„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)
John Blumberg barátaival vízitúrán volt, amelyről a következőket írta: „Nehezen tudtuk elhagyni a partot… mintha valami hatalmas erő tartott volna ott. Lassan aztán felengedtünk, minden egyre könnyebbnek tűnt. Ekkor történt, hogy figyelmünk néhány percre alábbhagyott, és mire észbe kaptunk, azzal kellett szembesülnünk, hogy szép lassan kisodródtunk a nyílt tengerre. Azonnal… megragadtuk egyik kezünkkel a csónakot, a másikkal minden erőnket beleadva úsztunk. Húsz perc telt el, de alig haladtunk valamit. Megjelent kajakján egy vízi mentő, mi pedig a jelenlététől felbátorodva könnyed megjegyzéseket tettünk a parttól való távolságunkra. Ő azonban nem nevetett! Narancssárga bóják jelezték, hogy meddig lehet eltávolodni, mi azonban nem figyeltünk oda rájuk, és ötször olyan messzire kisodródtunk. A vízi mentő nem mozdult a közelünkből, de nem is segített. Háromnegyed óra múlva partra léptem… remegve a kimerültségtől.” Értékeinktől nem elfutunk, hanem elsodródunk, míg arra ébredünk, hogy olyan helyre kerültünk, ahová soha nem akartunk jutni. A bűn nagyon ravasz; úgy elaltatja figyelmedet, hogy azt gondolod, mindent kézben tartasz, míg egy napon arra ébredsz, hogy nyakig benne vagy. Isten Igéje a mi jelzőbójánk. Dávid azt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9). Az a szó, amit itt szívnek fordítunk, az eredeti héberben azt jelenti „zsigereimben”. Ezt a szót használták hasonlóan ahhoz, ahogy mi a szívre mint érzelmeink központjára utalunk. Dávid gondolkodását és érzelmeit annyira kiélezte a Szentírás, hogy az életének részévé vált. Ha hívő vagy, Isten Igéjének annyira bele kell ivódnia szívedbe, hogy azt akard tenni, ami helyes, hogy „kedved teljen” abban, ha Isten akaratát teszed.
Ha ez Isten akarata-megkaphatod
„Ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1János 5:14)
Egyszer három ember hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten. A megmenekülésre kevés reményük volt. Egy napon, amikor körbejárták a szigetet, egyikük felvett egy régi, fényét vesztett lámpát. Amikor megdörzsölte, előbukkant egy dzsinn, és azt ígérte, hogy teljesíti mindegyikük egy kívánságát. Az első ember azt mondta: „Bárcsak újra az irodámban lehetnék Bostonban.” Puff – már ott is volt. A második azt kívánta: „Bárcsak otthon lehetnék a családommal Londonban.” Puff – már ott is volt. A harmadik férfi körülnézett, és azt mondta: „Olyan magányos vagyok itt. Bárcsak újra itt lennének velem a barátaim.” A kívánságokkal csak az a gond, hogy dzsinnek és csodalámpák nem léteznek. Isten viszont igen! Márpedig mivel ő irányítja az életedet, és mivel ő sokkal hatalmasabb, mint bármiféle dzsinn, ezért, ha kívánságaid olyan imákká lesznek, melyek összhangban vannak Isten akaratával, akkor valóra is válnak. Azt kérdezed, tanít-e a Biblia erről? Igen. Azt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (1János 5:14-15). De még ha kívánságod összhangban van is Isten akaratával, szükséged van még egy dologra: hitre. A hit két dolgot tesz: a) megnyitja a szemedet, hogy lásd, mit ígért Isten személy szerint neked; b) mágnesként működik, bevonzza Isten ígéretének megvalósulását az életedbe. Mit kívánsz tehát? Ha egyezik Isten akaratával, megkaphatod.
Kezdd azzal, amid van!
„Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9)
Figyeld meg, mit mondtak a tanítványok Jézusnak az ötezer ember megvendégelése előtt: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Itt a vége a történetnek? Nem. „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak… tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.” (János 6:11–13). Isten mindig ad valamit, amivel kezdhetsz valamit. De neked kell észrevenned, felismerned és az ő kezébe tenned. A kenyérszaporítás csodája akkor történt, amikor egy fiú fogta, amije volt, és odaadta azt Jézusnak. A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg e kicsiny kezdetet, mert Isten örül, ha látja a munka kezdetét” (Zakariás 4:10 TLB). Ne félj kis lépéseket tenni, csak arra ügyelj, hogy azok a hit lépései legyenek, és akkor Isten fog munkálkodni általad. Jézus azt mondta: „felépítem egyházamat” (Máté 16:18 KJV). Miből építette fel? Tizenkét hozzánk hasonlóan gyarló emberből! De önmagát öntötte beléjük, és olyan koncentrációban volt bennük jelen, hogy ha csak ketten együtt voltak közülük, egész városokat fel tudtak forgatni. (ld. ApCsel 17:6). Azt mondod, sok hibád van? Mind sérülten és javításra szorulóan jövünk az Úrhoz. A jó hír az, hogy Isten akkor is tud használni, ha valamiben jó vagy, más téren pedig még valamivel küszködsz – ha hajlandó vagy elkezdeni azzal, amid van.
