„… még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem… azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól… kaptam…” (ApCsel 20:24)
Van egy régi mondás: „Ha szereted a munkádat, egyet napot sem fogsz dolgozni egész életedben.” Ez nem teljesen igaz. A legtöbb ember keményen dolgozik. Még ha szeretik is a munkájukat, el kell végezniük olyan feladatokat, amit nem szívesen tesznek. Kénytelenek erőfeszítéseket tenni, többet, mint amennyi kényelmes. Valószínűleg pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy ha olyasmit teszel, amiben hiszel, akkor a kemény munka, amit végzel mély belső elégedettséget fog hozni. Ursula K. Le Guin regényíró mondta: „Jó érzés egy út végére érni, de végül maga az út számít igazán.” Vannak, akik „célállomás betegségben” szenvednek. Azt hiszik, hogy ha elérkeznek egy bizonyos helyre az életben, az majd elhozza nekik a boldogságot. Milyen kár! A valóság ugyanis az, hogy amikor megérkezünk valahová, azt tapasztaljuk, hogy az nem az, mint amire számítottunk. Ha túlságosan a célra összpontosítasz, elmulasztod azokat a dolgokat, amik út közben történnek. Kihagyod a ma örömét. Ha az a meggyőződésed, hogy „majd egyszer” eljön a legszebb napod, akkor nem adsz bele eleget a mába – vagy nem használod ki eléggé. Ha nem teszel valami jelentőségteljest az életedben, akkor nem számít, milyen hosszú ideig élsz. Nem elég csupán túlélni, életcél kell! Itt jön be Krisztus a képbe: ő új életet ad, és célt is az élethez – sőt, megadja az erőt is ahhoz, hogy elérd ezt a célt. D. L. Moody mondta egyszer: „Add Istennek életedet, ő többet tud kezdeni vele, mint te!”
Gyermeked szeretete
„...íme a gyermekek, akiket Isten adott nekem..." (1Mózes 33:5)
Könnyű panaszkodni amiatt, ami nincs, és átsiklani afölött, vagy készpénznek venni azt, amink van. Pedig ezek az egyszerű dolgok gazdagítják az életet! Talán ez a történet, amit Dr. James Dobson jegyzett fel, megváltoztatja a látásmódodat.
„Néhány évvel ezelőtt egy barátom megbüntette a hároméves kislányát, mert az elpazarolt egy tekercs aranyszínű csomagolópapírt. Szűkösen éltek, és nagyon mérges lett azért, mert a kislány megpróbált feldíszíteni egy a karácsonyfa alá szánt dobozt. Mindenesetre a kislány másnap reggel odahozta az ajándékot az apjának, és így szólt: »Ez a tiéd, apu«. A férfi elszégyellte magát, hogy korábban túlreagálta a dolgot. Haragja azonban újból fellobbant, amikor kinyitotta a dobozt, és az üres volt. Rákiabált a kislányra: »Nem tudod, hogy ha valaki ajándékot ad, akkor a csomagban lennie is kell valaminek?" A kislány könnyezve nézett fel apjára és ezt mondta: »Ó, apa, hiszen nem üres. Puszikat tettem bele. Tele van a szeretetemmel és neked csomagoltam be«. Az apa összetört. Gyorsan karjába kapta a kislányt, megölelte és bocsánatot kért tőle. A barátom azt mondta, hogy évekig az ágya mellett tartotta ezt a dobozt, és ha valamikor kedveszegett volt, kivett egy képzeletbeli puszit, és a lányára gondolt, aki azokat beletette. Minden szülő nagyon is valóságos értelemben kap egy arany edényt, ami tele van gyermeke feltétel nélküli szeretetével. Nincs ennél értékesebb tulajdona senkinek."
