1989. november 14.
Uram? Nagyobb hitet akarok, szükségem van rá!
Vassulám, soha ne követelj, hanem kérj, és ismerd fel végtelen irgalmamat és szeretetemet!
Mondd e szavakat:
Szabadítóm, növeld szeretetemet,
növeld hitemet, növeld reményemet!
Legyen mindez a Te akaratod szerint!
Amen.
Ne siess! Mintha mindig sietnél! Miért? 1 Én meghallgatlak, de te, mintha azt gondolnád, hogy elmegyek, ezért sietsz. Miért? Ne siess! Én éppen olyan jól hallak, mint amikor ezen a különleges módon vagyok veled. Mérsékeld sietségedet, és elmélkedj az imádság minden szaván! Mire való a rohanás? Nevelõd vagyok, te pedig tanítványom. Megtanítottalak arra, hogy fölismerj. Én vagyok Tanítód, aki téged nevelt. Olykor figyelmeztetlek, ha kezded felejteni tanításomat. Továbbra is eltöltelek bõséges kinyilatkoztatással. Jöjj, lássunk munkához! 
SZENT HUMOR
1989. november 15.
(Pihenésem elõtt kértem Jézust, hogy csupán egy szót adjon nekem a Szentírásból. 2 Miután megkértem Õt, találomra kinyitottam a Szentírást, és Jézus a következõket mondta nekem az Íráson keresztül:)
“Még sok mondanivalóm volna, nem vagy azonban elég erõs hozzá.” 3
(Ahogyan ezt mondta, abban éreztem egy árnyalatnyi szent humort…)
1Idõnként az a kísértésem támad, hogy siessek imámmal, hogy hamar elõvehessem füzetemet, és “írás” közben lehessek Jézussal.
2Azért használom a “pihenés” szót az “alvás” helyett, mert az “alvás” szót nem szeretem, mivel évekig “aludtam”, mielõtt Jézus eljött és felébresztett.
3 Ján 16,12.