Miket gondolsz magadban?
„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)
Amikor John Roebling hidat tervezett Manhattan és Brooklyn között, a szakértők úgy vélték, hogy terve megvalósíthatatlan. Azt mondták, egy akkora fesztávolságú híd nem bírná ki a szeleket és az árapályt. Roebling azonban nem volt hajlandó beletörődni a vereségbe, ehelyett fiával, Washingtonnal a megoldást kereste. Aztán éppen amikor az építkezés már majdnem elkezdődött, Roebling meghalt egy vízalatti balesetben, amelyben fia agykárosodást szenvedett, és többé nem tudott sem járni sem beszélni. A túlnyomó többség úgy vélte, hogy fel kell adni a tervet, de Washington Roebling eltökélte, hogy megvalósítja apja álmát. Kifejlesztett egy kommunikációs rendszert úgy, hogy egyik ujjával megérintette felesége karját, ő pedig továbbította férje ötleteit a mérnököknek. Tizenhárom éven át így felügyelte az építkezést – és 1883-ban az első bérkocsi áthaladt a Brooklyn hídon. A „lehetetlen” valósággá vált! Te is éppen lehetetlennek tűnő helyzettel nézel szembe otthon, a munkahelyeden, az anyagiak vonatkozásában vagy kapcsolati téren? Ha igen, akkor nagyon fontos, mit mondasz magadnak az adott helyzetről. Az önmagaddal folytatott párbeszéd vagy örömhöz vagy gyötrődéshez vezet. Meg lehet mondani, miben hiszel az alapján, hogy mi jön ki a szádon: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45). Egy lelkész mondta: „Ami nyomás alatt kijön a szádon, az tudtodra adja, ha valami javításra szorul… Ha szeretnéd, hogy valami meglátszódjon külső embereden, Isten Igéjével kell táplálnod a belső embert… ha elhiszed, amit az Ige mond, azt fogod észrevenni magadon, hogy te is mondod, és amint elkezded kimondani, egész lényed a bensődben rejlő kincset, Isten Igéjét fogja tükrözni.”
Ne dönts elhamarkodottan!
„…vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2)
Időnként mind kudarcot vallunk valamiben, még a legjobbak is. Amikor John D. Rockefeller irányította a Standard Oil vállalatot, az egyik igazgató olyan hibát követett el, ami a vállalatnak kétmillió dollárjába került. Az igazgatóság többi tagja úgy gondolta, hogy emiatt Rockefeller keményen fog bánni vele, és valószínűleg kirúgja. Ám nem ez történt. Mielőtt behívatta volna az illetőt, leült, fogott egy jegyzettömböt, és felírta rá: „Minden, ami mellett szól”. Majd listába szedte a férfi erősségeit, beleértve azt is, hogyan segített egyszer a vállalatnak megfelelő döntést hozni, amivel több millió dollárt kerestek. Az igazgatóság egyik tagja, aki mindennek szemtanúja volt, később ezt mondta: „Ha bármikor kísértést érzek arra, hogy letámadjak valakit, kényszerítem magam arra, hogy előbb leüljek és összeállítsak egy listát a jó tulajdonságairól. Mire ezt befejezem, már megfelelő szempontból szemlélem a dolgokat. Ami pedig még ennél is többet számít: sikerül uralkodni a haragomon. El sem tudom mondani, hányszor segített ez a szokás abban, nehogy elkövessem az egyik legsúlyosabb árat követelő hibát életemben – azt, hogy elveszítem a fejem, és nem tudok uralkodni az indulataimon. Mindenkinek javaslom, akinek emberekkel kell dolgoznia”. Mielőtt tehát elhamarkodottan döntenél valaki felől, állj meg, és kérd Isten bölcsességét, majd ülj le, és állíts össze egy listát az illető legjobb tulajdonságairól. Ha megteszed, gyakran egészen más döntésre fogsz jutni. Egy dolog biztos, ekkor már a megfelelő hozzáállással fogsz felé közeledni, és nem mondasz olyan dolgokat, amiket később megbánnál. Nyilván a zsoltáros is megtanulta ezt a leckét: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2).
„Az Úr az én pásztorom…” (Zsoltárok 23:1)
Araham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó tudta, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni. Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak egy folyóba és belefulladnak. Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába. Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy birka koszos lesz, olyan is marad. Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztessége és becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket, vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják? Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként? Nagyon úgy hangzik, hogy pásztaorra van szükséged! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt: „Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”
„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)
Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak. Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak. Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér. A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.” Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19). Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”. De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?
