Remélem, hogy ennek az évtizednek a végére már te is adósságok nélkül élsz majd. Mert mindez lehetséges, amennyiben fegyelmezetten élsz. Engedd meg, hogy azt mondjam, hogyha soha nem éltél adósságmentesen, akkor el sem tudod képzelni azt a szabadság érzetet, amit akkor érzel, amikor nem tartozol senkinek, semmivel.
Miért fontos ez? Mert amikor Isten arra kér, hogy tégy meg valamit azonnal, sokszor képtelen vagy rá, mert az anyagiak rabságában élsz.
A Biblia arról beszél, hogyha visszafizetjük a tartozásokat, akkor azok nem uralkodnak el rajtunk. De ha egy kicsit is használod a hitelkártyádat, akkor már újra lehetőséget adsz az adósságnak. A Biblia azt mondja, hogy ne tedd ezt, mert ezen nem lesz Isten áldása.
Fel kell készülnöd a törlesztésre. Talán most azt gondolod, hogy ez nagyon nehéz lehet. Igen, valóban az. Ezért van annyi ember eladósodva. Ha egyszerű lenne, akkor mindenki gazdag lenne. Tény, hogy nagyon sok embernek nincs meg a kellő fegyelmezettsége ahhoz, hogy azonnal megtegye, amit Isten kér. Először adj 10%-ot Istennek; másodszor tegyél félre tartalékba 10%-ot, majd készíts egy tervet az adósságaid rendezésére.
Talán most ezt gondolod: „Várjunk csak egy percet! Azt mondod, hogy tegyek félre, mielőtt még törleszteném az összes adósságomat?” Igen, pontosan ezt mondom. Mert ha addig vársz a takarékoskodással, amíg az összes tartozásodat vissza nem fizeted, akkor soha nem fogod elkezdeni.
Talán azt gondolod, hogy ezt nem engedheted meg magadnak, de az igazság az, hogy azt nem engedheted meg, hogy ne Isten terve szerint cselekedj.
Hogyan kellene változtatnod az anyagi ügyeiden, hogy azok Isten tervének megfelelőek legyenek? Még ha lehetetlennek is tűnik, készíts egy törlesztési-tervet.
Mire emlékszel az emberekkel kapcsolatban? A jó élményekre vagy a rossz tapasztalatokra? Pál azt mondta:"szeretek az emberekkel kapcsolatos jó dolgokra emlékezni, az együtt töltött kellemes időre és jó élményekre."
Amikor Pál ezt mondta, nem volt épp egyszerű helyzetben Filippiben. Az Apostolok cselekedetei 16. fejezetéből megtudhatjuk, hogy mikor elment Filippibe illegálisan letartóztatták, nyilvánosan megbotozták, megalázták majd börtönbe vetették. Mindezek után pedig arra kérték, hogy távozzon a városból. Mégis ezt mondja: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok".
Pál elidőzhetett volna a negatív dolgoknál. Emlékezhetett volna a fájó emlékekre. De azt választotta, hogy nem a fájdalmas dolgokra emlékszik, hanem ehelyett arra koncentrál, hogy miért lehet hálás.
Lehet, hogy a múltban megsértett egy szülő vagy társ, és azóta is ragaszkodsz ehhez a sérelemhez. Ennek eredményeként ma már nem érzed jól magad a társaságukban. Még mindig a rosszra, a negítvra fókuszálsz. Légy hálás az emberekben rejlő jóért! A kellemes emlék döntés, választás kérdése. Eldönthetem, mi az, amire a múltból emlékezni fogok.
Nem azt mondom, hogy tagadd a téged ért sérelmeket, sebeket, vagy, hogy nézd el az emberek gyengeségeit. Ez pszichológiailag nem egészséges. De koncentrálj a jóra, és az erősségek hangsúlyozását válaszd!
Hallom, amint feleségek mondják:"Ő jó ember, de..." Bármikor, ha meghallod a "de" szócskát, az azt jelenti, hogy a hangsúly a negatívon, nem pedig a pozitívon van. Légy hálás azért, amid van! Mr. Tökéletes nem létezik! Hallottam már ugyanezt férjektől is, de Mrs. Tökéletes sem létezik!
Ha szeretnél másokat és mások társaságát élvezni, akkor az erős, nem pedig gyenge oldalukra kell koncentrálnod. Néhány embernél ez sok kreativitást igényel. De mindenkiben találhatsz valami jót.
Hogyan készülj megosztani a tapasztalataidat
"Az életetek a mester Igéjét visszhangozza... Az Istenben vetett hitetek nyilvános. Nekünk már semmit sem kell mondanunk – ti vagytok az üzenet!" (1Tessz 1,8 MSG fordítás)
Isten elhelyezett benned egy élet-üzenetet.
Amikor hívővé válsz, Isten hírnökévé is leszel. Isten rajtad keresztül akar szólni a világhoz.
Úgy gondolhatod, hogy nincs semmi megosztani valód másokkal, de ez csak a sátán hangja, aki azt akarja, hogy csendben maradj. Raktárháznyi tapasztalatod van, amelyet Isten használni akar arra, hogy másokat a családjába hozzon.
A Biblia azt mondja: „Azok, aki hisznek az Isten Fiában Isten bizonyságtételét hordozzák magukban." (1Jn 5,10a GW fordítás).
