„Bízzál az Úrban…” (Példabeszédek 3:5)
A Biblia azt mondja: „Bízzál az Úrban tejes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6). De mi van olyankor, ha az utad fájdalmakon, nehézségeken és problémákon át vezet? Bemerítő János útja ilyen volt. Nem érdemelte meg, hogy bebörtönözzék. Elvégre ő volt Krisztus előfutára és volt Isten hangja a közösség számára. Sőt, Jézus unokatestvére volt. Ezért üzenetet küldött Jézusnak, amiben megkérdezte: „Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk?” Másként fogalmazva: „Uram, ha én a te akaratod szerint élek, akkor hogy kerülhettem ilyen helyzetbe?” Ilyen kérdést szülnek a be nem teljesedett várakozások. Azt gondoljuk: „Uram, én engedelmeskedtem neked, hogy lehet, hogy akkor mégsem alakulnak jól a dolgaim?” Ez annál rosszabb érzés, minél hűségesebben szolgáltál Istennek. Meg Woodson írja leánya halálról: „Sosem fogom elfelejteni azt az éles, szívszaggató sikolyt; hogy Isten, aki lenézhetett volna erre a fiatal nőre, aki odaszánta neki az életét… és úgy döntött, hogy ölbe tett kézzel ül, hagyva, hogy meghaljon.” Íme, a beteljesületlen remények! Jézus megmenthette volna Jánost, de nem tette. Ehelyett így üzent vissza: „Ne aggódj, minden terv szerint halad, Isten országa épül. Jól végezted a munkádat.” (ld. Máté 11:4-5). János nem erre a válaszra számított. Ő a földi gondok megoldását várta, míg Jézus az örökkévaló ország építésén fáradozott. Tehát legközelebb, amikor úgy tűnik, hogy Isten nem a várakozásaidnak megfelelően cselekszik, ez nem azt jelenti, hogy nem törődik veled; csupán azt, hogy ő látja a teljes képet, és éppen olyan dolgokat intéz, amiket te fel sem tudnál fogni. Tehát csak bízz benn!
Fontos vezetési alapelvek
„Téged választottalak ki!” (Haggeus 2:23)
Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:
1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.
2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!
„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik." (Példabeszédek 13:4)
Romana Banuelos 18 éves volt, amikor férje elhagyta őt és két gyermeküket. Ekkoriban Mexikóban élt, nyomorgott, nem tanult semmilyen szakmát, és nem beszélt angolul. Ám ez nem állította meg. Volt egy álma - amelyről nem volt hajlandó lemondani. Mindössze néhány dollárral a zsebében Los Angelesbe indult, ahol az utolsó hét dollárját arra használta fel, hogy taxival egy távoli rokonához utazzon. Romana nem akart mások kegyelemkenyerén élni. Hamarosan munkát talált: mosogatni kezdett; egy másik munkahelyén pedig tortillát készített éjféltől reggel hatig. Két állásából sikerült összegyűjtenie 500 dollárt, amiből saját tortillakészítő gépet vásárolt. Idővel - és sok-sok kemény munkával és tanulással - ő lett a Ramona's Mexican Food Products tulajdonosa, ez a világ legnagyobb mexikói élelmiszert forgalmazó üzletlánca. És ez még nem minden. Dwight Eisenhower elnök őt választotta ki arra, hogy az Egyesült Államok harminchetedik kincstárnoka legyen. Romana Banuelos példázza mindazt, amit Eisenhower mondott az álmokról és a jövőnkre irányuló fegyelmezett törekvésekről: „Csak akkor érünk el sikert, ha felismerjük az életben, a háborúban vagy bármi másban az egyetlen legfontosabb célt, és minden más tervet ehhez igazítunk". Akár szendvicset árulsz, akár nagyvállalatot vezetsz, emlékezz ezekre a szavakra: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik" (Példabeszédek 13:4). Isten csak akkor fogja áldását adni, ha te megteszed a tőled telhető legjobbat, tehát ma adj bele mindent, amid csak van!
