Az idők jelei
Amikor a tanítványok azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz, hogy mi lesz eljövetelének jele, ő azt mondta nekik, hogy a dolgok rosszabbra fognak fordulni, mielőtt jobbra fordulnának. Majd így folytatta: „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek…” (Máté 24:6). Ez a szó, amit a „megrémül” igével fordítanak, amit Jézus csak itt, ez egyetlen alkalommal használt, szó szerint azt jelenti: „jajgatni, hangosan kiáltani”. Lényegében azt mondta ezzel: „Ne essetek pánikba, ha rossz dolgok történnek!” A következő néhány napban nézzük meg azokat a jeleket, melyekről Jézus azt mondta, hogy visszatérését fogják hírül adni. Félrevezetés, tévtanítások. „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.” (Máté 24:4–5). Figyeld meg, sok megtévesztő lesz, és sok megtévesztett. Jézus azt is mondja, hogy ezek az ő nevében fognak jönni, Isten szolgáinak adják ki magukat, és azt állítják, különleges helyzetük van, és felsőbbrendű spiritualitással bírnak. Belső értesülésekkel dicsekednek, és tanításaikat efféle kifejezésekkel cifrázzák: „Isten azt mondta nekem”, azt sugallva ezzel, hogy olyan információkhoz van hozzáférésük, amilyenekhez a hozzánk hasonló átlagembereknek nincs. Ne hagyd, hogy félrevezessenek! Jézus arra is figyelmeztetett: „hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is” (Máté 24:24). Tömegek és csodák – ha ilyet látsz, légy óvatos! A sátán mindkettőt tudja hamisítani. Vizsgáld meg alaposan a tanításukat a Szentírás fényében! Összpontosíts egy kérdésre: „Jézus felé vezeti ez az ember a hallgatóságát?” Csak egy névnek van hely a kijelölt keretben – és az Jézus neve!
Jézus azt mondta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!” (Máté 24:6–8). Azoknak, akik átéltek két világháborút, nem nehéz megérteni, mit jelentenek a háborúk. De a következő hat évtized szülötteinek, az előbbiek gyermekeinek és unokáinak sokkal kevesebb fogalmuk van arról, mit jelent a háború. Számukra a háború valami olyasmi, ami a Föld távoli pontjain történik, nem a hazájukban. Aztán jött 9/11, és kezdték megérteni e szavakat: „az emberek megdermednek a félelemtől…” (Lukács 21:26). Vannak dátumok, melyek örökre bevésődtek emlékezetünkbe, sőt, azóta újabb terrorcselekmények történtek. A határokon mindig szükség lesz ellenőrző pontokra, a haditudósítóknak mindig lesz munkájuk, e világon nem fogunk tartós békét megélni. Jézus azt mondta: „mindez a vajúdás kínjainak kezdete” (Máté 24:8). De van jó hírem is! Még mindig Isten ül a trónon. Még mindig az ő terve van megvalósulóban. A régi világrend gyötrelmes haldoklása, amit most megélünk, csupán vajúdás, mely megelőzi egy új, dicsőséges rend születését, amikor Krisztus visszajön felállítani országát. Számos biztosítótársaság kínálja kötvényeit, de az igazi biztonságot az adja, ha Jézusban bízol.
Jézus azt mondta tanítványainak: „… átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:9–12). Figyeld meg ezeket a szavakat: „megölnek titeket”. A menny tele van olyanokkal, akiken beteljesedett ez a prófécia – és a keresztyének elleni gyűlölet még mindig hatalmas. A Mártírok hangja szabad vallásgyakorlatot védő keresztyén szervezet szerint a 20. században több krisztuskövetőt öltek meg hitéért, mint az előző évszázadokban együttvéve. A missziós szervezetek évente átlagosan 165 000 mártírról számolnak be, ez a szám több mint négyszerese a múlt évszázad évi átlagainak. Manapság még azokban az országokban is, melyek elismerik a vallásszabadságot, egyre növekvő gyűlölet érezhető a keresztyénekkel szemben. Professzorok nyilvánosan gúnyolják azokat a diákjaikat, akik hisznek a Bibliában. Televíziós beszélgető műsorok leszólják a hívőket. Arra kell számítanunk, hogy az üldöztetés csak nőni fog, és ha ez bekövetkezik, akkor a törékeny meggyőződés össze fog omlani, és „a szeretet sokakban meghidegül” (12. vers). A félszívűek hideg szívűvé lesznek. A lelki „potyautasok” kiugranak a hajóból. Sok templomba járóról kiderül, hogy csak tettették a hitet. Nem csupán elhagyják hitüket, de megkeserítik azok életét, akik hűségesek maradnak. Amikor mindezek megtörténnek, Jézus azt tanácsolja: „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie…” (6. vers). Amikor sötétek a kilátások, Krisztus visszatérésének boldog reménysége (ld. Titusz 2:13) lecsendesíti félelmeinket.
