere, nyerj célt és vezetést az Ő népe között az „Adullám gyülekezetében”!
„Ha… szíveddel hiszed… üdvözülsz.” (Róma 10:9 NIV)
Egy friss keresztyén írja: „Elfogadtam Jézust Megváltómnak. De aztán elcsúszok valamin, és végül azon tűnődöm, hogy elég erős-e a hitem. Ha tényleg meg vagyok váltva, akkor Isten miért nem beszél velem is úgy, mint másokkal?” Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyien élünk úgy, hogy kétségekkel vagyunk tele, melyek ellopják békességünket és biztonságérzetünket. A Biblia azt mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Bízol Krisztusban? Vallod, hogy ő a Megváltód? Akkor meg vagy mentve! Jézus azt mondta: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” (János 6:47). A kétségek mindig akkor támadnak, ha az érzéseidre figyelsz Isten Igéje helyett. Az érzések változnak, mint az időjárás. Az ellenség arra használja őket, hogy elhitesse veled, az üdvösség másoknak talán működik, de neked nem. Pál azt mondta: „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze” (2Timóteus 1:12). Ő, akinek elkötelezted magad örök életedre, elkötelezte magát arra, hogy megváltson – és meg is tartson. Hannah Whitall Smith mondta: „A hit a legegyszerűbb dolog, a legsimább ügy a világon… egyszerűen csak hiszel Istennek”. Amikor úgy érzed, hogy ingadozik a hited, imádkozz: „Úr Jézus, beléd vetettem bizalmam. A te Igéd azt mondja, hogy tudhatom, hogy örök életem van (ld. 1János 5:13). Ez nem érzések, gondolatok vagy kívánságok kérdése; ez hit kérdése, és annak tudata, hogy Te tartod magad kimondott szavadhoz. Ezért úgy döntök, hogy a kétségeimben fogok kételkedni, Benned pedig hinni!”
„Nyújtsd ide az ujjadat… és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (János 20:27)
Nem csak a friss keresztyének küzdenek kétségekkel; időnként az érett, viharedzett hívők is. Egy keresztyén szerző ezt „kétség-viharoknak” hívja. „…viharos napok ezek, amikor az ellenség túl nagy, a feladat túl nehéz, a jövő túl sivár… és a válasz oly kevés. Tamás azt mondta: »Ha nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem«. Jézus pedig ezt mondta: »Nyújtsd ide az ujjadat… ne kételkedj többé, hanem higgy!« Tamás azt a kérdést tette fel, amit küzdelmeink idején mi mindannyian megkérdezünk: »Ha Isten olyan jó, akkor én miért érzem magam ennyire rosszul? Ha az Ő üzenete annyira tisztán érthető, akkor én miért vagyok összezavarodva? Ha valóban Ő irányítja a helyzetet, akkor miért küszködnek a jó emberek is gyötrelmes problémákkal?« … Szívesebben vagy cinikus, mint képmutató, ezért… úgy imádkozol, hogy egyik szemed nyitva van, és közben tűnődsz… éhező gyermekekre… az ima erejére… a kegyelem nagyságára… rákban szenvedő keresztyénekre gondolsz… és arra: ki vagy te egyáltalán, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel.” Elisabeth Elliot mondta: „Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”. Isten azt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:8). Az igazság az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi. Ő látja a teljes képet, és egy különleges végkifejleten dolgozik. Tanítványaival beszélgetve Jézus ezt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még túl sok lenne nektek” (János 16:12 NCV). Amikor azt veszed észre, hogy kételkedsz, és kérdéseket teszel fel Istennek, imádkozz: „Uram, nem könnyű hinni, amikor fájdalmaim vannak, és össze vagyok zavarodva, te pedig hallgatsz. Tamáshoz hasonlóan én is bizonyítékát szeretném látni annak, hogy szeretsz. Segíts, hogy túllássak a saját békére és vigasztalásra irányuló vágyaimon, hogy túllássak a kétségeken és a megválaszolatlan kérdéseken, és megragadjam a te kifogyhatatlan szereteted és kegyelmed igazságát!”
