1987. augusztus 25.
Emlékezz gyermekem irántad érzett szeretetemre!Vassula, kicsim megáldottam a piros keresztet, amelyet nyakadonviselsz. Higgy! Higgy isteni mûveimben, Vassula!
Istenem! Köszönöm. Minél többet adsz, annál inkább érzem, hogy egyre kevesebbet érdemlek.
Szeretlek.Jöjj, maradj közelemben! Szeretem hallani, amikor Isminit arra tanítod, amit tõlem tudsz jelenlétemrõl és más dolgokról is.Nekem élj, dicsõíts engem!
Uram, Idõnként kevésbé érzem jelenléted, és azt gondolom, “most nincs olyan közel hozzám az Isten!” Miért van ez Uram?
Tévedsz abban, hogy nem vagyok elég közel, mert ezekben a pillanatokban is annyira közel vagyok hozzád, amennyire közel csak lehetek. SOHASEMvagy egyedül! 1
Mindez lelki jelenség.
Ezáltal értettem meg, hogy mindez természetfeletti, és ha e jelenségeket fizikai síkra helyezzük, lehetetlen megmagyarázni õket. Mivel nem fizikai, ezért képtelenség fizikailag magyarázni. A természetfeletti tartományban vannak, és nem a mi kézzelfogható tartományunkban.
Sokan könnyen elfelejtik közületek, hogy lélek vagyok, és hogy ti is lélek vagytok.
1 Hirtelen nagyon világosan éreztem Õt. Bizonyos mozdulataival bizonyította élõ jelenlétét! Néhány percig tartott. Csodálatos volt.
