„…a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.” (1Timóteus 6:15)
Időnként mind aggódunk, de a bölcs emberek megtanulják elkerülni a túlzott aggodalmaskodást az által, hogy követik ezeket az útmutatásokat:
Határozd meg pontosan a helyzetet! Igazából miért is aggódsz? Légy pontos! Gyakran előfordul, hogy ha időt szánunk a probléma tisztázására, a megoldás módja önként adja magát.
Nézz szembe a legrosszabbal, ami jöhet. Elveszítheted az állásod? A kapcsolatod? A befektetésed? A legtöbb esetben, még ha megtörténik is a legrosszabb, ez jó eséllyel nem tesz tönkre téged. Lehet, hogy kényelmetlen vagy fájdalmas lesz, de valóban ok arra, hogy ennyire aggódj, félj és szorongj miatta?
Határozd el, hogy bármi is legyen, elfogadod a végkimenetelt! Az aggodalom okozta stressz legtöbbször a tagadásból ered, abból, hogy nem vagyunk hajlandók szembenézni a legrosszabbal, ami történhet. Ha egyszer elhatároztad, hogy elfogadod, bármi is történik, rá fogsz jönni, hogy az aggodalom elveszti hatalmát fölötted.
Dolgozz azon, hogy javuljon a helyzet! A neves ideggyógyász, James H. Austin mondta: „a szerencse azoknak kedvez, akik mozgásban vannak”. Tégy meg mindent a lehető legjobb végeredmény érdekében, és „…miután mindent megtettél… állj meg” (Efezus 6:13 NIV) Állj rá Isten ígéreteire!
Add át a problémát Istennek! Ő „a királyok Királya és uraknak Ura”, minden az Ő kezében, az Ő irányítása alatt van. A zsoltáros ezt mondta: „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád fohászkodnak” (Zsoltárok 9:11). Ne feledd: semmi olyan nem történhet veled ma vagy bármely más napon, amiről Isten ne tudna, amit ne tartana tökéletesen irányítása alatt, és amin ne tudna átvinni téged.
Hogy állsz a helyreigazítással?
A helyreigazítás szó valahogy nem mindig kellemes számunkra. Néha rosszalló tekintetű szülők vagy fájdalmas következmények emlékét idézi fel. Vagy azt gondoljuk róla, hogy tönkretesz egy kapcsolatot ahelyett, hogy az erősítés és gazdagítás lehetőségét látnánk benne.
„Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja.”
Mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megmondja nekünk az igazat, mert ő látja azokat a dolgokat is, melyek a mi látóterünkből kiesnek. Helyreigazítást sem adni, sem elfogadni nem könnyű. Igen, valaki talán védekezni kezd, de az is lehet, hogy örülni fog, ha felismeri, hogy neked jobban számít a hosszú távú jólléte, mint az azonnali reakciója.
Általában a szeretetteljes lelkületből kiinduló helyreigazítást fogadják szívesen, nem egy önigazult, „én tudom a tutit” hozzáállásból származót. Ha a másik ember érzi, hogy őszintén törődsz vele, és jobb kapcsolatra vágysz, akkor nagyobb valószínűséggel veszi fontolóra, amit mondasz, és nyitottabb lesz a változásra.
Gondolj Nátán próféta bátorságára, amikor Dávidot szembesítette Betsabéval elkövetett bűnével. Királyként Dávid élet és halál ura volt. De Nátán túlságosan szerette Dávidot ahhoz, hogy engedje, hogy a bűn megfossza rendeltetésétől. Isten gyakran használ minket egymás életében, hogy visszatérítsen rendeltetésünk keskeny, de gazdagító útjára, melyet előre kijelölt számunkra. Visszatekintve Dávid azt tudta mondani: „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsoltárok 119:67).
Vannak idők, amikor a bölcsesség azt mondja: „Törődj a magad dolgával, és maradj ki ebből!” De vannak olyan helyzetek is, amikor a bölcsesség azt diktálja: „Mivel szereted őt, közbe kell avatkoznod!”