Íme egy dolog, amely segít a megosztásra való felkészülésre: írd le a nagyobb tapasztalataidat, amelyekből tanultál. Hálások lehetünk, hogy Salamon is így tett, mert így adta nekünk a Példabeszédeket és a Prédikátor könyvét, amelyek tele vannak életre vonatkozó gyakorlati tanácsokkal. Képzeld el, mennyi szükségtelen frusztrációt megelőzhetnénk, ha mások élettapasztalataiból tanulnánk.
Íme néhány kérdés, hogy felfrissítsd a memóriád és elkezdd:
- Mit tanított Isten a bukásaidból? (Zsolt 51)
- Mit tanított Isten a pénzhiányban? (Filippi 4,11-13)
- Mit tanított Isten a fájdalomban, szomorúságban, depresszióban? (2Kor 1,4-10)
- Mit tanított Isten a várakozásban? (Zsolt 40)
- Mit tanított Isten a betegségben? (Zsolt 119,71)
- Mit tanított Isten a csalódottságban? (1Móz 50,20)
- Mit tanultál a családodtól, gyülekezetedtől, kapcsolataidból, kiscsoportodtól, kritikusaidtól?
Beszéljetek róla:
- Miután felismerted tapasztalataidat, kivel akarja az Úr, hogy megoszd?
- Miért hezitálunk megosztani tapasztalatainkat, főleg akkor ha azok bukásokból származnak?
- Hogyan változik a látás módod, amikor új dolgokat tanulsz egy nehéz élethelyzetben?
Mikor lesz az adakozás dicsőítés?
„Dicsőítsétek az Urat minden jövedelmetek első részének odaáldozásával.” (Példabeszédek 3:9a, TLB fordítás)
Amikor kisgyermek voltam, rendszeresen vásároltam, vagy magam készítettem giccses kis ajándékokat a szüleimnek. Ha visszatekintek rájuk, valóban esetlen apróságok voltak. Ám valahányszor átnyujtottam őket nekik, el voltak ragadtatva. Nem mintha szükségük lett volna bármire is tőlem, csak egyszerűen boldogok voltak, hogy gondoltam rájuk.
Emlékszem, hogy nyolcéves koromban bementem egy használtruha üzletbe, és vettem édesanyámnak egy ruhát 25 centért. Úgy gondoltam, hogy egy nagyszerű darabot találtam. A mérete körülbelül 4-es volt, anyukám mérete pedig 12-es. Az eladó azt mondta: „Ricky, anyukád a lába nagyujjára sem tudja felhúzni ezt a ruhát.” Annyira megbántódtam, hogy hazáig zokogtam. Amikor átadtam a ruhát édesanyámnak, ő nagyon izgatott lett. Miután elhunyt, megtaláltam ezt a ruhát az egyik szekrényében. Megőrizte annyi éven keresztül!
Nem tudsz olyasmit adni Istennek, amire Neki szüksége lenne. A valódi ajándék számára ez: „Istenem, szeretlek. Épp Rád gondolok. Szeretném, ha Te lennél az első az életemben.”
A Bibliában úgy olvassuk, hogy „Dicsőítsétek az Urat minden jövedelmetek első részének odaáldozásával.” (Példabeszédek 3:8a, TLB fordítás). Ezt hívják tizednek. A tized 10 százalékot jelent, ami a jövedelmed első része.
A tized nemcsak Isten dicsőítését fejezi ki. A tized az Istentisztelet egy bizonyos formája. De a Biblia azt mondja, hogy nem minden adakozás Istentisztelet is egyben. Szóval milyen fajta adakozás minősül Istentiszteletnek?
„Minden héten az Úr napján, mindegyikőtök tegyen félre valamennyit abból, amit azon a héten keresett, mint egy áldozatot. Az összeg attól függ, hogy az Úr mennyit segített nektek megkeresni." (1Korinthus 16:2a, TLB fordítás).
Az adakozás független. Ez azt jelenti, hogy nem neked kell ellenőrizni, nem neked kell irányítani, nem neked kell megmondani Istennek, hogy mit tegyen azzal.
Adakozni bárhol és bármikor lehet, ahol dicsőíted az Istent. Odaadod a jövedelmed első részét a hét első napján, és azt mondod: „Istenem, Te vagy az első az életemben.”
Az adakozás tervszerű. Ne csak spontán adakozz! Gondold át!
Az adakozás arányos. Ha semmit nem kerestél ezen a héten, nem adsz semmit. Ha keveset kerestél, keveset adsz. Ha sokat kerestél, sokat adsz.
Isten mindennél jobban szeretne a szívedig hatolni. Nem a pénzedet akarja. Azt akarja, amit az megtestesít számodra. Testünk legérzékenyebb idegszála a szívünktől a pénztárcánkig vezet.
Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:
- Mit gondolsz, milyen hozzáállást vár tőled Isten, amikor adakozol? Mennyire hasonlít ez a jelenlegi hozzáállásodhoz?
- Mi a legnagyobb kihívás számodra abban, hogy Istentiszteletként tekints az adakozásra?
- Mi a véleményed erről a mondatról: „Testünk legérzékenyebb idegszála a szívünktől a pénztárcánkig vezet."?