„Megőrzöd teljes békében.” (Ézsaiás 26:3)
Uram, a te Igéd azt mondja, hogy „akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). Igédben azt olvassuk: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel” (Zsoltárok 29:11). Igéd azt mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14:27). Igéd arra tanít, hogy: „Istenbékessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Ma szükségem van erre a minden értelmet meghaladó békességre, mely megnyugtatja idegeimet és lecsendesíti gondolataimat. Ahelyett, hogy félelmeimre és aggodalmaimra gondolnék, segíts, hogy a te jóságodra, hűségedre, gyógyító hatalmadra, túláradó forrásaidra és megbocsátó szívedre összpontosítsak. Költözz belém, és tölts be békességeddel. Mutasd meg, mi rabolja el a lelki nyugalmamat. Igazán tudni akarom, Atyám, hogy pontosan tudjam mit kell megvallanom, mit kell megtennem, és min kell változtatnom. Megnyílok most előtted. Tanítsd meg nekem a tartós békesség titkát. Megköszönök neked mindent, ami elsegít arra, hogy enyém lehessen a békesség, melyet te olya nagylelkűen kínálsz. Igéd azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). Ma azt kérem, hogy ne a félelmeim s aggodalmaim uralkodjanak bennem, hanem a te békességed. Ezért most átadom neked minden gondomat, és bízom abban, hogy te elrendezed azokat az én javamra és a te dicsőségedre. Jézus nevében imádkozom. Ámen.
Isten beteljesíti igéretét
„... Nevetést szerzett az Isten énnékem..." (1Mózes 21:6 Károli)
Sára kétszer nevetett. Először azért, mert nem hitt Istennek, amikor gyermeket ígért neki idős korára. Másodszor pedig örömében, amikor Isten beteljesítette ígéretét. E két esemény között azonban élete legnagyobb megpróbáltatásain ment keresztül. Férje, Ábrahám elárulta őt, hogy magát mentse. Egy pogány király elhurcolta a háremébe, és meg is gyalázta volna, ha Isten nem avatkozik közbe. Csak egy olyan asszony, aki igazán szereti a férjét, értheti meg, min ment keresztül Sára azon az éjszakán. Van ebben egy tanulság. A csodáért való imádkozás, és a csoda ajándéka között próbára leszel téve, növekedni fogsz, és megtanulsz bízni Istenben jobban, mint valaha is gondoltad volna. Van még valami más is, amire érdemes emlékezni: amikor elmondod tapasztalataidat másoknak, ne csak arról beszélj, honnan indultál el, vagy hol vagy most; mondd el azt is min vitt keresztül Isten, mert ők is éppen azokkal a dolgokkal küszködnek most. Mondd el, milyen megpróbáltatás érte a hitedet a szenvedések tüzében, mielőtt tiszta arannyá vált volna. Ne hagyd, hogy csalódottak legyenek, amiért Isten ígéretére hivatkoztak, de még nem nyerték el azt. Abimelek király sátrában Sára rémisztő éjszakát élt át, egy olyan, helyen, amit úgy hívnak: Gerár, ami azt jelenti: „veszteglő hely". Igen, lesznek olyan időszakok, amikor úgy érzed, mintha az életed hirtelen megállt volna, és nem jutsz sehová. Lehet, hogy ma épp ilyen időszakot élsz át. Ha így van, tudd ezt: Isten hűséges hozzád. Nem csupán túl fog juttatni ezen, de mint Sárának, az örömöd is vissza fog térni, amikor látod, hogyan teljesíti be neked adott ígéretét.
Mire hívott Isten?
A kereszten bebizonyosodott, milyen értékes vagy Isten szemében. A Biblia azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32). Figyeld meg, azt írja: „mindent.”
Krisztusban mind egyenértékűek vagyunk. De ha a hivatásodról van szó, akkor az értékedet az határozza meg, hogy milyen problémát tudsz megoldani. Ezért nagyobb a fizetése egy kardiológusnak, mint egy gyorséttermi alkalmazottnak.
Jézus nagy problémamegoldó volt. Az emberek lelkileg éhesek voltak, ezért azt mondta: „én vagyok az élet kenyere…” (János 6:35). Betegek voltak, ezért Jézus „szertejárt… és meggyógyított mindenkit” (ApCsel 10:38). Tudta, mivel rendelkezik, felismerte, mire van szüksége az embereknek, és megadta azt nekik.