Folyamatos növekedés
„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását.” (Példabeszédek 1:5)
Ahhoz, hogy folyamatosan növekedni tudj, meg kell értened három alapelvet: 1) Növekedésed mértéke akkora, mint adakozásod mértéke. Ha odaadsz valamit, azzal helyet teremtesz magadban a növekedésre. Adj tehát annyit, amíg már fáj, és adj még többet, amíg már jólesik. Mindig törekedj arra, hogy amikor elköszönsz az emberektől, már jobb állapotban legyenek, mint amilyenben találtad őket, amikor érkeztél – így te is jobban leszel. Salamon azt mondta: „az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Egy sírkövön a következő felirat állt: „Amit odaadtam, az az enyém. Amit elköltöttem, azt megkaptam. Amit megtartottam, azt elvesztettem.” 2) Ahhoz, hogy többet érj el az életben, tovább kell növekedned. Úgy érzed, leragadtál lelkileg, kapcsolati téren, a hivatásodban vagy otthon? Nem tudsz továbblépni azzal, ha csak külső dolgokon változtatsz, például pályát módosítasz, elhagyod a családodat, vagy másik gyülekezetbe kezdesz járni. Senki nem tart vissza, te vagy önmagad akadálya. Az életeden a zárókupak te vagy. Ezért ha komolyan gondolod, hogy ki akarsz mászni a sárba ragadt állapotból, akkor gyors megoldások keresése helyett nézz komolyan magadba, vállald a felelősséget azért, amit látsz, imádkozz, és határozd el, hogy teszel valamit ellene. 3) Nem elég álmodozni, cselekedni kell. A közép-ázsiai tatár törzsek híresen arról, hogy egy bizonyos átkot használnak ellenségeik ellen. Nem kérnek rozsdát kardjukra, nem kívánják azt sem, hogy betegség pusztítsa a másik népet. Egyszerűen annyit mondanak: „maradj örökre egy helyen.” Ha nem törekszel naponta fejlődésre, akkor ez lesz a te sorsod is. Leragadsz egy helyben, ugyanazokat a dolgokat teszed, ugyanazokat az álmokat álmodod, és soha nem jutsz sehová. Ezért soha ne hagyj fel a növekedéssel!
Hagyd abba a panaszkodást!
Egy postáskisasszonyhoz odament egy ügyfél, és ezt mondta: „Nem tudok írni. Lenne szíves megcímezni nekem ezt a képeslapot? Miután a hölgy megcímezte, és egy rövid üzenetet is ráírt, megkérdezte az ügyféltől: „Segíthetek még valamiben, uram?” A férfi gondolkozott egy pillanatig, majd azt mondta: „Igen. Legyen szíves utóiratban odaírni, hogy elnézést a csúnya írásért!” Ennyit a háláról! A Biblia azt mondja: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” Ellenkező esetben fájdalmat fogsz okozni:
1) Önmagadnak. A panaszkodás haraghoz és depresszióhoz vezet. Isten szeret téged, és nem akarja, hogy árts magadnak.
2) Istennek. A panaszkodás megkérdőjelezi Isten gondoskodását, jellemét és hozzáértését. A panaszkodással lényegében azt mondod: „Uram, ezt jól elszúrtad! Megvolt a lehetőséged, hogy teljesítsd kívánságaimat, de nem tetted.”
3) Másoknak. Szavaid hatnak a környezetedben lévő emberekre, és senki sem szereti az idejét olyanokkal tölteni, akiktől folyton hideg zuhanyt kap. A panaszkodás pillanatnyi kielégülést ad önző természetednek, de semmin sem változtat. A panaszkodással fájdalmadat fejezed ki, de nem nyersz vele semmit.
Van azonban egy jó hírem! A Biblia azt mondja: „Izráel fiai újra siránkozni kezdtek…” (4Mózes 11:4). Ahogy a panaszkodást el lehet kezdeni, ugyanúgy el lehet kezdeni – Isten kegyelméből – a hálaadást is! Ha egyszer elismered a morgolódás és kákán is csomót keresés rossz szokását, képes leszel valami mást, valami jót választani helyette. A rossz szokás olyan, mint egy jó puha ágy, könnyű belemenni, de nehéz kiszállni belőle. Ha tehát a panaszkodás szokásába estél – hagyj fel vele!
