Bölcs szavak
„Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.” (Ézsaiás 50:4)
Mielőtt még a krízis bekövetkezne, Isten fel tud készíteni tanításával, mint ahogy Ézsaiással is tette. „De Ézsaiás egy próféta volt” – mondod. Igen, de amikor Isten elhívta, ő így tiltakozott: „Bűnös ember vagyok!” (ld. Ézsaiás 6:5). Ez azt jelenti, hogy Isten akkor is szól hozzád, ha gyarló ember vagy. Előfordult már veled, hogy valaki mondott valamit egy teremben, ami megragadta a figyelmedet? Mintha fény áradt volna be, az elméd megvilágosodott, és te abbahagytad a beszélgetést. Miért? Mert bölcs szavakat hallottál. Isten nemcsak a saját életedre ad bölcs meglátást, hanem olyan bölcsességet is ad, amit megoszthatsz másokkal. Sőt, ha elég alázatos vagy, és nem akarsz minden beszélgetést te uralni, akkor mások által is szól hozzád. Gondolj bele: Isten nem apránként, tégláról téglára építette fel a világmindenséget, hanem egyetlen szóval hívta létre. Képzeld hát el a lehetőségeket, melyeket a tőle kapott ismeret nyújt! Ám először meg kell tanulnod felismerni az ő hangját, és ehhez idő kell. Az első néhány alkalommal, amikor Isten szólt Sámuelhez, ő azt hitte, hogy Éli, a főpap hívja. De figyelmesen hallgatott, és végül ő lett Isten szócsöve a nép számára. Annyira jól végezte feladatát, hogy két királynak is tudta mondani: „Így szól az Úr”. A lényeg, hogy akarnod kell meghallani, rá kell szánnod az időt, hogy figyelj rá, és gyakorolnod kell a figyelmes hallgatást, amíg ismerős nem lesz számodra Isten hangja.
„…törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.” (1Thesszalonika 5:15)
V. J. Smith írta: „Nem emlékszem már, melyik napon találkoztam Martyval. Úgy jártam, mint sok más ember… a sor, amelyben álltam, nem haladt olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna, és ahogy a pénztár felé pillantottam… megláttam egy barátságosnak tűnő férfit, aki a hetvenes éveiben járhatott. Azt gondoltam: »Ez egy öreg ember, nála bizonyára tovább fog tartani« …A következő néhány percben végig őt figyeltem. Minden vásárlót a szokásos módon köszöntött: »Hogy van ma?« Aztán valami merőben szokatlant tett – meg is hallgatta a választ! Sokszor bele sem gondolunk, mit kérdezünk. Lehet, hogy a másik ezt válaszolja: »Ma tudtam meg, hogy már csak hat hónapom van hátra az életből«, másvalaki talán ezt mondja: »Jól, legyen neked is szép napod!« Az idős pénztáros körbejárt a vásárlók között, kezet nyújtott nekik, a szemükbe nézett, és ezt mondta: »Szeretném megköszönni, hogy ma itt vásárolt. Legyen szép napja!« A vásárlók arckifejezését látni megfizethetetlen élmény volt. Volt, aki bárgyún elvigyorodott, mások őszintén mosolyogtak. Mindannyiukat megérintette ez az egyszerű gesztus… Volt, aki elindult, majd megállt, és visszanézett… fel sem tudta fogni, hogy mi történt. Szerettem volna hazavinni, és süteménnyel kínálni az idős urat. Százszor is voltam már abban a boltban, de még sosem éreztem ilyet!” Egy házassági tanácsadó megkérte az őt felkereső házaspárt, hogy gyűjtsék listába egymás jó tulajdonságait. A férj tizenkét dolgot írt fel. A feleségnek egyetlen egy sem jutott eszébe a férjéről! A Biblia azt mondja: „Keressétek a legjobbat egymásban, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt azért, hogy ki is tudjátok hozni belőlük azt” (1Thesszalonika 5:15 TM). Ezt nehéz megtenni, ha a tökéletességet keresed, és csupán a másik hibáira összpontosítasz. A Biblia azt mondja: „A szeretet… nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4-5). Másként fogalmazva: Keresd bennük a legjobbat!
Lepecsételt szerződés
„…miután…hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével…” (Efezus 1:13)
Ha kétségeid vannak az üdvösségedet illetően, értsd meg ezt jól: abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba, mint Megváltódba vetetted, az ő vére megtisztított minden bűntől. Abban a pillanatban”megjelölt pecsétjével, a megígért Szentlélekkel… garantálva üdvösségünket” (Efezus 1:13-14 NIV). A Biblia azt mondja: „Nem vagytok többé gyáva, rettegő rabszolgák. Inkább Isten gyermekeiként kell viselkednetek, akiket befogadott családjába – akik így hívhatjátok őt: „Apám, drága édesapám!” Mert a lélek szól hozzánk a szívünk mélyén, és azt mondja, hogy Isten gyermekei vagyunk. Mivel pedig gyermekei vagyunk, ezért részesedünk kincseiből is – mert minden, amit Isten Fiának, Krisztusnak adott, az a mienk is” (Róma 8:15-16 NLT).