„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt..." (Malakiás 3:3)
Nehéz végignézni, hogy valaki, akit szeretsz, az ötvös tűzpróbáján megy keresztül, de ez az egyetlen módja annak, hogy az ezüst megtisztuljon. Nehéz látni, ahogy az ötvös fokozza a hőt, amíg minden szemét felszínre kerül, minden salak kiég, és végül az ötvös meglátja a felszínen tükröződni a saját arcát. Csak ekkor fejeződik be a munka. Mindannyiunkkal ez Isten célja. Amikor így imádkozunk: „Tégy engem hasonlóvá Jézushoz" - akkor azt kérjük, hogy a Szentlélek végezze el munkáját bennünk. Általában nem változunk meg addig, míg az eddigiekben maradás fájdalma elviselhetetlen nem lesz. Legtöbbünk számára nem a tudás a növekedéshez vezető híd, hanem a fájdalom. Nem számít, mennyire szeretsz valakit, ne próbáld megmenteni Isten tüzéből. A legrosszabb dolog, ami a tékozló fiúval történhetett volna, ha valaki lemegy a disznóólhoz, kitakarítja, és kényelmesen berendezi számára. Erre mondják szaknyelven: enabling [képessé tevés, lehetőség adás]. Te ne tedd! Hagyd, hogy az ötvös elvégezze munkáját! Élete nagy részében Jákob nem gondolta, hogy szüksége lenne Istenre. Bizonyára azt mondta volna magáról: „Kösz, jól vagyok!" De eljött az az idő, amikor haza kellett térnie, apja elé kellett állnia, és szembe kellett néznie bátyja, Ézsau haragjával, akit olyan csúnyán megkárosított. Ez volt az a pont, amikor kész volt megküzdeni Istennel, és ezt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem" (lMózes 32:27). A változás általában akkor jön, amikor valami annyira fáj, hogy kénytelen vagy változni, amikor olyan sokat megtanultál, hogy már akarsz változni, és amikor olyan sokat kaptál, hogy örömmel üdvözlöd a változást.
Jogod van rá?
A Biblia azt mondja: „szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Úgy is fogalmazhatnánk: szabadulj meg a „jogom van rá” hozzáállástól, és alakítsd ki magadban a „tartozom neked ezzel” gondolkodásmódot! Vannak, akik úgy gondolják, hogy:
1) Mivel megszülettünk, jár nekünk egy egész életen át tartó, jól fizető állás, garantált egészség- és nyugdíjbiztosítással.
2) Az előléptetés csak idő kérdése.
3) A heti negyven óra bármely dolgozó munkabírásának végső határa.
4) A munkanap utolsó órája azért van, hogy megkönnyítse a dolgozónak a hazajutást.
5) A tízperces kávészünetnek legalább fél óráig kell tartania.
6) Az ebédszünetnek fél óra helyett legalább másfél órásnak kellene lennie.
7) A vállalat nyereségéből minden dolgozónak egyformán kell részesednie, függetlenül attól, hogy milyen mértékben járult hozzá a siker eléréséhez.
Mi a forrása ennek a jogosultság érzésnek? Egyrészt azt gondoljuk, hogy az emberek tartoznak nekünk az életükben betöltött szerepünk miatt. „Mert az anyád (lányod, bátyád, feleséged, férjed, barátod, támogatód, lelkészed, alkalmazottad, főnököd stb.) vagyok.” Úgy kezeljük ezeket a címeket, mintha tulajdonjogot bizonyító okiratok lennének, melyek feljogosítanak bármilyen kiváltságra, amit elvárunk. Az élet azonban nem így működik! Amikor a tékozló fiú elhagyta otthonát, és végül a disznóvályúnál kötött ki, a Biblia beszámolója szerint „senki sem adott neki semmit” (Lukács 15:16 NKJV). Az élet realitásának pofonjától megalázottan hajlandó lett volna arra is, hogy apja házában a szolgák munkáját vállalja. Apja azonban szerette őt, és visszaadta fiúi méltóságát. A lényeg az, hogy az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget biztosít a tanulásra, a kemény munkára, a növekedésre és az áldozathozatalra, hogy így eljuss oda, ahová szeretnél.