Ha azt gondolod, hogy a panaszkodás nem nagy ügy, olvasd el ezt: „Egyszer a nép siránkozott… Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.”
Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, míg nem találkoztam valakivel, akinek lába nem volt.” Isten ezerféle módon megáldott, nem akarja hallani a siránkozásaidat. Egyébként miért is zúgolódtak az izraeliták? Mert rosszul ment a soruk. Némelyek számára ez betegséget jelent, másoknak döcögő karriert, anyagi nehézségeket, vagy egy családi helyzetet, amit valami évekkel ezelőtti esemény idézett elő, de most is hordozni kell a következményeit. Talán rossz döntéseket hoztunk valamikor az életünk során, és emiatt most minden tervünk összedől. Házassági problémákkal küzdünk, két oldalról hozott gyerekekkel, döntéseink következményeivel. Valamilyen szintű nehézséggel mindannyian szembetalálkozunk. Mindannyiunknak van valami az életében, amivel kapcsolatos sírámainkat Isten nem szeretné hallani. Értsd meg ezt: a nehézségekkel tényleg nehéz megbirkózni, de ha panaszkodsz, azzal lemondasz a kegyelemről, ami segítene túljutni rajtuk. Ha a panaszkodást választod, és ragaszkodsz a tökéletes élet álomképéhez, elveszíted a kegyelmet, ami egyébként mindig hozzáférhető, és győzelemre vezetne. Változtass hát a gondolkodásmódodon!
Térdelj le, és imádkozz így: „Uram, szeretném, ha az életem másként nézne ki; szeretném megtapasztalni az örömet, amit te adsz azoknak, akik elhagyják a hálátlanság pusztáját és belépnek a hálás élet Ígéret földjére.” Az ilyen imádság meg fog változtatni!
„Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója…” (1Királyok 20:40)
Az a szó, amit a Biblia eredeti szövege itt az elfoglaltságra, tennivalóra használ, sehol máshol nem fordul elő a Szentírásban. A történetben, amit a próféta előad, arról van szó, hogy amíg az embernek „itt és amott dolga volt” (Károli), a rábízott fogoly eltűnt. Ezzel Izráel királyát ítéli meg Isten, mert elfeledkezett arról, mi a fontos, és levette tekintetét a lényegről. 1992-ben a Fortune magazinban megjelent egy cikk ezzel a címmel: „A legnagyobb üzleti bakik 1991-es évben”. Két vállal, az AT&T távközlési vállalat és a Con Edison, New York állam villamosenergia-szolgáltatója együttműködési szerződést kötöttek. A szerződés értelmében, ha az energiafelhasználás meghalad egy kritikus pontot, akkor az AT&T csökkenti a szolgáltató felé a teljesítményigényét, és átkapcsolja néhány létesítményét a közüzemi hálózatról saját generátoraira, melyek Alsó-Manhattanben, a Thomas Street 33-ban vannak. 1991. szeptember 17-én az AT&T pontosan e szerint a megállapodás szerint járt el. Csakhogy amikor az AT&T saját generátorai bekapcsoltak, a túlfeszültség miatt kikapcsolt néhány létfontosságú egyenirányító állomás, amely 4,5 millió háztartás hívásait kezelte, valamint 470000 nemzetközi hívást, 1174 repülőjáratot, melyen 85000 utas utazott; teljesen leállt a La Guardia, a Kennedy és a Newark repülőterek légi irányítását összekötő kommunikációs rendszer is. Hatalmas káosz volt! A Thomas Street 33-ban a generátorállomás vészcsengői 6 órán keresztül szóltak – ám senki sem vette észre. Miért? Mert az AT&T egyenirányító állomását kezelő dolgozók nem voltak ott – épp egy a vészhelyzetek kezelésére szóló egynapos szemináriumon vettek részt! A Biblia azt mondja: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1 Péter 5:8). Ha a sátán nem tud „elnyelni” frontális támadással, akkor lényegtelen dolgokkal fogja elvonni a figyelmedet. Ne engedd tehát magad elterelni!
Ne pazarold az életedet bánkódásra!