Ruth könyvében olvashatunk arról a szokásról, hogy: „Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izraelben” (Ruth 4:7)- Figyeld meg: a góél, a megváltó, felvette a másik ember saruját, ezzel jelezve, hogy hajlandó az ő helyébe lépni. Ezt tette Jézus is a kereszten. Ő vette fel a mi cipőnket, hogy mi megállhassunk Isten előtt az Övében – megváltva és megigazulva! Ne engedd, hogy a kétség elrabolja az örömödet! Ne az érzéseidre hagyatkozz! Határozd el, hogy hiszel annak, amit Isten mond, mert amíg nem teszed, mindig kínozni fog a bizonytalanság. Tanulmányozd Isten Igéjét, amíg teljes bizonyossággal állíthatod: „tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra” (1Timúteus 1:12). Bízol Krisztusban, mint Megváltódban? Akkor üdvösséged nem kétséges. A szerződés le van pecsételve!
Papságra hívatva
János azt írja: „… mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek…” (Jelenések 5:9–10).
Mivel papságra vagy elhívva, nézzük, mivel jár ez: A papok három különböző szintű fényben végezték szolgálatukat. Képzeld magad elé az ószövetségi szent sátrat! A papok idejük nagy részét a külső udvarban töltötték, melyet napfény világított meg. Kevesebb időt töltöttek a szentélyben, ahol a hétkarú gyertyatartó, a menóra állt, mely megvilágította az asztalon lévő szent kenyereket. És évente egyszer a főpap bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenlétének fénye, a „sekina” ragyogott. Amikor tehát Isten szolgálatára hív, időd nagy részében a külső udvaron leszel, betöltve az emberek szükségeit. Néha bemész a szentélybe, ahol Isten Lelkének fénye megvilágítja Igéjét, amiből táplálkozva olyan mondanivalót meríthetsz, amit hallgatóságodnak érdemes meghallania. De a nagy krízisek idején, amikor az emberi bölcsesség kevés a probléma megoldására, be kell menned a szentek szentjébe, hogy olyan világosságra találj, ami közvetlenül Istentől jön. Az emberek tudni fogják, hogy ott jártál, mert ahogy Mózesen, úgy rajtad is észre fogják venni, amikor kijössz, hogy valami megváltozott. Papnak lenni nagy elhívatás. De Isten hívott erre, és ha kész vagy megfizetni az árát, magaddal viheted Isten jelenlétének érzését mindenhová, amerre csak jársz.
„Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan az ember a barátjával szokott…” (2Mózes 33:11 NKJV)
A papok nemcsak háromféle színtű fényben szolgáltak, de az Istennel való bensőséges kapcsolatnak is három szintjét élték meg. Mózes élete nagyszerűen példázza ezt. Amikor Isten először hívta Mózest, hogy vezesse Izráel népét, egy égő csipkebokorból szólt hozzá. Amikor ezt Mózes meglátta így szólt: „Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát…” (2Mózes 3: 3) Sosem volt kétséges, hogy Isten kész szólni hozzánk. Az igazi kérdés mindig az, hogy mi hajlandók vagyunk-e abbahagyni, amit épp csinálunk, „odamenni”, mint Mózes, és engedelmeskedni annak, amit Isten mond. Tudna Isten szólni hozzád, amikor épp reklámszünet van egy kedvenc sorozatod közben? Tudna – de valószínűleg nem fog. Ő király, és azt várja tőlünk, hogy a hozzá való közeledésünkben betartsuk azokat a protokollszabályokat, melyeket Igéjében megfogalmazott. A következő alkalommal Isten egy hegyen szólt Mózeshez, akkor adta neki a Tízparancsolatot. Eközben az egész hegyet tűz és füst borította Isten jelenlététől (ld. 2Mózes 20:18), az emberek pedig reszketve mondták Mózesnek: „Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Mózes 20:19). Az ilyen pillanatok különböztetik meg Isten embereit a tömegtől! Végül Mózes olyan bensőséges kapcsolatba került Istennel, hogy az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember a barátjával szokott (ld. 2Mózes 33:11). Képzeld el az ilyen szemtől szembe találkozást és beszélgetést Istennel! Micsoda kiváltság! Ez kellene, hogy legyen szíved legnagyobb vágya. Mert ha szemtől szembe találkozol Istennel és egyenesen tőle hallod, amit mond, akkor leszel kész és alkalmas feladatod végzésére.