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
Jon Walker írja: „Mihez kezdjünk a megbocsátással… egy olyan kapcsolatban…, amely mérgező és hibásan működik? Maradnunk kellene… amikor a másik folyton ugyanazt teszi?… Az ellenség szeretete nem azt jelenti, hogy mentségeket keresünk a viselkedésére… Bármely mérgező kapcsolatban arra törekszünk, hogy a kihasználást vagy bántalmazást békességgel és istenfélő módon reagálva tűrjük el. Ez magában foglalja azt, hogy egészséges határokat állítunk fel, ahol kevésbé vagyunk sebezhetőek, és ha Isten úgy vezet, ez azt is jelentheti, hogy véget vetünk a kapcsolatnak (ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha a bántalmazó szülő, házastárs vagy gyermek). A megbocsátás nem követeli meg, hogy továbbra is elviseljük a bántalmazást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradni egy bántást okozó helyzetben. Jézus bemutatta, hogy a megbocsátás azonnali lehet, azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ahogy érettebbek leszünk… Isten megtanít arra, hogy folyamatosan, akár azonnal megbocsássunk. De ez egy tanulási folyamat, tehát ne hibáztasd magad, ha most még nem vagy képes rá. Támaszkodj Isten kegyelmére és hagyd, hogy ő vigyen közelebb a megbocsátáshoz! Talán – sőt alighanem – időbe fog telni, amíg teljesen elfogadod Isten kegyelmét a megbocsátáshoz. Isten meg tud birkózni ezzel. Az első lépés az lehet, ha engeded, hogy Ő meglágyítsa a szívedet. Szívünk hajlamos arra, hogy megkeményedjen a nehéz kapcsolatokban. Újra hadd hangsúlyozzam: az, hogy a szíved meglágyul… nem azt jelenti, hogy azt mondod: jól van, folytasd csak a bántást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradnod abban a helyzetben, ahol bántás ér vagy érhet. A megbocsátás nem ugyanaz, mint egyetérteni a bántalmazó viselkedésével.” Tehát keress útmutatást, beszélj Istennel! Ő ezt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.”
„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)
Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12). A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV). Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned? 1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte! 2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat! 3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22)
Nehémiás sírt, amikor meglátta Jeruzsálem romjait. Aztán feltűrte a ruhaujját, és munkához látott. Bár az esélyek ellene szóltak, és kérlelhetetlen ellenségei állandóan zaklatták, mégis újjáépítette a falakat mindössze ötvenkét nap alatt. Hogyan? Mert ez volt az Istentől kapott látása és a szenvedélye! Hadd kérdezzek valamit: Azért félsz kimondani, hogy „Uram, megteszek mindent, amit parancsolsz”, nehogy olyan helyre küldjön, ahová nem akarsz menni, vagy olyat kérjen tőled, amire nem érzed magad késznek vagy alkalmasnak? Rosszul fogod fel a helyzetet! A Biblia azt mondja, hogy Isten akarata „jó, kedves és tökéletes” (Róma 12:2 Károli). Nos, bár Isten akarata jó, viszont nem feltétlenül könnyű. De szenvedélyt fog kelteni benned iránta. Amikor Jeremiás megpróbálta abbahagyni az Úr Igéjének hirdetését, akkor Isten szava „perzselő tűzzé vált a szívében” (ld. Jeremiás 20:9). Az Istentől kapott látás lángra gyújtja szívünket. Elkezdünk meglátni dolgokat, amiket azelőtt észre sem vettünk, és elkezdünk lelkesedni irántuk. Lehet, hogy elbuktál a múltban, de Isten képes a kudarc fejezeteit sikertörténetté átírni. Ám ez nem fog megtörténni, ha csak üldögélsz ölbe tett kézzel. A Biblia azt mondja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csak hallgatói!” Azonnal szenvedély ébred benned Isten akarata iránt, amint elkezded tenni azt! Amikor ez megtörténik, azt fogod mondani: „Én erre vagyok teremtve!” Ha nyomós okod van megtenni valamit, és tudod, hogy az Isten tetszésére van, akkor hatalmas dolgok történnek. Ezért a mai ige számodra ez: légy szenvedélyes, kezdeményező és kitartó!
Mielőtt beleugrasz
„Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek.” (Máté 19:11 TM)
Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