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22–23)
Folyton bánkódsz az elpazarolt idő, az elvesztegetett lehetőségek, az elkövetett bűnök vagy a tönkrement kapcsolatok miatt? A késő bánat időpazarlás, ha nem okulsz belőle, és nem szül eltökéltséget arra, hogy legközelebb jobban csinálod. Márpedig amíg lélegzel, addig mindig lesz legközelebb. A Biblia azt írja Istenről, hogy nagy az ő hűsége, és irgalma minden reggel megújul. Mihez kezdj akkor a bánkódással? Három dolgot kell tenned:
1) Emlékezz vissza! Állj meg, és gondold végig azokat a tetteidet, gondolataidat és érzéseidet, melyek ahhoz vezettek, hogy megtedd, amit tettél. Készíts őszinte leltárt hibáidról! Ismerd el őket! A mentegetőzés nem hoz megoldást. Ádám elbújt a bokrok közé, amikor Isten szembesítette őt bűnével. Amikor Dávidot szembesítette, ő elismerte: „Vétkeztem az Úr ellen!” Kövesd Dávid példáját!
2) Bánd meg! A Biblia azt mondja, hogy „az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre” (2Korinthus 7:10). Amikor azon veszed észre magad, hogy újra meg újra elköveted ugyanazt a bűnt, akkor egy üres „Fáradt vagyok, lenyugszom…” fajtájú ima nem fog segíteni rajtad. A bűn sérti Istent, árt neked, és fájdalmat okoz másoknak. A bűnbánat lényege, hogy eljuss odáig, hogy gyűlöld a bűnt, és elhatározd, hogy megtagadod és elhagyod azt.
3) Összpontosíts arra, amire kell! A Biblia egyik központi témája a feltámadás. Ez azt jelenti, hogy neked is új életed lehet. Isten azt mondta Igéjében: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:18–19). Ez egy új nap, egy új lehetőség arra, hogy rendbe szedd az életedet, és továbblépj nagyszerű dolgok felé. Ne pazarold arra, hogy a múlton bánkódsz!
„Füves legelőkön nyugtat engem…” (Zsoltárok 23:2 Károli)
Olyan vagy te is, mint az az ember, aki ezt mondta: „Az ördög sohasem megy szabadságra, akkor én miért menjek?” Na és mióta az ördög a példaképünk? Ezek a szavak: „füves legelőkön nyugtat…”, arra tanítanak, hogy egyedül a pásztor választhatja meg az ösvényt, a legelőt, és csak ő védhet meg minket. A mi dolgunk csak annyi, hogy kövessük őt, vele legyünk, és ott legyünk, ahol ő van. Érted már a lényeget?
A Mózesnek adott tíz parancsolat közül szerinted melyik a leghosszabb? A paráznaságra vonatkozó? Nem, az csak két szó. A gyilkosságot tiltó? Nem, az is csak két rövid szó. A Tízparancsolat parancsai közül a nyugalomnap parancsának kifejtése a leghosszabb: 83 szó (2Mózes 20:8-11). Isten nagyon is jól ismer minket: tudta, hogy az üzlettulajdonos majd azt fogja mondani: „Valakinek akkor is dolgoznia kell – ha én nem tehetem, akkor majd a fiam fog” Ezért Isten azt mondta, „se fiad”. „Akkor majd a lányom fog”. „Se leányod.” „Akkor majd egy alkalmazottam.” „Se szolgád, se szolgálód.” Isten azt mondja: „Egy héten egy napon mondj nemet a munkára, és mondj igent Isten dicsőítésére! Lassíts le, ülj le, feküdj le, és pihenj! Végül is, én magam is pihentem a hetedeik napon, és a világ nem dőlt össze. Tehát mondd utánam: »Nem nekem kell az egész világot működtetni«!” Charles Spurgeon mondta: „Még a tenger is pihen apálykor; a föld is megtartja a maga sabbatját [nyugalomnapját] a téli hónapokban; az embernek is pihennie kell, vagy összeesik, le kell csavarnia a lámpáját, vagy ki fog égni. Hosszú távon akkor tudunk többet tenni, ha időnként kevesebbet teszünk.” A lényeg ez: ha tiszteled Isten törvényeit, akkor alkalmat fogsz adni testednek, gondolataidnak és érzelmeidnek a pihenésre.