Te mit tudsz felajánlani? Mivel próbálkoznál meg, ha tudnád, hogy biztosan nem vallasz kudarcot? Nem véletlenül vagy ezen a földön. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás 1:5).
Minden, amit Isten teremt, betölt valamilyen szükséget, megoldás valamilyen problémára. Te mire kaptál elhívást, mihez kaptál tehetséget? Abban fogod megtalálni legnagyobb örömödet! Amivel hozzájárulhatsz mások javához, azt tekintsd Istentől rád bízott feladatnak! Pál sátrakat készített, hogy az abból szerzett bevételből támogathassa missziós munkáját. A te munkád is támogathatja a szolgálatodat. Akár teljes idejű missziómunkásként dolgozol, akár csak időnként vállalsz részt a szolgálatból, ne úgy érj életed végére, hogy nem fedezted fel, és nem töltötted be azt, amire Isten elhívott!
„…törekedjünk a tökéletességre…” (Zsidókhoz írt levél 6:1)
Amikor Jamie tizenhárom éves bátyja korcsolyabalesetben meghalt, az édesanyja napokra bezárkózott a hálószobájába. A hatéves Jamie ekkor döntött úgy, hogy a bátyja helyébe lép, és a fantázia szövevényes szálai szövődni kezdtek. Megszállottja lett annak, hogy bátyja személyiségjegyeit utánozza, ugyanazokat a ruhákat hordta, és megtanult úgy fütyülni, mint ő. A kisfiú lett anyja állandó társasága, és elhatározta, hogy gyerek marad, mert akkor szabad lesz a fájdalomtól és a felelősségtől. Jamie továbbra is ellenállt a felnőttségnek, és úgy tűnt, mintha teste is csatlakozna ehhez az ellenálláshoz. Tizenhét évesen még alig volt 150 cm, és a későbbi években is a gyerekek voltak a legközelebbi barátai. Nem csoda – hat éves kora óta a gyermekkort idealizálta, és elutasította az érettséget. A fiú, aki az örök ifjúságot kereste a tragédia elleni védekezésül, valójában sohasem nőtt fel egészen. Ehelyett arról vált híressé, hogy megalkotta Sohaországot, az örök ifjúság szigetét, ahol a kisfiúk sohasem nőnek fel. Jamie így lett végül Sir James Barrie – a híres gyermekkönyv, Pán Péter írója. Mi ebből a tanulság? Úgy tudsz növekedni lelkileg, ha: 1) Megvan benned a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláld magad. 2) Tudod, hogy nem arra születtél, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások szolgálatával tudod az Urat szolgálni. 3) Megérted, hogy az érzéseid megbízhatatlanok, így inkább hitben jársz, és Isten Igéjére támaszkodsz. 4) Felismered, hogy próbára leszel téve, ezért elkötelezed magad arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élj. 5) Tudod, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismered és megcselekszed Isten akaratát.
Örülj minden napnak!
„Élvezd az életet… mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked” (Prédikátor 9:9)
Salamon azt írja: „Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!” (Prédikátor 9:7–10).
Nos, mire vársz? Hogy megszerezd a diplomádat? Hogy megházasodj? Hogy gyermekeid legyenek? Hogy nyugdíjba menj? Az élet utazás, nem végállomás! Az életed most történik, a családod itt és most van veled, a házasságod itt és most van, a hivatásodat itt és most tudod megélni. Az utazás minden nap történik, és minden nap értelmét megtalálod, ha keresed a magasabb célt. Minden napban találhatsz apró örömöket, ha a hit szemével keresed.
Salamon felismerte, hogy végeredményben mindannyiunkra ugyanaz a végállomás vár: a sír. Az egyetlen különbség, hogy mennyire élvezzük az utazást. Ahelyett, hogy gyötrődnél olyan dolgok miatt, amiket úgysem tudsz befolyásolni, összpontosíts arra, amit tudsz irányítani, és hagyd a többit Istenre.
Phil Cooke írja:
„Hinnem kell, hogy Isten kezében tartja a dolgokat, de ha mindig válaszokat követelek, azzal az ő szerepét akarom átvenni. Elhatároztam, hogy hátralépek, és hagyom, hogy Isten legyen Isten, én pedig én legyek.”
Ez a gondolkodásmód neked is hasznodra válna!