Jézus azt mondta, hogy amikor elemi csapások érnek és hitehagyást tapasztalunk, ne adjuk meg magunkat a félelemnek, mert ezek az ő közelgő visszatérésének jelei. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (13–14. vers). A Krisztus első eljövetelére vonatkozó próféciák mind beteljesedtek, minden apró részletig, ugyanígy be fog teljesedni minden prófécia, mely második eljöveteléről szól. A mi megbízatásunk az, hogy dolgozzunk, imádkozzunk, adakozzunk, és vigyük el az evangéliumot szerte a világba – akkor fog eljönni Krisztus. Bár az egyház megrostált csapat, csakúgy, mint annak idején Gedeon serege volt, és a világban zűrzavar uralkodik, azért ne reagáljuk túl a helyzetet! „Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” (Zsoltárok 37:7). A kormány még mindig Isten kezében van. „… a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött…” (Dániel 4:22). Azért ne élj rózsaszín optimizmusban sem! Lehet, hogy te magad áldásokban részesülsz, de az általad ismert világrend felbomlása folytatódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csatlakoznod kell a kétségbeesettek karához, akik azt kiáltják: „Ránk szakad az ég!” Ne ess pánikba, de a vak tagadás csapdájába se! Amikor a II. világháború bombái a földdel tették egyenlővé Varsót, egyetlen épület falai maradtak állva csontvázszerűen a város főutcáján. Ez pedig a Brit és Külföldi Bibliatársulat helyi irodájának épülete volt, falain pedig jól olvashatóan fennmaradt a felirat: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Máté 24:35).
„Van barát, aki pusztulásba vezet.” (Példabeszédek 18:24 katolikus)
Igen kevés kivételtől eltekintve az életben elért sikerünk attól függ, hogy képesek vagyunk-e kiépíteni és fenntartani kapcsolatokat a megfelelő emberekkel. Egy kétszáz cégvezető bevonásával készült felmérésben a válaszadók túlnyomó része egyetértett abban, hogy egy vezető beosztású személy legfontosabb készsége, hogy jól ki tudjon jönni az emberekkel. Ezt a tulajdonságot lényegesebbnek értékelték, mint az intelligenciát, a döntésképességet, a tudást vagy a szakértelmet. Őszintén szólva egyikünknek sincs túl sok igaz barátja az életben – vagy legalábbis jóbb, ha nincs túl sok. Salamon így figyelmeztet: „akinek sok barátja van, tönkremegy” (Példabeszédek 18:24 NASB). A barátsághoz idő, energia, áldozat, önmagunk odaszánása kell. Ráadásul nem is minden úgynevezett barát bizonyul valóban barátnak, ahogy Jeremiás próféta is figyelmeztette Cidkijjá királyt: „Rászedtek, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak!” (Jeremiás 38:22). A rossz barát el fog árulni, ahogy Júdás is elárulta Jézust. Ezért íme, egy hasznos szabály: „Légy barátságos mindenkivel, de ne legyen mindenki a barátod.” Salamon azt mondta: „az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.” (Példabeszédek 12:26). Charles Spurgeon így fogalmazott: „Az embert nemcsak arról ismerik, milyen társaságban forog, hanem arról is, milyen társaságot kerül.” A héber „tur” szó azt jelenti: választ, és az Ószövetségben ez arra utalt, amikor egy földmérő megvizsgált egy földterületet. Légy bölcs, és vizsgáld meg, mérd fel a barátságot, mielőtt beleadod magad. Azt mondod, magányos vagy? George Washington azt mondta: „Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban.”
„Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)
Ahhoz, hogy jó barátaid legyenek, először neked kell jó barátnak lenned. Egy ismeretlen költő írta: „Elindultam, hogy barátot keressek, de nem leltem egyre sem; Elindultam, hogy barát legyek, és mindenütt barátokat találtam.” A barátsághoz nem kell dinamikus személyiség. A félénk, csendes és zárkózott emberek is meg tudnak tanulni barátságosnak lenni. Szinte lehetetlen az, hogy valakinek ne legyen egyetlen barátja sem, ha ő maga barátságos. Természetesen ennek az ellentéte is igaz. Pszichológusok megkértek egy csoport egyetemistát, hogy írják le azoknak a kezdőbetűit, akiket nem kedvelnek. Volt olyan diák, aki csek egy személyt írt, míg mások tizennégyet is felsoroltak. De a legérdekesebb tény, ami kiderült a kutatásból, hogy akik sok nem kedvelt embert soroltak fel, azokat a személyeket szintén a legkevésbé kedveltek közé írták nagyon sokan a kutatásban részt vevők közül. Rá fogsz jönni, hogy minél szeretetreméltóbban viselkedsz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kedvelni fogsz más embereket, és ők is kedvelni fognak téged. Íme, néhány módszer arra, hogyan szerezzünk barátokat: 1) Tarts szemkontaktust! Nézz az emberek szemébe, amikor beszélsz velük. 2) Mosolyogj! A mogorva arckifejezéshez 72 izom együttműködése kell, míg a mosolygáshoz csak tizennégy. Egy mosoly megmelengeti a szívet és beszélgetésre bátorít. 3) Szólítsd néven az embereket. Az idegenek csak idegenek, de a barátainkat ismerjük. 4) Beszélgess másokkal a kedvenc témájukról: róluk. 5) Keress alkalmat egy biztató szóra, dicséretre vagy valamilyen jótettre. Ha találsz olyan embert, akiben ez az öt vonás megtalálható, akkor olyan emberre bukkantál, akit barátságosságáról ismernek.
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” (Példabeszédek 13:20)
Egy farmer kukoricaföldjét minden nap ellepték a varjak. Egyszer elege lett belőle, megtöltötte a vadászpuskáját, és a kerítés mentén végigkúszva elhatározta, hogy lelövöldözi ezeket a bosszantó varjakat az égről. Történetesen volt ennek a farmernek egy nagyon barátságos papagája, aki válogatás nélkül mindenkivel barátkozott, és látva a varjúcsapatot, csatlakozott hozzájuk, mert barátságos akart lenni. A farmer látta a varjakat, de nem látta a papagáját, ezért gondosan célzott, lőtt, majd felugrott, és rohant megnézni, hány varjút intézett el. De íme, a papagája feküdt a földön. A szárnya eltört, a csőre kicsorbult, de még élt. A farmer óvatosan felemelte és hazavitte, ahol a gyerekei elé szaladtak. A sérült papagájt látva, sírva kérdezték: „Apa, mi történt?” Mielőtt azonban a férfi válaszolhatott volna, megszólalt a papagáj: „Így jár az, aki rossz társaságba keveredik.” Sosem lehetsz jókor, jó helyen, nem tehetsz jó dolgot, ha közben rossz társaságban vagy. Szülőként ezt meg kell tanítanod gyermekeidnek. Figyeld az internethasználatukat, és figyelmeztesd őket a világhálón zsákmányra leső ragadozókra, akik „barátokat” keresnek. Egyre több olyan rémisztő történetet hallunk, melyben gyerekeknek ártottak vagy csábítottak rosszra az interneten keresztül. Ha keményen és sürgetően hangzik, amit mondok, az azért van, mert ez a dolog valóban halaszthatatlanul fontos!
Kényszerek irányítanak, vagy a rangsor?
„…és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit” (Dániel 7:25)
Egy napon egy hernyó találkozott egy barátjával a pszichiáter rendelőjében, és megkérdezte: „Te most jössz vagy mész?” A barátja így felelt: „Ha ezt tudnám, nem lennék itt!” A sátán célja az, hogy addig gyötörjön, amíg már nem tudod, hogy jössz vagy mész! Ezt úgy teszi, hogy megterhel olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül bűnök, de fizikailag és érzelmileg kimerítenek. Dániel azt mondja, hogy az utolsó napokban az ellenség „kimeríti a szenteket”. Ha kételkedsz ebben, nézd csak meg, mekkora nyomással nézel szembe naponta: munka, anyagiak, gyülekezeti kötelezettségek és család. Nem csoda, ha kikészülsz!
A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.
Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).
Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket…” (Jakab 5:16)
Jólesik szégyen nélkül élni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy soha nem fogsz megbotlani, csupán annyit jelent, hogy Isten kegyelméből képes leszel újra felállni. Emlékszel még rá, hogy igazolást kellett íratnod, ha hiányoztál az iskolából? Vannak, akik igazolást adnak maguknak arra, hogy gyengék legyenek, mert megfáradtak a harcban. Igen, ez egy hosszú harc, de ha akarsz, győzhetsz benne! Íme a győzelem egyik kulcsa: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Ha azzal küzdesz, hogy megtörj egy szokást, amely megpróbál megtörni téged, Isten nem akarja – soha nem is akarta – hogy egyedül küzdj. Bármilyen szokás vagy más probléma legyen is az, amikor elérkezik a pillanat – mondd el! Ha bevallod, elkezdi elveszíteni erejét. Azt kérdezed, kinek mondd el? Valakim olyannak, aki már átment ezen, aki együtt tud érezni veled, aki melletted tud állni imában, aki számon tudja kérni a fogadalmaidat, aki nem fog visszaélni bizalmaddal. A Biblia azt mondja: „…jaj az egyedülállóknak, mert ha elesik, nem emeli föl senki… egyet legyőzhet a túlerő, de ha ketten állnak ellen, megvédhetik magukat…” (Prédikátor 4: 10-12 NIV). A római katonák egymásnak vetették hátukat, és így védték egymást, ha a támadás különböző irányból érkezett. Ki védi meg a hátadat? Még valamit figyelmeztetésül: a saját bűneidet valld meg, ne valaki másét! Ha mások bűnét vallod be, az nem hoz gyógyulást neked. Valld be a saját bűneidet, és engedd, hogy Isten meggyógyítson! Ma Isten újra egészségessé akar tenni, és szabaddá, hogy élvezhesd áldásait. Engeded neki?
„Férfiak… szeressétek feleségeteket…” (Efezus 5:25)
A házasságban az egyik legnagyobb kihívás a kommunikáció. Íme, egy példa: a múltban a férfiak jártak el dolgozni, a feleségek pedig otthon maradtak, és nevelték a gyerekeket. Egy kutatás szerint egy átlagos férfi naponta huszonkilencezer szót mond, míg egy átlagos nő harmincháromezret. A számítások talán nem teljesen pontosak, de most használjuk mégis ezeket szemléltetésként. A férj egész nap dolgozott a munkahelyén, és mire hazaért, elhasznált szavaiból huszonhat ezret; mindössze háromezer maradt, de nem érzi szükségét annak, hogy ezeket kimondja. A feleség azonban egész nap az edények, pelenkák és egyéb földi dolgok közé volt zárva. Beszélt az édesanyjával, a barátaival és a szomszédokkal, elhasználva körülbelül nyolcezer szót. Amikor a férj hazaér, a feleség huszonötezer szónyi mondanivalóval vár rá. A férfi azonban a csendben eltöltött vacsora után az estét tévénézéssel tölti, majd lefekszik. Már éppen elaludna, amikor egy hang megkérdi: „Ébren vagy?” Ilyenkor jól teszi, ha ébren van! Mert ha nem, akkor másnap este ötvenezer szó fog melléfeküdni. Számítsd csak ki: tíz év alatt elegendő szó gyűlik össze ahhoz, hogy akár a központi könyvtárat is megtöltse. Az is lehet azonban, hogy már nem maradnak szavak. A válások okául legtöbbször azt hozzák fel: „Egyszerűen már nincs mit mondanunk egymásnak.” A Biblia azt mondja: „Férfiak… szeressétek a feleségeteket…” (Efezus 5:25). A szeretet meghallgat akkor is, amikor nem különösebben érdekes dolgokról esik szó. Meghallgat azért, mert csak akkor érezzük, hogy szeretnek, ha figyelnek ránk és értékelnek. Tehát: Milyen a kommunikációtok?
„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.” (Márk 14:3)
Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!
